Gyilkolt, ült, szabadul – hogyan tovább?

2021. július 11. – 22:10

Gyilkolt, ült, szabadul – hogyan tovább?
Egy rendőr áll őrt annak a helynek a bejáratánál, ahol a kétéves James Bulger holttestét megtalálták a liverpooli vasúti töltésen – Fotó: PA Images / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Mi van, ha veszélyt jelent a társadalomra, és mi van, ha a társadalom – mondjuk, annak egy önbíráskodásra hajló tagja – jelent veszélyt őrá? Hacsak az ítélet nem halálbüntetés vagy tényleges életfogytiglan, a leghírhedtebb gyilkosok esetében is eljön az idő, amikor szabadulnak a börtönből, a helyzet kezelése pedig komoly kihívást jelent. Van gyerekgyilkos, aki új nevet, lényegében tiszta lapot kapott odakint, és van, akinél alapvető óvintézkedés, hogy akikkel kapcsolatba kerül, azokkal tudatják, kivel van dolguk.

Hamarosan, mindössze hét elzárva töltött év után visszatérhet a társadalomba az a fiatal lány, Anissa Weier, aki az utóbbi évek egyik legbizarrabb bűncselekményét követte el a barátnőjével 2014 tavaszán.

A Beware the Slenderman című HBO-dokumentumfilmben is feldolgozott történet azzal kezdődött, hogy két wisconsini,12 éves kislány úgy döntött: kedvére tesz a netes folklórban született fiktív horrorteremtménynek, az egyfajta modern gyerekrabló mumusként elképzelhető Slendermannek, akit – ahogy kisebb korukban a Mikulást – valódinak hittek.

A hórihorgas, öltönyös, arctalan Slenderman kegyeit azzal gondolták elnyerhetőnek, ha megölnek valakit. Áldozatnak egy harmadik kislányt, szintén 12 éves osztálytársukat szemelték ki.

A lányok görkorcsolyázással megünnepelték hármasban egyikük születésnapját, utána mind együtt aludtak a születésnapos házában, majd a pizsamás, együtt nevetős este másnapján Weierék magukhoz vettek egy konyhakést, és elhívták magukkal az áldozatot a közeli erdőbe. Ott Weier biztatására a másik kislány, Morgan Geyser rátámadt a késsel. Összesen 19-szer szúrta meg. Ezután – abban a hitben, hogy meg fog halni – magára hagyták, ők pedig elindultak egy távoli, nagyobb erdőségbe felkutatni Slenderman házát.

Slenderman ábrázolása egy az interneten terjedő fotón

Csodálatos módon az áldozat minden erejét összeszedve ki tudott kúszni a fák közül. Idejében rátaláltak, segítséget kapott, és felépült a sérüléseiből. A lányok, akiket a barátnőinek hitt, nem jutottak messzire. Miután bevitték őket a rendőrök, meg sem próbálták tagadni, amit tettek. Előzetes letartóztatásba kerültek. Anissa Weier ítélete született meg előbb. Az esküdtszék arra jutott, hogy mentális betegségben szenved. 2017 decemberében pszichiátriai intézetben letöltendő 25 évre ítélték. Geyser, akit skizofréniával diagnosztizáltak, 2018 februárjában hasonló, de ennél is súlyosabb, 25 helyett 40 évről szóló ítéletet kapott.

Bár a 25 évtől még nagyon messze vagyunk, most úgy tűnik, Weier előtt rövid időn belül kinyílik a Winnebago Mentálhigiénés Intézet kapuja. Ahogy arról az AP hírügynökség beszámolt: a Slenderman-ügyben ítélkező bíró, Michael Bohren múlt csütörtökön a lány szabadításáról döntött. Arra jutott ugyanis: az ügyészség nem tudta bizonyítani, hogy Weier továbbra is veszélyt jelent a társadalomra.

Ami most következik, még nem azonnali szabadulás. Az illetékes hivatalok 60 napot kaptak, hogy kidolgozzanak egy szabadítási tervet, és a szeptember 10-én esedékes meghallgatásig rögzítsék, pontosan milyen feltételek mellett élheti majd az életét odakint Anissa Weier, akit szemmel fognak tartani egészen a teljes 25 év lejártáig, 37 éves koráig.

Csak a név volt új, a viselője a régi

A terv kidolgozásával megbízottaknak muszáj lesz külön odafigyelniük arra is, hogy – főleg az HBO-film miatt – tömegek ismerik Anissa Weier nevét, arcát, és tudják, hogy mit tett. Nem véletlen, hogy bizonyos esetekben, amikor nagyon hírhedt bűncselekmény nagyon hírhedt elkövetőjéről van szó, új név, új személyazonosság is jár a szabaduláshoz.

