A Nobel-díj hivatalos honlapján, angol nyelven olvasható az a beszéd, amit Krasznahorkai László a szerdai díjátadó ünnepség utáni banketten mondott el. Az író, miután köszönetet mondott a Svéd Akadémiának és a Nobel Alapítványnak, valamint a kiadóinak és fordítóinak, háláját fejezte ki élete néhány élő és halott szereplőjének és művészbarátjának, valamint olyan alkotóknak, akik jelentős hatással voltak rá.
Felidézte többek között Kerekes bácsi, a gyulai román ortodox templom néhai sekrestyésének alakját, és az első harmincegy lányét, akikbe „végzetesen szerelmes” lett. Köszönetet mondott emellett Franz Kafkának, akinek A kastély című regényét tizenkét évesen olvasta, és amivel szerinte „megpecsételődött a sorsa”, valamint József Attilának, Hajnóczy Péternek, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijnek, William Faulknernek, Allen Ginsbergnek és Patti Smithnek.
Krasznahorkai László beszédét Nyáry Krisztián irodalomtörténész közölte magyar fordításban az oldalán, ezt a változatot adjuk most közre.
„Királyi Fenségek, Excellenciás Hölgyek és Urak, Kedves Díjazottak, Hölgyeim és Uraim!
Szeretnék köszönetet mondani a Svéd Akadémiának és a Nobel Alapítványnak! Köszönöm!
Köszönöm minden kiadómnak és fordítómnak, köszönöm a Svéd Akadémia épületének és a kedves fénynek, amely beáramlott a terembe, amikor a végső döntés megszületett az idei irodalmi Nobel-díj odaítéléséről.
Köszönöm Kerekes bácsinak, a gyulai román ortodox templom sekrestyésének és cipésznek, aki már nem él, mert eljött a halálának ideje.
Köszönöm barátomnak, Pálnik Jóskának, aki 1960-ban a vízi csúszda medence második lépcsőjén elárulta nekem, hogyan születnek a kisbabák, és ennek a felfedezésnek a súlya alatt meg akartam halni.
Köszönetet mondok Franz Kafkának, akinek a regényét, A kastélyt tizenkét évesen olvastam, hogy befogadjanak a nálam hat évvel idősebb bátyám baráti körébe; és ezzel megpecsételődött a sorsom.
Köszönetet mondok az első harmincegy lánynak, akikbe végzetesen szerelmes lettem, de különösen Klinkovics Mártinak.
Szabó Ernőnek és Simonyi Imrének, Gyula ismeretlen költőinek, akiket mindig is csodáltam, és akik férfiasan elviselték csodálatomat,
Hajnóczy Péternek, a legmegrázóbb magyar novellistának, aki elbukott a fantomjaival való küzdelemben, és így már nincs az élők sorában,
Hálát adok a klasszikus görög művészeknek,
az olasz reneszánsznak,
József Attilának, a magyar költőnek, aki megmutatta a szavak varázserejét,
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijnek,
a bátyámnak, aki gyakran cipelt haza az óvodából, amiért végtelenül hálás vagyok neki, mert megmutatta, hogy lehet másképp is nézni a világot, nem csak úgy, ahogy van,
William Faulknernek,
Kiotó városának,
Thomas Pynchonnak, szeretett barátomnak, akinek mély hálával tartozom,
Johann Sebastian Bachnak, az Isteniért,
Patti Smithnek, mert ő az örök figyelmeztetés: soha ne engedelmeskedj senkinek,
Agnes Baltsa, Natalie Dessay, Jennifer Larmore, Montserrat Caballé, Teresa Berganza és Emma Kirkby hangjának,
Tarr Bélának, aki azzal teremtett színeket, hogy eltüntette őket, mert nagyszerű filmjeiben megpróbált úgy beszélni, mint a bűnös, akit minden bűnével együtt mégis szeretni kell,
Allen Ginsbergnek, a barátnak, aki már nincs az élők sorában, mert eljött a halála ideje,
a császári Kína írástudóinak,
Max Sebaldnak, a csodálatos írónak és barátnak, aki már nem él, mert túl sokáig nézett a réten egyetlen fűszálat,
Extremadura utolsó farkasának,
a teremtett természetnek,
Sziddhárta hercegnek,
a magyar nyelvnek,
Istennek.”
Krasznahorkai László december 10-én vette át az irodalmi Nobel-díjat Stockholmban. Az írót Anders Olsson irodalomtudós, a Svéd Akadémia professzora méltatta, aki Krasznahorkai több művére is kitért. Az 1985-ös Sátántangóról azt mondta, hogy sejtelmes módon ábrázol egy reménytelen lelkekből álló csoportot. Az ellenállás melankóliájáról szólva kiemelte, hogy abban mesterien megrajzolt, lidérces jelenetekben bontakozik ki a rend és a rendetlenség brutális küzdelme, amelynek hatásai elől senki sem menekül. A 400 oldalon át hömpölygő Herscht 07769-ről pedig azt mondta, hogy az nemcsak megragadja a valóság összetettségét, hanem el is homályosítja azt, miközben a nyelv zenévé válik.
Krasznahorkai a Nobel-díszvacsorán egyébként éppen a Herscht 07769-ben is megidézett korábbi német kancellár, Angela Merkel mellett ült az asztalnál.
