Orbán bevitte az orvosokat a málnásba, de a kormány is öngólt lőtt

2020. október 12. – 14:10

Orbán bevitte az orvosokat a málnásba, de a kormány is öngólt lőtt

Másolás

Vágólapra másolva

Az orvosbéremelés jó, a hálapénz elleni küzdelem jó, de az, ahogy január elsejétől mindent mást is meg akarnak változtatni egy csapásra, rosszat fog tenni az orvosoknak, a betegeknek és végső soron a kormánynak is, mondta a Telexnek Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász. A szakember szerint Orbán Viktor csak annyit ért az egészségügyből, hogy a magán- és az állami ellátást szét kell választani, pedig a privát szektor nélkül ma már a tb-re végzett ellátások sem működnének. Kevés az orvos és sok a kórház, a másodállások korlátozásával tovább fog nőni az orvoshiány. A kormány ezután azt mondhatja: elkerülhetetlen a centralizálás és a kis kórházak átalakítása.

Mi volt az első gondolata, amikor a múlt hétvégén meghallotta, hogy januártól nagyon komoly fizetésemelés kezdődik az orvosoknál?

Elsőre nagy volt az öröm. Orvosi-szakmai körökben egymásnak küldözgettük az üzeneteket. Még külföldről is írtak, hogy gratulálnak a magyar orvosi kamarának.

Nem volt rossz előérzete?

Elsőre nem. Azt hittem, hogy Orbán Viktornak olyan előrejelzése van a koronavírusról, ami még súlyosabbá teszi a helyzetet, és az indokolja ezt a lépést. Tudható volt, hogy a kamara két dolgot akart elérni: jelentős béremelést és a hálapénz megszüntetését. Mint makroszinten gondolkodó elemzőnek azért eszembe jutott, hogy ez rögtön milyen bérfeszültséget fog okozni. A műtősnő úgy nyújtja majd át a szikét a doktor úrnak, hogy ő bruttó 400 ezret keres, a doktor úr pedig bruttó 1,5 milliót. Eszembe jutott az is, hogy mi lesz a háziorvosokkal vagy a sürgősségi osztályokon dolgozókkal, akik vállalkozóként dolgoznak, de nélkülük elképzelhetetlen a jól működő egészségügyi rendszer.

Mennyire változott meg a véleménye hétfőre, amikor megjelent a törvényjavaslat? Ennek a szövege szabályosan sokkolta az orvosi kamarát a benne lévő feltételek miatt.

Ettől a törvényjavaslattól mindenki lehidalt. Nekem is az volt a véleményem, hogy ezt biztos nem vasárnap írták meg, ez már ott volt előkészítve a fiókban. Akkorra vált világossá, hogy egy iszonyú ügyes politikai húzásról van szó. A politikában semmi sincs ingyen, ezt mindig elfelejtjük. Csak valamit valamiért elven működő trade-offok vannak. Sokféleképpen fogalmazhatunk. Mondhatjuk, hogy a kormányfő ügyes vezércselt alkalmazott az orvosi kamara ellen, behúzta a kamarát a csőbe, bevitte a málnásba, és mondhatjuk azt is, hogy átverte őket.

Sok helyen hallani ezt a véleményt, de magyarázza ezt meg, mert szerintem a közvélemény nagy része nem érti. Hol itt az átverés? Nem egy ígéretről van szó, hanem egy elfogadott törvényről, amellyel az orvosok januártól valóban akkora béremelést kapnak, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa, még Medgyessy Péter 50 százalékos közalkalmazotti béremelése sem ér ennek nyomába.

