Bródy János: Aki csak egy könyvet olvasott, az rosszabb, mint aki egyet sem

2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett nekik. Amit jó pillanatban olvastak (újra). Ami betalált.

Ezúttal Bródy János válaszát közöljük.

„A sok fontos könyv közül legalább kettőről kell számot adnom, mert erős hiányérzetem lenne, ha csak egyet neveznék meg. Aki csak egy könyvet olvasott, az rosszabb, mint aki egyet sem. A magam történetét is mindig egyszerre láttam kívülről és belülről, fentről és lentről. A két könyv pedig, amit említek, egyaránt fontos tájékozódási pont volt számomra a világról, amiben élek.

Az első Yuval Noah Harari Sapiens című összefoglalója az emberi civilizáció kialakulásáról. Valahogy az volt az érzésem a könyv olvasása közben, hogy ha egy földönkívüli érkezne a bolygónkra valami távoli csillagrendszerből, és megkérdezné, mi történt itt velünk az utóbbi százezer évben, de nincs túl sok ideje, akkor azt válaszolnám: olvassa el a Sapienst.

Számomra a lényeges üzenet az, hogy az emberi lény képes lett közölni a társaival a képzelgéseit, és nem létező dolgokról közös hiedelmeket kialakítani. (A hiedelmek jelentőségét Csányi Vilmostól tanultam.)

Aztán megpróbálták valóra váltani az elképzeléseket, amik közül volt néhány, ami bejött és működött egy ideig, persze nem egészen úgy, ahogy elképzelték, de mindenféle újabb kísérletezéshez alapot adott. Bizonyos értelemben Richard Dawkins önző gén-elméletének kiterjesztését éreztem ebbe bele, nevezetesen azt, hogy az evolúció a másolatok készítésekor mindig létrehoz hibás mutációkat, melyek közül néhány életképesebbnek mutatkozik az eredetinél, így aztán egyre bonyolultabb rendszerek születnek. Harari erénye, hogy nagyon bonyolult dolgokat is megpróbál egyszerű történetekkel magyarázni, és ilyen értelemben a dalszövegírók távoli rokonának is tekinthető.

A másik fontos könyv nem olyan régi, nem felülről, hanem lentről közelít. Spiró György Padmaly című regényéről van szó. Ez is a történelemről szól, de a hétköznapok történelméről, a magyar nyelvhez köthető hiedelmek 19. századi kialakulásáról, melyek a mai napig meghatározzák a magyar kultúráról való képzelgéseinket.

Nem kétséges, hogy 1848-ban a márciusi ifjak 12 pontja a polgári forradalom kezdete volt, de a szerzővel egyetértve én is úgy gondolom, hogy ez a forradalom még a mai napig küzd a feudális hagyományainkkal, és a regényben elbeszélt történetek számomra érvényes magyarázatokkal szolgálnak arra, hogy miért tartunk ott, ahol tartunk.

A sajtó szabadsága ma is kétséges, mert az információ elérésének hatalmi szempontok alapján manipulált rendszerében élünk, és különös kíváncsisággal olvastam azoknak az időknek felidézését, melyben a dédapám, Bródy Zsigmond, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében megalapította az 1948-ig működő Hungária Nyomdát.

És be kell vallanom, hogy a regény főhősének, Táncsics Mihálynak szomorú sorsa bizonyos értelemben hatással volt arra az elhatározásra, hogy 2026. április 11-én egy korszakzáró koncerttel befejezettnek tekintem a magyar zenei életben betöltött szerepem."