Horthy és Kádár után most Semjén a fővadász
Horthy és Kádár után most Semjén a fővadász

Vadászat és politika Magyarországon

Illusztráció: szarvas / Telex (Az illusztráció a Fácán Magazinban 1970-ben megjelent karikatúra alapján készült.)

Horthy és Kádár után most Semjén a fővadász

Vadászat és politika Magyarországon

2021. október 21. – 07:14

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A vadászati világkiállítás a Kádár-rendszer nagy eseményét idézte meg, és joggal: a vadászat akkor, és most is jórészt a politikusok privilégiuma. Vadászatai alapján felrajzolható az elit térképe és kapcsolatrendszere, és ha az űzött vadak felől nézzük, úgy tűnik, a politikai fordulatok ellenére a történelmünk a lényeget tekintve ugyanarról szól. A vadászat zárt, úri sport, amire mindig rátelepszik az aktuális elit.

Őseink 99,9 százaléka vadászott, a vadászattal szembeni ellenszenv tehát őseink megtagadása – ezt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől lehet tudni. A csütörtökön zárult vadászati világkiállításnak a hivatalos tájékoztatás szerint több mint 1,3 millió látogatója volt (ebbe persze a kísérő rendezvényeket is beszámítják), miközben a minisztériumi adatok szerint Magyarországon évente csak 85 ezren vadásznak, a harmada azoknak is külföldi. Vagyis a jelzett elsöprő érdeklődés éles ellentétben van a vadászat zárt, úri sport jellegével, amire most ugyanúgy az aktuális elit telepszik rá, mint a korábbi korszakokban.

Sok valódi vadásznak csípi a szemét, hogy a politikusok mennyire leuralták a terepet. Semjén Zsolt, Magyarország nem hivatalos fővadásza a kormányzati tisztsége mellett az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is. Ő írta át a vadászati törvényt, rajzoltatta át a vadásztársaságok határait, és az ő személyes elköteleződése nélkül valószínűleg nem rendezték volna meg 17 milliárd forintból a vadászati kiállítást sem. A kiállítás kormánybiztosa Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki szintén szenvedélyes vadász hírében áll, ő a főszerkesztője a Nimród vadászújságnak is. A kiállítás magyar pavilonját L. Simon László fideszes kultúrpolitikus, a Nemzeti Múzeum főigazgatója rendezte be. Ő ugyanúgy családi alapon került közel már fiatalon a vadászathoz, mint Semjén, akinek az apja a hetvenes évektől együtt vadászott a gánti Vértes Vadásztársaságban Biszku Bélával, és az MSZMP más vezetőivel. Ugyanennek a vadásztársaságnak ma Semjén az elnöke. Ezzel a gánti vadásztársaságnak páratlan módon már négy miniszterelnök-helyettes volt a tagja – a rendszerváltás ebben semmiféle változást nem hozott.

A vadászati világkiállítás végére megjelent egy könyv, szerzője Majtényi György történész, a címe pedig Egyetértés vadásztársaság – Horthy, Rákosi, Kádár és napjaink vadászai. Egyetértés vadásztársaság valamikor valóban létezett, a Kádár-rendszer vezető politikusainak vadásztársasága működött ezen a néven, de a cím természetesen áthallásos: a könyv azt mutatja be, hogy a vadászat korszakokon és ideológiai táborokon átívelve kapcsolja össze a mindenkori politikai eliteket. A rendszerek között a vadászatokat nézve sokkal több a folytonosság, mint a különbség.

