Az, hogy a koronavírusos gyermekek tünetei jellemzően enyhébbek a fertőzött felnőttek tüneteinél, egyáltalán nem azt jelenti, hogy a gyerekek kevésbé lennének az áldozatai a világjárványnak. Az ENSZ gyermekjogi szervezetének novemberi jelentése szerint az alapvető szolgáltatásokban keletkezett zavar és a növekvő szegénység jelenti a legnagyobb veszélyt a gyerekek számára. Az előttünk álló évben akár kétmillió ötévesnél fiatalabb gyermek halálához vezethet és további 200 ezer halvaszületés oka lehet az, hogy a pandémia miatt szünetelnek bizonyos egészségügy szolgáltatások és akadozik az élelmiszerellátás. A járvány miatti iskolabezárások 2020 végén 572 millió gyereket érintettek. A megnövekedett online jelenlét és a bezártság miatt pedig a gyermekbántalmazási esetek száma is megnövekedhet. A nemzetközi helyzetről és arról, hogyan hat ez a semmilyen korábbihoz nem hasonlítható válság a magyar gyerekek életére, Mészáros Antóniát, az UNICEF magyarországi vezetőjét kérdeztük.
Ahogy beléptünk az irodaházba, feltűnő volt az üresség. Honnan és hogyan dolgozik Ön most?
Mi az UNICEF-nél korán felismertük, hogy mi vár ránk, már februárban felkészítettük a csapatunkat és az infrastruktúránkat arra, hogy home office üzemmódra álljunk át. Ez azt jelenti, hogy a kollégáink nincsenek kitiltva az irodából, azok, akik komfortosabban tudnak innen dolgozni, bejöhetnek, fontos biztonsági szabályok betartása mellett, de a többség inkább otthonról végzi a munkáját. Bevallom, én is így teszek, alapvetően online és telefonon tartom a kapcsolatot, és csak akkor jövök be, amikor feltétlenül szükséges. Szerencsére nem okozott komoly fennakadást az átállás. Tudtuk, hogy ez az év nagyon nehéz lesz a civilszervezeteknek számára és mindenki azonnal teljes erőbedobással dolgozott a megváltozott körülmények között is, hogy gyors megoldásokat találjunk az olyan kihívásokra, mint a gyerekvédelmi programjaink fenntartása, az elmaradó adománygyűjtő rendezvények kieső bevételének pótlása, a COVID-19 kapcsán még nehezebb helyzetbe kerülő sérülékeny gyerekek hatékony segítése.
Mennyire nehezíti meg a munkáját az, hogy nem lehet külföldre utazni?
Az én megbízatásom az UNICEF nemzetközi szervezetén belül elsősorban Magyarországra vonatkozik, a munkaidőm túlnyomó részében a magyar gyerekek problémáival és a magyar adományozókkal foglalkozom, ezért eddig sem voltam állandóan úton. Persze vannak alkalmak, amikor a világ különböző pontjain dolgozó helyi vezetők találkoznak, hogy tapasztalatot cseréljenek és olyan is előfordult, hogy a saját szememmel nézhettem meg hogyan használják fel az adományokat a terepen, de ezek ritka lehetőségek. Az, hogy ilyesmire idén gondolni sem lehetett, a magyar szervezet működésében nem okozott különösebb gondot. Ennél sokkal komolyabb problémákkal találkoztak idén az emberek és persze a mi szervezetünk is. A kisfiam pedig azt hiszem kifejezetten jól élte meg, hogy ebben az évben egy napra sem kellett nélkülöznie engem.
Most, amikor a pandémiának rengeteg közvetlen vagy közvetett áldozata van világszerte, olyan, mintha egy kicsit kevesebb figyelem jutna arra, hogy mi történik épp a gyerekekkel. Ez valóban így van?
Igen, azt lehet mondani, hogy a gyerekek a világjárvány láthatatlan áldozatai. Ha a koronavírus áldozatairól beszélünk, érthető módon elsősorban mindenki azokra gondol, akik nagyon betegek lesznek vagy akár bele is halhatnak a betegségbe, és a gyerekek a felnőttekhez képest kevésbé szenvedik meg magát a fertőzést. A kialakult helyzet ugyanakkor elképesztően sok szempontból veszélyezteti a gyerekeket is. Tudjuk például, hogy a járvány hatására megnövekedett a gyerekekkel szembeni erőszak veszélye családon belül és a világhálón egyaránt. Tudjuk, hogy még több gyermeket fenyeget a szegénység és világszerte rengeteg gyerek marad most ki teljesen az oktatásból, például azért, mert a digitális szakadék rossz oldalán született.
Mik azok a globális tendenciák, amik már most látszanak?
