„Úgy tekintenek ránk, mintha egy gyarmat lennénk” – hiába nyereséges a reptér, a magyar állam és a francia Vinci viszonya megromlott

„Úgy tekintenek ránk, mintha egy gyarmat lennénk” – hiába nyereséges a reptér, a magyar állam és a francia Vinci viszonya megromlott
Fotó: Bruzák Noémi / MTI
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!

A Budapest Airport Zrt. az üzleti mutatók alapján remekül teljesít: 2025-ben 183 milliárd forintos árbevétel mellett kiugró, 71 milliárdos adózott nyereséget ért el. Várhatóan az idei utasforgalom is rekordot dönt: júliusban és augusztusban egyaránt több mint kétmillió utas fordult meg a reptéren, mindkét hónapban megdöntve az addigi havi csúcsot. Időközben, némi késéssel, a Tisza-kormány képviselői is megérkeztek az igazgatóságba.

A jó eredmények mellett azonban háttérbeszélgetéseinkből egyre több nézeteltérés rajzolódik ki a 80 százalékos tulajdonos magyar állam és a 20 százalékos részesedéssel, ugyanakkor menedzsmentjogokkal is bíró francia Vinci Airports között. Szerződést bontani egyik fél sem akar, a tulajdonviszonyokat pedig nem akarják – vagy legalábbis nem tudják – érdemben a másik rovására módosítani.

Beszélgetéseink alapján a terminálfejlesztéstől a reptéri vasúton át a boltok, éttermek üzemeltetéséig és a turisztikai szerepig több kérdésben is eltér a tulajdonosok álláspontja. A Budapest Airport válaszában ugyanakkor a partnerséget és a szoros együttműködést hangsúlyozta: „Mindenfajta partnerségben természetes, hogy időnként eltérő nézőpontok is megjelennek.” A társaság szerint ezeket nyílt, konstruktív párbeszédben vitatják meg, hogy a reptér fejlődése az ország, az utasok és a turizmus érdekeit szolgálja. Forrásaink ennél jóval kevésbé diplomatikusan fogalmaztak a tulajdonosok közötti nézetkülönbségekről.

Cikkünkhöz a hivatalos megkeresések mellett egykori és jelenlegi döntéshozókat, légügyi szakembereket kérdeztünk. Ezek alapján a Fidesz-kormány nagyon büszke volt arra, hogy visszaszerezte a Budapest Airportot, jó viszonyt ápolt a bevont partnerrel, vagyis az említett Vincivel. A Tisza-kormány azonban sokkal kritikusabb: az ő álláspontjuk szerint az nem igazi „visszavétel”, hogy az irányítás, a menedzsmentjogok nincsenek magyar kézben.

Az még a visszafogottabb tónusban beszélő szakemberek beszámolóiból is átjött, hogy van egy alapvető konfliktus, ami úgy foglalható össze állami oldalról, hogy

„bár a korábbi külföldi vezetőkkel, németekkel és kanadaiakkal is volt sok nézetkülönbség, de a franciák csak arra fókuszálnak, hogy minden profitot kicsavarjanak a reptérből, a hosszú távú fejlesztési tervek túlságosan is fapadosak, úgy tekintenek ránk, mintha egy gyarmat lennénk.”

Még egy karibi országban is kínos lenne

Mire gondolnak a hazai, részben állami kritikusok? Elsősorban a Budapest Airport egymilliárd eurós Terminal+ programjára, amelyet nagyszabásúnak, mégis megkésettnek tartanak.

A februári alapkőletételen még Orbán Viktor vett részt, az új kormányzati szereplők viszont már azt kifogásolják, hogy a franciák túl szűkös terekkel és túlságosan fapados kiszolgálással terveznek. Szerintük a szabadtéri megoldások még egy meleg karibi országban is kínosak lennének, a magyarországi időjárás mellett pedig vállalhatatlanok.

A Budapest Airport nem osztja a kritikát. Mint írták: „A Terminal+ fejlesztési program előkészítése az ütemtervnek megfelelően halad. A programhoz kapcsolódó egyes beruházások esetében a beszerzési dokumentáció előkészítése zajlik, míg más projekteknél már a beszerzési eljárások, illetve bizonyos esetekben a kivitelezési munkálatok is folyamatban vannak. A fejlesztési koncepció kapcsán a kormányzattal folyamatos és szoros szakmai egyeztetést folytatunk.”