Ebédszünet az Egyetértés vadásztársaság fácánvadászatán 1972-ben – Fotó: Urbán Tamás / Fortepan
Ebédszünet az Egyetértés vadásztársaság fácánvadászatán 1972-ben – Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

A mostani kiállítás – hivatalos nevén „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás – hivatalos programjában szerepelt Hobo 1984-es Vadászat albumának ünnepi előadása a Nemzeti Színházban. A Vadászat a magyar rocktörténet egyik legfontosabb konceptalbuma, egy tabló erős társadalomkritikával, aminek külön gellert ad, hogy az énekes apja, a keményvonalas kommunista politikus Földes László, az ’56-os megtorlások fontos szereplője is nagy vadász volt, a lakása tele volt afrikai trófeákkal, elefántagyarakkal, leopárd- és zebrabőrrel. Földes volt a politikai főszervezője az 1971-es vadászati világkiállításnak, annak az eseménynek, amit 50 év után a mostani kiállítás kíván folytatni ugyanazon a helyszínen – mondhatni ő volt a korabeli Kovács Zoltán.

A ’71-es világkiállítást nemcsak monumentalitásvágyában imitálja a mostani, az fontos hivatkozási pont is, egy reprezentatív albumot is kiadtak róla. Ennek borítóján Kádár János és Brezsnyev látható közös vadászat közben. A kötethez L. Simon László és Kovács Zoltán írt rövid előszót – az nem derül ki belőle, hogy mi a Kádár-kori politikai vadászatokhoz való viszonyuk, önironikus gesztus vagy vadász-főhajtás akar-e lenni a mai politikai tisztviselők részéről az elődökre való utalás, vagy természetesnek veszik, hogy a politika és a vadászat akkor és most ugyanúgy kéz a kézben járt.

Hobo Vadászat albuma mindenesetre a mai politikai elitnek is szól:

„Hercegek, tisztek, tisztviselők,
Miniszterek és kegyencnők.
Testőrök, bankárok, a kormányzó,
Írók és színészek – nincs hiányzó.”

Mikszáth a NER-ben, Mészáros a lőállásban

A vadászat a mindenkori magyar elit közös hagyománya, a vadászat a magyar elitek életében erősebb kötelék, mint bármilyen ideológia – ezt az alaptételt tölti meg tartalommal, mélységgel és anekdotákkal Majtényi könyve a szenvedélyesen cserkelő Horthytól a vadászat közben is életveszélyes, minden mozgóra ész nélkül lövő Rákosin át a Kádár-kori elitig és tovább.

„A vadászat ma is a politika nyers esszenciája” – állítja, és a legalább annyira a nagyközönségnek, mint a szakmának szóló műben nem spórol az erős kifejezésekkel. „Mintha a magyar irodalom Mikszáth Kálmán-i alakjai elevenedtek volna meg a magyar politika valóságában”, írja arról, hogy az állam több tízmilliárd forintot költött a világkiállításként promotált (hivatalosan nem az, mert elmulasztották időben beadni az ehhez szükséges kérelmet) eseményre a világjárvány közepén. 1971-ben a szocialista Magyarország a vadászati világkiállítással próbált a nemzetközi érdeklődés homlokterébe kerülni, az edinburghi herceg és más notabilitások látogatása diplomáciai sikert jelentett, hát még a nyugatiak magyarországi bérvadászatairól kötött üzletek komoly devizabevételei. Erre sok vadász ma is szívesen emlékszik vissza, azóta viszont a vadászat megítélése sokat változott. A világ közvéleménye a vadászattal szemben a nyolcvanas évektől egyre ellenségesebb lett – Majtényi szerint ezt Magyarországon sokáig nem igazán érzékelték, és mint írja, „úgy tűnik, nem értik azóta sem”.

A rendszerváltás után minden politikai oldalról és a gazdasági elitből is többen építettek ki saját tulajdonú vadaskerteket. Így tett Bige László és Csányi Sándor is, de vadászik Leisztinger Sándor, Mészáros Lőrinc, Nyerges Zsolt, Orbán Gáspár, Tiborcz István és Lázár János is. A rendszerváltás előtt a vadászat állami vadásztársaságokban zajlott, ma viszont többnyire magánerdőkben, ahol a résztvevők névsora még annyira sem nyilvános, mint Kádár alatt volt. Így maradnak az állami erdőkben működő vadásztársaságok nyilvános adatai, az időnkénti újságcikkek és az óvatlan fotók. Néhány éve Oszter Sándor színész felesége, Failoni Donatella posztolt a Facebookra egy fácánvadászat utáni mulatságról, amin többek között Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg és Lázár János akkori kancelláriaminiszter is részt vett. Miután a közvélemény felfigyelt rá, Oszter felesége törölte a képeket, és arról írt, hogy a vadászat az egész politika öröksége, nem csak a Fideszé: „Soponya, ahol most voltam, Kádár elvtárs fő területe volt egykor, és jártam a »nem semmi«️ vadászházában is. Akik most ezt a vadászatot nehezményezik, ne felejtsék el, hogy akik mellé állnak most, Kádár örökösei. Azt hiszik, hogy a baloldalon nincsenek ilyen vadászatok?”

