Hatszázmilliót kaptak a semmire a pécsi buszbeszerzésen, és meg is úszhatták volna, ha egyikük nem sétál be 900 ezer euróval egy holland bankba

2016 júniusában egy holland-magyar kettős állampolgárságú férfi, Csengő András jelent meg a hollandiai Woerden városának egy bankja előtt. Egy megerősített bevásárlótáska volt nála, benne több mint 900 ezer euró (akkori árfolyamon számolva körülbelül 285 millió forintnyi) készpénzzel, amit újonnan nyitott holland bankszámlájára szeretett volna feltölteni.

Csengő a pénztár helyett a fiók bankautomatáihoz ment, oda kezdte el bedobálni a pénzt egy banki dolgozó segítségével, de mivel a táskában 50, 100, 200 és 500 eurós bankjegyek voltak, csaknem két órába telt, mire a teljes összegtől megszabadult. Az automaták ráadásul tranzakciókként csak 200 bankjegyet tudtak befogadni, így összesen 18-szor kellett megismételnie a pénzfeltöltést, ami alatt az egyik automata be is telt. A banki alkalmazott rákérdezett, hogy honnan a nagy összeg, amire Csengő csak annyit mondott: az eurolottón nyerte.

Csengő elhagyta a helyszínt, majd a Szabad Pécs szerint később utalást indított egy thaiföldi számlára. Látszólag minden rendben ment, az összeg eltűnt a számláról, a visszaigazolás is megérkezett, de mégsem jutott el a pénz a délkelet-ázsiai országba.

Csengő végül megbeszélte az ügyintézőkkel, hogy bemegy a bankba átbeszélni a problémát, ott azonban már a holland nyomozók várták a férfit.

A pénzfeltöltéskor jelen lévő banki alkalmazott ugyanis jelentette feletteseinek a gyanús tranzakciót, ők pedig értesítették a hatóságokat, akik nem sokkal később zárolták Csengő számláját. Ő a hír hallatán azt mondta, hogy mégis visszavinné a pénzt Szerbiába, ahonnan hozta, de már túl késő volt: a hollandok a magyar hatóságokat is értesítették, így mindkét országban nyomozás indult, ami több mint három évig tartott, és egy vádemeléssel végződött. A szövevényes ügyből kiderült, hogy Csengőék pénze a 2015-ös pécsi buszbeszerzésből származott, amivel összesen 878 millió forintos vagyoni hátrányt okoztak a városnak.

Több mint tíz évvel később azonban még mindig nem született jogerős ítélet a négy vádlottal szemben indított eljárásban, amiben több politikus (akik közül a legnagyobb hal a fideszes Bánki Erik) neve is felmerült, és amiben a tanúk és a vádlottak padján szinte senki sem emlékszik már arra, hogyan is zajlott a 3,5 milliárd forintos buszbeszerzés.

Az ügy először a kaposvári törvényszékre került, ahol felmentették a vádlottakat, de a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla megsemmisítette a döntést, amivel annyira elégedetlen volt, hogy a Szekszárdi Törvényszéket jelölte ki az elsőfokú eljárás megismétlésére. Most a Szabad Pécs korábbi tényfeltáró cikkein, a Pécsi Ítélőtábla megsemmisítő határozatán, és a Szekszárdi Törvényszék birtokunkba jutott írásos ítéletén keresztül mutatjuk be, hogy miként zajlott le az előző évtized egyik legfurcsább korrupciós ügye.

Örökölt gondok

Már jóval a Volvo buszok beszerzése előtt voltak komoly problémák a pécsi tömegközlekedésben. A Szabad Pécs cikke szerint a buszok ugyanis, amik az utcákat járták, nem voltak a pécsi tömegközlekedésért felelős Tüke Busz tulajdonában. Ennek oka, hogy néhány évvel korábban még egy másik önkormányzati cég, a PK Zrt. volt megbízva a közlekedés üzemeltetésével. Rossz pénzügyi döntései és egy Mercedesekből álló flotta korábbi beszerzése azonban oda vezettek, hogy 2008-ra a tönk szélére került a cég.

Ekkor érkezett egy külső szakmai befektető, a Mecsekbusz Kft., ami az ország legjobb közösségi közlekedésének megszervezését ígérte. A Mecsekbusz érdekeltségébe tartozó egyik cég a PK Zrt.-vel közösen létrehozott egy PK Busrent nevű vállalatot, aminek 2,2 milliárd forintért a PK Zrt. aztán eladta a teljes, 150 buszból álló flottáját. A PK Zrt. ezután majdnem ugyanennyit fizetett évente a PK Busrentnek, hogy visszabérelje tőlük a korábban eladott buszokat. A Mecsekbusz eközben többségi tulajdonos lett a PK Zrt.-ben is, így a menedzsmentjog, valamint a vezérigazgató jelölésének a joga is hozzájuk került.

