Negyven éve nevelgette a KGB? – az eddigi legmeredekebb sztorit dobta be Trumpról egy új könyv

A történet 1976-ban kezdődött, amikor Trump az első nagy manhattani ingatlanbizniszébe belefogott, és egy dollárért megvette a csődbe ment Commodore Hotelt a Park Avenue-n.

Ekkor környékezte őt meg Szemjon „Sam” Kiszlin (amerikai átírásban Semyon Kislin) orosz emigráns, a New York-i Joy-Led Electronics bolt társtulaja. Mellékesen pedig KGB-ügynök, aki amellett, hogy hazaköltözést tervező szovjet diplomatáknak, kémeknek adott el olyan tévéket, amik az Amerikán kívüli PAL/SECAM-szabványt is tudták, a boltját arra is használta, hogy rátaláljon beszervezendő vagy legalábbis megfigyelendő emberekre, és „előnyös ajánlatokkal” keresse meg őket.

Így tett Trumppal is.

A történet Craig Unger újságíró, főszerkesztő, több, a republikánusokat bíráló bestseller szerzőjének napokban megjelent új könyvében (pontos címe a cikk végén) szerepel, és – a könyv szerint legalábbis – tényleg csak a nyitánya egy negyven éven át húzódó sztorinak, amelynek a lényege, hogy Trump akár tudtán kívül, akár tudtával, de évtizedek óta a KGB embere, az oroszok pedig egy hosszú, negyven éven át tartó hírszerzési „nevelgetés” gyümölcseit aratták le az elmúlt években.

Azt, hogy Trump valamiképp közel áll Putyinhoz és az oroszokhoz, sőt, hogy akár be lehet szervezve, többen pedzegették az utóbbi években:

• „Putyin beszervezte Trumpot a Oroszországi Föderáció ügynökévé úgy, hogy Trump maga sem tud róla.” (Mike Morell, volt CIA-igazgató, 2016)
• „Trump Putyin hírszerzési eszköze.” (James Clapper, volt nemzeti hírszerzési igazgató, 2017)
• „Trump teljesen Putyin zsebében van, viselkedése árulás.” (John Brennan, volt CIA-igazgató, 2018)

Most azonban először szólal meg a témában volt KGB-s is. Unger a könyvhöz volt KGB-ssel, CIA-sekkel, FBI-osokkal, ügyészekkel beszélgetett. Köztük egy kiugrott KGB-ssel, Putyin egykori osztálytársával, Litvinyenko volt barátjával, Jurij Sveccel (Yuriy Shvets). Őt idézve azt írja, mindezt nem úgy kell elképzelni, mint egy szuperkifinomult mestertervet, hanem úgy, hogy az orosz szolgálatok rengeteg helyre, rengeteg emberbe igyekeznek „befektetni”, és a nyugatiakkal ellentétben tudnak türelmesen várni, hátha egyszer majd beérik a munka. Trumpnál beért, jobban, mint bárki gondolta volna, igaz, hosszú időbe telt.

Tévékészülékektől az atomfegyverekig

1976-ban járunk tehát, az ifjú, nagyratörő amerikai üzletember tévék százait vette az orosz származású üzletembertől az újonnan szerzett hoteljébe, természetesen olyanokat, amiken a szovjet adást is lehetett nézni. Hogy miért tőle? Valószínűleg egy „előnyös ajánlat”, mondjuk alacsony ár miatt.

A KGB pedig közben megfontolhatta, érdemes-e Trumppal foglalkozni, és döntött: figyelni kezdte őt, már csak azért is, mert Trump ebben az évben találkozott egy szovjet érdekszférából, Csehszlovákiából emigrált nővel, Ivana Zelnickovával, azaz Ivana Trumppal, akit egy évre rá el is vett.

Miután a KGB több mint tíz jelentést összerakott Trumpról, lassan dönteniük kellett, beszervezik-e megbízható forrásnak vagy akár ügynöknek.

