Elfeledett hős, magyar James Bond, vasúti Trianon és tanulmánygyárak – négy e-könyv a fa alá

Párévente van olyan, hogy az év vége rendkívül lazára jön ki, ez van idén is, a karácsony egy hatnapos ünnep, amit aztán már csak egy munkanap választ el az év végi nagy pezsgődurrogtatástól. Ha valamikor, akkor most van idő kikapcsolni, több időt szánni olyan dolgokra, amikre eddig nem vagy nem ennyire jutott idő.

Ezért gondoltunk arra, hogy négy időtálló, ugyanakkor az átlagnál jóval hosszabb cikkünk e-könyv-olvasóra méretezett változatával lepjük meg olvasóinkat, hogy a fa alatt, a bejgli mellett, netán síelésre utazás közben gyorsabban teljen az idő. Kísérleteztünk több formátummal is, ezért van cikk, amely pdf-ben, van, amelyik epub-ban érhető el, a jövőben igyekszünk majd egységesíteni a módszert.

A négy cikkből az egyik idén júliusban már egyből úgy jelent meg, hogy pdf-formátumban (innen letölthető) is elérhető volt. Ezt Dezső András kollégánk írta Hartai Imréről, a magyar James Bondról, aki társaival egy szigorúan titkos küldetésben hozott haza két magyar túszt Csecsenföldről még 1998-ban. A vakmerő akció sikere a nyugati szolgálatokat is megdöbbentette. Hartai Imre „istenáldotta tehetség” volt, egy régi vágású hírszerző, aki semmitől sem riadt vissza. Egy különc magyar kalandjai a Japán-tengertől Szentendréig.

Sarkadi Zsolt kollégámat egy költözés sarkallta arra, hogy nyomába eredjen Vermes József építésznek, akit a holokauszt – rengeteg sorstársához hasonlóan – majdnem teljesen eltörölt az emlékezetből. Vermest hosszú és kitartó kutatómunkával valamennyire még sikerült visszarántani a feledésből. „Körvonalazódott, hogy Vermes József műépítész egy I. világháborús hős volt, és egy olyan ember, aki a kivételes épületek mellett is rengeteget alkotott, csak a házain kívül nem maradt utána semmi, mert az egész családját elpusztította a holokauszt, személyes tárgyait valószínűleg olyanok hordták szét, akiknek Vermes élete nem jelentett semmit. Rengeteg emberrel bánt el így vagy még ennél is súlyosabban a vészkorszak, Vermes József viszont olyan személynek tűnt, akit még éppen hogy vissza lehet rántani a feledésből. Aki homályosan ugyan, de még pont látszik, és talán kissé el lehet oszlatni a ködöt, amibe élettörténete és hagyatéka az elmúlt 80 évben burkolózott. Ezért készült ez a cikk, ami elsősorban persze Vermes Józsefről szól, de talán egy kicsit mindazokról, akiket gyökerestül tépett ki a holokauszt a magyar történelemből. Sokan vannak közülük, akiket sajnos már annyira sem lehet visszahozni, mint Vermes Józsefet, ezzel a sebbel örökre együtt kell élnie a világnak és Magyarországnak, de ezt már nálam sokkal szebben és pontosabban megírták a XX. és a XXI. század nagy művészei és történészei” – írta róla a szerző egy nemrég kiküldött hírlevelünkben. A cikk pdf-ben itt tölthető le.

Ez a papírgyár nem az a papírgyár. Az egyetemi kutatók körében léteznek olyan helyek, ahonnan hivatkozásokat vagy szerzőséget lehet vásárolni, ez pedig alapjaiban kezdik ki a tudományos publikálás rendszerét. Stöckert Gábor kollégánk az Óbudai Egyetem két kutatójának esetén keresztül mutatta be, hogyan is működnek a tanulmánygyárak. Az epub-formátum itt tölthető le.

Trianon emlékét, hatását sokféleképp be lehet mutatni. Molnár Réka és Hevesi-Szabó Lujza például a manapság nem annyira aranykorát élő magyar vasút történetében kereste Trianon máig érezhető, meglehetősen nagy hatásait. Tudta például, hogy Trianon miatt vannak nálunk betonból a talpfák? És hogy a legendás, 424-es gőzmozdony is Trianon miatt lett? A cikkből, amely epub-formában itt tölthető le, még elég sok más érdekesség is kiderül.

Az ilyen, hosszú cikkeink rengeteg munkával készülnek, és számunkra kiemelten fontos, hogy ezekhez a szövegekhez is ingyen juthassanak hozzá az érdeklődők. Olvasóink támogatása nélkül már most is nagyon nehezen boldogulnánk. Éppen ezért, ha teheti, támogassa munkánkat.