Így jártak el a britek a kétéves James Bulger gyilkosaival, az Angliában gyilkosságért valaha elítélt legfiatalabb két elkövetővel, Jon Venablesszal és Robert Thompsonnal. Venables és Thompson is mindössze 10 éves volt, amikor 1993-ban egy Liverpoolhoz közeli bevásárlóközpontból elcsalták magukkal a kisfiút, akit aztán kegyetlenül megkínoztak, és végül megöltek.

Fotó: BWP Media jóvoltából / Getty Images

A gyilkosok fiatalkorúak intézetébe kerültek, ahonnan 18 éves korukban, 2001-ben szabadultak, és ezen a ponton mindketten új személyazonosságot kaptak. Thompson azóta is ezen az új, ismeretlen néven éli az életét, összeütközése a törvénnyel nem volt. A társával azonban, úgy tűnik, kudarcot vallott a rendszer.

Az inews.co.uk idén tavasszal készített egy összeállítást arról, mi történt a szabadulásuk óta James Bulger gyilkosaival. Először is Venablesnak a szabadulása után kétszer is személyazonosságot kellett váltania, miután leleplezte saját magát, elfecsegte, hogy gyilkosságért ült. De Venables nemcsak arra volt képtelen, hogy a saját érdekében megőrizze a titkot, hanem arra is, hogy betartsa a törvényeket és ne ártson többé másoknak.

2008-ban egy részeg verekedés után figyelmeztetést kapott. Aztán kokainbirtoklással bukott le. 2010-ben már visszaküldték rács mögé, amikor gyermekpornográfiát találtak nála. 2013-ban szabadult, de nem volt kint sokáig, pár évvel később újra letartóztatták gyerekpornó birtoklása miatt, és 2018 februárjában megint börtönre ítélték. Akkoriban a meggyilkolt kisfiú családja jogi hadjáratot indított azért, hogy Venablest a bíróság fossza meg a titkos, új identitásától, mondván, ezt a privilégiumot eljátszotta, amikor törvényt sértett.

Az ügyvéd, akit James Bulger apja és nagybátyja bízott meg, végül elveszítette a jogi csatát, Venables megőrizhette a titkos személyazonosságát. (Bulger édesanyja egyébként az ügyben más véleményen volt, mint a pereskedő apa. Ő támogatta, hogy a titok megőrzésével elejét vegyék az önbíráskodásnak.)

Legutóbb 2020 őszén volt téma, hogy Venables szabaduljon-e feltételesen vagy sem. A Sun bulvárlap akkor úgy értesült, hogy Venables állítólag azt mondta a pártfogójának meg a döntéshozó testületnek, hogy ő sem akar szabadulni, mert fél, hogy újra elkövetne valamit.

A miniszter közbelép

Az Egyesült Királyságban egyébként az utóbbi időben több szabadulási ügy is fontos politikai-közéleti témává vált, Venablesé csak egy volt ezek közül. Ott volt Adam Stein esete is, amelyről a Telex is írt februárban. Stein 35 éve megölt egy hatéves kislányt, Collette Gallachert. Életfogytiglanra ítélték, de 2021 tavaszán feltételes szabadlábra helyezték. Az áldozat családja minden követ megmozgatott, hogy visszavigyék rács mögé, vagy legalább szigorú felügyelet alatt kelljen élnie.

Elég komoly alapjuk volt arra, hogy tartsanak Stein szabadulásának a következményeitől. A férfi 2016-ben már szabadult egyszer.

Akkor közlekedési kihágásokkal megsértette a feltételes szabályait, ezért vitték vissza a rács mögé, de aggasztóbb dolgai is voltak a szabálytalan autóvezetésnél: új néven egy általános iskola közelébe költözött, keményen ivott, és bántalmazó párkapcsolatot kezdett egy 18 évessel.

Stein annak idején szexuálisan is erőszakoskodott a kislánnyal, akit megölt, de nem került be a szexuális bűnözők nyilvántartásába, ami szigorúbb kontrollt jelentene, két okból sem. Egyrészt mert csak emberölésben mondták ki bűnösnek, másrészt mert a nyilvántartásról szóló jogszabály csak jóval az ő elítélése után, 1997-ben lépett hatályba. Stein áldozatának testvérei, Lauren és Claire Holmes a Guardian cikke szerint azért harcolnak, hogy minden bűnös felkerüljön a regiszterbe, függetlenül attól, hogy az illető mikor követte el tettét.

A skót rendőrség számára kiadott kép Collette Gallacherről

A saját ügyükben annyit már sikerült elérniük, hogy Robert Buckland igazságügyi miniszter beavatkozzon, és a lehető legszigorúbb szabályokat léptesse életbe Steinnél, regiszter ide vagy oda. A férfi elektromos nyomkövetőt visel, megadott időre kötelező hazaérnie, és mindenki megismerheti a múltját, akinek releváns lehet az információ, legyen szó munkáltatóról, főbérlőről vagy a helyi iskoláról.