Mindez oda vezetett, hogy miután az információk napvilágra kerültek, elmérgesedett a viszony az új pécsi városvezetés és a Mecsekbusz között. Az önkormányzat emiatt 2010-es évek elején úgy döntött, hogy jobb lenne létrehozni egy új, száz százalékosan önkormányzati tulajdonban lévő buszos céget: ez lett a Tüke Busz. 2012-től már a Tüke Buszt bízta meg az önkormányzat a tömegközlekedés megszervezésével, de gondot jelentett, hogy a cégnek nem volt saját flottája. Éppen ezért a Tüke Busz egy bérleti szerződést kötött az addig is használt buszokra a PK Zrt.-vel, a Szabad Pécs szerint ezúttal már a piacinál jóval alacsonyabb áron. A PK Zrt. a szerződést megkötő igazgatója, Á. Sándor nem sokkal később átült a Tüke Busz igazgatói székébe.

Ez átmenetileg ugyan megoldotta a pécsiek problémáját, de még nem nyugodhatott meg a városvezetés. 2011-re ugyanis felszámolás alá került a PK Zrt., ami a korrupciógyanús ügy miatt 775 millió forinttal tartozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. És mivel a Tüke Busz által használt buszok továbbra is a PK Zrt. tulajdonában álltak, félő volt, hogy egyik napról a másikra kihúzzák a buszokat a pécsiek alól. Lépéskényszerbe került Pécs, muszáj volt szereznie egy saját flottát.

Szerencséjükre a holland Breda városa éppen abban az évben tervezte lecserélni az addig használt 7-8 éves Volvo-buszokból álló flottáját, az eladó járművek pedig a pécsi városvezetésnek is felkeltették a figyelmét. Mint a Szabad Pécs megírta, alapvetően elővárosi közlekedésben használták a járműveket, így például a négy helyett csak három ajtó kapott helyet a csuklós buszokon.

Nagy előnye volt a flottának, hogy a buszai aranykártyások voltak. Ez azt jelentette, hogy használati idejük alatt a Volvo szervizelte őket, majd amikor a város ismét le akarta cserélni a flottát, a Volvo az új járművek eladásakor a korábbi, visszaszolgáltatott buszokat is belekalkulálta az eladási árba. Ezután tehát a használt buszokat ismét a gyártótól lehetett megvásárolni.

Egy különös közbeszerzés

A Tüke Busz vezetősége 2014 novemberében ült le tárgyalni Budapesten a Volvo holland és magyar képviselőivel. Nem sokkal később aztán Hollandiába is ellátogatott a magyar delegáció, ami a Tüke Busz akkori vezetőjéből, Á. Sándorból, az őt később a posztján váltó P. Istvánból, valamint a fordításra és közvetítésre felkért, a cikk elején már felbukkant Csengő Andrásból állt. Utóbbi korábbi tiszteletbeli holland konzul, és a Pécsi Sörgyárnak is volt vezérigazgatója. Velük tartott M. Péter is, aki akkoriban a fideszes pécsi önkormányzat tanácsadójaként dolgozott, és egyébként Bánki Erik fideszes országgyűlési képviselő unokatestvére, akivel korábban közös cége is volt az Átlátszó szerint. Az ugyanakkor nem derült ki egyértelműen, hogy ki küldte, és milyen minőségben vett részt a hollandiai találkozón.

December 8-án a Volvo levelet küldött P. Istvánnak, amiben leírták, hogy a szólóbuszokért darabonként 67 ezer eurót, a csuklós buszokért pedig 89 ezer eurót kérnek. Előbbiből 75 darabot, utóbbiból pedig 38-at akart beszerezni a pécsi önkormányzat, ami az ajánlat alapján nagyjából 8,4 millió euróba, akkori árfolyamon számítva 2,6 milliárd forintba került volna. Fontos hozzátenni, hogy ez az ár indikatív, vagyis általában van még tér az eladói oldalon az alkura. Ugyanakkor az összeg se a járművek leszállítását, se a tervezett kisebb átalakításokat nem tartalmazta. A Tüke Busznál azonban már a levél előtt is tudtak róla, hogy 2,6 milliárd forint környékén fog alakulni a vételi ár, mivel a Volvo azt már a korábbi tárgyaláson ismertette. Ebből pedig arra is következtetni lehetett a bíróság szerint, hogy a szállítással és átalakítással összesen 2,9 milliárd forintba kerülhetett volna a buszok beszerzése.

