QAnon: sátánista, pedofil politikai elit vezeti az Egyesült Államokat?

2021. február 06. – 16:04

frissítve

QAnon: sátánista, pedofil politikai elit vezeti az Egyesült Államokat?
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Karafiáth Balázs László közgazdász és memetikus a QAnon-kultusz okait, felelőseit, illetve terjedését tanulmányozta. Arról kérdeztük, hogy vezethetett halálos áldozatokat követelő összecsapásokhoz, egy látszólag teljesen életszerűtlen összeesküvés-elmélet.

A QAnon elnevezésű, széles körben elterjedt összeesküvés-elmélet szerint egy politikusokból álló, sátánista és pedofil árnyékhatalom, például hollywoodi sztárok, demokrata politikusok vezetik az Egyesült Államokat. Donald Trump volt az utolsó ellenpólus, aki még legyőzhetné ezt a bandát. A hazai közvélemény akkor ismerhette meg jobban a QAnont, amikor az elmélet hívei megrohamozták a Capitoliumot és az akció több halálos áldozatot is követelt. Miért kezdett el mélyebben foglalkozni a QAnonnal?

Kétlaki az életünk, a családommal San Franciscóban és Budapesten élünk, illetve vállalkozunk. A megdöbbentő jelenség azért lett számomra nagyon személyes, mert a kaliforniai társaságunkból két, amúgy hozzám közeli, intelligens ember is ennek a mémtámadásnak az áldozata lett. Olyan emberekről van szó, akikről ezt sohasem gondoltam volna.

Harcos republikánusok?

Épp ellenkezőleg! Az egyik egy nagyon okos startup-vállalkozó. Először azt hittem, hogy csak viccel, trollkodik a barátaival a Facebook-falán, amikor QAnon-tartalmakat osztott meg. Később azonban már azt láttam, hogy a hírlevelében az üzleti hírei után arról írt, hogy jön a „vihar” (ez volt a QAnon várva várt rohama), és elhozza a megtisztulást. A másik eset egy jó barátom és felesége, két csuda gyermekükkel kifejezetten érzékeny, „hippi” család, a természetben, fenyőfák között élnek, harcos liberálisok – voltak. Egyik percben még a mérgező férfiszerepről (toxic masculinity), a MeToo-ról beszélgettünk, majd pár perccel később már arra váltott a feleség, hogy „mi minden nap imádkozunk Érte” (Donald Trumpért) és a harcáért.

Ki találta ezt az egészet ki, és mikor kezdődött?

A QAnon tényleg egy olyan újfajta gondolati vírus, amelynek terjesztésében együttműködtek bizonyos kormányzati erők, jól fizetett külső cégek, amelyek a szigorúan bizalmas kormányzati információk birtokában megalapozták a történetet, és végül természetesen az egyre növekvő számú lelkes követő.

A dolog gyökerei olyan alternatív-valóság játékokban (ARG) lelhetők fel, ahol a játékosok különféle instrukciókat keresnek, hogy aztán további feladatokat kapjanak, titkokat tudjanak meg (jóindulatú példája ennek a Pokemon GO). Egy ilyen játékban a játékosok magukra öltenek különféle karaktereket (ez az úgynevezett LARP), és karakterben élik az életüket az interneten és azon túl is. (Mint Óz karaktere az Óz, a nagy varázslóban). Ezeket az embereket és technikákat használta fel az alt-right és Donald Trump már az elnökválasztási kampányban a saját érdekében.

De hogy lett ebből ez az új szint?

Nekem, mint kutatónak akkor vált nagyon érdekessé ez a mém-komplexum, amikor ez a nagy váltás megtörtént. Egy fura játékból lett egy szándékos pszichológiai támadás az amerikai emberek kollektív pszichéje ellen, amiből mára egy kultuszszerű valami formálódott. Az előzmény tehát a 2016-os elnökválasztási kampány; amikor a Hillary Clinton – Donald Trump versenyfutásban egy FBIAnon nevű, magát jól tájékozottnak mondó forrás tűnt fel.

