Marilyn Monroe az imposztor szindrómája ellensúlyozása miatt olvasott rengeteget
Miért fontos szóba hozni az imposztor szindrómát, amikor Marilyn Monroe olvasási szokásairól beszélgetünk? Gail Crowther Marilyn and Her Books című friss könyve szerint amiatt, mert a 100 éve született színésznő úgy válogatta az olvasmányait, hogy azok segítsenek legyőzni az önmagával kapcsolatban érzett hiányosságokat. Crowther azt állítja, a Golden Globe-díjas Monroe folyamatosan önfejlesztésre törekedett. Igen, az imposztor-szindróma miatt.
Betűkbe kapaszkodni
Marilyn Monroe szülei nem voltak túlságosan támogatók, ráadásul egy idő után az alkalmazottai voltak a színésznő legközelebbi barátai. Kevesen hittek benne, így aztán jószerivel egyedül kellett Hollywood csúcsára felmásznia. Ami Gail Crowther a Literary Hubon közölt könyvrészlete szerint amiatt lehetett különösen nehéz feladat, mert a színésznő rettegéssel töltötte a napjai javát. Leginkább attól tartott, hogy komolytalannak, műveletlennek tartja a környezete, és kétségbe vonják a tehetségét és a sikereit.
Az imposztor szindrómával élők (ahogy korábban megírtuk, közéjük tartozik például Sanna Marin, Michelle Obama, Emma Watson, Tom Hanks, Neil Gaiman vagy épp Thom Yorke is) rengetegszer vonják kétségbe a tehetségüket és a képességeiket, sok esetben bizonytalanok magukkal kapcsolatban, és úgy érzik, hogy minden feladatot muszáj tökéletesen elvégezniük, lehetőség szerint segítség nélkül, egyedül. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében az imposztor szindróma nem szerepel a pszichiátriai rendellenességek között, de az ettől szenvedők nagyobb eséllyel küzdenek szorongással, depresszióval, alvászavarokkal, alacsony önértékeléssel, neurotikus viselkedéssel és perfekcionizmussal. Ez mind jellemző volt Monroe-ra is, és innen még inkább megérhetjük, mennyire fontos volt neki az, hogy gazdag könyvtára legyen. Még ha úgy is érezte a naplóbejegyzései szerint, hogy a vendégei azt gondolják, sosem veszi le a polcáról a köteteket.
A könyvtár, ami a kétkedést képezi le
Gail Crowther szerint Monroe könyvespolca is leképezi a színésznő által átélt bizonytalanságot és társas szorongást. Nemcsak rengeteg D. H. Lawrence-művet tartott például odahaza, hanem egy olyan könyvet is, amely útmutatást nyújt ahhoz, hogyan kell olvasni az író alkotásait. De voltak Marilyn Monroe polcain a vendéglátás etikettjéről szóló kötetek, és az élet számos területén eligazodást kínáló kiadványok, így a kertészkedés és a sziámi macskák tenyésztése vagy a teknősök tartásának rejtelmeit taglaló kötetek. Amint Truman Capote megjegyezte, Marilyn Monroe mindenkinek tetszeni akart. A könyvtára pedig, tehetjük hozzá, ugyanezt húzza alá, és arra következtethetünk belőle, hogy a színésznő gyakran tartott attól, hogy valami rosszat mond, valamit rosszul csinál, esetleg nevetség tárgya lesz. William J. Weatherby, aki könyvet írt a színésznővel folytatott beszélgetéseiből, észrevette, hogy Monroe bizonytalan akkor is, amikor az olvasmányélményeiről beszél.
George Sanders ugyanakkor, aki a Mindent Éváról című filmben játszott együtt vele, emlékezett rá, hogy a forgatáson Monroe verseket olvasott. Norman Rosten költő pedig arra figyelt fel, hogy a színésznőnek állandó bizonyítékra volt szüksége arról, hogy imádják, mert ez eloszlatta a félelmeit.
Gail Crowther szerint Monroe ezen félelem eloszlatása miatt olvasott rengeteget. A küzdelem bizonyítékaként idéz a naplójából egy részletet: „Megkérdezem magamtól, mitől félek. Tudom, hogy tehetséges vagyok. Tudom, hogy tudok színészkedni. Nos, akkor rajta, Marilyn! Úgy érzem, még mindig próbálok kedvére tenni az embereknek, azt mondani nekik, amit hallani akarnak. Ez is félelem. Mindannyiunknak el kellene kezdenünk élni, mielőtt túl öregek leszünk. A félelem hülyeség. Ahogy a megbánás is.”