Mégis, mintha az önkormányzatnál egészen eltérő egyenlettel számoltak volna: az akkori alpolgármester, Girán János december 5-én már arról beszélt a közgyűlés előtt, hogy egy „nagyságrendileg 3,5 milliárd forintos beruházást” fog jelenteni a buszbeszerzés. És mivel a város önerőből nem tudta volna megvenni a buszokat, december 10-én a pécsi közgyűlés elfogadta, hogy kiírják a 3,5 milliárd forintos banki hitelfelvételről szóló és a buszbeszerzésről szóló közbeszerzést.

A buszok beszerzése két hónappal később, február 3-án írták ki a közbeszerzést. Ahogy a bíróság is megjegyezte, a szóban forgó közbeszerzésben a műszaki paraméterekkel kapcsolatos szigorú elvárások annyira ráillettek a holland buszokra, hogy a pályázat tulajdonképpen a Volvo flottájára lett kiírva. A közbeszerzés első szakaszára, a jelentkezésre ráadásul csak két hetet adott a pályázóknak a Tüke Busz, ilyen időtávban pedig más piaci szereplők szerint teljesíthetetlen, legalábbis irreálisan nehéz lett volna elkészíteni és benyújtani egy pályázatot. Február 17-én lezárták a jelentkezést, amire kívülről meglepő módon sem maga a Volvo, sem más konkurens cégek nem jelentkeztek.

A közbeszerzésre végül egyetlen vállalat nyújtott be pályázatot, ő is a határidő vége előtt 12 perccel adta le jelentkezését.

Ez volt a holland Bus & Coach TRADE BV: egy tőkehiányos, alacsony hozamot termelő, és pénzügyi gondokkal küzdő vállalat, aminek egyetlen állandó dolgozója a tulajdonosa, Siebe P. volt, míg további három ember alkalmi jelleggel végzett munkát. A Bus & Coach-nak valójában saját eladó flottája sem volt, pláne nem akkora, amekkorára szükség lett volna a pécsi tömegközlekedésben. Volt viszont a cégnek egy megállapodása a holland Volvóval a 115-öt bredai buszra, aminek értelmében ők vásárolták meg a flottát, és csak ezután adták el azt a pécsi buszos cégnek.

Ahogy az később a bírósági dokumentumukból kiderült, hogy a cég tulajdonosa, Siebe P. valójában már a Tüke Busz és a holland Volvo közötti tárgyalások korai szakaszában is részt vett, így például jelen volt, amikor a Tüke Busz vezetősége novemberben egy helyszíni szemlén Hollandiában megtekintette a buszokat. Sőt a bíróság szerint az autógyártó maga is tisztában volt vele, hogy egy közvetítőn keresztül fogják nyélbe ütni a buszos üzletet.

Hatszázmilliós nyereség a közvetítőnél

A Bus & Coach végül március 30-án aláírta a szerződést a Volvóval a buszok megvásárlására, majd április 2-án a Tüke Busz akkori vezérigazgatója, P. István elfogadta a Bus & Coach ajánlatát, ezzel eredményesen lezárva a közbeszerzést. A holland közvetítő cég sokat gazdagodott a részvételen: a bíróságra benyújtott papírok szerint az egyezkedés végén

7,74 millió eurót fizetett a buszokért Volvónak, majd az április végén aláírt, Tüke Busszal kötött szerződésében már közel 11 millió euróért adott túl a flottán.

A két összeg különbözete azért nem volt tiszta haszon a közvetítőnek, mivel a Bus & Coach feladata volt az is, hogy Hollandiából Magyarországra szállítsa a buszokat, valamint hogy elhúzható utastéri ablakokkal szerelje fel őket. Az ügyészség végül azt állapította meg, hogy az ügylettel a vádlottak 606 millió forintos kárt okoztak a Tüke Busznak.

