GKI: A vagyonadót a havi 300 ezer forintnál kevesebből élő háztartások támogatják a legkevésbé

A lakosság 85 százaléka támogatja az egymilliárd forint feletti vagyonok megadóztatását a GKI felmérése szerint. A megkérdezett vállalkozások 18 százaléka számít arra, hogy az új adó hatással lenne a működésére, elsősorban az eredményesség romlásától, a beruházások visszafogásától és elbocsátásoktól tartanak.

A kormány októberben bocsátotta társadalmi egyeztetésre a vagyonadó tervezetét, amely szerint azoknak kellene fizetniük, akiknek a hitelek levonása után egymilliárd forintnál nagyobb nettó vagyonuk van. Ebbe az ingatlanok, a befektetések, a céges részesedések és bizonyos ingóságok is beleszámítanának, beleértve a külföldön tartott és a vagyonkezelőknek átadott vagyont. Az egymilliárd forint feletti vagyonrész után évente egy százalékot, a 100 milliárd forint feletti rész után másfél százalékot kellene fizetni. Az adót önbevallással állapítanák meg, az első befizetés határideje 2027. augusztus 31. lenne.

A tervezet a vállalkozások értékét az adózott eredményük hároméves átlagából, nagyjából 6,5-szeres szorzóval határozná meg, a kritikusok érvelése szerint viszont aránytalan adóterhekhez vezethet: Fajcsák Gábor, az RSM adótanácsadó cég üzletágvezetője szerint például a nagyvállalatoknál indokolt lehetne magasabb, a kisebb cégeknél alacsonyabb szorzót alkalmazni. A leggazdagabbak nagyon kevés adót fizetnek Magyarországon: korábbi cikkünkben két fiktív adózó példáján vezettük le, hogy hogyan alakulnak a tehetősebb, tőkejövedelemből élők és a kevésbé tehetős, leginkább bérüket költő magyarok adóterhei, és ezt hogyan befolyásolja a vagyonadó és az állampapírok adómentessége.

A GKI két külön felmérésben vizsgálta, hogyan fogadná a lakosság és a vállalati szektor az új adót: a lakossági kutatásban a válaszadók 59 százaléka teljes mértékben, további 26 százaléka inkább egyetértett az egymilliárd forint feletti vagyonok megadóztatásával, 9 százalék inkább nem értett egyet, 6 százalék pedig teljesen elutasította azt.

A támogatók minden vizsgált társadalmi csoportban többségben voltak. A GKI szerint a magas támogatottságot részben az magyarázhatja, hogy az egymilliárd forintos küszöb a felnőtt lakosság körülbelül 0,2 százalékát érinti közvetlenül, így a nagy többség számára egy szűk, tőlük különböző réteg megadóztatásáról van szó.

A községekben élők 79 százaléka támogatta a vagyonadót, míg a fővárosban 88, a megyeszékhelyeken 89 százalék volt ez az arány. Ez a különbség azonban a GKI szerint nagyrészt az eltérő iskolai végzettségből fakad: ha ezt figyelembe veszik, a lakóhely önálló hatása már nem mutatható ki.

A jövedelem szerinti különbségek mérsékeltek, és a kutatók szerint ellentmondanak annak a gyakori feltevésnek, hogy a vagyonadót elsősorban az alacsonyabb jövedelműek szorgalmazzák.

A jövedelmi csoportok közül a havi 300 ezer forint alatti háztartási jövedelműek körében volt a legalacsonyabb, 79 százalékos a támogatottság, az 500 ezer és egymillió forint közötti sávban pedig a legmagasabb, 91 százalékos.

A legstabilabb különbség az iskolai végzettséghez kötődött: az érettségizettek és a diplomások egyaránt 89 százaléka támogatta az adót, a legfeljebb szakmunkás végzettségűeknek pedig 78 százaléka. Ez az eltérés az életkor, a nem és a lakóhely hatásának kiszűrése után is megmaradt.

A fiatalok és a munkaerőpiacon kívül lévők körében szintén alacsonyabb volt a támogatottság: a 18–29 évesek 75, a 60 év felettiek 89 százaléka értett egyet az adóval. A tanulók, a gyermekgondozási ellátáson lévők, a munkanélküliek és a háztartásbeliek alkotta csoportban 72 százalék volt a támogatók aránya.

A cégek fele nem számít hatásra

Bár a vagyonadót magánszemélyek fizetnék, az közvetetten a vállalatokat is érintheti, mert a tulajdonosok cégrészesedése beleszámítana az adóalapba. A megkérdezett vállalkozások 51 százaléka szerint az adónak nem lenne hatása a működésére, 18 százalékuk számít érzékelhető hatásra, 31 százalékuk pedig nem tudta ezt megítélni.

A nagyobb cégek gyakrabban számolnak következményekkel: a tíz fő alatti vállalkozások 16 százaléka, a 10–50 fős cégek 19 százaléka, az ötven fő felettiek 24 százaléka vár hatást. Az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban egyaránt 16–19 százalék között alakult ez az arány.

A hatásra számító vállalkozások 48 százaléka az eredményesség romlását, 44 százaléka a belföldi beruházások visszafogását várja. A tulajdonosi szerkezet változására 22 százalékuk, a tevékenység egy részének külföldre helyezésére 19 százalékuk számít. Az elbocsátásokkal számoló cégek kétharmada a beruházásait is visszafogná.

A teljes vállalati mintára vetítve a megkérdezettek nyolc százaléka fogná vissza a beruházásait, hét százaléka bocsátana el munkavállalókat, hat százaléka pedig átszervezéssel vagy tevékenységének részbeni külföldre helyezésével reagálna.

A GKI ezeket az arányokat felső becslésnek tekinti: a válaszok szándékokat jeleznek, és a cégek egy része a várható következmények hangsúlyozásával az adójavaslattal szembeni ellenvéleményét is kifejezheti.

És ha osztalékból fizetik?

Az elemzés azt is vizsgálta, mekkora terhet jelenthet a vagyonadó, ha az érintett vállalkozók azt a saját cégükből kivett osztalékból fizetik. A GKI ezt leegyszerűsítő, de életszerű feltételezésnek nevezi.

A tervezett 200 milliárd forintos adóbevétel a vállalati kör 2025-ös, 13 ezer milliárd forintos adózott eredményének 1,5 százaléka. Ebben azonban a vagyonadóval nem érintett külföldi és kisebb magyar vállalkozások nyeresége is szerepel. Ha csak a 250 fő feletti hazai cégek mintegy 2900 milliárd forintos nyereségéhez viszonyítják az összeget, az arány már közel hét százalék.

E leegyszerűsített számítás alapján a GKI 2027-re 19 százalékos „tényleges” nyereségadókulcsot becsül az érintett vállalkozóknál: a 11 százalékos társasági adó mellett a vagyonadó hét-, az annak kifizetéséhez szükséges osztalék adója pedig további egyszázalékos terhet jelentene.