Covid-sztorik: A nővér megkért, hogy én fogjam oda a karomra a vérnyomásmérő rossz mandzsettáját
2020. október 14. – 07:48
frissítve
Miért a karantén megkezdésétől akarnak kontaktokat kutatni? Jó-e, hogy vagy a diákok, vagy a tanár nincs az iskolában? Miért nem működik a lázmérő, és vajon jól mér-e a vérnyomásmérő, ha a betegnek kell odafogni a karjára a mandzsettát? A járványhelyzet abszurd és paradox helyzetek sorozatát idézi elő a valóságban. A Covid-sztorik első része olvasóink történeteiből áll. Ha ön is megírja saját vicces, felháborító, érthetetlen, kafkai történetét, mi megírjuk a Covid-sztorik következő részeit is, hogy összeállítsuk a nagy tablót arról, hogyan élte meg Magyarország a járványt.
Várjuk leveleiket az ugyelet@telex.hu-ra. Az itt olvasható történetekben a neveket megváltoztattuk.
Mikor lesz meg a teszt?
Péterre ugatós, száraz köhögés tört rá. A háziorvosa hallotta a telefonban, azt mondta neki, ez nem vicc. Maradjon otthon. A köhögésnél nagyon fájt a feje, aztán azt vette észre, hogy nem érzi az ízeket és az illatokat. A százszázalékos almalének vízíze volt, a kólából csak a szénsavat érezte. A háziorvos szólt a mentőknek, hogy menjenek ki hozzá tesztelni. Külön figyelmeztette Pétert, hogy mindig legyen bekapcsolva a telefonja, mert majd néhány órával előbb hívják, mielőtt érkeznek, akár éjszaka is, hogy a teszt előtt ne egyen. Persze nem hívták, aztán egyszer éppen ebédhez készülődtek, és akkor csengettek be a mentősök. A mentősön nem volt semmilyen védőruha, arcot eltakaró plexi vagy kesztyű: egy szál pólóban és nadrágban érkezett, egyszerű orvosi maszkot viselt. Azt mondta, annyi címük van, hogy már nem tudnak telefonálni előre senkinek. Mondták, hogy az eredmény majd felkerül az elektronikus leletek közé, és elmentek. Péter várt. Várt. Várt. Eltelt egy nap, három nap, öt nap. A teszteredménye végül 172 óra, tehát egy hét után lett meg. Pozitív volt.
Hazudni kell
Mariann nem engedte kilencéves gyerekét az iskolába, mert egyre több osztálytársról derült ki, hogy koronavírusos. Kisfiának legalább tíz napig kellett otthon maradnia, hogy lássák, megjelennek-e rajta a tünetek. Mariann úgy gondolta: az a felelős magatartás, ha mindannyian otthon maradnak, hiszen ha a gyerek már elkapta a fertőzést, akkor se a testvérek, se a szülők ne fertőzzenek meg másokat. Kiderült azonban, hogy Mariann-nak így törvényesen nem jár táppénz, egész pontosan nem jogosult a 12 évesnél fiatalabb gyermeke után gyermekápolási táppénzre. Közvetlenül az Emberi Erőforrások Minisztériumát hívta fel, ahol azt a választ kapta, hogy két esetben kaphat csak táppénzt: ha bizonyítottan a munkahelyén fertőződött meg, vagy ha beteg gyermeket ápol otthon. A gyereke azonban nem beteg. Paradox helyzet, amelyre jelenleg nincs jogszabály. Mi a másik megoldás? Az, hogy hazudni kell.
Ha telefonon bemondják a háziorvosnak, hogy a gyerek lázas, köhög, fáj a füle vagy hányt, az orvos jobb esetben kiállít egy orvosi igazolást. Egy háziorvos a Telexnek azt mondta: akkor kaphat táppénzt a szülő, ha a gyerek otthoni karanténját a járványügyi hatóság rendelte el, és erről hivatalos igazolást is kiállítanak.
Nem lehet állandó rettegésben élni
Ferenc kórházi orvos, elmúlt 65 éves. Tavasszal mint védett korban lévő orvosnak nem kellett dolgoznia. „Visszatekintve két okból is nagyon rosszul viseltem ezt az időszakot, mondja. Egyrészt hallottam szomorú történeteket idősebb emberekről, akik nagyon súlyos állapotba kerültek, és nem akartam, hogy velem is ez történjen. Másrészt nagyon nehezen viseltem a tétlenséget, szenvedtem tőle.” Ferenc most szinte mindennap rendel a kórházban. A betegeihez úgy hajol közel, hogy az arcán csak egy sebészi maszkot visel. „Mostanra megszoktam ezt a helyzetet, és igyekszem megvédeni magam. Rendesen viselem a maszkot, rendszeresen fertőtlenítem a kezem, hiszek a sok vitaminban és a mozgásban. Beláttam, hogy nem lehet állandó rettegésben élni.”
