A magyar választásnak van egy olyan üzenete is, hogy a végtelenségig minden nem fokozható – erős idézetek Tóth Krisztina interjújából

„A magyar sajtóban erőszakos támadások célpontjává váltam, ezért nem tervezek hazatérni Magyarországra, amíg Orbán Viktor van hatalmon” – ezt még év elején nyilatkozta a már négy évtizede publikáló, József Attila-díjas költő és író, Tóth Krisztina.

Az országgyűlési választások után a Buksónak adott interjújában egyebek mellett arról is beszélt, hogy egészen fantasztikus, ami történt, és hogy mostantól ismét többet tervez itthon lenni. „Szerintem az is nagyon lelkesítő, hogy a magyar változásnak van egy olyan üzenete, hogy azért ez a végtelenségig nem fokozható, hogy ennek egyszer csak össze kell dőlnie” – mondta Tóth Krisztina a Buksó legújabb epizódjában, amelyben a négy évvel ezelőtt megjelent A majom szeme című regényének példátlan nemzetközi sikeréről is szó esik. A kötet olyan kritikai visszhangot kapott, amilyen magyar kortárs szépirodalmi műnek ritkán jut: a New York Timestól a Financial Timesig sokan az elmúlt évek egyik legfontosabb közép-európai régényeként tartják számon. Nyáry Krisztián emellett legújabb, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő könyvéről, a Kánkán az üvegpadlón című novelláskötetről kérdezi a szerzőt.

Az elmúlt években egyértelművé vált, hogy Tóth könyvei más nyelven, más kulturális közegben is jól működnek. „Lehet, hogy attól is működik az Egyesült Államokban, mert ott is történtek változások, és ez a politikailag megosztott társadalom, ami A majom szemében vagy akár a Denevér című darabodban megjelenik, az most már nem egy távoli egzotikum az amerikai nézőknek és olvasóknak? Emiatt lehet, hogy nemzetközibb lettél?” – teszi fel a kérdést Nyáry. Tóth Krisztina úgy véli, hogy a populizmus terjedésével egyre többen fognak magukra ismerni a történeteiben.

„Valóban: az a világ, ami a regényben megjelenik nagyon erősen rávetíthető arra, ami az Egyesült Államokban történik. (...) Sokkal jobban értik már, mert amíg ott nem Trump volt addig mi ott egy kis egzotikus, veszekedő ország voltunk a világ végén; és az a fajta megosztottság, amit mi megéltünk, az nem volt azért értelmezhető, most pedig azzá vált. Ráadásul Trump nagyon sok szempontból példának tekintette Orbánt, neki ez egy lehetséges forgatókönyv volt, csak sokkal nagyobb léptékben.”

Tóth Krisztina új könyve, a Kánkán az üvegpadlón látszólag egészen más világba vezeti az olvasót, mint ahova A majom szeme tekintett. Nincsenek benne autoriter vezetők, de látványos történelmi kataklizmák sem. Van viszont rengeteg magányos, beteg, idős szereplője, és van elhallgatott gyerek is, aki túl korán ért meg valami fontosat a világból. Emellett rengeteg jelentéssel bíró hétköznapi tárgy is feltűnik a könyvben, így aztán a Buksóból is kiderül, miként lehet következtetni egyetlen ronda hűtőmágnesből egy család egzisztenciális valóságára, vagy a hétköznapok monotonitásából való kiszakadás örömére. A novelláskötet a legmélyebb érzelmekről, így a kiszolgáltatottságról, a szeretethiányról, a félelemekről, de a túlélési technikákról is beszél.

A szerző a könyv leghangsúlyosabb üzeneteként épp a kiszolgáltottságot nevezte meg, de arra a kérdésre, hogy lát-e esélyt a társadalmi szintű enyhülésre ennek kapcsán, óvatos választ adott: „Nem szeretem a nagy üzeneteket. Ahogy pici történetekkel dolgozom, úgy ösztönösen ódzkodom a szentenciózus mondatoktól. Szerintem az emberi figyelem és az emberi viszonyokon való folyamatos odafigyelés nagyon sokat segít: ha történeteken keresztül rácsodálkozunk a saját szorongásainkra vagy párbeszédképtelenségünkre, akkor egy lépéssel közelebb léptünk egymáshoz is.”

A szerző nem csinál titkot belőle, hogy sokszor érezte úgy, hogy a magyar neurózis inspirálja, jóllehet idővel újra és újra az derült ki számára, hogy az emberi történetek, ha nem is univerzálisak, de nagyon hasonlóak. „A Vonalkód című könyvemet tizennégy nyelvre lefordították, és voltak olyan fordítások, ahol aggódtam, hogy mit fognak kezdeni a mi történelmi díszleteinkkel, a szocializmusban játszódó iskolai sztorikkal. Kiderült, hogy az alárendeltségi viszonyok, a szorongás, az erőszak – ezen belül is a családon belüli erőszak – azért minden társadalomban megjelenik. Ráolvassák a saját történeteiket, tükröződnek a saját történeteik ezekben a történetekben. Elsősorban nem a történelmi díszletet és a lokális dolgokat nézik, hanem azt, ami ebből az emberi dramaturgiáról átjön.”

