Mácsai Pál visszaemlékezésében az osztály bohóca és a felnőtteskedő jótanuló próbálják eldönteni, melyikük az igazi

Mácsai Pál visszaemlékezésében az osztály bohóca és a felnőtteskedő jótanuló próbálják eldönteni, melyikük az igazi
Fotó: Keleti Éva / MTI

Egy megszállott műgyűjtő és egy kíváncsi művész élettörténete. Fővárosi bűntörténetek és a Nobel-díj odaítélésének kulisszatitkai. E heti könyvajánlónkban a jobbnál jobb non-fiction történeteké a főszerep.

Mácsai Pál: Két kép között

„Miért ragasztottam magamra színes papírból szakállat, bajuszt, pofafoltokat? Nem tudom. Nem emlékszem, hogy színész akartam volna lenni. Talán felnőtt akartam lenni? Mindenesetre a maszkolás után újságot olvastam a fotelban, mint a nagyok, de belealudtam. Apám fényképezett le titokban. Nyolcéves voltam: ezerkilencszázhatvankilenc. A képlet máig ugyanaz: az osztály bohóca és a felnőtteskedő jótanuló próbálják eldönteni, melyikük az igazi, és ettől mindketten elfáradnak” – írja a Két kép között lapjain Mácsai Pál.

A színész-rendező önéletrajzi könyve számvetés, visszatekintés, emlékpróba. Portré. A hosszabb és rövidebb fejezetek váltakozása mintha magának az emlékezésnek a folyamatát idézné, ezt erősíti a könyv közvetlen, eredendően ironikus stílusa is. Mácsai érzékeny és tárgyszerű emlékező, ebből felvillantott egy keveset november 7-én, a Karakter első születésnapján, ahol élete egyik legfontosabb költeményéről beszélt. Szereti alaposan körbejárni az adott témát: két pillanat, két helyszín vagy éppen két kép között. A kötetben külön fejezetet szentel édesanyja és édesapja személyiségének és élettörténetének, hogy aztán megismerhessük szülei közös történetét is. Olvashatunk a nagyanyjáról és a nagynénjeiről, valamint a hithez való viszonyáról. Az esszészerű visszaemlékezésekből a gondolkodó értelmiségi és a kíváncsi művész portréja rajzolódik ki, aki tisztában van azzal, hogy emlékezni alapvetően szubjektív. (Magvető, 6499 Ft)

Kordos Szabolcs: Egy város bűnös titkai

Kordos Szabolcs a korábbi Budapest-járó köteteiben különösebb szervezőelv nélkül gyűjtötte össze a fővárosi helyszínekhez köthető sztorikat, míg a mostani könyvében, az Egy város bűnös titkaiban ezt már nem mellőzte. A többé-kevésbé már ismert történetek kötőanyagát a bűn, leginkább gyilkosságok jelentik, így olvasás közben egy kicsit úgy is érezhetjük magunkat, mintha az egyik bűnügyi helyszínelésből esnék a másikba. Kétségkívül divatos műfaj mostanság a true crime, és ennek könnyedebb, városfelfedezéssel ötvözött változatát kaphatja meg az olvasó ebben a képeskönyvben.

A feszes, könnyen olvasható fejezetek úgy 750 évet fognak át, nem időrendi sorrendben, a Margitszigeten politikai gyilkosság áldozatává vált Béla herceg jelenti az egyik végpontot 1272-ből, a másikat pedig a viszkis rabló elfogása és az oktogoni lövöldöző a 20. század legvégén. Arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyiben lehet titoknak tartani a horderejüknél fogva a korabeli sajtóban is élénken tárgyalt bűneseteket, de anélkül is hatnak a vérfagyasztó, időnként abszurd és komikus történetek, hogy titkokat lepleznének le. Izgalmas belemerülni a 19. század végének, 20. század elejének fortyogó miliőjébe, ahol excentrikus, gátlástalan és hóbortos figurák szegték meg a törvényeket. Közülük is talán Thaisz Elek budapesti rendőrfőkapitány volt a leggaládabb, aki úgy fogalmaztatta meg a főváros prostitúciós rendeletét, hogy a felesége által üzemeltetett bordélyok gazdagodjanak meg belőle.

Kordos most sok 20. századi történetet is hozott, és mindegyikhez igyekezett egy-egy szakértőt is találni, és bátran átadta a terepet a bűntörténetben jártasabbnak, mint a maffiózókról sokat írt Dezső Andrásnak vagy a 20. századi gyilkosságokat kutató Dulai Péternek. Ezek a megszólalások szerencsére ki is billentik a könyvet az egyszerű forrásfeldolgozásból. A szerző a tetthelyeket is felkereste, de ezek a szemlék nem mindig adnak hozzá a történethez, a száz évvel ezelőtti ügyekről aligha tudnak már az ott lakók, és az épületek ritkán őriznek meg ma is érvényes nyomokat. A sokadik lefotózott gangos háztól már nehéz lázba jönni, persze az alaposságra való törekvés érződik az amúgy gazdagon illusztrált, sok korabeli képanyagot is begyűjtő köteten. Az épületeket most talán kevésbé faggatja a szerző, de azért kedveskedik az urbanistább szemléletű olvasóknak is, akik például a mostani Vígszínház egykor kevésbé dicső történetét is megismerhetik, vagy megtudhatják, miért hitte mindenki, hogy a Rózsaszín Cicák nevű sztriptízbárnak két női mell volt a homlokzati dekorációja, ami egyébként adta volna magát.