A Telex legfrissebb híreit itt találja. Kattintson!
Kis probléma a kórházban
Péter állapota rosszabbodott otthon. Korábbi asztmája miatt egyre kevésbé kapott levegőt a koronavírus miatt. Hiába vett egy asztmapipát, amikor már a napi adag másfélszeresét használta el, az sem használt. Fulladt, mentőt kellett hívni. Az alig szűnő, súlyos köhögőrohamok közben azonban még másfél-két órát kellett várni, mert igazolt covidos betegekért csak speciális mentő mehet szkafanderbe öltözött emberekkel. Péteren valószínűleg a pánik is eluralkodott, mert amikor a mentőbe került, a vérnyomása 180/120 volt. A kórházba érve nem engedték, hogy saját lábán menjen be, ezért kerestek neki egy kerekesszéket, hogy azzal vigyék fel az osztályra. Az épületbe érve azonban klasszikus problémába ütköztek. A lift nem működött. Nem volt mit tenni, át kellett tolniuk egy másik épületbe, ahol volt egy másik felvonó. Az működött.
Kontaktkutatás
Zsuzsa olyan munkakörben dolgozik, amelyben sok emberrel kerül kapcsolatba. Koronavírusos lett, nála az enyhébb verzió jelentkezett. A legjellemzőbb a levertségen és ólmos fáradtságon túl a szaglás és ízérzékelés teljes elvesztése volt. Nem köhögött, nem volt láza. A tesztje pozitív lett, jelentette ezt a háziorvosának. Várta, hogy a hivatalok beindulnak, megkeresik őt a népegészségügyi központtól, de egy hétig nem történt semmi. A pozitív teszteredménye után három nappal egyedül a BRFK-tól hívták fel, hogy mondja el, kikkel került közvetlen kapcsolatba. Mivel Zsuzsa az elején csak fáradt volt, és bejárt dolgozni, el akarta kezdeni felsorolni a kollégáit és mindazokat, akikkel kapcsolatba került. Megdöbbent azonban, hogy az ügyintézőt ez az időszak egyáltalán nem érdekelte. Ő csak arra volt kíváncsi, hogy amióta pozitív lett a tesztje, kivel érintkezett. „Hát kivel érintkeztem volna? Senkivel!” – mondta Zsuzsa, hiszen a tesztelés után a legtermészetesebb, hogy bezárkózott az otthonába, és önkéntes karanténba vonult.
Lefagyott a rendszer
Péter állapota sokat javult a kórházban. Egyre otthonosabban mozgott a kórteremben és a covidosoknak kijelölt folyosón, amely kitartóan őrzi ma is a hetvenes-nyolcvanas évek színvonalát. Egyre inkább szemügyre tudta venni, milyen körülmények között is dolgoznak érte és a betegtársaiért az orvosok, nővérek. Van elegendő védőfelszerelés, maszk, arcvédő plexi, kesztyű és fertőtlenítő. Vannak új és nagyon jó orvosi műszerek, de az egész rendszert képes lefagyasztani az alapvető eszközök hiánya. A lázmérők általában nem jók, nem jól mérnek, mindig újat kell hozni. Olyan elhasznált a vérnyomásmérő, hogy a tépőzár már nem tart. Az egyik nővér arra kérte Pétert, fogja már össze a másik kezével ő a mandzsettát, ami így ugyan nem mutat egészen megbízható értéket, aztán végül megállapodtak abban, hogy körülbelül mennyi lehet Péter vérnyomása.