Forrásaink ezeket az egyeztetéseket jóval feszültebbnek írták le: a felek komoly nyomást gyakorolnak egymásra a leendő terminál kialakítása ügyében, és az állami kifogások miatt a tervek módosítására is szükség lehet. Közben az utóbbi időben ritkultak a szinte valamennyi jelentős hazai építőipari céget bevonó megbeszélések.

A feszült viszony mellett az is kérdéses, hogy a franciák vállalnának-e újabb hatalmas beruházást a koncesszióban épülő reptéri vasúttal. A megállapodás a Közlekedési és Beruházási Minisztérium és a tenderen egyedüliként induló Vinci–Strabag–Aberdeen konzorcium között továbbra sem kizárt, de egy forrásunk szerint a tárca csak akkor írja alá a szerződést, ha kedvező feltételeket tud kialkudni.

A Budapest Airport közölte: támogatja a közvetlen vasúti összeköttetést, amely gyors, modern és hosszú távon fenntartható eljutást biztosítana a reptérre. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a vasút és a gyorsforgalmi út felújításának projektgazdája is a magyar állam. A repülőtér területét érintő vasúti munkák előkészítésében együttműködnek a kormányzati szereplőkkel, a két fejlesztés pedig összehangoltan halad. Mint írták: „A vasúti projekt előkészítése nem akadályozza a repülőtéri fejlesztések előrehaladását.”

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér új épületkomplexumának ünnepélyes alapkőletétele 2026. február 20-án – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér új épületkomplexumának ünnepélyes alapkőletétele 2026. február 20-án – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

A reptér a parkolóit félti, az állam a vasutat sürgeti

A megállapodás esélye azon is múlik, van-e az államnak életképes alternatívája. A vasút uniós forrásból, állami beruházásként is megépülhetne, de forrásaink szerint a koncesszió a Tisza-kormánynak is vonzó: a Mészáros–Szíjj-féle autópálya-koncesszióval szemben itt nem az állam fizetne hatalmas összegeket, hanem a külföldiek beruházását a vasutat használó utasok finanszíroznák.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a részletekben könnyű lenne megegyezni: egy minisztériumhoz közeli forrásunk szerint például a Budapest Airport menedzsmentje azzal érvel, hogy a reptér területén áthaladó vasút miatt parkolóhelyeket, így bevételt veszítene. Ez állami oldalon jókora megütközést keltett: ott úgy látják, a reptér a kieső parkolási bevételeket kéri számon egy olyan beruházáson, amely sok utast szállítana hozzá.

Közben az eljárás halad, a hiánypótlás után januárban elvileg megkezdődhetnek a tárgyalások az egyetlen pályázóval. Az állami oldal azért is nyugodt, mert úgy számol, hogy az előkészítés akkor sem vész kárba, ha végül nem sikerül megegyezni: a tárgyalásokon kidolgozott koncepció egy későbbi beruházásnál is hasznosulhat.

Bár a koncessziós vasútépítés hazai előzményeiért egészen az 1858-ban alapított, Ferenc Józseftől koncessziót kapó Déli Vasútig kell visszanyúlni, Brüsszel és Prága példája alapján ma sem lenne példa nélküli ez a megoldás.

A kormány tehát nyitott rá, de forrásaink szerint szívesebben tárgyalna úgy, hogy több ajánlat közül választhat, és nem egyetlen indulóval kell megállapodnia – vagy megállapodás nélkül felállnia az asztaltól.

A szuverenitását gyakran hangoztató Orbán Viktor a reptér visszavásárlásakor túl nagy mozgásteret engedett a franciáknak – vélik az új magyar vezetők. Szerintük a Vinci 20 százalékos részesedésével úgy irányítja a céget, hogy nem veszi eléggé figyelembe az ország hosszú távú érdekeit, ráadásul a megállapodás francia értelmezése alapján tulajdonrészét akár 49 százalékra is növelhetné.

Ennek forrásaink szerint egyelőre a Vinci belgrádi szerződése szab határt: a szerb főváros 450 kilométeres körzetében nem szerezhet 20 százaléknál nagyobb részesedést más repülőtérben. A szerződést nem láttuk, a korlátozásról forrásainktól értesültünk, de egy esetleges szerb felmentés után is vitás maradna, hogy a magyar fél jogértelmezése szerint egyedül a Vincin múlik-e a részesedés növelése.