Az UNICEF novemberi előrejelzése szerint azt lehet látni, hogy az év végéig várhatóan 142 millióval több gyereket sodor szegénységbe a koronavírus-járvány, pedig eddig is meghaladta a 725 milliót a nyomorban élő gyerekek a száma. Csak idén ennyivel többen lettek, akiknek nem megoldott az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz, a táplálkozáshoz, a megfelelő higiénés körülményekhez és a vízhez való hozzáférésük. Nem véletlenül figyelmeztetett rögtön a járvány elején minden szakember arra, hogy milyen elképesztő pusztítást okozhat a koronavírusa fejlődő világ azon részén, ahová nemhogy a maszkok nem jutnak el, de még szappan és víz sem adott a védekezéshez, miközben gyakran eleve rossz egészségügyi állapotú emberek élnek nagy tömegben, szorosan összezsúfolva.
A fejlődő világban ráadásul a szállítási útvonalak és a helyi egészségügyi rendszerek összeomlása hátráltatta a már ismert betegségekkel szemben bevált vakcinák célba jutását is.
68 országban körülbelül 80 millió 1 év alatti gyerek nem kapta meg idén a szokásos életmentő oltásokat, emiatt más, elvileg megelőzhető járványok is kitörhetnek, mint amilyen a kanyaró vagy a gyermekbénulás. 124 ezer gyerek fertőződhet meg továbbá HIV-vírussal amiatt, hogy a világ jó részén legalább hat hónapra fel kellett függeszteni a megelőzési szolgáltatásokat. Ősszel indítottunk is egy immunizációval kapcsolatos adománygyűjtő kampányt, ami ezekre a veszélyekre hívta fel a figyelmet. A legrosszabb forgatókönyvek szerint kétmillió öt év alatti gyermek halála és 200 ezer halva születés várható a következő 12 hónapban az egészségügyi és egyéb szolgáltatások felfüggesztése, illetve a vírushelyzettel összefüggő táplálási elégtelenségek miatt.
Az UNICEF Gyermekek Világnapjára készített jelentése szerint globális szinten egészségügyi, élelmezési oktatásbeli problémák is kiéleződnek a járvány alatt, ráadásul könnyebben válhatnak a gyerekek erőszak áldozatává is. Mi érinti ezek közül a magyar gyermekeket a leginkább?
Itthon is érvényesülnek globális tendenciák, bár sok tekintetben nyilván elválik egymástól a fejlődő és a fejlett világ. De az itthon is látszik, hogy a távoktatás és a karantén miatt több mint 50 százalékkal megugrott az internethasználat a fiatalok körében. Ez a tény, kombinálva azzal, hogy a bezártságtól eleve mindenki sokkal feszültebb, jelentősen megnöveli az online erőszak veszélyét is, ami akár kortárs bántalmazás formájában is jelentkezhet, ahogy arra a nyári „Nem vagy egyedül” kampányban is felhívtuk a figyelmet. Egy másik jelentős probléma a digitális szakadék, ami Magyarországon is tapasztalható, még ha lényegesen kisebb mértékben is, mint mondjuk Ázsia vagy Afrika egyes térségeiben, ahol egyáltalán nem jellemző az online kapcsolat. Aki idén nem tudott részt venni a digitális oktatásban az mindenféle oktatásból kimaradt és ennek messzire ható negatív következményei lesznek.
Fontos foglalkoznunk azzal is, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek Magyarországon a gyermekotthonokban élő gyerekek. Szinte az első pillanatban rájuk záródtak az otthonok kapui. Ez egészségügyi szempontból indokolt kockázatcsökkentő intézkedés volt, közben mégis óriási problémát jelentett. Ezek az intézmények úgy lettek kialakítva, hogy onnan a gyerekek kijárhatnak (óvodába, iskolába, kortárs közösségekbe és adott esetben a vérszerinti családhoz is), most pedig hirtelen a bentlakók minden szükségletét ezek között a falak között kellett megoldani. Ráadásul úgy, hogy az otthonok sokszor informatikailag sem voltak arra felkészülve, hogy az összes gyerek egyszerre tarthassa legalább online a kapcsolatot a külvilággal. Mi többek között számítástechnikai eszközök biztosításával igyekeztünk a gyermekotthonokban lakók számára csökkenteni a digitális szakadékot, de szerveztünk online foglalkozásokat és élményeket is. Már beszéltünk ezenkívül a gyermekbántalmazásról, az esetek száma jelentősen – világszinten akár 30 százalékkal – is megnőhetett. Ez szintén egy olyan globális jelenség, ami minket is érint Magyarországon.
Mit mondanak a Magyarországra vonatkozó becslések?
