Covid-sztorik 2: a betegek duplázódnak, az orvosok és ápolók sorra dőlnek ki

2020. november 09. – 10:17

frissítve

Covid-sztorik 2: a betegek duplázódnak, az orvosok és ápolók sorra dőlnek ki
Védőfelszerelést viselő ápolók egy beteg EKG-vizsgálatát végzik egy kórház izolációs osztályánFotó: Balogh Zoltán / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Elkeseredett orvos 39 fokos lázzal otthon, iskolai intő a közösen használt kulacs miatt, kaotikus kontaktkutatás, egy beszólás miatt lebukó háziorvos – a járványhelyzet tragikus, abszurd és komikus helyzetek sorozatát idézi elő a valóságban. A Covid-sztorik második részében is olvasóink leveleiből és saját igaz történeteinkből válogattunk. Ha ön is megírja saját vicces, szomorú, felháborító, érthetetlen, kafkai történetét, mi megírjuk a Covid-sztorik következő részeit is, hogy összeállítsuk a nagy tablót arról, hogyan élte meg Magyarország a járványt. Továbbra is várjuk leveleiket az [email protected] Az itt olvasható történetekben a neveket megváltoztattuk.

Ahogy egyre több lett a beteg, úgy dőltek ki az orvosok és az ápolók

„Arra esküdtünk, hogy betegeket mentünk meg, de olyanok a körülmények, hogy ezt már alig tudjuk teljesíteni” – mondja az egyik megyei kórház orvosa félig sírva, aki éppen 39 fokos lázzal fekszik otthon, mert ő is elkapta a koronavírust. Az orvos krónikus betegeket gondozó osztályon dolgozik. A kórházban az előírások szerint igyekeztek kiszűrni a covidos és a nem covidos betegeket, akiket aztán két külön helyen is kezeltek. Minden óvintézkedés ellenére a vírus győzött: bekerült a nem covidos osztályra is. „Október közepére berobbant a járvány. Miközben a betegek száma megduplázódott, aztán megtriplázódott a covidos részlegen, az orvosok és az ápolók megfeleződtek, mert ők is elkapták a vírust.”

Mostanra az osztály dolgozóinak több mint fele otthoni karanténban van. Ilyen kevés emberrel már nem tudják másként megoldani a speciális szakértelmet igénylő kezeléseket: az egészséges orvosok és ápolók így előbb a nem covidos, aztán a covidos részlegen foglalkoznak a betegekkel. Nem tudnak mit tenni – másként a betegek nem kapnák meg a kezelést. Közben folyamatosan vezényelnek át hozzájuk személyzetet az ország más részéből, de a kezeléseknek ott is menniük kell, ahonnan ők jönnek. Ha a nem lázas és nem komoly tünetekkel lábadozó ápolóknak és orvosoknak nem kellene 21 napot várni a visszatéréssel (az egészségügyben ez a szabály), akkor ők covidosként az amúgy is covidos betegeket kezelhetnék, de sajnos az előírások ezt nem engedik. Az orvos szerint a kormánynak lépnie kellene, korlátozni a tömegrendezvényeket, a vendéglátást, minél jobban csökkenteni a társadalmi kontaktusok számát, hogy nyerjenek két-három hetet, amíg az orvosok és az ápolók felgyógyulnak, mert így ezt a terhelést nem fogják bírni a kórházak (a beszélgetés a kormányfő hétfői és múlt hét keddi bejelentése előtt készült).

Dr. Géz

A 8 éves Aranka kapcsolattartáson volt apjánál, aki nem érezte az ízeket, fájt a feje, köhögött, és láza volt. Az apa tesztje pozitív lett. Aranka visszatért az édesanyjához, Karolához. Az anya nem sokkal ezután szintén nem érezte az ízeket, fájt a feje, köhögött, és magas láza lett. A gyerek csak enyhe tüneteket mutatott. Őt a gyermekorvos tanácsára nem is tesztelték, hiszen kontaktszeméllyel ugyan találkozott, de az önkéntes karantén és a láztalanság miatt az orvos meg akarta óvni a kellemetlenségektől. Karoláékhoz napokkal később kijöttek a mentősök, fel- és ledugták a pipettáikat, majd elmentek. Érkezett azonban a hír, hogy a tesztet elemző orvos kiöntötte a mintát, így új teszt kell. Addigra már 10. napja ültek karanténban, így az új tesztnek sok értelme nem volt, de hát ha egyszer kötelező, akkor nincs mit tenni. Amikorra elkészült a második PCR-teszt, az már negatív volt. Addig eltelt otthoni tanítással, táppénzen 17 nap. A gyerek aztán visszament az iskolába, de elkezdett köhögni, ezért újra otthon kellett maradnia. Karolát a szövődmények miatt tüdőgondozóba küldte a háziorvosa, mert a köhögéstől párszor hányt, de azért az erő vele volt. Karola és Aranka azóta is csak azon nevetnek, hogy az első, elrontott tesztet elemző orvost Gézának hívták, de a papíron elírták a nevét, így a tesztet egy Géz nevű orvos állította ki.

