Magát multimilliomos örökösnőnek hazudva éveken át kijátszotta a New York-i elitet
2021. február 16. – 18:52
frissítve
Németországból egy párizsi divatlap szerkesztőségébe, majd hamisított csekkekkel Manhattan legelitebb köreibe jutott be az orosz Anna Sorokin. A fiatal nő álnéven multimilliomos örökösnőnek adta ki magát, pénzszórásával pedig elbűvölte környezetét – aztán mindenkit le is húzott több tízezer dollárral. 2017-ben letartóztatták, majd három és fél év után most kiszabadult a börtönből. Filmbeillő történetét mintha ugyanott akarná folytatni, ahol abbahagyta, jön a Netflix-sorozata, miközben akár kiutasítás is várhat rá.
Milyen messzire lehet eljutni a New York-i társasági életben valódi vagyon nélkül? Ha Anna Sorokin példáját nézzük, szinte akármeddig: a most 30 éves nő közel tíz évvel ezelőtt vette fel az Anna Delvey álnevet és vele együtt egy kitalált személyiséget. Magát dollármilliomos német örökösnőnek hazudva bejutott New York legelitebb köreibe, és éveken át sikerült elérnie, hogy senkiben se merüljön fel az, hogy az állítólagos vagyona csak átverés.
A nő egyre híresebb lett a fényűző életmódjával, miközben a hamisított csekkekkel megvezetett bankok mellett több ismerősét is kijátszotta, hogy kifizessék egy-egy külföldi útját vagy szállodai számláját. 2017 környékén viszont egyre több helyen utasították el a hitelkártyáit, és nyilvánvaló lett, hogy az örökség meséjéből semmi sem igaz.
A csalások miatt letartóztatták, 2019-ben börtönre ítélték, de jó magaviselete miatt csütörtökön szabadlábra helyezték. Az egyik első dolga pedig az volt, hogy ott folytassa Instagram- és Twitter-folyamát, ahol azt négy éve abbahagyta.
Mindig bíztak benne a szülei
Messziről érkezett meg csalóként a New York-i elitbe. Anna Sorokin (oroszul anyakönyvezett nevén Anna Vagyimovna Szorokina) Moszkva egyik külvárosi munkásnegyedében, Domogyedovóban született. Apja kamionsofőrként dolgozott, anyja háztartásbeli volt, testvérével együtt pedig a család 2007-ben költözött át Németországba. Az észak-rajna-vesztfáliai Eschweiler gimnáziumában az osztálytársai visszahúzódó, csendes lányként ismerték, főleg a nyelvi nehézségek miatt.
2011-ben leérettségizett, majd a londoni Central Saint Martins művészeti iskolában tanult tovább, de mivel onnan kirúgták, visszament Németországba, ahol egy berlini cég ruházati osztályán dolgozott. Később gyakornok lett a párizsi Purple divatlapnál – és itt vette fel az Anna Delvey nevet. A névvel együtt kezdte el kitalálni magának az új személyazonosságot is: német akcentusával egy kölni családi vállalkozás örökösének vallotta magát, aki a 25. születésnapjára 60 millió eurót (2013-as árfolyamon számolva 17,8 milliárd forintot) örökölt az apjától, akiről hol diplomataként, hol nagyvállalkozóként beszélt.
Szülei semmit nem tudtak arról, hogy lányuk letagadta a valódi családnevét, mondták a New York Magazine-nak: „Mindig kifizettük a szállását, a lakbérét, és minden egyebet. Ő pedig biztosított minket arról, hogy ezek a költségek a legjobb befektetésnek számítottak. Ha valamikor valami miatt többre volt szüksége, az se számított. Mindig fényesnek tűnt a jövő.” Anna a börtönben úgy nyilatkozott a lapnak: „Mindig bíztak a döntéseimben. De szerintem ezt mostanra már megbánták.”
