Kevés szórakoztatóipari munkást vettek annyira igénybe és használtak ki – tragikusan rövid – pályafutása alatt, mint Marilyn Monroe-t. Ennek egy kevéssé ismert példája, hogy még jóval azelőtt, hogy kultikus státuszba került volna, a 22 éves Monroe-t 1948-ban (egyes források szerint 1947-ben) megválasztották Kalifornia első articsóka-királynőjévé. Verseny nem előzte meg a címet, inkább csak ügyes marketingfogás volt az egész.
Az ötvenes években berobbanó színésznőt a negyvenes évek végén még kevesen ismerték. Ekkor jutott a fura címhez, mégpedig úgy, hogy egy Stanley Seedman nevű ékszerész népszerűsíteni akarta a kaliforniai Salinas nevű városban található üzletét. Miután másodállásban filmsztárpromoterként dolgozott, úgy döntött, hogy felhasználja kapcsolatait. A gyémántárus egy Doreen Nash nevű fiatal, feltörekvő színésznőt választott, de az utolsó pillanatban Nash lemondta a részvételt, így egy Marilyn Monroe nevű másik feltörekvő színésznőt kért fel helyette beugrónak. A színésznő igent mondott, és egy hetet töltött el a Monterey-öböl környékén ékszermodellként – és autogramokat osztogatott.
Ekkor találkozott a CalChoke (Kaliforniai Articsókaszövetség) képviselőivel, akik egy „Kalifornia articsóka-királynője” felirattal díszített vállszalagot aggattak rá. A képeket reklámként használták: a fotókon Monroe testén ível át a szalag, kezében articsókákat tart. Nem sokkal korábban változtatta meg a nevét, miután Ben Lyon, a 20th Century Fox színésze és stúdióvezetője arra jutott, hogy az ifjú színésznőnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy befusson, de a Norma Jeane név túl snassz.
Na de miért találták ki az articsóka-királynői címet? Természetesen marketingokokból: így akarták népszerűsíteni a zöldséget és annak egészségre gyakorolt jótékony hatását.
Az esetről nem sok infó maradt fenn, az viszont pontosan látható, hogy – bár kérdéses, hogy a kettő között van-e bármi összefüggés – az eseményt követő években Monroe karrierje és a Castroville-i articsókatermesztés is szárnyalni kezdett, mindkettő a maga módján. Monroe-ból világhírű színésznő, énekes és modell lett, a 7500 fős Castroville pedig a „világ articsókaközpontjaként” vált híressé (valószínűleg újabb marketingfogásként). 1959 óta a kisváros annyira komolyan veszi állandó toposzát, hogy minden évben megrendezi az Articsókafesztivált.
Nem elhanyagolandó tény persze, hogy Kalifornia adja az Egyesült Államok szinte valamennyi articsókáját, azon belül is Monterey megyében összpontosul a termesztés 80 százaléka, ennek pedig Castroville a központja. Bár az articsóka Amerikában messze nem a leggyakoribb zöldség a háztartásokban, 2013-ban mégis Kalifornia állam zöldségeként méltatták.
Az articsóka melegkedvelő növény, nem csoda, hogy jól érzi magát a nyugat-amerikai államban. Európában a Földközi-tenger partján, főleg Olaszországban és Franciaországban terjedt el. Roppant egészséges zöldségféle: legfontosabb összetevője az epe és a máj számára kedvező cinarin.
Másik fontos hatóanyaga az inulin, egy olyan rostanyag, amelyet a szervezet nem tud megemészteni, így a bélben tápanyagot nyújt a hasznos baktériumoknak, és gátolja a kártékony mikroorganizmusok megtelepedését. Az inulin ugyanakkor természetes cukorpótló, így az articsóka a cukorbetegek étrendjébe is beilleszthető. Sok benne az antioxidáns, fontos foszfor-, kalcium-, magnézium-, vas- és káliumforrás, bővelkedik A-, B1-, B2-, valamint C-vitaminban. Gyulladáscsökkentő hatású flavonoid is található benne.
A magyar irodalomban A három testőr Afrikában című Rejtő Jenő-regényben jelenik meg, amikor Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: „Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása.” Manapság – épp az articsóka felsorolt kiváló tulajdonságai miatt – természetesen ez a nézet már idejétmúlt: bármilyen étkezésre alkalmas formában érdemes fogyasztani az articsóka fészekpikkelyekkel fedett virágzati bimbóit.