Az új magyar képviselőket az is zavarja, hogy a franciák elfogadták az orbáni játékszabályokat, és NER-közeli cégeket vontak be a takarításba és a biztonsági szolgáltatásokba. Úgy hallottuk, nincsenek helyettük javasolt beszállítóik, de kifogásolják a jelenlétüket a 80 százalékban állami tulajdonú cégnél.

A francia fél ugyanakkor nem érzékel komoly konfliktust, céljait pedig összhangban lévőnek látja a magyar érdekekkel. Válaszában magyarországi jelenlétének stratégiai jelentőségét hangsúlyozta: az utasforgalom fenntartható növelését, a nemzetközi összeköttetések, a versenyképesség és a reptér regionális szerepének erősítését nevezte meg célként.

Ki üzleteljen, ki utazzon?

Miközben tehát a Vinci hosszú távú tervekről beszél, a magyar oldal túlzottan rövid távú profitérdeket lát a döntései mögött. Elképzelhető, hogy a franciák hozzáállása korábban is hasonló volt, csak a bizalom és a jó munkakapcsolat idején kevésbé kerültek felszínre a nézetkülönbségek.

Ilyen vitapont a reptéri üzletek működtetése is. A Vinci elsősorban nagy szolgáltatókkal szerződött: a duty free boltokat üzemeltető Magyarországi Duty-Free Kft. 71 százalékban a hamburgi Heinemann, 29 százalékban a Budapest Airport tulajdona. A 34 milliárd forintos árbevételből és 1,7 milliárdos adózott nyereségből így közvetve az állam is részesül, egyes magyar szereplők szerint azonban több hazai céget lehetne bevonni és versenyeztetni. Hasonló kifogások merülnek fel a kisebb forgalmú vendéglátásban is, ahol a fő, bár nem kizárólagos üzemeltető a közlekedési csomópontokra szakosodott nemzetközi SSP Group magyar cége.

A magyar szereplők egy része az utasforgalom összetételén is változtatna: több, Magyarországon sokat költő, kulturális programokat kereső turistát szeretne. Budapest turizmusát szerintük a háború közelsége és az erős forint mellett az is nehezíti, hogy kik és milyen céllal érkeznek. Ebből a szempontból a skandináv, kínai, japán vagy arab vendégeket vonzóbbnak tartják, mint az angliai fapados járatokkal legénybúcsúra érkező fiatalokat.

A reptér-üzemeltető felelőssége itt már kevésbé közvetlen, de forrásaink szerint a légitársaságokkal és az útvonalakkal kapcsolatos döntései arra is hatnak, milyen turisták érkeznek Budapestre.

François Berisot, a Budapest Airport Zrt. vezérigazgatója (k) és Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter az American Airlines Budapest–Philadelphia járatának megnyitóján. a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. 2026. május 22-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI
François Berisot, a Budapest Airport Zrt. vezérigazgatója (k) és Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter az American Airlines Budapest–Philadelphia járatának megnyitóján. a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. 2026. május 22-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A francia álláspontot ismerő forrásaink túlzónak tartják a magyar kifogásokat. Szerintük François Berisot vezérigazgató tempója lassabbnak tűnhet ugyan, de felkészült, és jó munkát végez. Egy belső forrásunk ugyanakkor Emmanuel Menanteau-t nevezte a meghatározó döntéshozónak: ő felel a Vinci Airports amerikai, észak- és kelet-európai, valamint délkelet-ázsiai érdekeltségeiért.

A munkakapcsolat nehézségeit egyik forrásunk így foglalta össze:

„A kémia biztosan lehetne jobb, az »erről még meg kell kérdeznünk Párizst« mentalitás nem igazán kompatibilis a Vitézy Dávid-féle »haladjunk már« mentalitással.”

A vállalati oldal szerint a menedzsment munkáját közösen meghatározott, számonkérhető teljesítménymutatók alapján kellene értékelni. Ehhez a hosszú távú magyar érdekekre hivatkozó, nehezen megfogható elvárásokat konkrét célokra kellene lefordítani.

A két féltől független szereplők ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy egy közös vállalatban a profit önmagában kevés a sikeres együttműködéshez. A tulajdonosoknak azt is érteniük kell, mi fontos a másiknak, miben tudnak együtt dolgozni, és hol kell kompromisszumot kötniük.

Kedvenceink
Partnereinktől
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!
További élő árfolyamok!