Ez a törvény olyan feltételeket rendel a béremelés mellé, amely korlátozza az orvosok szabadságát, a másodállások engedélyhez kötése évtizedek óta felépített orvosi karrieríveket tör ketté egyik pillanatról a másikra, és végső soron nemcsak a magánellátásban, de a közellátásban is komoly problémákat fog előidézni. Ezeket a feltételeket az orvosok jelentős része nem fogja vállalni. Azért zseniális húzás ez a miniszterelnök részéről, mert a kormány mindig szeret ellenségképet gyártani. Most majd az orvosok lesznek azok a gonoszok, akiknek soha semmi nem jó. A miniszterelnök mondhatja, hogy „lám, megadom nektek, amit kértetek, mindenben elfogadom azt, amit az orvosi kamara mond, miért nem elég ez nektek?”

Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.

Az orvosi kamara azt mondja, ők a kormányfővel az új bértábláról, a hálapénz kivezetéséről, a háziorvosok helyzetének rendezéséről, a részletek közös kidolgozásáról egyeztek meg szóban. Ehhez képest hogyan kerülhettek bele a törvénybe azok a pontok, amelyeket most mindenki vitat, hogy az orvosok kirendelhetőek lesznek más kórházakba, és csak engedéllyel vállalhatnak másodállást?

Van az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ott dolgoztak ezen. Aztán van egy Belügyminisztériumunk, ami az utóbbi időben erősen beleszól az egészségügyi kérdésekbe. Van a nemzetközileg elismert Boston Consulting Group, ami a BM megbízásából készített egy ezeroldalas tanulmányt az egészségügy reformjához, amit érthetetlen módon titkosítottak. Azután van egy innovációs minisztériumunk, ami átvette a klinikákat, és befolyással van az egészségügyi kutatásokra, és járványügyi kérdésekben komoly szakértőkből álló, professzionális munkacsoportot működtet. Aztán ott van a külügyminisztérium, amely igen komoly összegért lélegeztetőgépeket és különböző teszteket vásárol. Egyáltalán nem transzparens, hogy ez a törvényjavaslat melyik fiókból került elő. Mint mondtam, biztos nem egy vasárnap alatt írták meg, de az jól látszik rajta, hogy olyanok készítették, akiknek az egészségügy valós működéséről nincs igazi tapasztalatuk.

Semmi pozitívumot nem lát benne?

Dehogyisnem! A béremelésnek, a pluszforrásnak nagyon örülök, és örül vagy örült az orvostársadalom nagy része. A hálapénz – mint ötven éve a rendszert mételyező fekély – kiirtása is óriási előrelépés. El kell ismerni, hogy vannak nagyon hasznos intézkedések is benne, de hiába: az egésznek az időzítése így nem jó. Nem lehet kevesebb mint három hónap alatt, január 1-től mindent ilyen drasztikusan megváltoztatni. Ez rossz az orvosoknak, rossz a társadalomnak, és rossz lesz magának a kormánynak is. Ilyen értelemben ez öngól.

Fotó: Bődey János / Telex

Miért volna öngól?

Lehet, hogy Orbán Viktor elégedett volt, amikor a Magyar Orvosi Kamarával való tárgyaláson egy szót nem szólt arról, hogy „fiúk, a háttérben van egy 30 oldalas törvényjavaslatunk, amit 3 nap múlva átnyomunk a parlamenten, amivel feudális viszonyokat teremtünk a béremelésért cserébe”. De azt gondolom, hogy az a jogszabályalkotó, aki ezt a szöveget megfogalmazta, az meg a miniszterelnököt vitte be a málnásba. Mostani formájában ugyanis biztosan nem fogják sokan aláírni azt az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést, ami ugyan sok fizetéssel, de komoly feudális kötöttségekkel és számos igazságtalansággal is jár. Ha január elsejétől mindazt be akarják vezetni, ami ebben a törvényben le van írva, akkor nem lesz annyi orvos sem, mint amennyi most van. A további orvoshiány, az ellátatlan betegek számának növekedése olyan nagy sérülést okoz az egészségügyi ellátórendszerben, hogy a kormánynak is visszakoznia kell majd.