Emlékezhetünk, hogy a kampány során oroszok meghekkelték, feltörték a demokraták belső levelezését, majd dokumentumok kerültek ki a darkweb csatornáira. Az FBIAnon szivárogtatásai így nagyon profinak tűntek, mert olyan mémeket, információkat terjesztettek, amelyek valódiak voltak, ebből az email hack-ből származtak. Ezzel megágyaztak a valóságnak, és később ezen az alapon a kreált, kitalált elemeket is sikerrel terjeszthették. Dokumentumok alapján erős a gyanú, hogy a Trump kampány „etette” a követőket, akik ráharaptak az újfajta megközelítésre, és így elharapózott az ügy.

Karafiáth Balázs László

– 48 éves, a Corvinus Egyetemen és a Yale-en végezte tanulmányait.

– Már az egyetem alatt is vállalkozott, társalapítója volt a Sziget Fesztiválnak, a Carnationnek. Mérő László matematikussal közös cége a Darwin’s Marketing Evolution mémek elemzésével, új vállalkozása, a Purpose&Play coachinggal és szervezetfejlesztéssel foglalkozik.

– San Franciscóban és Budapesten él, mindkét országban vállalkozik, illetve coachként dolgozik.

– Hobbija a jeet kun do harcművészet, a motorozás és a Káli-medence.

Mert addigra már hitelességet szereztek a valós dokumentumokkal.

Igen, amikor később a QAnon-üzenetek elindultak, ugyanez a módszer volt látható. Eleinte valódi, ráadásul nehezen hozzáférhető, titkos információk jelentek meg. Semmi stratégiai, de azért érdekes adatok, például olyanok, hogy melyik csatahajó milyen tengerről, hová vonul át. Azok a geekek, akik az ilyen mozgásokat figyelik, azonnal felfigyeltek a QAnonra, hiszen a forrásnak igaza lett, „Q megmondta”.

Miért pont Q?

QAnon egy Q-típusú hozzáféréssel rendelkező anonim szivárogtató rövidítése. A Q betű vélhetően jól hangzott, mert amúgy vicces módon a Q clearance, vagyis a Q hozzáférés egy olyan energiaügyi kód, amely a nukleáris létesítmények biztosításával kapcsolatos, vagyis nem a későbbi szivárogtatási témákban utal jártasságra.

De ha voltak igazi titkos információk, akkor ezek csak a Fehér Házból érkezhettek?

Először valószínűleg oroszoktól vett demokrata emailek titkai mentek ki, azért, hogy a kampány során nőjön Trump esélye. Utána pedig már volt hozzáférésük, és a „Mémharcászati Központ” beindult. Az ötletgazdák teljesen komolyan vették azt, amit mi is a kutató kollegáimmal 15 éve állítunk a mémek potenciáljáról. A mémeket és a harcászatot keverték.

Ezen egy ideig lehet nevetni, de azóta láthatjuk hová fajult a dolog. A psychological operations (PSYOPS), vagyis a pszichológiai hadviselés a valódi hadviselésben is ismert fogalom, az amerikaiak évtizedekkel korábban, Koreában és Vietnamban is alkalmazták.

A net korában gondolom ez már teljesen más.

Igen, ez ma már sokkal professzionálisabb, és jól követhető, hogy kik benne a legprofibbak. 2014 és 2018 között például működött egy izraeli cég, a Psy-Group, amelyik a híres Cambridge Analyticával is együttműködött, és amelyik 3 millió dollárt kért egy megbízásért egy komolyabb amerikai pszichológiai kampány kialakítására. Ami biztosan látszik, hogy később ebből 2 millió dollárt valóban meg is kapott.

Fontos hozzátenni talán, hogy maga a stratégiai mémterjesztés önmagában csak egy technológia, egy eszköz, ami bármilyen jó vagy rossz célra használható. Barack Obama volt az első elnök, akinek a kampányában az internet főszereplővé vált; ő 2008-ban pont a pozitív mémek („Yes We Can!”) és a hálózatelmélet segítségével tudott nyerni az elnökválasztáson.

Fotó: Bődey János / Telex

Volt tehát egy politikai agenda, ezt értem. Voltak olyan „intelligence” cégek, amelyek jó pénzért mindent bevállaltak, ezt is értem. De kik azok, akik valóban elhiszik, hogy a világ vezetése egy sátánista, pedofilhálózat? Pár amúgy valóban hiteles információ morzsájával hogyan lehet egy ennyire extrém világmagyarázatot elterjeszteni?

