Sok cég tudatlanságból fizet sokat az áramért, de a rezsicsökkentés és napelem-boom is rajtuk csattan

A vállalatok egy része tudatlanságból fizet többet az energiáért, sok cég kényelemből ragaszkodik a fixáras szerződéseihez, a volatilitás és a komplexitás viszont lassan állandósul, ezért a cégeknek át kell huzaloznia azt, ahogy az energiahatékonyságra gondolnak. Nagyjából ez volt a fő üzenete a G7 Paradigma – Verseny az energiáért konferencián Simon Anita (Alteo Csoport vezérigazgató-helyettes), Hiezl Tamás (a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke), Szabó László (a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont, REKK vezetője) és Nagy Zsuzsa (az E.On Energiamegoldások Kft. ügyvezető igazgatója) kerekasztal-beszélgetésének, ahol a téma az volt, hogyan lehetne olcsóbb a vállalati energia.

Nagy Zsuzsa szerint az ügyfeleik sokszor még mindig azt várják, hogy fixáras konstrukciókban kapjanak egy jó árat, és ne is kelljen foglalkozniuk az energiahatékonyság kérdésével, nem ismernek más lehetőségeket. Úgy látja, még kevesebben vannak azok a vállalatok, akik a fogyasztás átütemezésével tennének azért, hogy olcsóbb legyen nekik az energia, azaz nagyon hiányzik a rendszerből az edukáció.

Arra a kérdésre, hogy mennyire iparágfüggő a magyar cégek energiatudatossága, Nagy azt felelte, nem az iparág számít, inkább a méret, minél nagyobb egy cég, annál jobban tud spórolni, ha szakértőt alkalmaz erre. Hiezl Tamás szerint az energiaintenzitás is fontos szempont, illetve az, hogy mennyire nemzetközi egy cég: vannak olyan, Nyugat-Európából begyűrűző gyakorlatok, amelyek mentén a cégek másképp kezdik el szervezni a működésüket. Simon Anita szerint az is kérdés, hogy egy-egy vállalat mit tesz meg annak érdekében, hogy ő maga is termeljen (pl. napenergiával), Szabó László pedig az edukáció fontosságáról beszélt. Szerinte míg az evidens, hogy a lakosságot leginkább a gázszámla fogja érinteni, az viszont kevésbé, hogy a cégek nem a gáznak, hanem a villamosenergiának vannak kitéve.

A beszélgetésben szó esett a rezsicsökkentésről is. Hiezl Tamás szerint nincs olyan az iparágban, aki ne mondaná, hogy szükség van valamilyen fajta rezsivédelemre Magyarországon, de a mostaninál más formában kell a támogatásokat eljuttatni. Az árindikátornak hatása van az energiahatékonyságra, a hálózati finanszírozásra, a megújulóenergia-támogatásra és az ellátásbiztonságra, szerinte közösen meg kellene alkotni egy új, fenntartható modellt. „Senkit sem érdekelne a rezsicsökkentés, ha mindenki olyan jól keresne, hogy be tudná fizetni a termék árát” – mondta, szerinte viszont az zsákutca, hogy a vállalatokra hárítják a terheket, főleg, hogy ennek közvetett hatásai lehetnek azáltal, hogy ezek a vállalatok később nem tudnak jó béreket fizetni vagy finanszírozási problémáik alakulnak ki. Szerinte a rezsicsökkentés megváltoztatására még nem tudják a szereplők a választ, de gondolataik már vannak, „több mint időszerű” lenne, ha a szereplők bevonásával párbeszéd alakulna ki a kormánnyal.

A résztvevők szerint állandósulni fog hosszú távon a volatilitás és a rendszer összetettsége, velünk maradnak a geopolitika okozta kérdőjelek is. Hiezl szerint azt kellene megtanulni a vállalatvezetőknek, hogy nem mindegy, mikor fogyaszt egy terméket és mikor veszi meg, ezt a dimenziót is be kell építeni a döntéshozatalba.