A törvény alapgondolata az, hogy tisztítsák a viszonyokat. Az orvosok vagy állami kórházban, vagy a magánszférában dolgozzanak, ne rohangáljanak két-három hely között. Egy helyen figyeljenek oda rendesen a betegekre és a munkájukra.

Egyetértek azzal, hogy nem lehet ennyi állást vállalni, és nem lehet ilyen önkizsákmányoló életmódot folytatni. De az orvosok egy része nem fogadja el, hogy eddig a főállása mellett vállalkozóként is dolgozhatott, egy másik intézményben is helytállt, vagy magánklinikán is rendelt, és ezt a jövőben csak központi engedély birtokában teheti meg, ha megteheti. Vajon majd valaki az orvos Facebook-posztjai alapján dönti el, hogy az illető kap-e engedélyt egyetemi oktatásra, vagy mehet a világvégére körorvosnak? Ehhez jön, hogy ki is vezényelhetik 1+1 egy évre egy másik kórházba. Azt se fogják sokan jó szemmel nézni, hogy egy nyugodtabb körülmények között dolgozó bőrgyógyász ugyanannyit fog keresni, mint egy stresszben élő traumatológus. Ha az orvosoknak dönteniük kell az állami kórház vagy a magánszféra között, az nem csak a magánklinikákról fogja elszívni a munkaerő egy részét. Komoly fennakadásokat fog okozni a közfinanszírozott egészségügyi ellátásban is. Ott ugyanis azért működik ma az ellátás, mert orvosok másodállásban vállalkozóként vállalnak ügyeletet vagy rendeléseket, és így tudnak több beteget ellátni.

Mit szól ahhoz az elmélethez, hogy épp azért fogadták el ilyen kutyafuttában ezt a törvényt, hogy a különböző orvoslobbik ne tudják szétszedni?

Abszolút el tudom képzelni. Ezért is gondolom azt, hogy ez már egy kész szöveg volt.

Ezt csak azért kérdezem, mert biztos egészen máshogy ítélik meg ezt a törvényt a különböző orvosi érdekcsoportok. Persze hogy tiltakozik a másodállások korlátozása ellen egy befutott szakorvos, aki több magánklinikán is jó pénzt kap az állami főállása mellett. Egy kezdő viszont, aki még csak egy állami kórház egyik osztályán dolgozik, feltehetően csendben örül annak, hogy januártól jelentősen emelkedhet a fizetése.

Az egészségügyi szolgálati jogviszony a fiataloknak és a nyugdíj előtt álló, egy helyen dolgozó orvosoknak lehet vonzó. Lehet, hogy a fiatal, nem családos orvosok még izgalmasnak is fogják találni, hogy egyszer csak kapnak egy levelet, aztán tíz nap múlva átvezénylik őket egy másik kórházba vagy másik városba dolgozni. Egy kezdő orvosnak vonzó lehet a nettó 400-500 ezer forintos fizetés, amikor még nincs saját pacientúrája, és közben egy csapat tagjaként dolgozhat és tanulhat. Egy idősebb, nyugdíj előtt álló orvos is választhatja ezt, mert azt mondja: nem akarok én már ide-oda rohangálni, jó lesz egy helyen megkeresni ezt a tisztes jövedelmet.

Miben más az a csoport, amelyik több állást is vállal?

Vannak olyan 30-50 körüli orvosok, akik hajtósabbak, szeretnének maguknak összegyűjteni több pénzt, mert tudják, hogy a szaktudásuk jól eladható a piacon. Ebben természetesen van anyagi motiváció is, de az orvosokban mindig van egy hősies heroikus szellem is. Gondolok itt a sürgősségi vagy ortopéd-traumatológus orvosokra, intenzíves szakorvosokra, akik akár önzsákmányoló módon is dolgoznak több helyen, de szeretik a szakmájukat, és embereket akarnak megmenteni. Őket személyesen nagyon rosszul érinti ez a változás.

Azt lehet tudni, hogy a magyar orvosok hány százaléka él különböző mellékállásokból?

