A kultúrafinanszírozás árnyékában is méltó tisztelgés Vasarely művészete előtt a Zsolnay Fényfesztivál Pécsen
Július elején már teljesen megszokott és elvárt, hogy a pécsi belváros patinás épületei, utcái, terei fényfestést kapnak, és késő éjszakába nyúlóan szinte egybefüggő tömeg hömpölyög az egyik látványosságtól a másikig. Közben, akár véletlenül is, koncertekbe, utcaszínházba, mutatványosokba, kattogós goába lehet botlani, de vannak, akik teljesen tudatosan, percre kiszámolva tervezik el a Zsolnay Fényfesztiválon eltöltött idejüket. A négynapos rendezvény egyik fő attrakcióját, a Fény útját 2023-ban akkurátusan bejártam, akkor még feszített tempó mellett egy lendülettel be lehetett barangolni a helyszíneket. Az idei, vagyis a tizedik fesztiválon ez már lehetetlennek tűnő küldetés, ami a szervezők tudatos döntésének az eredménye. A turizmusnak is jobb, ha Pécs nem csak egyéjszakás kaland.
Ráadásul ezúttal a város két szülöttjét és kulturális ikonját sikerült összeboronálni: a jubileumi Zsolnay Fényfesztivál a jubileumi Victor Vasarely-emlékévhez kapcsolódik. A programban pedig diplomáciai lehetőséget is találtak: a soros EU-elnökségre reagálva a fesztiválnak ír fókusza is van, és az uniós nagyköveteknek – egyetemi és kamarai összefogással – pénteken fogadást tartottak.
„Ha már évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy márpedig Pécs legyen a nyár fénypontja, akkor ehhez következetesen tartani kell magunkat” – mondta Hummel Márk, a Zsolnay Fényfesztivált szervező Zsolnay Örökségkezelő Nkft. ügyvezetője. Elsősorban arról kérdeztem, hogy az önkormányzati cég állami támogatásának a csúszása mennyiben nehezítette a dolgukat. Hummel szerint az előző kormány mulasztása miatt még mindig nincsen támogatói szerződésük, az új kormány egyelőre adminisztratív akadályokba ütközött. De mindenki bizakodó, hogy hamarosan rendeződik a helyzet, és érkezik az a bizonyos 1 milliárd forintos költségvetési támogatás. „Néhány nehéz döntés meg kellett hoznunk, ezért is maradt el az idei Sétatér Fesztivál, de a Fényfesztivál színvonalából nem engedünk” – mondta az ügyvezető a Telexnek.
Míg a korábbi években öt-tíz pályamunkát nézhetett meg a közönség a nemzetközi Light Art Mapping verseny keretében, idén csak hármat. Hummel Márk ezt nem a spórolással magyarázza: a versenyprogram koncepciója az évek során többször változott. „Eredetileg nyílt felhíváson vártuk a jelentkezőket. Voltak minőségi és mennyiségi aggályaink, így később meghívásos lett ez a programelem. Ráadásul a vetítések hosszával kapcsolatban is kaptunk negatív visszajelzéseket, ezért is lett rövidebb, de kellően színvonalas a versenyprogram” – tette hozzá.
A félóránként ismétlődő vetítésekre – versenyen kívül – a fesztivál szakmai hátterét is biztosító Kiégő Izzók csapata is készült egy friss alkotással. Minden este az elmúlt évtized legjobbjaiból látható egy válogatás is. Szóval minőségi produkció akad bőven, és mint minden évben, ezeket most is a székesegyházra vetítik. Az idei kiírás szerint valamilyen formában Vasarely alkotásaira kellett fényművészként reagálni, ami a pécsi születésű, világhírű op-art képzőművész életművéből fakadóan eléggé adta magát.
Martina Stellának sem volt nehéz Vasarely munkásságához kapcsolódni. „Még 2013-ban, hallgatóként a bolhapiacon vettem meg Vasarely Plasti-Cité című könyvét, amihez gyakran visszatérek. Ez a projekt lehetőséget adott, hogy jobban elmélyedjek azokban a szövegekben, és kapcsolódjak a köztéri művészetről alkotott elképzeléseihez. A konkrét munkámat pedig a Leyre című 1956-os alkotás inspirálta, amit két éve Budapesten láttam. Ebből kiindulva alkottam meg egy betűtípust, ami így nemcsak formailag, de eszményében is kötődik Vasarely művészetéhez, hiszen ő is gyakran tervezett így betűtípusokat” – mondta az olasz művész a Telexnek. Megfogalmazása szerint ez egy óda a közterekhez, és ezzel együtt politikai állásfoglalás is: szükség van arra, hogy a közterek költészetéről beszéljünk, ahol a művészet és a közönség egyszerre van jelen.
A cikk elején említett spórolásra visszatérve: ha valóban érte hátrány a fesztivált pénzhiány miatt, akkor abból az egyszeri látogató nem sokat vehet észre. A visszatérők, helyiek közül voltak többen, akik megjegyezték, hogy nemcsak a versenyprogram lett szerényebb, de olyan korábbi ikonikus helyszínek is mindent beborító fényfestés nélkül maradtak, mint a mediterrán hangulatú Jókai tér. Volt, aki úgy látta, hogy az érdeklődés is valamelyest alábbhagyott, bár a csütörtöki, alapozó este ebből a szempontból talán még nem eléggé beszédes. A szervezők továbbra is összességében százezer látogatót várnak.
Ami viszont már most nyugodtan állítható, hogy a kultúra különböző rétegeit gyakrabban kellene valahogy így közelíteni a közönséghez. A fesztivál versenyprogramját még szombaton és vasárnap is vetítik, és valamelyik éjszaka talán még a sarki fény is tiszteleg a pécsi op-art mester munkássága előtt.
A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője, amire itt lehet feliratkozni.