A vállalatok, különösen a nagy ipari fogyasztók azért is fizetnek többet az energiáért, mert a megújuló energia támogatását részben nekik kell kifizetni, ahogy erre a Paradigma következő, az energiarendszer áráról szóló kerekasztal-beszélgetésén elhangzott. Nagy Zoltán, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke több grafikonon is bemutatta, az EU-ban Magyarországon a második legmagasabb az ipari energia ára, csak Írországban magasabb ez az ár, ezért pedig részben az ún. keresztfinanszírozás a felelős.

Mit jelent ez? Hogy a megújuló energia terjedését támogassa, az állam Magyarországon is, ahogy sok más államban is, támogatta az így megtermelt áram árát. Korábban, az ún. kötelező átvételi rendszer, azaz a KÁT rendszerben az állam a piaci ártól független, fix díjat fizetett a megújuló energiával (Magyarországon eddig leginkább napenergiával) termelt áramért, majd ezt leváltotta a megújuló támogatási rendszer azaz a METÁR rendszere, amikor az állam nem fix árat fizet, hanem a piaci ár felett egy adott prémiumot. A piaci ár feletti részt viszont nem az állam állja végső soron, a rendszerirányító Mavir ezt a kereskedőkre tolja, akik pedig a nagy ipari fogyasztók között porlasztják szét. Végső soron tehát az ipari fogyasztók fizetik ki a megújulók támogatott árát, aminek nyilván nem örülnek annyira, hiszen ez rontja a versenyképességüket.

Dr. Novák Csaba, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke a beszélgetésen elismerte, hogy a magyar napelem-boom kicsit „ész nélkül” történt, és nem fair, hogy a keresztfinanszírozás és a rezsicsökkentés költségét is az ipar állja, ugyanakkor a támogatási rendszerek nélkül ez a boom nem történhetett volna meg. A szövetség mindenesetre minden érintett bevonásával kezdeményezte a támogatási rendszer újragondolását, és úgy látja, ez kormányzati szinten is napirenden van. Azt nem tartja reálisnak, hogy az ipari fogyasztóknak semmilyen felárat ne kelljen fizetniük, de ha különböző lépésekkel azt meg lehet oldani, hogy ne alakuljon ki negatív ár a piacon, szinte azonnal 20 százalékot lehetne spórolni a feláron úgy, hogy a támogatott energiatermelők ezt nem érzik meg.

A negatív ár azért alakul ki, mert a napelemek sokszor több áramot termelnek, mint amire szükség van, Magyarország sajnos pont ilyenkor exportál áramot, amikor szinte ingyen van, és akkor importál, amikor drága az áram, ahogy ezt a G7 is megírta részletesen. Ezt a tárolókapacitások bővítésével lehetne kezelni, de ahogy Batta Gergely, a Mavir operatív vezérigazgató-helyettese is megerősítette, amikor 2011 körül kialakították az energiastratégiát, azon volt a hangsúly, hogy legyen gyorsan sok napenergia-kapacitás, nem azon, hogy mit kezdünk majd azzal a sok árammal. Mint mondta, az akkori meetingeken a kérdésre, hogy mit kezdenek majd a sok árammal, az volt a válasz, hogy majd eladjuk valahol, de hogy mennyiért, az nem merült fel, ahogy a tárolás szükségessége sem.

Batta Gergely véleménye szerint az energiarendszer átgondolt, kerek egészként kellene elképzelni, felépíteni, ahol a teljes értékláncot átgondoljuk, a termeléstől a hálózaton át. Ha egy fajta energiára akarjuk építeni a rendszert, az olyan, mintha úgy alakítanánk ki egy focicsapatot, hogy Messi a csatár, a többi 10 poszton meg mindegy, hogy ki van. Azt is át kell gondolni a Mavir operatív vezérigazgató-helyettese szerint, hogy olyan energiarendszert akarunk, ahol nem kell kooperálnunk másokkal, nem kell importálnunk áramot, és ha igen, bevállaljuk-e, hogy olyan erőműveket építünk, amik adott esetben drágábban termelnének áramot, mint amennyiért importálni lehetne.

A kerekasztal résztvevői úgy látják mindenesetre, hogy a kormányban van fogadókészség a tárgyalásra arról, és sikerült konszenzust kialakítani a termelők, a fogyasztók és a szabályozók között, hogyan kellene átalakítani a rendszereket, merre kellene tartani a következő 4-5 évben.