Lázárék buliját a Vadex soponyai vadászházában tartották, abban, amit a hatvanas években a pártállami elit Egyetértés vadásztársaságának építettek. Azt, hogy a párt- és állami vezetőknek közös vadásztársasága legyen, maga Kádár döntötte el. Kádár, Biszku, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Pap János, Németh Károly, Losonczi Pál: az Egyetértés Békés megyei vadászatán szinte minden fontos pártfejes ott volt. Így utaztak együtt Bélmegyerre is apróvadra lőni – az ilyen alkalmakon a közös vadászat áthidalta a politikai különbségeket, reformerek és keményvonalasok együtt űzték a vadat. Az ilyen alkalmakon esténként Hofi Géza szórakoztatta őket személyesen.

Kádár János és Leonyid Brezsnyev a vadászat terítékét szemléli 1967 szeptemberében – Fotó: Vigovszki Ferenc / MTI
Kádár János és Leonyid Brezsnyev a vadászat terítékét szemléli 1967 szeptemberében – Fotó: Vigovszki Ferenc / MTI

A rendszerváltás után a vadászterületek többségét privatizálták, és átrajzolták a vadásztársaságok határait. A tíz évre szóló haszonbérleti szerződéseket 2017-ben újraosztották, és a ciklust az új vadászati törvénnyel Semjén húsz évre növelte. Ekkor lépett be a vadgazdálkodási üzletbe Mészáros Lőrinc is, és ekkor szerezte meg többek között a bélmegyeri vadászkastélyt és azokat a helyi vadászterületeket, ahol a rendszerváltás előtt Kádár, Biszku és a többiek mentek fácánra és nyúlra vadászni. Mészáros terjeszkedése nem volt konfliktusmentes. Miután az övé lett a terület, és a Mészáros fia által vezetett Hidashát-Bélmegyer Vadgazdálkodási Társaságé lett a vadászatok szervezésének joga is, egy közgyűlési határozattal több helyi vadászt kizártak a vadászatokból. A kizárt vadászok perre mentek, a bíróság pedig nekik adott igazat, az ítélet szerint a kizárásuk tele volt szabálytalanságokkal. A megyei Kormányhivatal – ismét szabálytalanul – ennek ellenére nem vette nyilvántartásba őket.

Bélmegyer csak egy Mészáros Lőrinc vadászati érdekeltségei közül, Békés megyén kívül Fejérben, a Vál-völgyében, a Hanságban és a Viharsarokban is vannak nagyobb vadaskertjei, a József főherceg egykori birtokát körülvevő vadászterületek is hozzá tartoznak. A Mészáros érdekeltségébe tartozó Vért Kft. több mint negyvenezer hektár területet felügyel országszerte. Ez a területnagyság alig kisebb, mint Budapest, és Majtényi összehasonlítása szerint vetekszik Horthy hajdani kormányzói vadászterületének nagyságával.