Újdonság buktatta le, újdonság tartja bent

A miniszter, Buckland kényszerült lépni nemrég egy másik hírhedt gyerekgyilkosnak az ügyében is. Colin Pitchforkról van szó, akinek a neve azért lett világszerte ismert, mert ő volt az első gyilkos, akit DNS-bizonyíték alapján ítéltek el. Pitchfork megerőszakolt és megölt két 15 éves kislányt a nyolcvanas években Leicestershire-ban. 22 éves volt az első gyilkosság idején. Azon az estén épp a saját kisfiára vigyázott. Az alvó gyerekét a kocsija hátsó ülésén hagyta, amíg végzett az áldozatával.

A nyomozók közel ötezer férfi DNS-mintáját gyűjtötték be önkéntes alapon. Pitchfork, aki egyébként pék volt, hazugsággal rávette egy munkatársát, hogy adjon mintát az ő nevében, de pechjére az illető később nyilvánosan eldicsekedett a beugrással, és ezzel a gyilkosra irányította a rendőri figyelmet, kíváncsiak lettek, ugyan mi oka lehetett a sunyításra.

A férfit 1988 januárjában életfogytiglanra ítélték, de nem tényleges életfogytiglanra, azaz a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét nem zárták ki. 33 éve ül börtönben. A kegyelmi testület legutóbb 2018-ban elutasította a szabadulása iránti kérvényt, de idén júniusban arra jutottak, hogy már nincs akadálya Pitchfork kiengedésének.

Javára írták, hogy a rács mögött olyan kurzusokon vett részt, amelyek megváltoztatták, nem volt panasz a benti viselkedésére, azon van, hogy segítsen másoknak, például képezte magát arra, hogy mozgássérültekkel tudjon dolgozni. Amikor a szabadulása mellett foglaltak állást, Pitchfork szabad életét összesen 35 feltételhez tervezték kötni. Ezek között voltak olyan alapvető, általános dolgok, mint az együttműködési kötelezettség a pártfogó felügyelővel és az elektronikus nyomkövető viselése, de például az is, hogy köteles időről időre alávetni magát hazugságvizsgálatnak, és hogy korlátozzák, mennyire teremthet kapcsolatot gyerekekkel.

A testület döntése elég nagy hullámokat vetett. Bucklandnek arra nem volt lehetősége, hogy a társadalmi-politikai nyomásnak engedve megfordítsa a döntést, viszont egy 2019-ben bevezetett újításnak köszönhetően azt megtehette, hogy a döntés újbóli megfontolását kérje. És ezt meg is tette a miniszter. Napokon belül várható, hogy eldől, mire ment ezzel.

Lynda Mann szülei, Kath Eastwood és férje, Eddie, 1983-ban 15 éves lányukat megerőszakolva és megfojtva találták meg a leicestershire-i Narborough-ban – Fotó: Brian Randle / Mirrorpix / Getty Images

Megújulás vagy álca?

Még nehezebb a helyzet, amikor egy hírhedt, már szabadon élő, de sokakban továbbra is félelmet ébresztő bűnöző esetében elfogy a lehetőség a szabályok közé szorításra, ellenőrzésre. Ausztráliában ezzel küzdenek mostanában egy Reginald Arthurell nevű, többszörös gyilkos esetében.

Arthurell 28 évesen megkéselte a mostohaapját, évekkel később rablógyilkosság során megölt egy 19 éves fiút, a kilencvenes évek közepén pedig agyonverte a menyasszonyát, miközben épp feltételes szabadlábon volt. Nagyjából 24 évet ült az utóbbiért börtönben, ahonnan 2020 novemberében szabadult feltételesen, 74 éves korában. Mióta kiengedték, Sydney-ben telepedett le, női ruhát, parókákat kezdett hordani, és felvette a Regina nevet. Vannak, akik attól tartanak: szó sincs arról, hogy Arthurell igazán transz lenne, szerintük inkább csak álcázni próbálja magát, és azt tervezgeti, hogy újra lecsapjon, amit megkönnyítene, ha észrevétlen tudna maradni.

Ezen a véleményen van Arthurell utolsó áldozatának a bátyja például. A rendőrséghez érkeztek jelzések, miszerint Arthurell arról beszélt valakinek, hogy célpontként kezeli az áldozata családját, és fogadkozott, hogy „kicsinálja őket”, mihelyt lekerül róla a nyomkövető bokaperec. Arthurell feltételese május 24-én lejárt, azóta nem feltételesen van szabadlábon, egyszerűen csak szabad. Az ügyészi hivatal ugyanakkor a feltételes megszűnésekor elrendelte ideiglenesen, hogy továbbra is szigorú felügyelet alatt tartsák, például viselnie kelljen a bokaperecet. A rendelkezés azonban csak július 19-ig van érvényben. Bírósági döntésre lesz szükség ahhoz, hogy ne tudjon eltűnni utána szem elől.