Addig kamuzott, amíg be nem jött
Sorokin a párizsi lapnál töltött gyakornoksága idején kezdte el a világot járni Anna Delvey-ként: első New York-i instaposztját még 2013-ban rakta ki, bár több lap is különböző időpontot ír arról, mikor telepedett le pontosan az amerikai nagyvárosban. A Vanity Fair videója szerint az álcához Sorokin többször is ingázott a világ városai között, gyakran járt San Franciscóban, Miamiban, vagy különböző európai városokban Dubrovniktól Velencén át Bázelig.
A leggyakrabban viszont New Yorkból posztolt: arról lett híres, hogy divatosabbnál divatosabb hotelekben szállt meg, James Beard-díjas éttermekbe járt, és gyakran tűnt fel mindenféle luxusfürdőkben és szépségszalonokban. Mindezt viszont persze nem tudta volna fedezni a nem létező vagyonából. Hamis csekkekkel és iratokkal szerzett különböző bankokból több tízezer dolláros kezdőtőkét ahhoz, hogy bejusson a manhattani éttermek partijaira, ezzel pedig megnyílt az útja az elitbe.
A partikon szerzett barátaitól olyan gyakran vállalta át a számlákat a bárokban és a boltokban, hogy mindenki biztos lehetett Anna Delvey vagyonában. Sőt, hivalkodva próbálta alátámasztani a vagyon látszatát: volt, hogy egy 100 dollárossal (kb. 29 ezer forint) köszönte meg egy recepciósnak, hogy útbaigazította egy étteremhez. Máskor pedig meglepetésből osztogatott a szállodaszemélyzetnek elképesztően drága pezsgőket, vagy belépőket a legdrágább fürdőkbe.
Annának egyébként egészen konkrét terve is volt arra, mibe fektetné a hatalmas vagyonát. A története szerint egy többemeletes művészeti központot hozott volna létre a manhattani műemlékből, a Church Missions House-ból, amit egyenesen „Anna Delvey Alapítványnak” nevezett volna el. Helmut Newton, Jeff Koons és Damien Hirst műveivel turbózta fel a tervekről készült brosúrát, ami felkeltette több New York-i sztárépítész és André Balazs hotelmogul érdeklődését is. Persze a központ létrehozásához szüksége lett volna 22 millió dollárnyi (kb. 8,5 milliárd forint) kölcsönre, amit végül nem sikerült összeszednie.
Viszont így is több éven keresztül sikeresen tartotta fenn a vagyonosság látszatát – és ha egyszer-egyszer nem fogadták el a hitelkártyáit, a szállodák munkatársai meglepően engedékenyek voltak vele szemben, hiszen tudták: az „örökösnő” Manhattan legfelsőbb köreihez tartozott. Mindenkit meggyőztek a kamu németországi bankszámlakivonatok és a milliós értékű átutalások hamis papírjai.
Szintén több hónapon keresztül sikerült altatnia a tartozások ügyét egy Peter nevű, állítólagos családi pénzügyi tanácsadó leveleivel, aki a nő szerint garantálta, hogy a pénz „a jövő héten” már ott lesz a bankszámláján. Többször is panaszkodott a nemzetközi átutalások nehéz papírozására, és elég ingerültnek tűnt, amikor szóba kerültek a számláról még mindig hiányzó pénzösszegek. Sorokin ezután gyakran a barátait kérte meg, hogy fizessék ki egy-egy számláját – amit persze végül soha nem egyenlített ki.
Ügyvédje, Todd Spodek a bíróságon arról beszélt, Sorokin „addig próbált kamuzni, amíg be nem vált” a módszer, és könnyen elcsábította a lányt a New York-i élet „tündöklése és csillogása”. „Senki nem halt bele a tetteibe, csak hülyére vette a gazdagokat”, írta a történetről a Marie Claire. Persze ennek azért így is voltak áldozatai, amiről például az egyik egykori barátnője, Rachel Williams a bíróságon is beszámolt.
