El akartam futni, amikor közelről nyolcszor belém lőttek gumilövedékkel

Kolumbiában április vége óta zajlanak többezres-tízezres tüntetések, amelyek rendszeresen a rendőrség és a tiltakozók összecsapásával végződnek, számos halálos áldozat és sok száz sérült van. Az elégedetlenség eredeti oka az volt, hogy a válságba jutott országban a kormány adóreformmal akarta volna növelni a bevételeket. Bár a tiltakozások hatására a reformot hamar elvetették, az egyenlőtlenségek felszámolását követelő kolumbiaiak folytatták a tüntetéseket a rendőri erőszak ellen, több helyen barikádokat emeltek az utakon, és a rohamrendőrség feloszlatását is követelik.

A kormány is tárgyalni szeretne, de egyelőre nem látszik a demonstrációsorozat vége. Az egyik ilyen tüntetés után Kolumbiában lévő olvasónkat is gumilövedékkel találták el, őrizetbe vették, és megverték a rendőrök.

Bevitték, megverték, elengedték

Olvasónk, akit Péter néven mutatunk be, saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor beviszik az embert a kolumbiai rendőrök. Péter egy békésnek ígérkező hídfoglaló tüntetésre ment el Pereirába. A tüntetésen megismerkedett néhány egyetemistával, akikkel estig ott maradt a helyszínen.

Szerinte a demonstráción szinte csak fiatalok voltak, többnyire egyetemisták, illetve mélyszegénységből érkezők. Estére eldurvult a helyzet, tizenévesek elkezdték felszedni a térköveket, és dobálni kezdték a rendőröket. Péter úgy döntött, hogy egyik lányismerősével továbbállnak, és inkább elindultak másfelé, azonban így sem tudták elkerülni a rendőröket.

„Egy kisebb tüntető tömeggel is találkoztunk, kb. 15-20 emberrel. Velük voltunk, amikor három irányból bekerítettek a rendőrök. El akartam futni, mikor közvetlen közelről gumilövedékes puskával belém lőttek nyolcszor. Aztán megbilincseltek, két rendőr elvette a telefonom, és mondták, hogy majd az őrsön visszakapom” – mondta Péter, akit beszámolója szerint aztán tizedmagával felpakoltak egy teherautóra.

„Nem izgultam, mert nem csináltam semmit, de másnap mondták, hogy nem volt rendszám a teherautón, és hogy az emberek néha csak úgy eltűnnek.”

Péter szerint a rendőrőrsre érkezve a velük lévő három lányt elkülönítették az udvarra, őt és a többi tüntetőt viszont megverték. „Egy a hátamra ütött, egy a gyomromba, egy meg bottal a fejemre” – mondta. Ezután megkérdezték tőle, hogy van-e telefonja, mire elmondta, hogy a kollégájuk már az utcán elvette tőle. A rendőrök erre azt válaszolták, hogy ha nincs ott az a rendőr, akkor nem is tudják visszaadni a mobilt. Péter később se kapta vissza a telefonját, ötévnyi képe veszett oda. Azt mondta, hogy a verés után elvették tőlük a pulóverüket, és hármas csoportokba rendezve kitették őket az udvarra, a hidegbe. Péter körülbelül 3-4 órát állhatott az udvaron a többi tüntetővel, közben felvették az adatait, aztán végül hazaküldték a szállására, bár azt mondta, telefon nélkül az éjszaka közepén először azt se tudta, merre menjen.

Amikor arról kérdeztük, hogy külföldiként érte-e bármi megkülönböztetés, Péter nehezen tudott válaszolni. „Az utcákon a rendőrök kifejezetten agresszívek voltak, fenyegetőztek, és nem érdekelte őket, vagy talán kifejezetten örültek annak, hogy külföldit kaptak el. A teherautós út végén mindenkit egyformán vertek meg, nem tettek különbséget. Az őrsön meg nem nagyon tudták hova rakni, hogy én miért voltam ott. Német és magyar személyi igazolványom is van, ők meg angolul sme beszéltek. Elmagyaráztam nagyjából, hogy mit akarok, de nem bántak másképp velem. Engem engedtek haza utolsóként.”

Péter nem élte meg nagyon traumatikusan a történteket, inkább extrém élménynek fogta fel az egészet. „A lánnyal utazni a teherautón majdhogynem kicsit romantikus volt, nem tudtuk, hogy mi következik most.”

