Lukasenko az össznépi gyűlésen bizonygatta, hogy neki semmije sincs

2021. február 11. – 15:42

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Hiába a százezres tüntetések és több tízezer őrizetbe vett tiltakozó, a jelek szerint idén nem kényszerül Alekszandr Lukasenko arra, hogy 26 év után távozzon Belarusz éléről. Az elnök még a tiltakozási hullám elején vetette fel, hogy egy új alkotmány elfogadása után új választást írhatnának ki, amelyet már az ő részvétele nélkül tartanának meg.

Már akkor is felmerült, hogy a javaslat időhúzásra szolgál, illetve egy olyan váltást készíthet elő a hatalom élén, amely nem a demokratikus átmenetért utcára vonulók követelése, hanem egy Moszkvának kedvező forgatókönyv szerint zajlana le.

Az időhúzást látszik igazolni Lukasenko csütörtöki nyilatkozata, amely szerint az új alkotmány idén elkészülhet, és legkésőbb a jövő év elején szavaznának róla. Az ellenzék egy része szerint ez valójában Lukasenko hatalmának bebetonozását jelentené – de legalább ennyire valószínű, hogy a hatalmi struktúra módosítása – az elnök hatalmának gyengítése – végük Oroszország befolyásának további növelését jelenti legszorosabb szövetségesének belügyeiben is.

Az államfő a politikai reformok megvitatására összehívott, 2700 résztvevővel tartott össznépi gyűlésen beszélt először az alkotmány elfogadásának konkrétabb menetrendjéről. Elmondta, hogy Belarusznak elnöki köztársaságnak kell maradnia, de elismerte, hogy az elnöki tisztséghez a kelleténél több hatáskör kötődik – írta az MTI.

„Elnöki köztársaság lesz. Lukasenko nélkül” – ígérte az elnök.

Lukasenkónak semmije sincs, csak Belarusz

Az elnök sajátosan bizonygatta az össznépi gyűlésnek, hogy alaptalan minden vád, amely az ő vagyonáról szól: „Akarom, hogy tudják, nem vagyok gyáva ember, nem féltem a bőrömet, nincs vagyonom, ne higgyék el, ha valaki azt mondja, hogy én valamit elloptam és azt valahol fölhalmozom…. Nekem Belaruszon kívül semmim nincs, a legjobb éveimet fektettem ebbe az országba” – mondta tapsot aratva. „Engem nem lehet megijeszteni. Nem hősködtem, amikor gépfegyverrel futottam az utcán. Csak határozott voltam, mert tudtam és láttam, mihez vezethet ez az egész. Ez sokakat kijózanított.

Ez a meggyőződése a gyerekeimnek, a legközelebbi rokonaimnak is. Én Belaruszomat senkinek nem adom. Az a miénk”

Lukasenko szerint az ország olyan komoly eseményeket él át, mint amilyenek a Szovjetunió 1991-es felbomlása idején történtek. A tiltakozási hullámot külső erők támadásának tartotta, amely egyes belső erőkre támaszkodott. A belső erők a bebörtönzött ellenzékieket, elnökjelölteket jelenti, akik helyébe Szvetlana Tyihanovszkaja lépett, aki a gyanú szerint akár meg is nyerhette az elnökválasztást. Őt és az ellenzék több vezetőjét a hatalom az EU-ba kényszerítette, amely Tyhianovszkaját tekinti a hatalom legitim képviselőjének.

A 9,6 milliós Belaruszban az augusztus 9-én tartott elnökválasztás óta rendszeresek voltak a hatodszor is hatalomra került Lukasenko elleni tömegtüntetések, amelyeket a hatóságok könyörtelen brutalitással igyekeztek megfékezni. Több tiltakozó meghalt, sokan kínzásokról számoltak be a fogva tartás során, és vannak, akik azóta sem kerültek elő, hogy őrizetbe vették őket. Az ellenzék szerint a 66 éves Lukasenka választási csalással került ismét hatalomra. A választási eredményeket a Nyugaton sem ismerték el.

Lukasenko szerint az országban nem „színes forradalmi kísérlet” történt, hanem a villámháborúhoz hasonló lázadás. „Nekünk bármi áron helyt kell állnunk, és a 2021-es év ebben a kérdésben meghatározó lesz” – mondta az elnök, kiállva amellett, hogy az országnak Oroszország volt és marad a legfontosabb gazdasági partnere, valamint stratégiai szövetségese.

Lukasenkónak sikerült elérnie, hogy az erőszakszervezetek némi bizonytalankodás után kiálljanak mellette és keményen fellépjenek a tüntetőkkel szemben, így egy időre sikerült stabilizálnia hatalmát. Moszkvával azonban viszonya ellentmondásos, az olcsó hitelek igénylésekor Lukasenko többször összekülönbözött a Kremllel, amelynek több stratégiai cég megszerzési tervét is keresztülhúzta – igaz, a legfontosabbat, a gázhálózatot és a gáztranzitot biztosító vezetékeket kénytelen volt átadni orosz kézbe az elmúlt 15 évben.