Azt tudni, hogy nagyon kevés olyan orvos van, aki csak a magánszférában dolgozik. Ez kb. az aktív orvostársadalom 10 százaléka. Ők elsősorban ortopédusok, nőgyógyászok, plasztikai sebészek, bőrgyógyászok. Az orvosok 60-70 százaléka lehet az, aki egy főállás mellett több helyen is dolgozik: akár a saját rendelőjében, akár egy magánklinikán, akár vállalkozóként egy másik közkórházban, rendelőintézetben. Nagyon kevés olyan orvos van – a fiatalokat leszámítva –, akiknek a fizetése csak egy helyről származik. Éppen ezért ez a törvényt az orvostársadalom több mint fele számára igenis húsba vágó kérdés.

Hol lehet itt a megoldás?

Nyugat-Európában is sok helyen van úgy, hogy a fiatalabb orvosok dolgoznak közalkalmazottként az állami kórházakban, az idősebb, tapasztalt kollégák pedig konzulensként járnak be oda dolgozni, és segítik őket. Ausztriában ugyan dolgozhat egy közalkalmazott orvos magánpraxisban, de szabályozzák, hogy mennyit vállalhat, és korlátozzák a magánpraxisban kérhető díjakat is. Ma már az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) segítségével mindez itthon is követhető lenne.

Eddig az orvosok egyéni érdekeiről beszéltünk. Nézzük meg, mit okoz az egészségügy működőképességében, ha nem engedik meg a mellékállásokat az orvosoknak.

Jelenleg is orvoshiány van, és ez a hiány még tovább nőhet. Ha azt vesszük, hogy ma Magyarországon 25 ezer orvos dolgozik körülbelül 120 kórházban és több száz rendelőintézetben, illetve magánklinikán, és a jövőben mindenki csak egy helyen lehet, én azt mondom, nagyságrendileg számottevő mértékben, még körülbelül egyharmadával fog súlyosbodni az orvoshiány.

Milyen területeken okozhat ez ellátási problémákat?

Mindenképpen érinteni fogja a kis vidéki kórházakat. Komoly problémát okoz minden olyan helyen, ahol sok szerződéses orvos van. Tipikusan ilyenek a felvételes sürgősségi osztályok, az egész aneszteziológusi (altatóorvosi), radiológusi szakma. Átrendeződik teljesen a magánklinikák hálózata is. Ha nem lesznek orvosok, akik hetente egyszer-kétszer kijárnak rendelni a magánrendelőkbe, ott is meg fognak szűnni ellátások.

A laikusok azt sem értik, miért tiltakoznak az orvosok annyira a kirendelés ellen. Sok olyan munka van bizony, hogy a nettó 500 ezer vagy egymilliós fizetésért kemény feltételeket kell vállalni: az embernek alig marad szabadideje, hétvégén is dolgoznia kell, vagy naponta be kell járnia a fél országot.

Azt senki sem vitatja, hogy válsághelyzetben az orvost oda rendelhetik, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezt a kamara is elfogadja. Normál körülmények között azonban nem az orvosoknak kell megoldaniuk azt a rendszerszintű problémát, hogy nincs elég orvos. Nem az orvosok tehetnek ugyanis arról, hogy a kisebb városokban egyre kevésbé van szakorvos. A kirendeléssel eleve rossz választ ad a kormány az orvoshiányra. Ezt nem az orvosok félkatonai módszerekkel végrehajtott kivezénylésével, hanem az ellátórendszer átgondolt átalakításával kell kezelni. Ahogy most Letenyéről átvezényelték Zalaegerszegre a belgyógyászokat a koronavírus miatt, annak is az a következménye, hogy akkor Letenyén nem lesz belgyógyász.

Mi értelme akkor ennek?

