120 ezer milliárd forinton ül a magyar lakosság, nem csak az állam, de ők is tudnák segíteni a gazdasági növekedést

Magyarország gazdasági kilátásairól tartott konferenciát a Gazdaságkutató Intézet Zrt. szerdán, ahol többek között Porcher Áron, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium parlamenti államtitkára, Tóth Gábor BÉT-elnök, és Virág Barnabás, az MNB elnöki főtanácsadója is tartott előadást. A szakértők úgy látják, hogy a magyar gazdaság eddigi növekedési modellje kifutott, most elsősorban a kiszámítható gazdaságpolitikára és a termelékenység növekedésére kellene fókuszálni. Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint a lakosság is tudná segíteni a gazdasági növekedést, mivel közel 120 ezer milliárd forinton ülnek a magyar háztartások.

Új modell kellene

28 százalék azoknak a vállalkozásoknak az aránya Magyarországon, akik terveznek beruházni a következő 12 hónapban – kezdte előadását Porcher Áron államtitkár. Szerinte korábban ez az arány jóval magasabb volt, 2014-ben például 77 százalékon állt, így az egyik legfontosabb feladatuk most az lesz, hogy ezt visszatornázzák. Ha ugyanis későbbre tolják a vállalkozások a beruházásokat, a termelékenység is később indulhat növekedésnek, és a külföldi piacokra is később tudnak kilépni, mindez pedig a növekedés megtorpanásához vezethet.

Porcher szerint a jelenlegi gazdasági modellünk korábban ugyan ért el eredményeket, de „kifutotta az idejét”. „Mi alapvetően nem az olcsó munkahelyekkel szeretnénk versenyezni, hanem egy tudásalapú gazdaságot szeretnénk építeni” – mondta az államtitkár. Amikor a technológia bejött az országba, az áthaladt rajtunk, és nem tudtunk feljebb lépni, nem vonták be a vállalkozókat, és a kkv-szektor sem igazán tudott kifejlődni. A következő szerkezetnek ezért több tudásra és hazai termékre, valamint magasabb bérekre kell építenie. Az előző kormány gazdaságfejlesztési modelljének kifulladását a Telex filmben is feldolgozta, ezt itt lehet megnézni:

Porcher szerint több mindenen kellene változtatni: az egyik, hogy ugyan a termelékenységben volt fejlődés, nem sikerült felzárkóznunk, és megragadtunk az EU-s átlag 70 százalékánál. Az alacsony beruházási ráta stagnáló termelékenységhez vezet, ami miatt alacsony lesz a hozzáadott érték, ez pedig egy öngeneráló, negatív spirálba sodorhatja a gazdaságot. Az államtitkár kiemelte azt is, hogy míg az EU átlagban a GDP-ráfordítás arányában 2,2 százalékot költ a blokk kutatás-fejlesztésre, Magyarországon ez az arány csak 1,3 százalék, így erre is nagyobb összeget kellene fordítani.

Van egyfajta iparági koncentráció Magyarországon, ahol jelentős túlsúlyban van az autógyártás és az elektronikai termékek ipara. Porcher szerint épp ezért, diverzifikálni kell, amire jó megoldás lehet a bottom-up stratégia, amit a magyar kkv-szektor kiépítésével lehetne megtenni. Porcher szerint ez lassabb, és kevésbé látványos, mintha külföldi cégeket hívnának be, de hosszú távon kifizetődőbb lehet az országnak. Míg a kkv-k a magyar gazdaság 99,2 százalékát teszik ki, csak a cégek öt százaléka exportál, amin szintén fejleszteni kellene az államtitkár szerint. (Arról, hogy a kkv-k felhúzása lehetne a magyar gazdaság kitörési pontja, nemrég a Névérték rovatunkban is jelent meg egy elemzés.)