A cég kis méretéből és pénzügyi helyzetéből kiindulva Bus & Coach nem meglepő módon nemcsak hogy nem tudta egyedül elvégezni a rá bízott munkát, de még a buszok árát sem tudta önerőből megfizetni. Éppen ezért 15 darabonként, összesen 8 ütemben hozták Magyarországra a buszokat. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a Tüke Busz még indulás előtt kifizette az adott turnusban leszállított buszok vételárát a Bus & Coachnak, aki utána továbbította a vételi ár rájuk eső részét a Volvónak. A holland közvetítő a szállítással magával P. István lányának a cégét, az Autópark 2010 Kft.-t bízta meg, ami 146 ezer euróért, és egy körülbelül 23 ezer eurós Mercedesért hozta Magyarországra a buszokat. Annak ellenére, hogy a közbeszerzésre a Bus & Coach már elhúzható ablakú buszokkal jelentkezett, ennek felszerelését valójában a közvetítő jussából leszedve, a Tüke Busz telepén, a cég által felkért alvállalkozóval végezték el.

Az is szokatlan volt, ahogyan az önkormányzat megszerezte a beszerzéshez szükséges hitelt. Miután ugyanis közbeszerzést hirdettek a hitelfelvételre, az OTP és a K&H is jelentkezett, hogy kölcsönt adnának a Tüke Busznak. Mint a Szabad Pécs írta, az önkormányzati hiteleinek 2011-es állami átvállalása után hitelstopot hirdettek, ami miatt egy ekkora összegű hiteligénylésnél a kormány engedélyére is szüksége volt Pécsnek. A bírósági anyagok szerint az OTP ajánlata jóval kedvezőbb, körülbelül 278 millió forinttal volt olcsóbb, mint amit a K&H ajánlott. A hitelt ugyan a Tüke Busz vette volna fel, de az OTP ajánlata szerint kézfizető kezességet kellett volna vállalnia az önkormányzatnak. Ehhez viszont szükség lett volna a kormány engedélyére, amit végül nem kapott meg a pécsi városvezetés.

Az K&H ugyanakkor azzal is megelégedett, ha a pécsi önkormányzat a szerződés záradékában nyilatkozza le, hogy garanciát vállalnak a visszafizetésre többségi tulajdonosként, mivel úgy gondolták, hogy ennél a megoldásnál jogilag már a kormány engedélyére sincs szükségük. Végső soron tehát a város ugyanúgy vállalta a visszafizetést, mint az OTP ajánlatánál, de azt mégis 278 millió forinttal drágábban tette.

2015 október elején az utolsó buszok is megérkeztek Pécsre, amiket novemberben már elkezdtek forgalomba állítani. Könnyen lehet, hogy ennyivel le is zárulhatott volna a pécsi buszbeszerzés gyanús története, ha nincsen Csengő András, aki 2016 nyarán 900 ezer euróval a hóna alatt besétált a holland bankba.

10 éve szúrt szemet, de még mindig nincs vége

„Hogy ez mekkora egy idióta, Rob, a pénzt Szerbiába utalta, idehozta autóval, és megpróbálta befizetni egy bankba, majdnem egymillió eurót, hát persze, hogy megszólalt minden vészcsengő (…) ennél nagyobb idiótával még nem találkoztam”

– szitkozódott az eset után egy ismerősének Siebe P. negyedrendű vádlott, a Bus & Coach tulajdonosa a 444 cikke szerint. A férfi ekkor még nem sejthette, hogy egy büntetőügy tárgyalásán fogják visszahallgatni, amit a telefonban mondott.

A hollandiai incidens után a hatóságok elkezdték visszafejteni a pénz útját, és kiderítették, hogy Csengő közel egy év leforgása alatt csaknem 1,66 millió eurót vett fel egy szerb bankszámláról, ahova az egyenesen a Bus & Coach holland bankszámlájáról érkezett. A közvetítő cég emellett az ügy későbbi harmadrendű vádlottja, P. Endre thaiföldi cégének számlájára is indított utalásokat. Ez a vállalat négy ütemben összesen 550 ezer eurót kapott, amit a bíróság szerint a Bus & Coachnak kiállított, színlelt szerződésekkel akartak igazolni. P. akkoriban ügyvezetője volt a Bánki Erik többségi tulajdonában álló, Németországban bejegyzett Zeta Services vállalatnak is, aminek maga is utalt 52 millió forintot, miután beérkezett a Bus & Coach-tól a kifizetés. 444 szerint P. Endre egy másik cégét a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. közbeszerzésein is többször kiáltották ki nyertesnek.