Kifizettette vele a marokkói utat, majd eltűnt
„Gucci cipőben és Celine szemüvegben toppant be az életembe, és mutatta meg nekem New York őrült partivilágát. Aztán egy marrákesi nyaralás után eltűnt. Bárcsak sose találkoztam volna vele” – mondta Sorokinról a Vanity Fair fotóriportere, Rachel Williams, aki kulcsfontosságú tanú volt az „örökösnő” tárgyalásain. Állítása szerint egy manhattani éjszakai klubban találkoztak először, ahol Sorokin épp a tervezett művészközpontról beszélt egy üveg vodka mellett. Williamst is elbűvölte a fényűzés, a díszes vacsorák és az Espresso Martini koktélok világa, amelyeket általában Sorokin fizetett. „Annának olyan volt New York, mint egy gyönyörű álom, egy soha véget nem érő éjjel. Aztán a végén mindig benyújtják a számlát.”
Sorokin elhívta az újságírót az említett marokkói útra is – a bíróság szerint ehhez arra kérte Williamst, foglalja le ő az éjszakánként 7000 dollárba kerülő háromszobás lakosztályt saját medencével és inassal. Amikor viszont kicsekkoltak a szállodából, Sorokin hitelkártyái nem működtek, így Willamsnek kellett kifizetnie a hatéjszakás ottlét 62 ezer dolláros (kb. 18 millió forintos) számláját. A fotóriporter elsírta magát az eset miatt, és többször is pánikrohamot kapott, miközben próbálta visszaszerezni Sorokintól a pénzét. A bíróságon viszont felmentették az „örökösnőt” a számla ügyében, ezt az esetet nem tekintették lopásnak.
A végére már megbánta, amit tett
Voltak viszont más ügyek, amik miatt végül 2017. augusztus végén letartóztatták nagy értékű lopás és csalás vádjával. Bár Anna Sorokin tárgyalássorozata csak 2019-ben indult el, de története 2018 tavaszán kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor megjelent róla a New York Magazine cikke. A tárgyalássorozat híre így már egész Amerikát elérte: gyakran volt szó a tudósításokban az éppen aktuális szettjéről, amikhez még egy külön stylistot is felbérelt. Szinte állandóan a vastagkeretes Celine szemüvegét hordta a tárgyalóteremben, és többek között Saint Laurent, Michael Kors vagy Victoria Beckham márkájú dizájnerholmikban lépett a bírák elé.
Volt, hogy ki kellett hagyni egy napot a tárgyalásból, mert nem talált megfelelő ruhát magának – ezt viszont már Diane Kiesel bírónő sem hagyta szó nélkül: „Ez elfogadhatatlan és nem helyénvaló. Ez nem egy divatbemutató!”
A tárgyalássorozat elején az előzetesben ülő Anna Sorokin úgy nyilatkozott, hogy nem bánt meg semmit, és semmit nem csinált volna másképp. Egyedül azt sajnálta, hogy a börtönben rabruhát kellett viselnie, és még vasaló sem volt a cellájában.
Végül csak a 2016 novembere és a 2017 augusztusa közötti eseményeket vette figyelembe az ügyészség, eszerint nyolc vádpontban találták bűnösnek, ezért négy év börtönbüntetésre ítélték. Két ügyben viszont felmentették, köztük volt a legsúlyosabb vád is, miszerint több mint egymillió dollárt próbált kicsalni hamis iratokkal a City National Banktól.
Egyébként nem érezte rosszul magát a rácsok mögött, hiszen állítása szerint akinek sikerül nagy vagyonokat elcsalnia a gazdagoktól, annak magas a helye a börtönhierarchiában is. „Szinte szerencsésnek is mondhatom magam, hogy ilyen közelről megtapasztalhatom a börtönlétet, ez egyfajta szociológiai kísérlet is. Természetesen a gyilkosokat tartom messze a legérdekesebbnek” – mondta Sorokin még a börtönből a New York Magazine-nak.
