Az elfoglalt városok helyzete kritikus, mert ezek olyanok az oroszoknak, mint a túszok

A napokban megindult az ukrán támadás a békeidőben 150 ezres Melitopolt megszállás alatt tartó oroszok ellen. Milyen reményeket fűz a művelethez? Mi a legnagyobb különbség a herszoni offenzívához képest?

Természetesen remélem, hogy minél előbb fel lesz szabadítva a város. De most még nem beszélhetek róla. Valójában nem is két napja, hanem nagyjából két hete indult a művelet. Most rengeteg orosz csapat van a régiónkban, tízezrek, ezért nincs könnyű dolguk a katonáinknak. Az erőinknek nincs elég fegyverük, nincs elég katonai felszerelésük. Ezért előbb várnunk kell, és csak később jöhet szóba a felszabadítás.

Milyen állapotban van most a város a többi visszafoglalt ukrán településhez képest?

Több épületet is leromboltak, tucatnyi otthont és közteret elpusztítottak. De majd újjáépítjük, nem az újjáépítés a probléma. A fő cél, amire most fókuszálunk, hogy felszabadítsuk a várost, és nem biztos, hogy a mostani helyzet marad majd azután is, ha ez megtörténik. Például amikor a csapataink visszafoglalták Herszont, ott is az volt, hogy a felszabadítás után jön egy nehezebb időszak, mert az oroszok később is lőtték a régiót. Ezért nem beszélhetünk arról, hogy most mi a helyzet Melitopollal. Most nem kritikus, de meglátjuk, hogy mi lesz a felszabadítás után.

Mennyire tudják elkerülni az ukrán erők, hogy a városban is károkat okozzanak a támadás közben?

Az ukrán erők lépésről lépésre fognak kárt okozni az oroszoknak. De nem civil infrastruktúrát támadnak. Persze van veszély, de ez nem az ukrán seregtől ered. De ez is egy olyan dolog, amit csak a jövőben fogunk látni.

Miért tudta Oroszország az Ukrajna ellen február 24-én megindított invázió elején alig hat nap alatt elfoglalni Herszon megye és Zaporizzsja megye – ahol Melitopol is van – egy jelentős részét?

Mert senki nem készült fel rá. Nem volt elég erőnk, nem volt elég a támogatottságunk. Nagyon sokáig, nyolc éven át folyamatosan azt hallottuk, hogy tűrnünk kell, nem adhatunk katonai választ, várnunk kell. Éppen ezért az országunk nem készült fel egy ilyen invázióra. Arra készültünk, hogy csak a Donbaszban, Donyeck és Luhanszk régiókban történhet valami, de arra nem, hogy mindenhol.

Nemrég Bucsa polgármestere azt nyilatkozta egy kollégámnak, hogy ő meg tudta győzni a megszállókat, hogy csak afféle ügyintéző, nem pedig polgármester, így élte túl. Önnél hogy volt ez – persze azt leszámítva, hogy önt el is rabolták –, meddig tudott a városban maradni?

Nekem lehetetlen volt hazudni, mert az oroszok nagyon hamar megtaláltak, tudták, ki vagyok. Tudták, ki ellen harcolnak.

Mit gondol, a bucsai kollégája ezt hogyan tudta megcsinálni? Mert egy kisvárosról volt szó?

Anatolij (Anatolij Fedoruk bucsai polgármester – a szerk.) a barátom, ezért is tudta megcsinálni ezt.

Ön hogyan tud mostanában távolról részt venni a városa életében?

Természetesen tartjuk a kapcsolatot a polgárainkkal, főleg a közösségi médiában, bárhol is legyenek most: Ukrajnában vagy az országon kívül, az Európai Unión belül. Ez az egyik legfontosabb feladatunk, mert ha nem maradunk velük kapcsolatban, akkor nem is kérhetjük őket, hogy a felszabadítás után jöjjenek haza.

Van bármi információja arról, hogy mi történt az utóbbi időben Melitopolban?

Az elfoglalt városok helyzete kritikus bizonyos szempontból, mert olyanok, mint a túszok. Az oroszok egyik legjobb terroreszköze, hogy minden szolgáltatást megszüntetnek. Nincs patika, orvosi ellátás, élelmiszerbolt. Ezt mi is látjuk az elfoglalt városok lakóin keresztül.

És mik a jövőbeli elképzelései a várossal kapcsolatban?

Mindent úgy építünk újra, hogy jobb lesz, mint régen. De az alapoktól kell kezdenünk: rendbe kell hoznunk a fűtés-, víz- és áramellátást, a telekommunikációs rendszert. De tudjuk, hogy miket kell helyrehozni, fel vagyunk készülve, és remélem, hogy jól is fogjuk csinálni.

Mennyi oroszpárti kollaboráns lehet a városban?

Nagyra becsülöm a várost, mert Melitopolban nagyon kevesen működtek együtt az oroszokkal. Például nem volt senki az iskola- és óvodavezetők vagy a városi tanács tagjai közül, aki kollaborált volna. Természetesen vannak olyanok, akik segítették az oroszokat, de most már listánk is van róluk a titkosszolgálatok jóvoltából. Szóval a felszabadítás után feladatunk lesz, hogy megkeressük és megbüntetjük ezeket a kollaboránsokat. Mert ha ezt nem tennénk meg a jövőben, akkor azt hiszik majd, hogy ezt újra megtehetik. Nagyon fontos számunkra, hogy megbüntessük azokat, akik kollaboráltak és háborús bűnöket követtek el.

Mi pontosan a határ? Például ha egy tanár rákényszerül, hogy orosz történelmet tanítson egy iskolában, mert mondjuk az iskola kötelezte rá, akkor ő kollaboráns?

Természetesen. Mert amúgy taníthatna online is ukrán történelmet, ennek nem kéne gondot okoznia.

És egy ilyen tanárra mi várhat a felszabadítás után?

A bíróság.