Paravánt tettek a beteg köré, és kiküldték a többieket

Péter állapota egyre jobb lett a Covid-osztályon. Október eleje volt, kiszámolta, lassan egy hónapja küszködik már a koronavírussal. Szeptember 8-án jelentkeztek nála az első tünetek, szeptember 21-én került kórházba, mert nem nagyon kapott levegőt, és a véroxigénszintje egyre alacsonyabb volt. Először maszkon keresztül kapott oxigént, aztán már csak az orrán, egyre javultak az értékei, egyre kevésbé köhögött. Megszokta a kórházi életet. Már csak arra várt, hogy legyen két negatív tesztje és mehessen. Az orvosok azért utalgattak neki arra, hogy egyre több beteg jön, egyre több betegnek kell az ágy, úgyhogy ha a helyzet romlana, akkor bizony már hazaküldték volna. Ez azért lett volna szívás Péternek, mert akkor ismét otthoni karanténban kellett volna maradnia. Az egyik utolsó estéjén éjszaka hoztak egy iszonyatosan hörgő és köhögő beteget a kórterem üres ágyára. Sötét volt, Péter nem látta a beteg arcát. Nem nagyon tudtak aludni az éjszaka. Péter látta, hogy hajnalban megvizsgálták a beteget, vért vettek tőle. Előbb egy orvos, aztán még egy orvos jött be gondterhelt arccal vizsgálni a hörgő embert. Aztán az orvosok megkérték Pétert és a többi beteget, hogy menjenek ki a folyosóra, az ágyban fekvő beteg köré pedig paravánt tettek. Egy idő után szóltak Péteréknek, hogy betegtársuk meghalt. A kórházi szabályok szerint ilyenkor még két óráig ott kell maradnia a halottnak a kórházi ágyon a paraván mögött, de a kórterem lakói visszamehetnek az ágyukba. Dél volt. Hozták az ebédet, amit Péterék a kórteremben kaptak meg, pár méterre a halott embertől. Nem mindenki tudott ebédelni aznap.

Gyerekkiadó

A kisvárosi általános iskolában csak az alsó tagozaton körülbelül 400 gyerek van. A Covid óta a szülőknek nem szabad bemenni az épületbe. Jó időben kint vannak délután a gyerekek az udvaron, oda bemehet szülő, onnan elég könnyű összehalászni őket. De rossz időben bent maradnak a termekben, és ilyenkor a portásnál kell sorban állni, és várni a gyerekre. A portás először telefonon próbálja hívni az adott osztály napközis tanárát. A telefonszámokat minden esetben egyesével keresi ki egy táblázatból, mert állítólag nem engedik neki, hogy elmentse a telefonba. Ha nem éri utol a napközis tanárt, a portás föláll, elindul a folyosón, hogy személyesen szóljon be az osztályterembe a gyereknek. Ezzel a módszerrel egy gyerek begyűjtése akár öt-tíz percbe is beletelik. Mindeközben a szülők kint állnak a szakadó esőben. És várnak. Zsuzsának a csúcs eddig másfél óra volt, amíg megkapta a gyerekét, pedig csak öt percre laknak az iskolától.

Katonák fertőtlenítik egy általános iskola tornatermét
Fotó: Kovács Tamás / MTI

Jó napot, jöttünk tesztelni!

Kriszti egy albérleti lakásban él Budapesten, a helyet és a költségeket két lakótársával osztja meg. Mindhárman dolgoznak. A szükség hozta össze őket a közös albérletben, így nem mondhatjuk, hogy barátok lennének. Kriszti megfázott, vagy összeszedett valami nyavalyát, fájt a torka, taknyos volt, kicsit köhögött és hőemelkedése is volt. Hívta a háziorvosát, aki megrendelte neki a tesztelést, és az tanácsolta, hogy mindenképpen maradjon otthon.

