„Vidnyánszkynak mennie kell” – közleményben szólalt fel a Független Előadó-művészeti Szövetség

Vidnyánszky Attila legutóbbi megszólalására reagálva éles hangú közleményt adott ki a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ), melyben arról írnak, hogy a rendezőnek mennie kell. A szervezet szerint a Nemzeti Színház igazgatója több ponton félrevezetően és politikailag túlfűtötten beszélt a hazai kulturális viszonyokról az ATV-nek adott péntek interjújában, ezért szükségesnek tartották a nyilvános válaszadást.

Vidnyánszky az interjúban arról beszélt, hogy a Nemzeti Színház működését végig „ellenszél” kísérte. Az igazgató most is megismételte azt a sokat hangoztatott állítását, hogy azok az erők munkálkodnak ellene, akik egykor (vagyis 1965-ben) felrobbantották a Nemzetit, illetve átadták a stafétabotot a mostaniaknak. Az igazgató szerint a társulata szabadon dolgozik, senki nem kapott direktívát, hogy kire kell szavaznia, és feszültségmentesen csinálták végig az elmúlt időszakot. „Nekem 2028 nyaráig tart a mandátumom, de nagyon szeretném végigcsinálni” – mondta a jövőbeli terveiről.

A FESZ közleményében határozottan visszautasítja az igazgató narratíváját. „Alaptalan és elfogadhatatlan az az állítás, amely szerint »ugyanazok az erők« működnek ma is, mint amelyek a régi Nemzeti Színház lebontásához vezettek, vagy hogy a mai kulturális viták Marx és Engels gondolataiból vezethetők le.

Ezek a politikailag túlfűtött állítások történelmileg leegyszerűsítők, és inkább szolgálja a megosztást, mint a valós párbeszédet.

A mai független kulturális szereplők, alkotók és kritikusok nem valamiféle múltból örökölt ideológiai összeesküvés képviselői. Saját szakmai és erkölcsi álláspontjukat fogalmazzák meg újra és újra” – írták.

A közleményben emlékeztetnek, hogy Vidnyánszky pályája elején maga is független alkotóként indult, „ezért különösen visszás ma éppen azokat támadni és lejáratni, akik ugyanabból a szabadságból próbálnak alkotni, amelyből egykor ő is építkezett.” A közlemény hangsúlyozza: a Nemzeti Színház kiemelten támogatott állami intézmény, ezért nehezen értelmezhető az ellenszél kifejezés használata. „A szakmai és társadalmi kritika viszont nem elnyomás, ez a közélet természetes része – különösen egy közpénzből fenntartott intézmény esetében” – fogalmaztak.

A független színházi szféra finanszírozásáról szólva a szervezet konkrét számokkal vitatja Vidnyánszky állításait. Példaként említik, hogy 2025-ben a minősített előadó-művészeti szervezetek 44 milliárd forint működési támogatást kaptak, míg a minősítéssel nem rendelkező társulatoknak összesen 1,2 milliárd jutott. A fővárosi függetlenek kerete mindössze 533,5 millió forint volt, amely ráadásul évek óta nem nőtt érdemben. A FESZ szerint ezek az adatok egyértelműen cáfolják azt az állítást, hogy a függetlenek aránytalanul kedvező helyzetben lennének.

Épp ellenkezőleg: „A független társulatok döntő többsége évek óta alulfinanszírozott, működésük sokszor pályázati bizonytalanságtól, kiszámíthatatlan támogatási rendszertől és folyamatos egzisztenciális kockázattól függ. A rendelkezésre álló támogatási adatok rendre azt mutatják, hogy az intézményesített, állami hátszéllel működő struktúrák jóval nagyobb és stabilabb forrásokhoz jutnak.”

A szervezet elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami támogatásokat egyetlen ideológiai irány – például a „nemzeti keresztény gondolat” – mentén tekintsék természetesnek. Szerintük az állam feladata a kulturális sokszínűség biztosítása, nem pedig egyetlen értékrend kizárólagos támogatása.

A FESZ közleménye azzal zárul, hogy a kultúrát nem szabad hadszíntérként kezelni. „A kritika nem árulás, a függetlenség nem ellenségesség, a pluralizmus nem támadás, ezek alapvető tartozékai egy demokratikusan működő kulturális térnek. Éppen ezért itt az ideje annak, hogy Vidnyánszky Attila befejezze a félrevezetést, a szakma tudatos és szándékos megosztását, és ezek helyett végre a valódi szakmai párbeszéd és egymás kölcsönös tisztelete szervezzék a munkánkat” – összegezték, hozzátéve:

„Ha minderre a színházigazgató nem képes, akkor méltósággal félre kell állnia.”