Medveölő kormányzó úr, orvvadász elvtársak

A mai gazdasági-politikai elit vadász frakciója egyszerre követi privatizált formában Kádárék államszocialista hagyományát és a Horthy-korszak mintáit. A Ferenc József szárnysegédjeként az uralkodó mellett is rendszeresen vadászó Horthy kormányzóként minden augusztust igyekezett a gödöllői kastélyban tölteni, nagyrészt vadászatokkal. A kormányzósági vadászterületen tenyésztett szarvasok agancsaival Horthy rendszeresen nyert trófeakiállításokon, amiről a sajtó is mindig lelkesen beszámolt. Trianonnal azonban nemcsak az ország kétharmada veszett el, hanem a legkedveltebb vadászterületek is. Nem lehetett már hiúzra, farkasra, mormotára, medvére, zergére menni, nem volt több siketfajd és császármadár, ez pedig Horthynak, aki tengerésztisztként kengurura is lőtt és cápát is zsákmányolt Borneónál, különösen fájt. Új vadászterületeket kellett keresni, ezért telepítettek a harmincas években medvéket az Aggteleki-karszton. Húsz medve is élt itt, köztük egy cirkuszi medveként bocs korában Magyarországra került grizzly, amit aztán Horthy lőhetett ki. A legnagyobb vad ekkor és később is a legnagyobb rangnak jutott.

Horthy vadászatainak fontos szerepe volt a politikában, ezeken igyekezett közelebb kerülni például Bethlen István miniszterelnökhöz, de járt Gödöllőn Viktor Emánuel olasz király és a walesi herceg is. 1938 őszén Horthy Göring meghívására utazott kelet-poroszországi vadászatra, ahol a legfontosabb kérdés az első bécsi döntés, az első revízió volt. A kormányzói medvéskert és paradox módon a revízió miatt kellett elpusztulnia egy falunak. A visszacsatolásoknak köszönhetően megnőhetett az addig határszéli vadaskert területe, Derenk község azonban útjában állt a további medvetelepítésnek, ezért 1943-ban a falu házait Horthy vadászatai kedvéért lerombolták. Ma Derenk csak egy térképen jelzett romközség néhány emléktáblával a kéktúra útvonala mellett.

Horthy Miklós vadászéletéről szóló melléklet a Pesti Hírlap 1940. március 1-i számában – Forrás: Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám) / Arcanum
Horthy Miklós vadászéletéről szóló melléklet a Pesti Hírlap 1940. március 1-i számában – Forrás: Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám) / Arcanum

A korszak másik kedvelt vadászterülete az a Mezőhegyes volt, ahol most Lázár János csinál „a magyar mezőgazdasági NASA” ambíciójával Nemzeti Ménesbirtokot és tangazdaságot, a vadászatot is megőrizve természetesen. Majtényi könyve, helybéliek beszámolói szerint járt itt vadászaton Mészáros Lőrincz és Tiborcz István is. Ők Horthy vendégei nyomában járnak, akiket annak idején a kormányzói Turán különvonat szállított ide a vörös szőnyeggel leterített vasútállomásra. A háború után aztán a kisgazda, majd nem sokkal később a kommunista pártvezetők fácánhajtásainak és nyúlvadászatainak volt ez a fő színtere. Sok kommunista vezér itt fogott először puskát a kezébe. „Szabadság, Rákosi elvtárs” – kurjongatták a lőállásokból, és remélték, hogy Rákosi nem lő vissza csípőből. A pártfőtitkárnak a visszaemlékezések szerint félelmetes volt a közelében lenni, mindenre lőtt, ami mozgott, és volt, úgyhogy Tildy Zoltán köztársasági elnököt inkább biztonságos távolságba állították tőle, mert „történelmünk során már történt vadászbaleset hazánkban”.

Rákosi azzal védekezett, hogy ő nem grófok között nőtt fel, még csak most tanul vadászni, de a maga módján a kommunista nómenklatúra igyekezett behozni a lemaradást. A szocialista rendszer megtartotta a Horthy-kor kiemelt vadászterületeit, és államosításokkal újabbakat is csinált, minden kommunista vezetőnek megvolt a kedvenc vadászterülete. Rákosi Gyulajon, Farkas Mihály Gemencen, Rajk László Hatvanban – nekik a másoktól megkövetelt vadásztársasági tagságra sem volt szükségük. A háború előtt az urak vadásztak, a többiek rapsickodtak – írja Majtényi, a háború után fordítva: a pártelit maga rapsickodott a saját törvényeit megszegve, anélkül, hogy akár a rapsickodás kultúrájával rendelkeztek volna.