Ennek alighanem több oka is van. Részben a tájékozódási lehetőségek átalakulása, a fix viszonyítási pontok elvesztése, de egy politikai, államelméleti magyarázat is lehet. A posztmodern utáni nyilvánosság szétesett, a netes világban már nincsenek meg a korábbi hiteles autoritások, még pár évtizeddel korábban is ilyenek voltak a tévében beszélő fejek. Ma azonban már nem lehet tudni, hogy mi az igazság, és ha sokat ismételnek valamit, abból is valamiféle igazságon túli „igazság” lehet.

Azért nehéz tájékozódni, mert a hitelesség dupla fenekű problémával küzd. Már nemcsak fake news csatornák működnek, de ezek a kamuportálok az objektivitásra törekvő csatornákra mondják azt, hogy ti vagytok a fake news. Ezek után ott áll az olvasó, aki eldöntheti, hogy melyik alternatív valóság írja le a folyamatokat jobban.

Meglepő módon, az ilyen zavaros, furcsa elemeket láncba szervező elméleteket elég könnyű elterjeszteni. Két humorista, vagy nevezzük őket médiaművésznek, Greg Hill és Kerry Wendell 1963-ban játékból (a pár évszázaddal korábbi Illuminati-összeesküvéselmélet mintájára) a Playboynak írt levelekben azt állította, hogy minden politikai gyilkosságért ugyanaz a kör felel. Viccnek, vagy kísérletnek szánták, de teljes komolysággal elterjedt a társadalomban az elmélet. Le voltak taglózva az eredménytől, megijedtek, és felhagytak a játékkal.

Mi ennek az oka? Ahol megfejtetlen titkok vannak, ott szeretnénk valami magyarázatot a rejtélyekre?

Itt jön be a kérdés politikai magyarázata, a kettős állam (dual state). Az ötvenes évek vége óta foglalkoznak ezzel írások. Van két politikai berendezkedés. A diktatúrákban, mondjuk Észak-Koreában, vagy egy fiatal afrikai országban az uralkodók nyíltan megsemmisíthetnek embereket, ismerjük ezeket a szörnyű eseteket, a diktátor emberei összeterelik a politikai ellenfeleket egy stadionban, szép zene szól és mindenkit lelőnek.

A demokrácia szabályai azonban ezt nem engedik láttatni, a szavazók nem akarják látni az állam potenciálisan sötét oldalát. Sokan ezért gondolják azt, részben nem is alaptalanul, hogy biztosan van egy deep state, vagy shadow state, egy árnyékállam, amiről jobb is, ha nem tudunk, és csak sejtjük, hogy ők követik el a jogsértéseket, kvázi a demokrácia fenntartásának érdekében.

Ezek a szolgálatok sötét titkai?

Valami ilyesmi. Mi állampolgárok menjünk csak nyugodtan piknikezni, lengessük a zászlókat a tömeggyűléseken, szavazzunk, akár küzdjünk is a sajtószabadságért, de ne akarjunk tudni mindent arról, hogy a színfalak mögött az állam titkos emberei miként védenek meg minket. Bushék iraki háborúja után a CIA titkos börtönöket hozott létre, ahol kínzásokat végezhetett, amit az Államokban tiltanak. Barack Obama mindenféle jó ügynek volt az élharcosa, de az Egyesült Államok közben folyamatosan drónokkal gyilkolt a Közel-Keleten. De gondolhatunk a Snowden-ügyre, vagyis a civil polgárok állami megfigyelésére is.

Vagyis tényleg létezik egy árnyékállam, akkor az már csak egy szín, hogy ez éppen sátánista?

A Deep State egy kulcsmém lett. Az említett Barack Obama arcán komoly ráncok keletkeztek a beiktatás után pár héttel, amikor már birtokában volt az információknak, amikor már tudta, hogy minek a tetején ül, mi is történik valójában az állam gépezetein belül.

Az internet egyszerre lett a nyilvánosság ereje, hiszen mindenkihez eljut minden információ, de a nyilvánosság szétszaggatója is, mert alternatív valóságok alakultak ki. Említettük, már nincs hová fordulni jóváhagyásért. A „sátánista” mémet valószínűleg azok tették állandó jelzőjévé a QAnonnak, akik le akarják járatni, hiszen ezzel kívülről tudják tovább radikalizálni. Ez jól mutatja a sztoriban a tévék hatását, ahol a nézők figyelméért való harcban a legsúlyosabb mémekkel mutatják be a QAnont is. Így zajlik tehát a mém-ping-pong a felek között.