A nyomozást több mint három év után, 2020-ban zárták le, nem sokkal később pedig különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás és pénzmosás bűntettével emelt vádat az ügyészség a négy férfival szemben. Az elsőrendű vádlott P. István akkori Tüke Busz-vezér, a másodrendű Csengő András, aki a Bus & Coach képviselőjeként közvetített a holland és a magyar cég között, a harmadrendű P. Endre lett. Kicsit később hozzájuk csatlakozott az eljárásban negyedrendű vádlottként Siebe P., a Bus & Coach tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Eredetileg a Pécsi Törvényszéken tárgyalták volna az ügyet, de ott a bírók elfogultságot jelentettek, így végül Kaposvárra került át.

A bíróság döntését P. István már nem ismerhette meg, ő ugyanis a tárgyalás időszakában meghalt. P. Endrét az ügyészség csak pénzmosás bűntettével vádolta meg, és mivel már az előkészítő ülésén beismerő vallomást tett, két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. A tárgyalás végére így tulajdonképpen már csak Csengőnek és a negyedrendű vádlottnak, Siebe P.-nek volt lényeges, hogy miként dönt a bíróság az ügyükben. Sokak meglepetésére ők végül még P. Endrénél is enyhébb ítéletet kaptak: felmentették őket, mivel a bíróság szerint nem volt bizonyítható, hogy elkövették a vádiratban írt gazdasági csalást.

Itt véget is érhetett volna a történet, de miután másodfokon a Pécsi Ítélőtábla elé került az eset, újabb fordulat következett be.

Az ítélőtábla ugyanis annyi problémát fedezett fel a kaposváriak munkájában, hogy nemcsak egy új eljárás lefolytatásáról hoztak határozatot, de az ügyet rendkívüli módon a Szekszárdi Törvényszékre tették át a kaposvári helyett.

A másodfokú bíróság szerint fontos tényeket, mozzanatokat hagytak figyelmen kívül, így például a hollandoktól kapott nyomozati anyagot sem értékelte érdemben a bíróság. Az Ítélőtábla problémásnak tartotta, hogy a rendkívül bonyolult és rengeteg iratanyagot termelő ügyben hozott döntést csupán néhány bekezdésben indokolták, és azt sem értette, hogy ha nem történt bűncselekmény, hogy lehetett a harmadrendű vádlottat pénzmosással elítélni, ami már eleve egy alapbűncselekményt feltételez. A későbbi írásos ítélet szerint azt sem tárta fel a nyomozóhatóság, hogy volt-e köze egymáshoz a Bus & Coach P. Endre felé történő utalásának, és később a P. Endre által a Bánki Erik cégének kifizetett 52 millió forintnak.

Ezután a Kúria is helybenhagyta a Pécsi Ítélőtábla döntését, így első fokon kezdődött újra Szekszárdon a tárgyalás. Mivel azonban a P. Endrének kiszabott büntetést helyben hagyták, már csak Csengőnél és a negyedrendű Siebe P.-nél volt jelentősége az ítéletnek. Itt a kaposvárinál jóval tüzetesebben vizsgálták a buszbeszerzést, ami a tanúk padjára hívott személyeknek is okozott néhány nehéz pillanatot.

A bíróság ugyanis nem csak a korábbi szakértőket, de olyan politikusokat is meghallgatott, akiknek a nyomozati iratok szerint lehetett valamilyen köze a buszbeszerzéshez. A néhai P. István még az első, kaposvári tárgyalás során arról beszélt, hogy a buszbeszerzés szervezése mögött valójában nem a Tüke Busz, hanem Bánki Erik, Csizi Péter és M. Péter állt. A bírósági ítélet szerint P. István „vallomásai túlmutatnak a Csengő András II., Siebe P. IV. rendű vádlottnál is megfigyelhető felelősséghárító attitűdön”, ráadásul az állításait több bizonyíték is alátámasztotta, ezért a bíróság szerint további nyomozásra lett volna szükség a P. István által elmondottak feltárására.

A hollandiai kiruccanás

Így merült fel tehát Csizi Péter korábbi buszbeszerzésért felelős alpolgármester és Bánki Erik országgyűlési képviselő neve is hangsúlyosabban az ügyben. Ezen aztán tovább erősített Girán János akkori alpolgármestert tanúvallomása is, aki Bánkiról azt mondta, hogy sok mindenben kellett egyeztetni vele.

Ráadásul pont a közbeszerzés lezárása után, de még a szerződés végleges, április 30-i aláírása előtt utazott Hollandiába a két politikus.