A gyerekek tíz százaléka lehet veszélyeztetett valamilyen módon. Ez nagyjából 170 ezer olyan gyereket jelent, akinek a fizikai, lelki, mentális fejlődése kockázatnak van kitéve. Amikor a koronavírus káros hatásairól beszélünk, nem is kell feltétlenül csak a legelesettebbekre, a mélyszegénységben élőkre gondolni. Minden gyereket megvisel az a helyzet pszichésen, mentálisan, amikor hónapokon keresztül be van zárva, nincsenek közösségi élményei, elmaradnak a szokásos programjai, nem tud a szokásos ritmusnak megfelelően fejlődni. Ezt nyilván az összes család érzi, még akkor is, ha a kisebbek nem feltétlenül fogalmazzák meg, hogy szenvednek. Valószínűleg hosszú időn keresztül fogunk még arról beszélni, hogy milyen hatást gyakorolt ez a nehéz időszak arra a generációra, akik 2020-ban gyerekek voltak.
Mit lehet már most tenni ezeknek a hosszútávú következményeknek a tompítására?
A legfontosabb szerintem annak a felismerése, hogy a gyerekeket milyen súlyosan érinti ez az egész helyzet, ezután ki-ki a maga módján segíthet. Természetesen másként kell felkészíteni a szakellátást, máshogy lehet segíteni a családokat és más eszközei vannak az embereknek a saját gyerekeik vonatkozásában, de általánosságban el lehet mondani, hogy a gyerekeknek most megértésre és sokkal több figyelemre van szükségük.
Például azért is, mert, ahogy már említettem, a jelenlegi helyzetben sokkal inkább ki vannak tévé az online és az offline bántalmazás különböző formáinak is. És nem biztos, hogy szólnak a szüleiknek, ha baj van.
Az UNICEF Magyarország éppen ezért még tavasszal létrehozott egy olyan platformot, ahol szakértők által ellenőrzött meséket olvasnak fel ismert színészek, kézműves foglalkozásokat tartanak óvodapedagógusok, itt például biztonságosan fogyaszthatnak netes tartalmat a kisebb gyerekek. Az idősebbeknél nyilván összetettebb a kérdés, az ő internethasználatukat nem lehet hasonlóképpen korlátozni és a bántás is gyakran az ismerősöktől jön. Számos ajánlást és útmutatót is kiadtunk, hogy a szülőket és a pedagógusokat segítsük abban, hogy felismerjék a bántalmazás jeleit és meg tudják védeni a gyerekeket. Ugyanakkor, ahogy azt a novemberi „Ismerd fel és tegyél ellene” kampányunk üzente, nem csak ők tehetnek a gyermekbántalmazás ellen, hanem bármelyikünk.
Emellett itthon rögtön a COVID-helyzet legelején indítottunk egy helyi segélyprogramot, és felmértük, hogy hol miben van a legnagyobb hiány a járvánnyal összefüggésben. Vittünk gyermekkórházakba, gyermekotthonokba és más, sérülékeny gyerekekkel foglalkozó intézményekbe egészségügyi, védő- és higiéniai felszereléstől kezdve fertőtlenítőszereken és élelmiszeren át egészen számítástechnikai eszközökig rengeteg mindent, amire szükség volt.
Az előrejelzések adatai sokkolóak, és arról talán nem is nehéz meggyőzni az embereket ezek ismeretében, hogy a gyerekek jóllétével világszinten kell foglalkozni. De lehet-e „felnőttvédelem” nélkül dolgozni a gyermekek jogaiért?
A rövid válasz természetesen az, hogy nem lehet. A UNICEF mindig is hangsúlyozta, hogy a gyermekek boldogságához kiegyensúlyozott család, biztonság és anyagi stabilitás is kell. Például, ha családon belüli bántalmazásról beszélünk, akkor gyakran nemcsak a gyerek, de az egyik szülő is elszenvedője az erőszaknak. Az illetékes szervezetek, segélyvonalak visszajelzése szerint sajnos Magyarországon is nagyon megemelkedett az ilyen esetek száma, többen fordulnak segítségért. Miközben azt is látni kell, hogy egy karanténhelyzetben nagyon nehéz segítséget kérni akkor, ha valaki együtt él a bántalmazójával. Éppen ezért a segélyvonalakat is átszervezték úgy, hogy ne csak telefonon, hanem cseten is könnyű legyen segítséget kérni. Mivel ez jellemzően egy olyan erőszakos helyzet, amiben a gyerek nem egyedül sérül, mi is úgy gondoljuk, hogy ilyenkor a teljes családdal kell foglalkozni. Ezzel együtt persze vannak olyan intervenciók is, amik kifejezetten a gyerekek boldogulását segítik, ilyen például a közvetlenül gyermekeket és kismamákat érintő egészségügyi szolgáltatások fejlesztése, illetve az is, ha az oktatásba vagy a gyermekjogok tudatosításába fektetünk be.
