Gyakornokból genfi konzul lett a KDNP-s képviselő lánya

Szászfalvi-Farkas Lenke lett Magyarország frissen megnyitott genfi konzulátusán a konzul. Sokat nem tudunk róla, kérdéseinkkel nem tudtuk elérni, de úgy tűnik, hogy egy kormánypárti (KDNP-s) képviselő a nemzetközi diplomáciában még tapasztalatlan lánya lett a vezető.

>>>Ide kattintva olvashatja legfrissebb híreinket>>>

Ez pedig még az amúgy rendkívül lojális hazai külügyben is kiverte a biztosítékot. Bár a diplomaták, a svájci relációt jobban ismerők is kifejezetten diplomatikusan fogalmaztak, azért ezekben a gondolatokban is visszaköszönt némi kritika.

A következőket hallottuk:

• „A KKM-ben olykor vannak ilyen személyi furcsaságok, például emlékezhetünk, amikor hirtelen különösen jelentős közös halmazt mutatott a hazai külpolitikai humán erőforrás megújítása és a dunakeszi futsalcsapat összetétele.”
• „Nem kell aggódni, a svájci diplomáciában olyan nehéztüzérek dolgoznak, mint Nagy István nagykövet, aki valamennyi nagykövet közül talán a legközelebb áll Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Ráadásul az Információs Hivatal éléről most távozott hírszerző, vagyis Czukor József is elképzelhető, hogy német nyelvterületen, akár a svájci vonalon kap új feladatot. Ez a csapat talán elbír egy kevésbé gyakorlott genfi vezetőt is.”
• „Magyarországon is lehet karrierdiplomata pályát építeni, de bizony, olykor bizalmi alapon be lehet előzni a szorgos hangyákat, mi lépcsőről lépcsőre haladunk, de van, aki tud hármat is ugrani.”

Na de miről is van szó?

A genfi képviselet

Október 13-án rövid cikkben számoltunk be arról, hogy Szijjártó Péter miniszter megnyitotta az új magyar diplomáciai kirendeltséget, a genfi konzulátust. Az MTI tudósítása után mi is elmerengtünk azon, hogy a diplomáciának a vírus alatt sem szabad megállnia, és mi is átvettük a sok magyar emigráns lakta és több nemzetközi szervezet központjaként is működő Genf fontosságát taglaló mondatokat.

Azt azóta se látjuk megcáfoltnak, hogy Genf fontos, de vajon nem érdemelne-e egy gyakorlott konzult? Cikkünk nyomán ugyanis az olvasók jelezték, hogy érdemes lenne annak is utánanézni, hogy ki lett a konzul, mert – nagyon visszafogottan fogalmazva – korábbi életútja nem teszi feltétlenül alkalmassá a feladatra.

Először tehát megkérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot arról, hogy egyáltalán ki lett a konzul, ez ugyanis a megnyitóról készült hivatalos tudósításból és videóból sem derült ki (Szijjártó Péter mellett Nagy István és egy svájci politikus beszél a tudósításban). A minisztérium válaszából kiderült:

„A genfi konzulátust Szászfalvi-Farkas Lenke konzul vezeti, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakán végzett és a munkájának ellátásához szükséges, magas szintű angol, illetve francia nyelvtudással rendelkezik. A konzul jelenleg érdekvédelmi tevékenységet lát el, mely november 1-jétől közjegyzői típusú ügyek kezelésével egészül ki.”

A képességek tehát a KKM szerint megvannak, de vajon akkor mit jeleztek mégis az olvasók? Természetesen írtunk a genfi konzulátusra, jeleztük, hogy szeretnénk megismerni a konzul szakmai hátterét, jó lett volna megkérdezni a konzultól, hogy büszke-e a kinevezésre, alkalmasnak tartja-e magát a feladatra, esetleg lát-e egyéb olyan tényezőt, ami a pozícióba emelte.

Az elmúlt három napban erre a megkeresésre nem kaptunk választ, így egyelőre csak az internetes keresésre és a már idézett háttérbeszélgetésekre hagyatkoztunk.

A Szászfalvi-Farkas Lenke névre rákeresve a Google keresőben, az első találat az interneten egy gyakornoki beszámoló. A 2018. szeptember 27-én publikált beszámolóból kiderül, hogy Szászfalvi-Farkas Lenkének annyi köze mindenesetre van a hazai diplomáciához, hogy egy hónapot gyakornokoskodott a vajdasági Deli Andor fideszes képviselő mellett. Az eredeti helyesírással idézett szövegből kiderül, hogy

„Deli Andor Képviselő Úr irodájára esett a választásom, mert szerettem volna jobban megismerni a Közlekedés és Idegenforgalmi Bizottság mindennapi munkáját, illetve Képviselő Úr munkásságát korábban is nagy érdeklődéssel követtem. Ezúton is nagyon hálás vagyok Képviselő Úrnak és az iroda dolgozóinak, hogy fogadtak engem, és hogy bármikor bizalommal fordulhattam hozzájuk. Az meg külön megtiszteltetés volt, hogy felelősségteljes munkákat bíztak rám már az első naptól kezdve.”