Hibrid oktatás
A központi eljárásrend az iskolákban leginkább arra a tiszta helyzetre tartalmaz intézkedéseket, amikor egy gyerek köhög, lázas, nagy valószínűséggel koronás. Közben az iskolákban elég zavart és ijedtséget teremt az is, ha egy gyerekről derül ki, hogy az anyja, az apja vagy a testvére fertőződött meg. Mit tegyen ilyenkor az iskola? „Kezdetben három kategóriát határoztunk meg – meséli az egyik budapesti iskola tanára. – A C0 volt a bizonyítottan fertőzött, a C1-es a bizonyítottan fertőzöttel közvetlen kapcsolatban álló diák vagy iskolai dolgozó, C2-es pedig a C1-esekkel kapcsolatba kerülő diák vagy iskolai dolgozó.” Amikor egy diákról (C1) kiderült, hogy annak egyik szülője (C0) koronavírusos, felkutattak mindenkit az iskolában, aki a C1-es diákkal kapcsolatba kerülhetett (C2). Arra kérték őket, hogy ne jöjjenek be az iskolába, míg ki nem derül, hogy a diák is megfertőződött-e. Miután egyre több ilyen eset lett, rá kellett jönniük, hogy így nagyon hamar működésképtelenné válik az iskola, hiszen egyre több tanár is kiesett a munkából. Most már ilyen esetben csak a C1-es diáknak nem szabad bejárnia az iskolába, amíg nem tud felmutatni negatív tesztet. A többiek rendesen járnak be. Így is az a helyzet, hogy a 12 évfolyamos iskolában 7 évfolyam online oktatásra kényszerült. A helyzetet nézve egyáltalán nem kizárt, hogy ezeknek az osztályoknak a visszatérése után újra kéthetes online oktatásra kell majd menniük, akár több alkalommal is. Igazi hibrid oktatás alakult ki: hol a gyerekek vannak az iskolában és a tanár otthon, hol fordított a helyzet.
Napi randevú a rendőrökkel
István tízéves. Kontaktszemélyként otthoni karanténban kellett maradnia tíz napra. A Nemzeti Népegészségügyi Hivataltól azt ígérték, hogy majd küldenek írásos határozatot is erről, de hiába teltek-múltak a napok, ez csak nem érkezett meg.A kisfiú felkerült a rendőrség listájára is. A rendőrök komolyan vették a dolgukat, és naponta kimentek hozzájuk ellenőrizni. Mindennap érkeztek a rendőrök, a gyereknek mindennap oda kellett állni eléjük, hogy igen, otthon van. A rendőrök mindennap kitartást kívántak, és integetve elköszöntek.
Lesz meccs?
Ferenc az egyik NB I.-es focicsapatnál orvos. Gyakran tesztelik a játékosokat. Teljesen tünetmentes és egészségesnek látszó játékosokról derült ki, hogy Covid-pozitívok. Nekik karanténba kellett vonulniuk. Nagyon nehéz így tervezni a mérkőzéseket, arról nem beszélve, hogy az ellenfeleiknél is hasonló a helyzet, így sok mérkőzés kimenetele erősen kétséges. Soha nem tudják előre, meg fogják-e tartani a meccseket.
Igazolás nélkül nem megy
Károlyék óvodás gyermeke szeptemberben benyelte a szokásos őszi náthát, mint eddig nagyjából minden óvodakezdés után. Idén azonban – az elmúlt évekkel ellentétben – hazaküldték az óvodából őket, pedig a gyereknek semmi tünete nem volt a taknyos orron kívül. Se köhögés, se rossz közérzet, se levertség, se hőemelkedés, semmi. Ezt eddig az óvoda elviselte, most nem. Ez volt az első nehézség. A következő meglepetés akkor érte a szülőket, amikor a gyerekkel újra mentek volna óvodába, de nem engedték be őket, mondván, most a szülő nem igazolhat hiányzást, orvosi igazolás kell. Ekkor a gyerekorvos felé kanyarodtak. A sorban kizárólag felnőttek álltak, mint kiderült, egészséges igazolásért jöttek: mindannyian úgy jártak, mint Károlyék. Két nap nátha miatt egy hét otthon egy egészséges gyerekkel, táppénzen vagy nagyszülőkkel. Az orvos végül ránézett a gyerekre és kiadta az igazolást. Hozzátette azt is, hogy az óvodának van igaza, most tényleg kell az egészséges igazolás, akármilyen kis dologról is van szó.
Korai még eljönni a kórházból
Péter már két hete volt a kórházban, és nagyon sokat javult az állapota. A fullasztó köhögése is elmúlt, de azt tapasztalta, hogy ez a betegség nagyon csúnya meglepetéseket tud még okozni. Egyik este úgy gondolta, már nem teszi be az orrába az oxigénszondát, biztos tud már aludni anélkül is. Hiba volt. Éjszaka megint alig kapott levegőt, kétórás köhögőroham, nagyon rossz szaturáció és 190-es pulzus lett az eredménye. Utána ismét óvatosabb lett. Egy idő után már teljesen egészségesnek érezte magát, de a koronavírustesztje még mindig pozitív volt. Akár már haza is mehetett volna, de figyelmeztették: nehogy elkövesse ezt a hibát, mert negatív teszt nélkül otthon újra tíznapos karanténba kellene vonulnia.
(Borítókép: Felirat a koronavírus-tesztre érkezőknek a vidéki orvosi rendelő kerítésén 2020. május 8-án – Fotó: Komka Péter / MTI)