A szovjetek az üzletember narcizmusát, hiúságát és kapzsiságát igyekeztek kihasználni. Trump intellektuálisan bizonytalan volt, befolyásolható, hízelgésre fogékony, és szorongva várt valamiféle valódi intellektuális megerősítésre, a KGB pedig örömmel a kedvében járt.

Az alacsony intelligencia nagy hiúsággal társulva a beszervezők álomkombinációja

– mondta erről Svec. „Mindenkinek vannak gyengeségei. De Trumpnál ez nem csupán gyengeség volt. Minden szempontból mértéktelen volt. A hiúsága is mértéktelen. A narcizmusa is mértéktelen. A kapzsisága is mértéktelen. A nemtörődömsége is mértéktelen” – mondta a volt KGB-s.

A 80-as évek közepére Trump például meg volt róla győződve, hogy az atomfegyverekről többet tud, mint bárki az országban, és a New York Timesnak meg a Washington Postnak is azt nyilatkozta, hogy neki kéne letárgyalnia a nukleáris leszerelést.

Moszkvai út után egy furcsa reklám

Ez volt a KGB-nek a jó alkalom a nyitásra. Elkezdtek azzal hízelegni neki, hogy egy nap szuperjó politikus lesz az unortodox megközelítésével.

„Ilyen embereknek kéne vezetni az Egyesült Államokat! Aztán együtt megváltoztatni a világot! Tegyük félre az ellenségeskedést, legyünk barátok!”

1987 januárjában az orosz nagykövet Moszkvába is meghívta Trumpot azzal a felkiáltással, hogy közösen vizsgálják meg egy Trump hotel építésének lehetőségét, merthogy a nagykövet imádja a tornyot, odavan érte.

Trump 87 nyarán járt Moszkvában. Az akkori útról Trump 2016-os megválasztása után nem egész tíz órával, november 9-én, 18.54-kor meg is jelent egy interjú a Moszkovszkij Komszomolecben az akkori nagykövet lányával, Natalja Dubinyinával, aki részletesen mesélt a körülményekről.

Mintha csak üzenni akart volna a KGB: nem felejtettünk. Kamuzunk továbbra is a viszonyunkról, de emlékszünk mindenre, és te is tartsd magad a meséhez.

Natalja Dubinyina minden bizonnyal maga is kém lehetett akkoriban, legalábbis több közvetett bizonyíték utal erre. Ez azért fontos, mert ez azt jelenti, hogy Trump első hivatalos kapcsolatfelvétele az oroszokkal a KGB hírszerzésén keresztül történt, ami azt jelenti, hogy a további kapcsolatfelvételeket is a KGB intézte, és egy nagy művelet része lehetett.

Svec most elmesélte, hogy épp aktív KGB-sként ücsörgött az irodájában 1987 szeptemberében (alig valamivel vagyunk Trump moszkvai útja után), amikor jött egy KGB-s belső távirat a dezinformációt, propagandát intéző részlegtől az egyesült államokbeli működést illetően. Az üzenetben a KGB örömét fejezte ki egy sikeres elemző-beszervező munkáról. Az illető személyazonosságát nem árulták el, de egy sikeres eredményt igen: az új ember három nagy amerikai újságban jelentetett meg egész oldalas hirdetést arról, hogy Amerikának be kéne fejeznie azt, hogy Japán és a Perzsa-öböl védelmére költi a pénzt.

Az üzenet jól jött az oroszoknak: éket ver szövetséges országok közé, és az amerikai külpolitikai kontroll visszaszorítását szorgalmazza az oroszok által is érdeklődéssel figyelt területeken. A KGB sem fogalmazhatta volna meg hatékonyabban.

A hirdetést egy 41 éves ingatlanmogul finanszírozta, Svecnek akkor még ismeretlen volt a neve, amely úgy hangzott, hogy Donald Trump.

Mindezek után Trump több tévéinterjúban utalgatott arra, hogy indulna az 1988-as elnök-előválasztáson Bush ellen, ám aztán mégsem tette.

