Putyin 2000-ben: Oroszország legyen a NATO tagja? Miért is ne?

Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfő esti történelmi eszmefuttatásában kitért arra, hogy 2000-ben eljátszadozott a gondolattal: mi lenne, ha Oroszország a NATO tagja lenne?

Elmesélt egy személyes élményt elnöksége első évéből, 2000-ből. „Bill Cintont kérdeztem, hogy viszonyul Amerika ahhoz, hogy Orosország legyen a NATO tagja? Visszafogott választ kaptam. Minek csinálnak belőlünk ellenséget? Egyszerűen nem kell a nyugatnak egy olyan nagy önálló ország, mint Oroszország.”

1999 nyarán, hatalmának utolsó hónapjaiban Borisz Jelcin köztársasági elnök az egyik televíziós nyilatkozatában megnevezte Vlagyimir Putyint, azt az embert, aki szerinte konszolidálni tudja a csecsenföldi háborúba gabalyodó, gazdasági válság sújtotta Oroszországot. Az egykori KGB-alezredes előbb miniszterelnök lett, majd néhány hónap múlva, a december 31-én a váratlanul lemondott Borisz Jelcin utódja, előbb megbízott, 2000. március végétől pedig már a nép által megválasztott elnökként. (A szavazatok 53,4 százalékát kapta, 39 millió ember szavazott rá. Azóta ennél csak jobb eredményeket ért el, a legjobbat éppen a legutolsó, 2018-as elnökválasztáson: 76,69 százalék, 56 millió szavazat.)

Putyin elnökségének első évében Oroszország nem volt abban a helyzetben, hogy diktáljon a NATO-nak. Az orosz politikusok nyugati vezetőkkel való találkozóikon rendre elhangzott, hogy Oroszországnak és a NATO-nak közeledni kell egymáshoz, de Moszkva a többpólusú világrendet sem akarta feladni.

Ebbe a hangulatba robbant be Putyin BBC-nek adott március eleji nyilatkozata. „Véleményünk szerint lehet szó sokkal alaposabb integrációról a NATO-val, de csak akkor, ha Oroszországot egyenrangú partnerként kezelik” – mondta Putyin nem egészen egy évvel azután, hogy a NATO a gyönge Moszkva határozott ellenkezése dacára hónapokig bombázta a Koszovóban etnikai tisztogatást végrehajtó történelmi szövetségesét, Jugoszláviát. Az orosz közvélemény pedig a jugoszláv bombázástól függetlenül is Oroszország ellenségeként tekintett a NATO-ra, hiába ért véget akkor már egy évtizede a hidegháború.

Az újságíró visszakérdezett: Lehetséges, hogy Oroszország a NATO tagja lesz? Mire Putyin: „Nem látom az okát, hogy ne lenne lehetséges.”

Az ekkor még csak megbízott orosz elnök azt is mondta a BBC-nek, hogy a NATO keleti bővítését csak azért ellenezték korábban, mert az fel sem merült, hogy Moszkvát is megkérdezzék, akar-e a NATO-tag lenni. „Oroszország az európai kultúra része – mondta Putyin. – Nem tudom elképzelni, hogy országom elkülönüljön Európától és – ahogy ma nevezni szokás – a civilizált világtól. Oroszországnak szerepet kell játszania a nemzetközi biztonságról folyó vitákban és azok megoldásában. Moszkva egyenrangú és nyílt kapcsolatokra törekszik partnereivel, és azon van, hogy megoldják a nemzetközi biztonság problémáit.”

Putyin az interjúban azt is mondta, hogy a világ egyetlen részét nem nyilvánította különleges érdekövezetté.

A NATO óvatosan üdvözölte Putyin szavait, de siettek leszögezni, hogy ez nem jelent csatlakozási kérelmet. Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunisták vezetője, legnagyobb hazai ellenlábasa naivnak és megbocsáthatatlannak nevezte a megbízott elnök szavait. Ne feledjük, nagyban tartott ekkor az elnökválasztási kampány, az elnökválasztáson Zjuganov második lesz a szavazatok 29,5 százalékával.

Putyin a nyilatkozatával eléggé előreszaladt, ekkor ugyanis még Ukrajna NATO-bővítése sem volt napirenden. Pár nap múlva aztán külügyminisztere, Igor Ivanov helyretette a megbízott elnök szavait: „Az orosz NATO-tagságra vonatkozó gondolatot Putyin csak mint elvont, elméleti lehetőséget említette meg. Egy hipotetikus kérdésre adott hipotetikus választ akkor, amikor az Oroszország esetleges jövőbeni NATO-tagságát firtató kérdésre így felelt: miért is ne?”

Putyin maga is helyretette szavait pár nappal később: „Nincs semmi szörnyű Oroszország esetleges NATO-tagságában, amennyiben a politikai együttműködésről van szó, de ha a Jugoszlávia elleni támadáshoz hasonló döntések születnek, akkor Moszkvának nincs keresnivalója a szövetségben.”

Néhány hét múlva Putyint elnökké választották. Zbigniew Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó ebből az alkalommal azt mondta: „Oroszország NATO-tagságának megpendítése okos manőver volt ugyan, de a gyakorlatban semmi jele a csatlakozási szándéknak.” Egyben arra intette Bill Clinton elnököt, hogy mielőtt Putyint nagy reformernek nyilvánítaná, nézze meg, mit csinál valójában.