Kriszti lakótársai ezután csak messengeren voltak hajlandók érintkezni vele, illetve közölték, hogy ha kilép a szobájából, előtte írjon nekik üzit, mert akkor ők is bevonulnak a saját szobájukba. Arra is kérték, hogy vigyen magával fertőtlenítőt, és szíveskedjen maga után mindent lefertőtleníteni, amihez csak hozzáért. Krisztiért a családja is aggódott, és szegény egyedül is érezte magát, a közérzete is egyre rosszabb lett. Édesapja ezért inkább autóba ült, és a vidéki kisvárosból azonnal a lányáért ment és hazavitte. Kriszti nem volt hajlandó a szülei lakásában maradni, amíg ki nem derül, hogy covidos-e, ezért az egyik rokon éppen üresen álló lakásába költözött, hogy addig se érintkezzen senkivel. Mielőtt az édesapja elvitte volna Budapestről, Kriszti a háziorvos tanácsára fölhívta a mentőket, és jelezte nekik, hogy ha majd jönnek tesztelni, ne a budapesti címen, hanem a vidéki lakásban keressék. A mentőknél azt mondták, küldik majd a tesztelőket, telefonon úgyis értesítik előtte. Eltelt egy nap, két nap, öt nap. Aztán több mint egy hét után megcsörrent Kriszti telefonja. A mentős hívta, hogy délelőtt 10 óra körül ott lesznek nála és tesztelik. Kriszti felkészült, várta őket. Fél óra múlva újra megcsörrent a telefonja. Ez egyik lakótársa hívta Budapestről, hogy ott vannak a mentősök és szeretnék letesztelni. Valahol hiba csúszott a gépezetbe.

Intő

Zsuzsa gyerekei ikrek, egy osztályba járnak. Egyik nap az egyikük a kulacsát bent felejtette a kocsiban. A tesója megosztotta vele a sajátját, de mivel ez a vírushelyzet miatt most szigorúan tilos, kapott egy intőt. Nem számított az, hogy tesók.

Kontaktkutatás

Az osztályban újabb gyereknek lett pozitív a tesztje, aki amúgy már 8. napja otthon volt, nem járt be az iskolába. A kerületi népegészségügyi központoktól kontaktkutatás címén sorra hívogatták a főváros különböző részein lakó szülőket. Ahogy a szülők aztán összerakták a dolgot, kerületenként mást mondtak: volt, akinek azt, hogy az egész osztálynak két napig kell karanténban lennie, mert akkor jár le a fertőzött gyereknek a tíz nap. Logikus. Van, akinek azt, hogy mehet suliba. Van, akire már nem jutott idő, így őt egy nappal később hívták, hogy neki csak egy nap karantén lesz. A fertőzött gyerek padtársat utolsóként hívták, de a legjobb az volt, amikor az egyik gyerektől azt kérdezték: közel ül-e az osztályban ahhoz az illetőhöz, akit sajnos nem nevezhetnek meg.

A telefonok akusztikai tulajdonságai

Laci fiának iskolai padtársáról kiderült, hogy pozitív lett a koronavírustesztje. Laci fiának semmi baja nem lett, de Laci egy idő után beteg lett. Fejfájás, hőemelkedés, kis köhögés voltak a legfőbb tünetek. Laci nem szokott beteg lenni, főleg nem szokott orvoshoz rohangálni, de most, a rendkívüli helyzetre való tekintettel úgy gondolta, nem ártana felhívni a háziorvosát, akivel amúgy eddig egyszer találkozott életében. Laci hívta a számot, a vonal másik végén az asszisztens jelentkezett

- Halló!

- Jó napot, van egy kis Covid-gyanú – mondta be a telefonba Laci.

- Adom a doktor urat.

A vonal másik végén hallható volt, hogy az orvos éppen vizsgált valakit, így az asszisztens csak letette az asztalra a telefont. Laci így hallhatta az orvos és az asszisztens között fojtott hangon zajló beszélgetést.

- Covid-gyanú – szólt oda az asszisztens az orvosnak, mire az orvos:

- Covid-gyanú, mi? Én ugyan senkit nem teszteltetek! Kicsit hidegebb van, máris mindenki Covid-gyanús. Sok idióta! Az anyjuk picsáját!

Laci ezután elbeszélgetett az orvossal a telefonok akusztikai tulajdonságairól, a kormányról, az orvosok lehetetlen helyzetéről, de a beszélgetés vége csak az lett, hogy az orvos lebeszélte Lacit a tesztelésről mondván „semmi értelme, öt nap, míg kijönnek, öt nap, míg eredmény lesz”. Laci így otthon maradt, lábadozott még másfél hetet. Volt ideje gondolkozni, és most azt tervezi, hogy keres egy másik háziorvost.

A Covid-sztorik első részét itt olvashatja

Továbbra is várjuk leveleiket az [email protected]-ra.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!