A tévés visszatér

A következő évtizedekben Trumpot sorra mutatták be az újabb és újabb szovjet/orosz üzletembereknek, hivatalnokoknak. Trump épületeiben lakást venni megszokott pénzmosási módszer lett az orosz maffiának. Ezzel és más szürkezónás bizniszekkel és pénzköltéssel több csődtől is megmentették a nem mindig sikeres üzletember Trumpot, állítja a könyv.

1999-ben egy Pulitzer-díjas újságíró, Knut Royce egy cikkben kifejtette, hogyan szerezte Kiszlin a vagyonát Amerikában, és idézett benne egy FBI-dokumentumot, amelyben az amerikai szövetségi nyomozók az orosz maffia emberének nevezték Kiszlint. Kiszlin végig tagadta a vádakat.

A 2000-es évek elején Trump üzlettársa lett egy ingatlanüzletben egy gazdag szovjet emigráns, Tamir Szapir, aki történetesen Kiszlinnel társtulajdonos volt a tévéboltban pár évtizeddel azelőtt, továbbá egy kazahsztáni születésű üzletember, Tevfik Arif.

Unger arról is ír, hogy a Trump és Oroszország közötti kapcsolatokat Jeffrey Epstein is olajozta. A Trump és Epstein két évtizeden át tartó „munkakapcsolatáról” és barátságáról szóló fejezetből egy hete a Vanity Fairben jelent meg egy hosszabb részlet, leírva, hogy rengetegszer fonódtak össze a dolgaik, partiztak együtt, utazgattak Epstein repülőjén a „pedofilszigetére” olyan lányok, akik Trump szépségversenyein indultak, köztük a Szovjetunióból érkezett fiatal nők. Egyikük, a Trump barátjaként emlegetett Anna Malova egy ideig a Trump Towerben lakott.

Megint egy orosz

A barátságuknak 2004-ben lett vége, ebben a történetben is szerepelt orosz. Epstein kinézett magának egy eladó óceánparti palotát Palm Beachen, a Maison de l’Amitié-t (A barátság házát). Elvitte oda Trumpot, majd nem sokkal később meglepődve látta, hogy Trump az ő ajánlatára ráígérve, 41 millió dollárért elvitte az orra elől az ingatlant. A vásárlást a Deutsche Bank finanszírozta, amely bank máskor is adott kétes kölcsönöket Trumpnak. Epstein dühét csak fokozta, mikor azt látta, hogy Trump nem sokkal később 125 millióért piacra dobta a palotát.

Epstein és Trump nem beszélt többé. Sőt: Epstein perrel fenyegetőzött, majd a Palm Beach-i rendőrség vizsgálódni kezdett a fiatal lányok miatt Epstein ellen. Epstein biztos volt benne, hogy Trump intézte el a nyomozást, és onnantól kezdve nem volt túl diszkrét, ha Trumpról kellett beszélnie, vagy fotókat mutogatnia bizonyos körökben Trumpról és őt körülvevő, alulöltözött fiatal lányokról.

Trump a palotát végül egy orosz oligarchának, a vadregényes életű Dmitrij Rubolovjevnek adta el 96 millióért 2008-ban. Rubolovjev soha nem költözött be.

Amikor Epstein házát megszállta az FBI, akkor sok kompromittáló felvételt találtak milliárdosokról. Trump neve pedig 16 különböző telefonszámmal volt beírva Epstein legendás „fekete könyvébe”, amelyben az ügyfélkörét tartotta nyilván.

A könyv pontos címe: „American Kompromat: How the KGB Cultivated Donald Trump, and Related Tales of Sex, Greed, Power, and Treachery”, azaz kb.: Amerikai kompromat: Hogyan nevelte ki a KGB Donald Trumpot, és kapcsolódó történetek szexről, kapzsiságról, hatalomról és árulásról

A cikk fő forrásai: Spytalk, Vanity Fair, Daily Mail