Azt még mindig nem értem, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy árnyékállam létezik, abból miként jut el oda a QAnon-tag, hogy az annyira ördögi, mint amilyennek ő elképzeli.

Valahogy így működik az agyunk. Ha beültetnek valakit egy hóesést ábrázoló videó elé, rendszert, magyarázatot, mintázatot fog keresni, majd találni. Ez a rendszerkeresés az életünk része, ezért jó játék a puzzle, a sudoku, a szókirakós, ezért vagyunk képesek ilyen technológiai innovációkra, de a másik oldalon emiatt vannak a téves világmagyarázatok is.

Mélyen belül azt gondoljuk, hogy bármilyen magyarázat jobb annál, mintha nincs egyáltalán magyarázatunk. A járvány még kaotikusabbá tette a világot és sokan szeretnék hinni, hogy közben is minden valamiféle kontroll alatt van. El akarják hinni, hogy valaki vagy valakik még mindig kontrollálják a világot, talán valami sötét cél miatt, és ha így van, akkor küzdeni is kell a láthatatlan kontroll ellen.

És miért pont pedofilok?

A pedofíliára vélhetően azért volt szüksége a QAnon ötletgyárosainak, mert meg akartak szólítani egy addig nem nagyon szavazó, politikailag szinte szűz réteget, a „newagereket”. A fogalom már a hatvanas években, a hippimozgalommal megjelent, egy inkább baloldali, spirituális csapatot ír le. Talán az amerikai szavazók 2-3 százaléka sorolható ide.

Ők nagyon érzékenyek, nyitottan reagálnak a „gyermekabúzus” ügyére. A QAnon végül nagyon nagy károkat okozott ennek a csapatnak a megítélésében, hiszen elhasználta az ő gondolataikat, korábban például a New Age kifejezése volt a társadalom felébresztése, az „Awakening”.

Fotó: Bődey János / Telex

Ami korábban egy pozitív tartalmú kifejezés volt, problémaérzékenységet jelentett, a társadalom felébresztését a fontos ügyek iránt, abból valami leszámolásra buzdítás lett.

Igen, a QAnon ellopta, és bár a Great Awakening, illetve a Storm végül nem érkezett meg Joe Biden beiktatásánál, most a QAnon olyan helyzetbe került, mint a világvégét jósoló vallások. Amikor nem jön el az ígért időpontra a világvége, új napot kell kitűzni, most március 4-ére várják a „vihart”.

Akkor a QAnon közönsége egyáltalán nem csak a republikánus szavazók jobbszéléről, de akár balosokból, hippikből is verbuválódott?

Ez a kettő összeért. A bázis azért alighanem az Altright, a fegyverviselésért tüntetők, a jobbtól is jobbra levők. De a New Age, a baloldali spirituális csapat is nyitott volt a mémekre. Ennyiben nagyon visszaköszönt a harmincas évek Németországa, a nácik is a saját ideológiájuk népszerűsítésére mély, spirituális tanokat fordítottak ki.

A szabadságpárti liberálisokat a maszkviselés és az oltások ellenzése útján húzta be a QAnon. „Ha számodra fontos topic a saját kontroll megőrzése a tested felett, és az állam kizárása innen, akkor nézd meg még ezt a két videót.” Ez egy forradalmi újdonság szerintem, és jól illeszkedik a 21. század információs társadalmába, hogy a korábbi szektákkal szemben, amelyek mind válaszokat hoztak, a QAnon kérdés, és nem válasz. „Q” csak sejtet és nem kinyilatkozat. „Believe what you will” írja sok helyen, „Higgy, amit akarsz”. Látszólag nem akar téríteni, de közben pont ezzel térít hatékonyan, amikor azt sugallja: „áss mélyebbre” „találd meg a válaszokat”. Olyan lett, mint egy stratégiai játék, többen végigelemezték, hogyan rántja be lépésről lépésre a magyarázatot kereső és közben érzelmileg érintett-felzaklatott, „kereső” elméket.

Mit lehet ez ellen az egész ellen tenni? Ahogy mondta is, először még csak nevettünk, milyen vicces ez a sámán a kis szarvaival, de azért ijesztő volt, hogy ennyire törékeny az első számú hatalom biztonsága. Látni azt, hogy egy ilyen nonszensz elképzelése mentén is szinte kitörhet a forradalom.

