Magyar Színházi Társaság: Az indulat beszűkíti a tisztánlátást, inkább valódi párbeszédre van szükség

Egy több mint száz pontból álló kulturális javaslatcsomagot állított össze a Magyar Színházi Társaság (MSZT), amellyel a kulturális rendszer teljes működését gondolnák újra. Többek között ez derült ki a társaság hétfői közgyűlésén, ahol Bodor Johanna elnök azt mondta, a magyar kulturális életben olyan központosítás zajlott le az elmúlt másfél évtizedben, amit „történelmi léptékben” is rendkívülinek tart. Arról beszélt, hogy nyitottak a szakmai együttműködésre a demokratikus, új kormányzattal, néhány héten belül pedig a teljes szakma bevonásával szerveznek fórumot.

Bodor Johanna szerint az elmúlt tizenöt év központosításai alatt meggyengült a szakmai autonómia, és a támogatási rendszer is kiszámíthatatlanná vált, de ezekkel kapcsolatban az MSZT-nek is voltak bátor megnyilvánulásai, például a színházvezetői kinevezések miatt, és szóvá tették az előadó-művészeti pályázati rendszer torzulásait, a döntések aránytalanságait is.

„Azt, hogy az eddigi kulturális finanszírozás gyakorlata újra felélesztette a tiltott–tűrt–támogatott kategóriákat.”

A közgyűlésen a Magyar Színházi Társasághoz tartozó szakmai szervezetek vezetői is súlyos forráshiányról számoltak be. Azt mondták, a működésük sok esetben „megalázóan a minimális szintre szorult vissza, miközben meghatározó programok – köztük jelentős gyermek- és bábfesztiválok – maradnak el vagy kerülnek veszélybe”.

A Magyar Színházi Társaság továbbra is a teljes szakma érdekeit szeretné képviselni, mert a szakmaiság szerintük „nem osztható fel politikai vagy intézményi törésvonalak mentén – nincs kétféle magyar kultúra, és nincs kétféle színházi szakma”. Bodor szerint viszont az indulat beszűkíti a tisztánlátást, ehelyett valódi párbeszédre van szükség.

„A színház nem lehet hatalmi logikák eszköze. Mert ha azzá válik, akkor éppen azt veszíti el, amiért létrejött: a szabadságát, a hitelességét és a közönséggel való őszinte kapcsolatát”

– fogalmazott, majd arról a kulturális stratégiatervezetről beszélt, amelyen az elmúlt hónapokban dolgoztak.

„Vissza kell állítani az önkormányzati kulturális jogokat, mert a helyi kultúra nem működhet központi vezérlés alatt. Helyre kell állítani az iskolák és a kulturális intézmények kapcsolatát: a fiatal generációk kulturális részvétele a demokrácia jövője. Biztosítani kell az intézményi autonómiát és a szakmai szabadságot – átlátható, szakmai pályázati rendszerekkel, ahol nem a politika, hanem szakmai testületek mérlegelnek. Meg kell erősíteni az NKA függetlenségét, és ki kell terjeszteni a finanszírozás bevételi bázisát. És erősíteni kell az átláthatóságot a közbizalom helyreállítása érdekében. Ezek azok az alapkövek, amelyek nélkül nincs kulturális stabilitás” – sorolta javaslataikat az elnök.

A jelenlegi „nem átlátható, nem kiszámítható és nem hatásalapú” finanszírozási rendszer újratervezéséről Bodor azt mondta, ennek a kulturális áfa átalakítása az egyik kulcseleme: szerinte differenciált rendszer szükséges, amely különbséget tesz közszolgálati és profitorientált kulturális tevékenység között. Szükségesnek tartanák a taorendszer újraalapozását is, de immár teljesítmény- és társadalmi hatásalapú támogatással, valós adatokon alapuló, digitálisan ellenőrizhető rendszerrel. Emellett vállalati és közösségi együttműködésekkel erősítenék a modern kulturális mecenatúrát.

A Magyar Színházi Társaság a legrégebbi és legszélesebb körű hazai színházszakmai szerveződés, amelynek több mint 80 tagja van, és 17 szakmai szervezetet fog össze. Vidnyánszky Attila ennek ellenében alapította meg 2008-ban a Magyar Teátrumi Társaságot, amely kiemelten élvezte az Orbán-kormányzatok támogatását.

A Teátrumi Társaság alapító elnöke, Vidnyánszky Attila egy múlt heti interjúban arról beszélt, hogy azok az erők munkálkodnak ellene, amik egykor (vagyis 1965-ben) felrobbantották a Nemzetit, illetve átadták ezt a stafétabotot a mostaniaknak. Vidnyánszky kijelentéseire reagálva éles hangú közleményt adott ki a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ), amely elfogadhatatlannak nevezte az állítást. „Ezek a politikailag túlfűtött állítások történelmileg leegyszerűsítők, és inkább szolgálják a megosztást, mint a valós párbeszédet. A mai független kulturális szereplők, alkotók és kritikusok nem valamiféle múltból örökölt ideológiai összeesküvés képviselői. Saját szakmai és erkölcsi álláspontjukat fogalmazzák meg újra és újra” – írták.