A vadászat azonban még így is sokszor inkább a folytonosságot jelentette a korszakok között. Bár Berek Jánost, a legendás gemenci vadászt az ötvenes években a Hortobágyra internálták, hamarosan visszakerült az ártéri erdőbe, ahol Horthy, Bethlen és Gömbös után Rákosit és Kádárt kísérte, a kocsmában pedig az anekdota szerint „a mindenkori magyar miniszterelnök fővadászaként” mutatkozott be.

Nagyobb ívű, de bizonyos szempontból hasonló karriert futott be Nagy Endre volt csendőrszázados, a politikusok vadászatainak egyik fő szervezője. Nagy az ötvenes években emigrált Nyugat-Németországba, és nemsokára már ő fogadta a nyugati vadászkiállításon a magyar delegáció suksükölő, a szálloda éttermében hazait szalonnázó tagjait. Elégtételt érzett, hogy akik itthon földönfutóvá tették, „elrabolták tőle a szalonkaváró magyar tavaszt és az őszi szarvasbőgéstől hangos hajnalokat”, már neki gazsulálnak. Bár disszidensként sokéves börtön várt volna rá Magyarországon, közvetítő szerepe miatt hamarosan kulcsszerepe lett a hazai vadászat nemzetközi felfuttatásában. Azon kívül, hogy a hetvenes években volt csendőrszázadosként már a legfelsőbb magyar pártvezetéssel vadászott közösen, ő egyengette a háttérben a kapcsolataival a német bérvadászok útjait a magyar erdőkbe.

Mint Majtényi megjegyzi, korábban teljesen abszurd gondolat volt a szocialista Magyarországon a külföldiek vadásztatása, hogy imperialista államok polgárai lövöldözzenek magyar területen, de amikor felsőbb szinteken is felismerték, hogy a vadászturizmusban milyen devizalehetőségek vannak, megváltozott a hozzáállás. Nem utolsó sorban ezt szolgálta az 1971-es világkiállítás is, amin Fekete György, a későbbi fideszes kultúrpolitikus enteriőrjében (ő volt a kiállítás belsőépítésze), vörös csillagok és szocialista címerek között voltak láthatók az akkor is burjánzó szarvasagancsok, elefántagyarak és leopárdbőrök.

Vadászkürtösök az 1971-es vadászati világkiállítás keletnémet kiállítóterme előtt – Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
Vadászkürtösök az 1971-es vadászati világkiállítás keletnémet kiállítóterme előtt – Fotó: Bojár Sándor / Fortepan

Csányi, Medgyessy, Semjén: rendszerváltók vadászszerencséje

A nyugati vadászok komoly üzletet jelentettek, a bérvadászatok és protokollvadászatok fejlesztéseit pedig a Mezőgazdasági Minisztérium főosztálya irányította. A nyolcvanas években itt kezdte építeni a pályáját Csányi Sándor, a minisztériumi állás és a vadászaton keresztül létrejövő kapcsolatok pedig, mint Majtényi írja, fontos lépcsőt jelentettek a később az ország leggazdagabb emberévé váló Csányi karrierjében. Az OTP-vezér még jóval a foci előtt, a közös vadászatokkal épült be az új elitbe.

A rendszerváltás után a vadászat feltételei és birtokviszonyai megváltoztak, de a későszocialista elit pozíciói 1990 után sem gyengültek. Az átalakulásokra jó példa a többek között vadnyulairól híres Tiszapüspöki, ahol a kárpótlás során a helybéliek helyett a volt termelőszövetkezet jogutódjának új tulajdonosaihoz kerültek a vadászterületek. Elsősorban Benedek Fülöphöz, az MSZP-s földművelésügyi államtitkárhoz, de itt lett tulajdonos Medgyessy Péter miniszterelnök cége, a Medgyessy Tanácsadó Kft. és a szocialistákhoz közeli bankárhoz, Erős Jánoshoz köthető B.I.L. Invest is. Medgyessy és Benedek a rendszerváltás előtt a Pénzügyminisztérium Aranyfácán Vadásztársaságban vadásztak, és ez a kapcsolatrendszer már a mai gazdasági elitet is érinti.