Tóth Krisztina szerint a közép-európai humornak azonban vannak olyan sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni akkor, amikor idegen nyelvekre fordítják le a könyveit. „Mi állandóan relativizálunk, és egy pillanat alatt képesek vagyunk változtatni a nézőpontunkon. Ezért minden közép-európai olvasónak a Švejk alapmű, és azonnal értjük a humorát, Örkény is anyanyelvünk lett. (...) Egy nagy, büszke, kevés traumát átélt nemzetnél sokkal inkább szokott működni a szituációs humor, tehát mondjuk a francia fordításban ez nem működik annyira, a belgák viszont nagyon értik, tehát van különbség.”

Tóth Krisztina új novelláskötében „mikrotörténetek” mentén igyekszik bemutatni a társadalmi kihívásokat, a feszült, elhallgatásokkal terhelt emberi viszonyokat. Hősei azonban ezúttal, mintha nem saját maguk artikulálnák a nehézségeiket, hanem tárgyaik, gesztusaik beszélnének helyettük. „Ez egy nagyon erős elfojtásokkal dolgozó társadalom lett. Ennek köze van az utóbbi évtizedek feszült politikai helyzetéhez is, és ahhoz is, hogy nem vagyunk jók a kollektív és egyéni traumafeldolgozásban sem. Nagyon gyakran áttoljuk a problémákat, és ez a lappangó feszültség íróilag nagyon izgalmas. Tehát amikor érezzük, hogy nem arról van szó, amiről kellene, hogy szó legyen. Ezt viszonylag nehéz is megragadni, de ez nagyon termékenyítő. (...) A családok tele vannak nemzedékeken át hurcolt, elhallgatott titkokkal, és a társadalom is tele van elhallgatott, eltemetett titkokkal. Tehát, ahogy nem lett ügynöktörvényünk, ugyanúgy a családokban is megy nemzedékekről nemzedékekre ez a feszültség, és mérgezi tovább a következő generációt.”

Nyáry Krisztiánnak feltűnt az is, hogy Tóth ebben a könyvében mintha a tőle megszokott írói indulat helyett tárgyilagosabban, hűvösebben beszélne a társadalmi nehézségekről. A szerző ezzel szemben úgy látja, hogy nem lett szelídebb, sőt hűvösebb sem, de kétségtelenül puritánabb nyelven szól olvasóihoz ebben a kötetében.

Több szövegben kapnak hangsúlyt a kiszolgáltatott helyzetbe került nők is a könyvben, amely szintén állandó témája Tóth Krisztinának. „Ez nekem személyes alaptapasztalat is. (...) Több, mint negyven éve publikálok és az olvasóközönségem többnyire itt van Magyarországon, de külföldön egészen máshogy viszonyulnak hozzám a legtöbb helyen, ha íróként megjelenek, és a legritkább esetben reflektálnak arra, hogy én egy nő vagyok. Magyarországon még mindig nem jutottunk ezen túl, és erre akkor élesedik ki nagyon az ember szeme, hogyha sokat olvas fel másutt, és hirtelen visszajön ebbe a közegbe és akkor érzékeli, hogy itt még mindig nincsen szimmetria. (...) Egy bizonyos teljesítmény fölött azért jobban elismerik a férfiakat, és automatikus respektet vált ki az, amit ők letettek a asztalra, és ez azért nem mindig van így a nőknél. (...) Nehéz ez, mert amikor férfi kollégákkal beszélgetek és megemlítem ezeket a dolgokat, akkor gyakran nem is értik, mert ezek ilyen beépült automatizmusok.”

A Kánkán az üvegpadlónban szépen megfér egymás mellett a humor és a brutalitás – szívesen is játszik ezzel a kettővel Tóth Krisztina. „Úgy érzem, hogy akkor tud igazán felerősödni a fájdalom sötétje, ha előtte és utána engedek egy kicsit a szorításon, tehát muszáj valamilyen kontrasztot belevinni, mert ha azzal a sötétséggel kezdeném, ahova elszeretnék jutni a történetben, az olvasó nem jönne velem.” A sötét hangulatok mellett a szerző új kötetében még egy szexrobot és egy ember viszonyáról szóló sci-fi novella is helyet kapott. „Sokszor érzem úgy körbepillantva, hogy tulajdonképpen már egy megvalósult, újabb Black Mirror-széria forgatásában veszünk részt. Ez a történet is így született.”

A teljes adást itt lehet megnézni, illetve meghallgatni:

Az adás támogatója a 97. Ünnepi Könyvhét.

Az Ünnepi Könyvhét helyszínei a Vörösmarty tér, a Vigadó tér illetve a Duna korzó.