Miután Csizit tanúként beidézte a bíróság, elismerte, hogy valóban jártak Bánki Erikkel akkoriban Hollandiában, de elmondása szerint csak egy koncertre mentek kikapcsolódni. Arra ugyanakkor már nem emlékezett, hogy milyen koncertre mentek. Ezután Bánki Eriket is beidézte a bíróság, aki az első kettő alkalmat kihagyva, a harmadik meghívásra jelent csak meg a törvényszéken. Bánkinak már jóval több emléke volt a tíz évvel ezelőtti útról. Elmondta, hogy valójában testvérével utazott volna, de ő végül megbetegedett, így Csizi Péter csatlakozott hozzá. Sőt, Bánki még arról is beszámolt, hogy a Melkweg nevű szórakozóhelyen, a Purity Ring nevű kanadai elektronikus popegyüttes fellépésén vettek részt, de már se a jegyek, se a számlák nem voltak meg neki. (Aki kíváncsi rá, milyen volt a koncert, amire a fideszes politikus állítólag kiutazott, itt bele is tud nézni.)

Csengő András az évek során többször is felszólalt az eljárás ellen. Mint a 444 megírta, legutóbb például egy csontvázjelmezben érkezett a szekszárdi törvényszék tárgyalására, mivel a holland bírósági idézésben az állt, hogy „Csengő András vádlott már elhunyt”, így elmondása szerint „nem volt más választásom, mint ebben a ruhában megjelenni”. Korábban már a kaposvári bíróság előtt is tartott sajtótájékoztatót, és utána a tárgyalásra sem ment be, ami miatt a bíróság akkoriban elrendelte a letartóztatását. Az eljárás során Csengő több levelet is írt az ügyben érintett szereplőknek. Volt, amiben leírta, hogy már semmilyen vesztenivalója sincs, és ha nem történik semmi pozitív, akkor más taktikát fog alkalmazni. Ezt a levelet eredetileg M. Péternek címezte, de aztán a Legfőbb Ügyészségnek, majd Csizinek és Bánkinak is továbbította.

A szekszárdi bíróság idén júniusban hozott ítéletet, amiben öt-öt évnyi szabadságvesztést szabott ki a két vádlottra. A bíróság emellett a Tüke Busz több mint 600 milliós kárigényét is elfogadta és elrendelte a Hollandiában lefoglalt 900 ezer euró átutalását a pécsi önkormányzati buszos cégnek, amin felül Csengő Andrásnak és Siebe P.-nek további 243 millió forintot kellene kifizetnie.

Ez a döntés azonban nem volt jogerős, és mivel a vádlottak fellebbeztek, ismét másodfokra, a Pécsi Ítélőtábla elé került az ügy, amiben a Szabad Pécs értesülései szerint még áprilisban, a választások előtt döntés fog születni. Fontos ugyanakkor, hogy nem súlyosítást, csak a szekszárdi ítélet helyben hagyását kérte a Fellebbviteli Főügyészség, így súlyosabb ítélet már nem hozhat a pécsi bíróság.

A jogerős, másodfokú ítélet azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden egyéb, a buszbeszerzésben részt vevő vagy az ügy környékén más módon felmerült, de eddig meg nem vádolt szereplő, akár politikus megnyugodhat. Egy, az ügyre rálátó forrásunk elmondta, hogy két lehetőség is van, ami alapján az ítélet áprilisi kihirdetése után újabb szereplők ellen lehetne eljárást kezdeményezni. „Tetten érhetőek az ítéletben bizonyos szereplők, akikről úgy írnak, mint elkövetőkről, de nincs velük szemben vád” – fogalmazott forrásunk. Az első lehetőség ezért szerinte, hogy az ügyészség felismeri, hogy a bíróság burkoltan felhívta a figyelmet, hogy itt nem lett mindenki megvádolva, és hivatalból megindítja az eljárást. A második opció, hogy a sértetti oldalról, tehát az önkormányzat vagy a Tüke Busz részéről érkezik egy újabb feljelentést, vagy akár olyan politikusoktól, akik korábban aktívan foglalkoztak a pécsi buszbotránnyal.

Éppen ezért újabb eljárás szerinte biztosan fog indulni, és a fő kérdés valójában az lesz, hogy elévült-e már a bűncselekmény, amivel újabb szereplőket vádolnának meg. Forrásunk szerint a kulcsmozzanat annak kimondása lesz, hogy az elmúlt években lezajlott, és most véget érő bírósági ügy megakaszthatta-e a bűncselekmény elévülését. Ha igen, másokat is felelősségre lehetne vonni az ügyben.