Ráadásul, az Egyesült Államokban nagyon sok fegyver van a lakosság kezében, ha ugyanazt, amit láttunk egyszer fegyverrel kezdik el véghezvinni, az még veszélyesebb lesz. A baj az, hogy a világban tényleg sok csalárdság, korrupció, önzés és pedofília van. A neten pedig rengeteg adat és információ is elérhető. Bármire három perc alatt össze lehet rakni egy A4-es papírnyi magyarázatot, összefüggést. Az internet kreált számunkra egy olyan méretes puzzle-készletet, amiből eltérő kirakósokat lehet pakolgatni.

Ettől persze még a QAnon tényleg elég furcsa, életszerűtlen elméleteket gyártott. Nekem különösen érdekes volt, hogy miért nem gyanús az embereknek, hogy Donald Trump a sztoriban a pozitív főhős. Az azért gyanús lehetett volna, hogy éppen a legtöbb információval és politikai hatalommal rendelkező elnök lenne az elit fő ellenfele, ráadásul egy olyan ember, aki a QAnon rémálmait megtestesítő pedofilok fő szimbólumának, Jeffrey Epsteinnek volt a barátja, akiről azt nyilatkozta, hogy „kiváló ember”. Nem beszélve Trump ismert orosz kapcsolatairól, amiről épp a Telex jelentetett meg egy kiváló összefoglalót. Hogy van az, hogy az elvileg mélyen hazafi jobboldali csapat nem figyel fel a jelek sokaságára?

A QAnonban biztosan voltak és vannak lelkes törzstagok, azok, akik kitűzőt is hordanak, várják a vihart, mellettük pedig biztosan akadnak olyanok is, akik azt mondják, hogy hevesek ezek a fiúk, de azért valami lehet abban, amit mondanak. Meg lehet tippelni, hogy mekkora tömeg ez?

Donald Trump 2020-ban több szavazatot kapott, mint négy évvel korábban, tényleg nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy újra ő legyen az elnök, pedig nem jeleskedett például a vírus kezelésében. Azt gondolom, hogy ebben a jó szereplésben biztosan lehetett szerepe a mémeknek, a QAnonnak.

Trump végig ügyesen egyensúlyozott, játszott a QAnonnal, nyíltan nem támogatta őket, de soha nem szólt ellenük. Sokszor idézett, továbbküldött viszont olyan álhíreket, amiket „Q” terjesztett. Amikor az egyik tévévitában megkérdezték, hogy mit gondol a Proud Boys (büszke fiúk) csapatáról, vagyis a szélsőjobboldal legmilitánsabb szárnyáról, láthatóan készült a kérdésre és viccesen azt mondta: „Proud boys stand back and stand by”. Ez valami olyan üzenetet jelentett a büszke fiúk felé, hogy a tűzre emelt fegyvert eresszék le, de azért maradjanak készenléti állapotban. Amikor pedig Charlottesvilleben voltak súlyos összecsapások a fehér felsőbbrendűség támogatói és ellenfelei között, annyit bírt mondani, hogy mindkét oldalon vannak nagyon jó emberek.

Fotó: Bődey János / Telex

Mi következik most? A demokrata győzelemmel visszaszorulhat ez a mozgalom, vagy inkább újult erőre kap, hiszen most már az ellenzékiség romantikája is őket segíti?

Ami a legfontosabb, hogy a Facebook, a Twitter már lépett. Nagyon sokakat, például az én említett két amerikai ismerősömet is még októberben letiltották a közösségi oldalak, észbe kaptak a cégek a választások előtt. Elkezdték az álhíreket megjelölni, tulajdonképpen vicces is volt látni, hogy az USA hivatalban lévő elnökének bejegyzései rendre megkapják a ”nem igaz„ jelzést. Pár napos hír, hogy az FBI megvádolt több embert 2016-os mémterjesztésért, ez is egy új irány. Lehet, hogy ezzel a cégek átestek a ló túloldalára, de az például szerintem hasznos volt, hogy amikor szembejött a hálón egy hazugság, a közösségi média cégek megjelölték, és belinkeltek egy objektív cikket a témában.

A szólásszabadság védelme és a rémhírterjesztés büntethetősége. Ez mintha örök dilemma lenne.