A könyvből kicsit kilóg, mert nem is egy Budapesten elkövetett bűntényhez van köze, de talán az egyik legüdítőbb fejezet a Magyarországon élt olasz vívómester és fagyizótulajdonos Francesco Tirelli története, aki ugyan szeretett a zavarosban is halászni, de embersége a legnehezebb időszakban mutatkozott meg, zsidók tucatjait mentette meg a második világháborúban. Ez a fejezet is jól mutatja, hogy azért mégis a város lakói és nem a városok szövetét alkotó épületek az igazán érdekesek. (21. Század, 8900 Ft)

Peggy Guggenheim: Egy megszállott műgyűjtő vallomásai

„Vegyél mindennap egy képet – ez volt a mottóm, és e szerint is éltem az életem” – mondta egy interjúban Peggy Guggenheim. Édesapja a Titanic tragédiájában veszítette az életét, ő pedig beleszületett a New York-i elit fényűzésébe, ám hamar elege lett az amerikai felső tízezer kiszámítható tunyaságából. 1921-ben Európába költözött, akkor még aligha sejtve, hogy néhány évtizeden belül a modern művészet egyik legfontosabb gyűjtője és mecénása, az avantgárd művészeti élet egyik meghatározó és befolyásos alakja lesz. Nemcsak neves művészekkel folytatott viharos szerelmi viszonyaiban lelte örömét, hanem megszállott műgyűjtővé is vált: galériákat alapított és olyan alkotókat támogatott, akik később a huszadik századi művészet meghatározó alakjaivá váltak. Komoly munkákat vásárolt René Magritte-tól, Pablo Picassótól, Paul Kleetől vagy éppen Salvador Dalítól, de Max Ernstől, Hans Arptól és Alberto Giacomettitől is. Először a Velencei Biennálén mutatta be a gyűjteményét 1948-ban, és ez volt az első alkalom, hogy Európa igazi Jackson Pollock-, illetve Mark Rothko-műveket láthatott. Velencében, a Palazzo Venier dei Leoniban töltötte az élete utolsó évtizedét. „Nem műgyűjtő vagyok, hanem múzeum” – fogalmazott, és ha ő maga nem is, az egykori lakhelye fontos kiállítóhely lett: ma a Palazzo Venier dei Leoni ad otthont a Peggy Guggenheim Collectionnek.

Peggy Guggenheim Greilinger Szonja és Gyöngyösi-Szabó Anna fordításában megjelenő memoárjában szabadszájú és szellemes hangon enged betekintést a kulisszák mögé, intim, gyakran meghökkentő portrékat rajzolva a korszak művészeiről és íróiról, és éppoly kevéssé hallgat saját kudarcairól és tévedéseiről, mint mások zsenialitásáról vagy emberi gyengeségeiről. Memoárja szórakoztató olvasmány, pótolhatatlan kortörténeti dokumentum és bennfentes kalauz a 20. századi modern művészet világához. (Ampersand, 5200 Ft)

Göran K. Hansson: Nobel titkos szolgálatában

Októberben írtunk arról részletesebben, hogyan választja ki a Svéd Akadémia az aktuális év irodalmi Nobel-díjasát. A 2026-os év jelöltállítási folyamata tavaly szeptemberben vette kezdetét, a Nobel-bizottság akkor küldte ki ugyanis több száz magánszemélynek és szervezetnek a hivatalos űrlapokat, amelyeket január 31-ig kellett kitölteni. A testület ezek mentén terjesztette a Svéd Akadémia elé a hozzájuk érkezett érvényes jelöléseket. Áprilisra 15-20 névre szűkült a lista, májusban pedig már csak a 2026-os irodalmi Nobel öt fő várományosának neve szerepelt egy szupertitkos dokumentumban. Az akadémia tagjai a nyár folyamán olvasták el a végső jelöltek köteteit, a Nobel-bizottság pedig ezalatt áttekintő jelentéseket készített nekik, amelyek összefoglalják az adott szerzők munkásságának legfontosabb mérföldköveit. Szeptemberben az akadémia tagjai összeültek, hogy tanácskozzanak egy nagyot, nem sokkal később pedig tudták már a nevet, amit titokban kellett tartaniuk. De mi történik vajon a hónapokig tartó vizsgálatok és a zárt ajtók mögötti viták során, mielőtt megszólal az a telefon, amely egyetlen pillanat alatt megváltoztatja egy kutató, illetve író életét? Göran K. Hansson huszonöt éven át dolgozott a Nobel-díj szolgálatában: tagja és titkára volt az orvostudományi Nobel-bizottságnak, később a Svéd Akadémia állandó titkára és a Nobel Alapítvány vezetőségének tagja lett. Könyvében belülről mutatja meg a világ legrangosabb díjának működését. Megismerjük a díjazott kiválasztásának folyamatát, a felfedezések elsőbbségéért vívott harcokat, a kiszivárgott titkokat, az intézményi botrányokat és a fényes Nobel-hét kulisszatitkait. Hansson öniróniával, száraz humorral és meglepő nyíltsággal beszél a rendszer erényeiről és azokról az esendő emberekről, akiknek dönteniük kell. (Corvina, 6490 Ft)

Kövess minket Facebookon is!