Meglehet, hogy a másodállások korlátozásával a kormánynak az volt a hátsó gondolata, hogy ezután mindenki számára világossá váljon: tényleg nem jut szakorvos minden kis vidéki kórházakba. Így tudják majd megcsinálni azt, amit nem tudtak vagy nem mertek megtenni a mindenkori kormányok: a szakorvosi ellátást és a szakorvosokat a megyeszékhelyekre és a nagyobb városokba kell koncentrálni. Szakmai szempontból nézve valóban az a helyes lépés, ha a szakorvosi ellátást ott összpontosítják, ahol van elég szakember, műszer és tapasztalat. Magyarország erőforrás-szűkösség folytán nem engedhet meg magának 100 kórházat, elég lenne 50-60 is. Ebben az esetben egy orvost nem kellene az ország másik végére kirendelni, legfeljebb Ajka, Várpalota és Zirc helyett minden kórházi orvos Veszprémben fog dolgozni.

Fotó: Bődey János / Telex

Mennyire ért egyet azzal a célkitűzéssel, ami a miniszterelnök fontos elvárása volt, hogy élesen válasszák szét az állami- és a magánellátást?

A miniszterelnök nem ért az egészségügyi szakpolitikához, nem is ez a feladata. Ő tíz éve leragadt annál az egy szlogennél, hogy a magán- és az állami egészségügyet szét kell választani. Ez az, amit ért az egészből. Viszont ez az, amit nem lehet január elsejéig egy csapásra megcsinálni, és nincs is értelme. Ha egyéni szinten nézem, akkor karrieríveket, orvosi életpályákat vágnak ketté egy csapásra ezzel. A magánszféra közben már annyira szerves részévé vált az orvosi ellátásnak Magyarországon, hogy ezt inkább szabályozni, mint szétválasztani kellene. Például a gerincsebészetben, a laborszakmában vagy a képalkotó diagnosztikában már bebizonyosodott, hogy a magánszolgáltatók minőségi és korrekt szolgáltatást tudnak nyújtani a tb-t fizető betegeknek is. Az állam szerepe ebből a szempontból a szolgáltatásvásárlás. Amit szét kellene választani, és meg kellene szüntetni, az a feketézés, a mutyizás és az a gyakorlat, amikor valaki csak a magán- és a közfinanszírozás által nyújtott előnyöket mazsolázza ki magának.

A törvénycsomag mennyire szolgálja a hálapénz megszüntetését?

Komoly és súlyos visszatartó ereje lesz annak, hogy a hálapénz elfogadását büntetőjogi kategóriába sorolták.

Számíthatunk arra, hogy január elseje után látunk a híradóban hálapénzes orvosokat a bíróság folyosóján, amivel példát akarnak statuálni, és jól ráijeszteni a többiekre?

Már idáig is volt egy-két ilyen precedensértékű per. Tudtommal van olyan orvos, aki börtönbe is került amiatt, mert hálapénzt követelt ki egy betegtől. Ezek folytatódni fognak. A baj az, hogy vannak olyan orvosi szakmák, ahol hiába emelik meg 1-1,5 millió forintra a fizetést, az a nyomába se ér annak, amit a hálapénzzel ma meg lehet keresni. Ezt az ellenőrizetlen, fekete bevételt meg kell szüntetni, ezzel tökéletesen egyetértek. Az orvosi kamara mostani vezetésében meghatározó szerepet játszik az az új orvosgeneráció, amely az 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű Facebook-csoportból nőtt ki. Ezek a fiatal orvosok köszönik szépen, nem kérnek a hálapénzből. A magánklinikák elterjedésének is köszönhető, hogy a fiatal orvosok megtapasztalták: nem hálapénzből, hanem átlátható és törvényes módon is lehet sok pénzt keresni orvosként.

Honnan lett hirtelen pénz ön szerint erre a hatalmas béremelésre?