Több más szakmai szervezet mellett az UNICEF Magyarország szerint is „felveti a gyermeki jogok sérelmét” az örökbefogadási törvény legújabb tervezett módosítása, amely egyetlen miniszter kizárólagos döntésére bízná annak az eldöntését, hogy ki válhat egyedülállóként örökbefogadó szülővé (cikkünk a javaslat elfogadása előtt készült – a szerk.) Ezt nem kifejezetten járványügyi intézkedésként, de épp a koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet alatt nyújtották be. Hogyan érinti ez az örökbefogadásra váró gyerekeket?
Az örökbefogadási törvény módosítási javaslatáról a gyermekvédelmi szakembereket és szervezeteket összefogó Gyermekjogi Civil Koalíció 37 tagszervezete adott ki együtt egy szigorúan politikamentes, szakmai állásfoglalást. Ezt írta alá az UNICEF Magyarország is, és ebből derül ki többek között, hogy tavaly 1052 gyermek örökbefogadása valósult meg és ebből 71 esetben volt egyedülálló az örökbefogadó szülő. Ennek a rétegnek az elvesztése semmiképp sem lehet szándék. Hiszen, ha szűkítjük a potenciális örökbefogadók körét, az azt jelenti, hogy kevesebb örökbefogadható gyermek fog családba kerülni, miközben abban teljes egyetértés van, hogy minden gyermek elsődleges érdeke, hogy családban nevelkedjen.
A házaspárok eddig is előnyt élveztek, az örökbe fogadni vágyó egyedülállók pedig a tapasztalatok szerint gyakran tudatosabban készülnek az örökbefogadásra, és nyitottabbak az idősebb, a betegségekkel küzdő, a fogyatékos, vagy valamilyen kisebbséghez tartozó gyerekek örökbe fogadására is. Vagyis eddig is olyan gyermekeket vállaltak az egyedül jelentkezők, akiknek különben valószínűleg nem jutott volna örökbefogadó szülő. Közben persze azt is tudjuk, hogy az egyedülállóság nem egy életfogytig tartó állapot, bárki találhat később párt magának, ahogy ennek a fordítottja is megtörténhet. Ahogy a vérszerinti, úgy az örökbefogadó szülőkkel is előfordulhat, hogy miután gyermeket vállalnak, valamiért felbomlik a házasságuk, ezért sem célszerű az örökbefogadók pillanatnyi családi állapotából kiindulni.
Magyarországról ráadásul minden ötödik örökbefogadott gyermek külföldre kerül jelenleg, és ez tovább növekedhet, ha szűkítjük a lehetőségeket.
Pedig az sem lehet vita tárgya, hogy minden gyermeknek az az érdeke, hogy a saját szülőhazájában, a saját kultúrájában nőjön fel.
A karácsony közeledtével jellemzően nagyobb az emberek adakozási kedve, az UNICEF Magyarországnak is van ünnepi kampánya. Mire lehet számítani most, amikor sokaknak bizonytalan az anyagi helyzete?
Hagyományosan az ünnepi időszak az, amikor a segítő szervezeteket a legtöbben támogatják, mert sokaknak jut eszébe a nagy vásárlások közepette, hogy az év végén adnának valamit a rászorulóknak is. Ez az év kifejezetten nehéz az egész civil szektor számára, hiszen drasztikusan szűkülő forrásokból egyre több munkát kell ellátnunk. Mivel a legtöbb szervezet most próbálja meg utolsó erejével behozni azt, amit az idei év elvett, természetesen óriási nagy „verseny” van és sok jó helye lenne az adományoknak. Mi azért reméljük, hogy az UNICEF Magyarországot is sokan megtalálják majd, hiszen nekünk is egyre több a feladatunk, mind a hazai gyermekek támogatásában, mind a világ legveszélyeztetettebb gyerekeinek a túléléséhez kapcsolódóan. Karácsonyra ezért egy jótékony ajándékozási lehetőséggel készültünk. Ha valaki egy közhelyes, párezer forintos ajándék helyett inkább a gyermekekért végzett munkát támogatja ismerőse nevében, akkor is oda tud tenni a fa alá egy kedves összehajtogatható apróságot, amivel arról értesíti a megajándékozottat, hogy az ajándék árából hogyan segítik együtt a gyerekeket. Reméljük, hogy minél többen élnek majd ezzel a lehetőséggel, már csak azért is, mert ennek az ajándéknak a beszerzése online megoldható, így sokkal biztonságosabb, mintha a sorban kellene állni egy sokadik bögréért vagy fürdőbombáéért.