Az unokáit áthozta a határon, de visszamegy Ukrajnába, nem akarja otthagyni a házát

Péntek délután, kora este is folyamatosan érkeztek emberek a beregsurányi határátkelőhöz. Többnyire nők és gyerekek jöttek át a magyar–ukrán határon, mindenkinél nagy utazótáskák, gurulós bőröndök voltak, férfiakat viszont alig láttunk. Gyalogosan egészen gyorsan át lehetett jutni, kocsival többórás várakozásra kell számítani az ukrán oldalon. Az egyik magyar határőr azt mondta, hogy a legközelebbi faluig ér a kocsisor az ukrán oldalon, annyian akarnak átjönni Magyarországra.

Ehhez korábban egy másik kollégánknak többen is elmondták, hogy az ukrán határellenőrök a 18 és 60 év közötti férfiakat átengedik a határon, ha van az útlevelükben olyan pecsét, amely igazolja, hogy korábban már beléptek Ukrajnába az okmánnyal. A csak ukrán útlevéllel rendelkező, hadköteles férfiakat viszont már nem engedik át. (A hadiállapot bevezetése óta a 18–60 év közötti ukrán férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát.)

Csütörtöki videónkban az akkor érkezők beszéltek arról, hogy tartanak az esetleges sorozástól:

Pénteken kora este a magyar oldalon körülbelül 15-20 kocsi várakozott az út szélén a háború elől menekülőkre, hogy felvegyék őket. Ahogy délelőtt is írtuk, taxisok is megjelentek a környéken, most is láttunk párat belőlük.

Éva a menyével és két unokájával jött, az egyik gyerek csak néhány hónapos volt. Jánosiból, egy Beregszásztól néhány kilométerre található faluból érkeztek. „Minden elismerésem a magyar rendőröknek, nagyon emberségesek, de az ukránok!” – mesélte könnyek között, miközben próbálta megnyugtatni a babakocsiban felsíró gyereket. Csak ők legyenek biztonságban, mondta a gyerekekre mutatva.

Már csütörtökön is megpróbáltak átjutni a határon, de visszafordították őket az ukrán határőrök, mivel a kisbabának még nincs útlevele. Pénteken végül 40 percnyi huzavona után elfogadták a gyerek anyakönyvi kivonatát, és átléphettek Magyarországra. Éva nagyobbik fia Aszódon él, náluk lesznek a gyerekek. Csak azután mert elindulni értük, hogy Éváék már Magyarországon voltak, annyira nem voltak biztosak benne, hogy átjutnak a határon.

Éva azt tervezi, hogy miután átadja fiának a gyerekeket, visszamegy Ukrajnába. Hiába kérlelte a menye, hogy maradjon velük Magyarországon, ő hajthatatlan volt. Nem akarja ott hagyni a házát.

„Egy élet munkája van benne.” Csak akkor jönne el, ha már „robbantgatnának” az oroszok. „Hogy meglepett? Az nem kifejezés. Hihetetlen, hogy kitört a háború” – mondta arra, hogy mennyire lepte meg az orosz támadás. Éva elmondása szerint teljesen kiürült Beregszász, alig vannak az utcán emberek, mindenki behúzódik a házába. Azt mesélte, hogy közben az ukrán hatóságok elkezdték kikézbesíteni a behívókat. Civil kocsikban járják a házakat a katonák, volt, hogy egy fagyiskocsiban ültek.

Krisztina két kislányával jött át Kárpátaljáról, a férjére várt, aki Tatabányán dolgozik, békeidőben Magyarország és Ukrajna között szokott ingázni. Krisztináék is csak második próbálkozásra jutottak át a határon. Csütörtökön azért fordították őket vissza, mert az egyik gyereknek lejárt az útlevele.

Négy órát álltak sorban a legközelebbi magyar konzulátuson, hogy új útlevelet igényeljenek neki. Végül anélkül is átengedték őket az ukránok, a határőr előtt kellett felhívnia a férjét, hogy bizonyítsa, tényleg hozzá mennek, és nem akarja elrabolni a gyerekeket. Nem kellett sokat várakozniuk, 20-30 percig tartott az átjutás.

Arra számít, hogy sokáig elhúzódik a háború, mert „az orosz nem ereszt”.

Egy nagy bőrönd volt náluk, Krisztina elmondása szerint egy nappal korábban még kettővel vágtak neki az útnak, de annyira bizonytalannak tűnt, hogy átjutnak-e, hogy pénteken inkább otthon hagyta a másik csomagot. Úgy készülnek, hogy sokáig maradnak Magyarországon. A testvére szintén itt dolgozik, ő szerzett nekik szállást Tatabányán. Krisztináék a családi házukat hagyták hátra a háború miatt, az idős szülei is Kárpátalján maradtak.

A határállomástól néhány száz méterre szendvicseket, csokoládét és meleg kávét osztogattak magyar civilek. Egy kalocsai baráti társaságról van szó, amikor kitört a háború, az első gondolatuk volt, hogy segíteniük kell az Ukrajnából érkező menekülteknek. Körülbelül 300 ember étkeztetésére elegendő élelmiszert hoztak magukkal, de ha kell, még többen tudnak hozni a határhoz. Csak nemrég érkeztek, de addig maradnak, ameddig van igény a segítségre. Egyikük azt mondta:

„Épeszű ember nem gondolta volna, hogy háború lesz. A mai világban teljesen elfogadhatatlan, hogy háborút indítson az ország a másik ellen, teljesen mindegy, hogy milyen viszonyban vagyunk vele.”