Sargentini

Ha még emlékszünk a két évvel ezelőtti pezsgésre, izgalmas időszakban volt gyakornok a fiatal egyetemista. Ismét őt idézzük:

„A strasbourgi hét még nagyobb impulzusokat és izgalmakat tartogatott, hiszen lehetőségem volt jelen lenni a Sargentini-jelentés vitáján, melynek célpontja Magyarország. Megdöbbentő és érdekfeszítő volt átélni ezt a politikai támadást személyesen, a helyszínen. A feszültség átjárta az egész termet és érezhető volt, hogy történelmi pillanatok részesei vagyunk. Ugyanakkor nagyon büszke is voltam magyarságomra, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök úr higgadtan, de nagyon határozottan állt ki a magyar emberek, a nemzetünk mellett.”

Ha kekeckednénk (ja, éppen kekeckedünk is), észrevehetjük, hogy a gyakornok különös megkülönböztetést alkalmaz, ami Képviselő Úr, nagy K-val és Ú-val, az írásunk idején a beszámolóban még miniszterelnök úr, kis „mú”-val.

És végül a beszámoló oldottabb zárásából egy mondat: „A Brüsszelben töltött idő alatt természetesen nem hagytam ki a főbb nevezetességeket sem, miután megkóstoltam a helyi finomságokat; a híres belga gofrit és sört. Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb miközben bővíteni tudtam ismereteimet és tudásomat mind szakmai, mind pedig emberi és kulturális értelemben egyaránt.”

A két évvel ezelőtti beszámolóból az mindenesetre kiderül, hogy a fiatal gyakornok rendkívül lelkes fideszes, és persze az is, hogy két éve még tényleg gyakornok volt. Azóta persze betölthetett olyan pályát, ami segítette diplomáciai jártasságát, de – legalábbis levélírónk szerint – nagyon nem ilyen helyen dolgozott. Az internet alapján annyi látható, hogy egy celldömölki-veszprémi kézilabdaverseny szervezésében vett részt, igaz, itt is jelzik, hogy francia és orosz nyelven is bevethető nyelvtudással (megpróbáltuk az itt megadott telefonszámon és emailcímen elérni, de a géphang azt mondja be, hogy ez megváltozott).

De nézzük a második Google-találatot, hátha az is segít. Ez Szászfalvi László református lelkész, politikus, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő Wikipédia-oldala. A szócímből kiderül, hogy Szászfalvi képviselőnek a felesége is segédlelkész, három gyermekük született: Bence, Boglárka és Lenke. (Szászfalvi-Farkas Lenke neve felbukkan Szászfalvi 2015-ös vagyonnyilatkozatában is)

Mivel a kérdéseinkre egyelőre részletes választ nem kaptunk, így a következő csak feltételezés, mindenesetre a vonatkozó olvasói jelzés, a háttérbeszélgetések és a viszonylag ritka név egyezése alapján arra merünk következtetni, hogy a „Szászfalvi képviselő lánya, Lenke” és a genfi konzul ugyanazt takarja. Szászfalvi László nyilvános FB-profilja alapján arról is meggyőződhettünk, hogy a képviselő is nagyon lelkes híve a kormányzat üzeneteinek (beleértve Brüsszelt és Sorost), emellett a bejegyzések a Csurgó környéki települések meglátogatásáról szólnak zömében, ahol a képviselő dicséretesen mindig maszkban tárgyal a településvezetőkkel.

Végül a lényeg

A KKM a rendkívül fontos genfi állomáshelyre kinevezte egy kormánypárti politikus frissen végzett lányát, ami alighanem joggal „verte ki a biztosítékot” a hazai diplomáciai világban.

Élünk a gyanúperrel, hogy a helyzet fonákságát az érintettek is értik, a konzul nem válaszolt érdeklődésünkre, a KKM pedig már arra a kérdésre, hogy „ki a konzul?”, is kifejtette, hogy a konzul alkalmas és nyelveket beszél. Mint írtuk, a legtöbb hazai külügyes nem kommentálta, vagy csak rendkívül diplomatikusan tett enyhén kritikus megjegyzést erről a helyzetről. Zárjuk a sorainkat egy ilyen fricskával, amit mondtak nekünk:

„Pár éve Kulka János főszereplésével készült egy remek tévéfilm, »A berni követ« címmel, amely nagyon élethűen ábrázolta az 1956 utáni időszak politikai, diplomáciai viszonyait. Lehet, hogy egyszer jelen korunk bemutatására érdemes lenne leforgatni »A genfi konzul« című kordokumentumot is.