„Attól féltem leginkább, hogy hazaküldenek, és nem tudom folytatni az utazásomat, de így csak a telefonom veszett el. Viszont sok kolumbiai fiatalnak ez nem ennyi. Aznap is meghalt egy srác a rendőrök miatt, következő napon is ketten. Caliban, Medellínben, Bogotában meg még durvább a helyzet.”

Adóreformmal kezdődött

Április végén vette kezdetét a hetek óta tartó tüntetéssorozat, amiket egy bírósági döntés ellenére tartottak meg, ami kimondta, hogy el kellene halasztani a demonstrációkat a járványhelyzet miatt.

A dél-amerikai ország már egy ideje komoly válságban van: a GDP tavaly 6,8%-kal esett vissza, ami az elmúlt 50 év legmeredekebb zuhanása volt. Emellett a munkanélküliség is kilőtt, ahogy a koronavírus-járvány és a bevezetett lezárások is éreztették a hatásukat a gazdaságban. 3,6 millió kolumbiai él a szegénységi küszöb alatt, és a CNN szerint a járvány alatt megháromszorozódott azon családok száma, amelyek nem tudják biztosítani a napi háromszori étkezést.

A kormány azzal érvelt, hogy az adóreformra szükség van az alapvető szociális juttatások, a munkanélküli-segélyek kifizetéséhez, valamint a vállalkozások talpra állásához nyújtott kedvezményes hitelek biztosításához. A tervezet bírálói szerint azonban az adók aránytalanul érintették volna a közép- és munkásosztályt, és ezzel fokozták volna az egyébként is szélsőséges egyenlőtlenségeket.

A javasolt reform csökkentette volna a jövedelem utáni adóküszöböt, és azokat is érintette volna, akiknek havi jövedelme minimum 2,6 millió peso, ami nagyjából 190 ezer forint. Ezt azonban sok, korábban adómentességet vagy kedvezményt élvező állampolgár megsínylette volna, illetve a vállalkozásokra kivetett adók is növekedtek volna. Az azóta lemondott pénzügyminiszter csak tovább fokozta a feszültséget, amikor áprilisban közelről sem tudta megtippelni a tojás árát egy interjúban.

A kezdeti, április 28-i gyűléseket Kolumbia legnagyobb szakszervezetei szervezték, de sok olyan középosztálybeli is csatlakozott, akik attól tartottak, hogy a változások hatására szegénységbe süllyedhetnek. Több tízezer ember vonult fel a fővárosban, Bogotában, de tüntetések voltak más városokban is. Négy nappal a tiltakozások kezdete után Iván Duque elnök bejelentette, hogy visszavonja a reformtervezetet.

Mindez azonban nem hűtötte le a kedélyeket.

A BBC szerint a mostani események a 2019-es kormányellenes tüntetések folytatásaként is felfoghatók. Akkor több százezer ember vonult ki az utcára, amit egy magát Nemzeti Sztrájkbizottságnak hívó ernyőszervezet kezdeményezett. Ugyanez a csoport áll a jelenlegi tüntetések mögött, és követeléseik ugyanolyan változatosak, mint a felvonulásokhoz csatlakozó emberek.

Rendőri túlkapások szítják a feszültséget

A feszültség azonban elsősorban a rendőri erőszak miatt nem csillapodott az adóreform visszavonása után. A demonstrálók elzárták a kulcsfontosságú utakat, ami egyes területeken üzemanyag- és élelmiszerhiányhoz vezetett, és kezdettől erőszakos összecsapások robbantak ki a biztonsági erők és a tüntetők között, amikről rengeteg felvétel keringett a közösségi médiában. Május 3-án az ombudsman hivatala is kimondta, hogy tizenhat civil és egy rendőr meghalt a tüntetések kezdete óta, május 11-én már 42 halálos áldozatról számoltak be. Emberi jogi civil szervezetek szerint a halálos áldozatok száma azonban ennél is magasabb lehet.