Mivel két évet már leült előzetesben, húsz hónappal az ítélethirdetés után, 2021. február 12-én engedték ki a börtönből. Szabadlábra helyezése előtt nem sokkal, 2020 decemberében a tárgyalás elejéhez képest már egészen másként nyilatkozott a New York Post cikke szerint: „Csak azt akarom mondani, hogy nagyon szégyellem magam, és nagyon sajnálom, amit tettem. Teljesen megértem, hogy rengeteg ember szenvedett emiatt, miközben azt hittem, nem tettem semmi rosszat.”
Eredeti börtönbüntetésén korábban akár enyhíthettek is volna azzal, ha elfogadta volna a vádalkut, és önként vállalja, hogy visszatér Németországba. Így viszont szabadlábra helyezése után akár ki is utasíthatják – bár a Biden-kormányzat egyik első intézkedése volt az Egyesült Államokból való deportálások radikális korlátozása, amiről itt írtunk részletesen.
Sorokin azonban láthatóan nem ettől tart, és a nyilvánosságtól sem vonulna vissza: szabadulás után máris két memoár kiadását tervezi, a New York-i „örökösnőként” szerzett élményei mellett kiadna egy naplót a börtönéveiről is.
Nem csak ő, mindenki más is hamis volt körülötte
A könyvek mellett sorozat is készül már Anna Sorokin történetéből, a Netflix 320 ezer dollárt (kb. 94 millió forintot) fizetett a nőnek a történet megfilmesítési jogaiért, írja az Insider. Ebből a pénzből persze az „örökösnő” főleg a korábbi tartozásait törlesztette, köztük 199 ezer dollárt a különböző bankoknak, 24 ezer dollárt pedig az állami hatóságoknak fizetett ki.
Ügyvédje ráadásul még mindig azt állítja, a nő valójában nem is követett el bűncselekményt a bankok ellen, így továbbra is jogi úton harcolnak azért, hogy kinyilvánítsák: Anna Sorokin nem bűnöző. Persze az ügyvédeknek nagyon is érdekükben áll a jogi procedúra folytatása, Sorokin eddig közel 75 ezer dollár ügyvédi díjat fizetett ki nekik. Így hiába kapott szinte egy vagyont a Netflixtől a filmjogokért, a végén lehet, hogy alig marad neki belőle valami.
Az Inventing Anna című minisorozatot már Sorokin börtönbüntetése alatt elkezdték forgatni – a showrunner a Grace Klinikát és a Botrány című sorozatot is jegyző Shonda Rhimes, a szériát pedig várhatóan idén mutatják majd be. Bár Sorokin azt szerette volna, ha a címszerepet Margot Robbie játszaná, végül Julia Garner lesz Anna Delvey. Nemcsak a Netflix, hanem az HBO is ráugrott a sztorira: ők az „örökösnő” volt barátnője, Rachel Williams könyvének adaptációs jogait szerezték meg, bár a projekt előrehaladásáról 2019 augusztusa óta nincs új információ.
Sorokin mindenesetre szabadulása után mintha ugyanott folytatná közösségi médiás életét, ahol abbahagyta: fekete-fehér képe alatt egy bejegyzésben arról panaszkodik a követőinek, el sem tudnák képzelni, mennyire nyomasztó volt a börtön. Anna Sorokin apja a Bildnek azt mondta, csak egy kívánsága van a lánya felé: „Remélem, tanulni fog a hibáiból, és nem követi el újra azokat. Senkinek sem szabadna követnie a példáját.”
Erről persze Sorokin védőügyvédje, Todd Spodek azt mondta, a nő példája nem egyedi eset: „Az ő világában mindenki ezt csinálta az ismerősei közül. Mindenki a közösségi médiának élte az életét. Hamis és szélhámos volt mindenki. És csak a hype hozta a pénzt.”