Ez én számításaim szerint ha most a közfinanszírozásból működő kórházakban és rendelőintézetekben dolgozó orvosok mindegyike vagy nagy része aláírná az új jogviszonyról szóló szerződést, akkor ez 200-250 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek. Ha tényleg igaz az, hogy ebbe a körbe a vállalkozó háziorvosokat is beveszik egy külön törvénnyel, akkor az még plusz 60-80 milliárd forintot jelent. Ha a rendszer egészét meg akarnák reformálni, és a belső bérfeszültség megszüntetésére az ápolók és egészségügyi szakdolgozók bérét is rendezni akarnák, akkor végül 800 milliárd körüli összegről beszélhetünk. Ilyen ráfordítással megközelítenénk azt a 7-8 százalékot, amit GDP-arányosan a fejlett országok költenek a közfinanszírozott egészségügyükre. Az orvosi béremelés összege jelenleg nem szerepel a 2021-es költségvetésben. Bárhogy is lesz, olyan nagyságrendű tételről van szó, amely mindenképpen átcsoportosításokat igényel majd a költségvetésben.

Romániában is volt egy hasonló béremelés. Annak mi lett az eredménye?

Romániában nagyon sok orvos hagyta el az országot, vagy ment el a magánszférába dolgozni. A hasonlóan komoly béremelés hatására viszont sokan visszatértek az állami egészségügybe. A román állami egészségügy színvonala, hatékonysága azonban nem lett jobb ettől. Megmaradtak a várólisták, az ellátatlan esetek. Az orvosok maguktól nem motiváltak arra, hogy hatékonyabban, jobban és többet dolgozzanak. Kényelmesen ledolgozzák az állami egészségügyben a munkaidejüket a megszokott alulszervezettségben, rossz hatékonyságban, és aztán kész, a szabadidejükben hódolnak a hobbijaiknak. Az orvosnak jobb lett, de ettől még a lakosság egészségi állapota nem javul. Ha nem vezetünk be komoly protokollokat, nem javítjuk a rendszer hatékonyságát, nem segítjük a modernizációt, akkor ennek a társadalmi haszna nulla.

Ha Orbán be is vitte a málnásba az orvosokat, mit gondol, mennyire tud ellentartani mindennek a szigorú feltétek ellen lázadozó orvostársadalom?

Mint minden társadalmi csoport Magyarországon, az orvostársadalom is eléggé fragmentált és széthúzó. Azt gondolom azonban, hogy ha valakinek ma Magyarországon a meghatározó értelmiségiek közül versenyképes, nyugaton eladható ereje és tudása van, akkor azok a magyar orvosok. Nem tudok még egy olyan szakmát, ami ennyire kapós lenne a világon szinte bárhol. A harmincas-negyvenes orvosgeneráció már nálunk is a lábával szavazott, és elment. Ha tovább feszítik a húrt, akkor még többen mehetnek el, vagy még többen mondhatják azt, hogy köszönöm szépen, én nem kérek az állami egészségügyből, mert engem ne vezényeljenek sehova, és ne mondják meg, hogy a szabadidőmben pecázok-e a fiammal, vagy pénzt keresek egy magánklinikán.

Névjegy – Rékassy Balázs

Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán végzett 1992-ben. A London School of Hygiene & Tropical Medicine-ben szerzett egészségügyi menedzser M.Sc. diplomát, majd a Londoni Egyetem Health Services Research Uniten dolgozott.

Háziorvosnak tanult, majd a kilencvenes évek közepén a népjóléti miniszter kabinetjének egészségpolitikai tanácsadója volt, illetve a Világbank népegészségügyi programjának szupervizora. Vezetőként a gyógyszeripar számos területén dolgozott, részt vett egészségbiztosító, illetve egészségpénztár létrehozásában, megalapításában is. A nevéhez fűződik a veresegyházi Irányított Betegellátási Modellkísérlet elindítása. Saját egészségügyi vállalkozása mellett tanácsadóként dolgozik több hazai és külföldi egészségbiztosító, egészségügyi szolgáltató számára. Jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal egészségügyi tanácsadója.

(Borítókép: Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser interjú közben az irodájában. Fotó: Bődey János / Telex)