Emberi jogi szervezetek szerint a rohamrendőrök nemcsak könnygázt vetettek be az oszlatásokhoz, hanem gumilövedéket és még éles lőszert is. Május 4-én az ENSZ emberi jogi hivatala túlzott erőszak alkalmazásával vádolta meg a kolumbiai hatóságokat, és kijelentette: „mélységesen riasztja”, hogy a jelentések szerint a rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre. Nemzetközi szervezetek, külföldi nagykövetek és ismert emberek, például a kolumbiai énekesnő Shakira is aggodalmát fejezte ki a biztonsági erők fellépése miatt.

A rendőri erőszak már korábban is kiemelt téma volt Kolumbiában. Tavaly szeptemberben meghalt egy bogotái férfi, miután a rendőrség sokkolóval meglőtte. Halálának hírére erőszakos tüntetéssorozat indult el, amelyben legalább hét ember életét vesztette. Egy évvel korábban, 2019-ben tízezrek vonultak fel, miután a rohamrendőrség egy kormányellenes tüntetésen tüzet nyitott, egy fiatal pedig meghalt.

A tüntetők most azt akarják, hogy oszlassák fel a rohamrendőrséget, és a biztonsági erők minden tagját egy független testület, ne pedig hadbíróság vonja felelőségre.

Ugyanakkor a rendőrség illetékesei szerint sok esetben a tüntetők támadják őket, amikor például megpróbálják megakadályozni, hogy „bűnöző elemek” kifosszák az üzleteket és felgyújtsák az autókat. Szerintük Bogotában több mint tíz rendőrőrsöt gyújtottak fel, eddig nyolcszáz rendőr sebesült meg, legalább egy pedig meghalt a tüntetések során. A védelmi miniszter arról beszélt, hogy baloldali lázadók szivárogtak be a tüntetők közé, és a vandalizmust és a fosztogatást emelte ki.

Messze még a vége

A BBC szerint a tiltakozók egy része azzal érvel, hogy csak az alapjövedelem bevezetése enyhítené az egyenlőtlenségeket, míg Kolumbia fiataljai a tandíj csökkentését követelik, hogy többen hozzáférhessenek az egyetemi oktatáshoz.

Az őslakos csoportok is csatlakoztak a tüntetésekhez. Ők azok, akik leginkább ki vannak téve a vidéken dúló erőszaknak. A lakhelyeiken ugyanis a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű baloldali gerillacsoport – akikkel 2016-ban kötöttek hivatalosan békét a kormányerők – különutas tagjai harcolnak a rendőrökkel, valamint a rivális fegyveres csoportokkal. Az Indepaz intézet összesítése szerint 2021-ben eddig húsz őslakos törzs vezetőjét ölték meg 40 másik jogvédővel együtt. A tiltakozók egy része ezért azt is követeli, hogy az állam tegyen többet a vidéki, őshonos és afro-kolumbiai közösségekért kiálló jogvédőkért.

A kormány beleegyezett, hogy találkozzon a tiltakozás vezetőivel, de mivel egyre több csoport csatlakozik a tüntetésekhez, a demonstrálók pedig egyre több igényt támasztanak, a BBC szerint nem valószínű, hogy hamar dűlőre jutnának.

Iván Duque elnök azt ígérte korábban, hogy kivizsgálják a visszaélésekről szóló beszámolókat, de kizárta a tiltakozók fő követelését, a rohamrendőrség felszámolását. Optimistán állt a Nemzeti Sztrájkbizottsággal folytatott tárgyalásokhoz, de sürgette a tüntetőket, hogy szabadítsák fel az elzárt utakat.

„Igen a párbeszédre, nem az útlezárásokra”

− mondta. Duque arról is beszélt, hogy az országnak össze kéne fognia, hogy tovább tudjanak lépni a világjárvány által okozott károkon. Az elnök az erőszak által leginkább érintett terület, Valle del Cauca környékén élő fiatalokat is megszólította Twitteren. Nekik azt ígérte, hogy a javaslataikat és igényeiket meg fogják hallgatni, és gyors megoldásokat fognak rájuk találni.

A CNN azonban arra is emlékeztetett, hogy az adóreform visszavonása komoly lyukat hagy a költségvetésben, és Duque kormányának máshonnan kell pótolnia a bevételeket. Jövőre ráadásul elnökválasztást tartanak, amin Duque nem indulhat újra, de a mögötte álló konzervatív koalíció erőt és rendet próbál sugározni, és ezért nem valószínű, hogy további engedményeket akarnának tenni az adóreform visszavonása után.