Leisztinger Tamást, a szocialistákhoz közelinek mondott nagyvállalkozót Benedek Fülöp hívta meg először Tiszapüspökibe fácán- és nyúlvadászatra. Később a felfüggesztettet kapó Benedeket egyebek mellett vadászatokkal kapcsolatos visszaélések miatt találták bűnösnek: 2005 és 2007 között államtitkárként jogtalanul rendezett protokollvadászatokat és vásároltatott ajándékokat a meghívottaknak. Sajtóinformációk szerint olyan adatbázisa volt az ajándékozási rendszerekről, kapcsolatokról, ami csak a Postabank-botrány nyomán nyilvánosságra került VIP-listákhoz fogható. A volt államtitkár ellen már ítéletek születtek, amikor Csányi Sándor, aki jól ismerte őt még az államszocializmus alatti protokollvadászatok környékéről, főtanácsadóként maga mellé vette az OTP-be. Csányi Sándor Majtényi György információi szerint főleg Somogyban és Baranyában vadászik, Bige László, akire az ügyészség most kiadta a kilövési engedélyt, a Bakonyban, amíg tehette. Simicska és Nyerges Zsolt leginkább az Észak-Dunántúlon, Leisztinger pedig Zalában és az Alföldön – Mészáros Lőrinc kiterjedt érdekeltségei már itt előkerülnek.

Kaszópuszta, ahol a szocializmusban Czinege Lajos, a viselkedésében őstulokra emlékeztető honvédelmi miniszter (ő volt, aki rálőtt a buszra, mert az nem akart kitérni előle, máskor meg fegyvert fogott a sorompókezelőre, mert sietett) üldözte a csodaszarvast, és húzatott fel egy 135 km-es vadkerítést harckocsiezreddel, 2013-ban a Magyar Fejlesztési Bank felügyelete alá került.

Semjén Zsolt, Nagy István és Kovács Zoltán a keszthelyi Vadászati Múzeumban az új épületszárny átadóünnepsége napján, 2021. augusztus 23-án – Fotó: Varga György / MTI
Semjén Zsolt, Nagy István és Kovács Zoltán a keszthelyi Vadászati Múzeumban az új épületszárny átadóünnepsége napján, 2021. augusztus 23-án – Fotó: Varga György / MTI

„A vadászaton keresztül megmutatható a hatalom lélektana” – írja könyvében Majtényi György, miközben egységes egészként mutatja be a vadászatokon keresztül a magyar 20-21. századot. Saját előítéleteit felfedve ír arról, hogy eleinte a vadászat számára pusztán a hatalom és a túlkapások szinonimája volt, aztán megismerkedett valódi vadászokkal, olyanokkal, akiket az erdőzúgás éltet, és nem politikus puskás emberekkel vadásznak. Ők mintha nem sok változást látnának politikai korszakok között, akkor sem, ha hivatalosan elkezdték állományjavító vadászatnak nevezni azokat az alkalmakat, amikor a meghívott politikus vendégek ugyanúgy a trófeákra mennek, mint korábban is, nem a selejtezésre kijelölt, rossz állapotú vadakra lőnek.

Semjén Zsolt szerint a vadászok „a legaktívabb természetvédők”, a vadászat „az ember antropológiai természetéből következik, ahogy a szerelem”, a vadászati világkiállítás pedig „a normalitás diadala”. A vadászatot természetvédelemként eladni próbáló politikusok mára elfoglalták a vadászszervezetek kulcspozícióit. Erre is rímel Majtényi könyvének zárómondata: „A történelem Magyarországon nem tegnap kezdődött, és nem holnap ér véget; a múlt ott búvik minden pillanatban.”

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!