A kinti, liberális barátaim szerint ez persze már sok, mert a trollok letiltása, vagy a jogi eljárások feszegetik a szólásszabadság határait. Volt, aki azt is írta, hogy ez már maga a sztálinizmus, ami természetesen erős hasonlat. Némileg más az, ha a hatalom fizikailag elpusztít a gondolataidért, mint az, hogy felmerül egy jogi megoldás arra, hogy a rémhírterjesztők ellen fellépjen a nemzetbiztonság. Megtörténtek a letartóztatások és elindultak az első perek a Capitolium megostromló ellen is. Akik oda betörtek és nem volt rajtuk maszk (ugye, milyen kár ilyenkor, hogy maszk-ellenesek is voltak!) azok bizony a repülőtéren szembesültek azzal, hogy aki rajta van az FBI Belföldi Terrorizmus Listáján, az nem repülhet, azaz ”gyalog„ mehet haza Texasba vagy épp Oregonba.

Hol van ebben a történetben a világ többi része, az oroszok, a kínaiak?

A központilag támogatott fake news orosz találmány. A QAnon-t persze nem ők találták ki, de mivel mindent felkarolnak, ami a nyugatiaknak árthat, biztosan örömmel segítenek a gonosz mémek terjesztésében. Kína pedig szerintem csak ül és csodálkozik, nem hiszi el, hogy így néz ki most egy világhatalom.

A közeljövő politikai csatáiban ez a fajta fake news gyártás, pszichológiai hadviselés mennyire válhat általános jelenséggé?

Kemény megfigyelni, ahogy ebben a Q-világban terjesztett videók gátlástalanul használnak minden ”klinikailag igazolt„ meggyőzési technikát, a rábeszéléstől, az elaltatáson át, az erőszakos hipnózisig. Ezek az alternatív valóságok léteznek, tulajdonképpen mindannyian a saját filter-buborékjainkban élünk, gondoljunk csak arra, hogy már a médiafogyasztásunk is mennyire meghatároz minket.

Ráadásul a Facebook, vagy a Youtube ezt még erősíti is, ők abban érdekeltek, hogy nőjenek a különbségek a felhasználók között. Ha megnézel egy témába vágó filmet, utána egyre radikálisabb és radikálisabb videókat, tartalmakat ajánlanak fel, mert minél különbözőbbek a felhasználók, annál jobban lehet számukra célzott reklámokat közvetíteni. Sajnos egyelőre azt gondolom, hogy rövid távon csak rosszabb lesz a helyzet az erőszakos meggyőzés, a kártékony gondolati vírusok és mémek világában. Mindenkinek a saját felellősége, hogy mit ”eszik” meg, a memetikai diétára legalább annyira, vagy még jobban kell figyelni, mint az étrendre. Yuval Harari nyilatkozik erről nagyon jókat szerintem, amikor elmondja, hogy annyira profi lett a meggyőzés ipara, hogy már nincs szabad akaratunk, és csak úgy tudjuk azt visszaszerezni, ha ezt a tényt felismerjük, és elkezdjük visszaszerezni az irányítást az elménk felett. Erre ma legjobb eszköznek a meditációt látom, ahol a figyelmünket, mint izmot kezdhetjük edzeni.

Edzeni kell, hogy ne kapjon el minket olyan könnyen a következő mém?

Ha az emberiség tudati fejlődésére tekintünk, Descartes óta a racionalitás és a bal agyfélteke volt egyeduralkodó. Újabban kezdünk utat nyitni a jobb-agyféltekés gondolkodásnak is, az intuíciónak, a rendszerszintű, asszociativitásra épülő megoldásoknak. Ez egy fontos és jó irány, ám a cél az egyensúly megteremtése lenne a két megközelítés között.

A QAnon ehelyett kidobja az ablakon a racionálist, azt állítja, hogy ami van, az nincs, amit látsz, annak az ellenkezője igaz, és ami nem látható, az irányít, kontrollál. Ugyanazt a problémát érzékelik tehát a QAnon táborában, a racionális megközelítés válságát, de nagyon rossz megoldást kínálnak. A helyzetet az fokozza, hogy ebben a pillanatban úgy látszik, hogy az amerikai Republikánus Párt egyelőre nem akar, vagy nem mer szakítani Donald Trumppal és a QAnonnal, sőt. Ez pedig nagyon messzire vezethet, olyan ,a politikán túlmutató mély megosztottsághoz, amiből ország legyen a talpán, amelyik kilábal.