További tartalékok vannak Porcher szerint a digitalizációban, mivel míg az EU-ban a vállalkozások 20 százaléka használja a mesterséges intelligenciát, Magyarországon csak 7 százalék ezeknek a cégeknek az aránya. Szintén probléma, hogy sokan csak keresésre használják az MI-t, miközben az a folyamatok automatizálására is megfelelő lenne. Porcher szerint míg 2010-ben, a Fidesz a hatalomra lépésekor egymillió új munkahelyet ígért, ők most egymillió jól fizető munkahelyet szeretnének teremteni.

Az államtitkár szerint akkor lehet majd kijelenteni, hogy sikerült a jelenlegi kormány terve, ha

• az EU átlagához mért, most 70 százalék környékén stagnáló termelékenység 75 százalék fölé emelkedik;
• az exportáló vállalkozások aránya 5 százalékról 8 százalékra nő, és a kkv-k részesedése megnő a vállalati exportárbevételben;
• a K+F-ráfordítás 2 százalék fölé emelkedik;
• az éves GDP-növekedés pedig a 3-4 százalék körüli sávba kerül.
  

A konferencián Porcher után előadó Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök szintén arról beszélt, hogy nem több, hanem jobb munkahelyek kellenének, ehhez azonban a munkaerőn is fejleszteni kellene. Úgy látja, jelenleg halmozódó emberitőke-deficitje van Magyarországnak, miközben az oktatásban sem igazán sikerült előrelépnie Magyarországnak, így az új generáció nem képzettebb, mint a korábbiak.

Nem látnak eléggé előre a vállalkozók

Gazsi Attila, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége szerint a vállalkozók szemszögéből az egyik legfontosabb kérdés, hogy merjenek-e egy olyan beruházási döntést meghozni, ami miatt évekre meg lesz kötve a kezük. Egy gép beszerzése nagyjából öt évre szól, egy csarnokot évtizedekre építenek fel, közben mégis gyakran előfordul, hogy egy vállalkozó 6 hónapra se lát előre. A VOSZ elnöke úgy gondolja, az egyik legalapvetőbb probléma, hogy a vállalkozóknak aközben kellene hosszú távú döntéseket hozniuk, hogy a szabályozási környezet ennél jóval rövidebb idő alatt is változhat, és ez az ütközés ahhoz vezet, hogy a vállalkozó elhalaszt egy beruházást, vagy beárazza a bizonytalanságot.

Épp ezért, szeretnék elérni, hogy minden döntés előtt legyen harminc nap érdemi egyeztetés, legalább 90 nap felkészülési idő, és év közben ne változtassanak az adózáson. Gazsi Attila szerint azonban az is probléma, hogy még ha meg is történik egy beruházás, az gyakran nem megfelelő, és nem növeli a hatékonyságot. „Egy rossz folyamat attól nem lesz jó, hogy digitalizáljuk, mivel így legfeljebb ugyanazt csináljuk gyorsabban, de rosszul” – mondta. „A következő növekedési tartalékunk neve a termelékenység”, így ezen kell javítani a szervezet elnöke szerint a vállalatoknak. Emellett két fontos csendes kockázat is lapul a magyar gazdaságban: az egyik a klímaváltozás, ami például az energiaárakon keresztül már a cégek mérlegeiben is megjelent, a másik pedig az, hogy a magyar vállalatok körülbelül 27 százalékának nincsen utódlási terve.

Változtatni kellene a megtakarítások elköltésén

A VOSZ elnökét Oszkó Péter korábbi magyar pénzügyminiszter, az O3 Partners alapító-vezérigazgatója követte. Oszkó szerint nem csak az államnak, de a lakosságnak is változtatnia kellene azon, hogyan költi el megtakarításait. A magyar gazdaság az európai gazdasághoz hasonló tüneteket mutat: egy félálomban lévő állapotban, magas megtakarítási hajlandóság mellett rengeteg tőkét felhalmozunk, de ezt nem használjuk a saját gazdaságunk fejlesztésére.

Vagy nem csinálunk vele semmit, vagy ázsiai termékek és amerikai befektetési termékek vásárlásán keresztül más gazdaságokat fejlesztünk vele.

Európa például nagyjából akkora összeget tart bankbetétben, hogy ha ezt az Egyesült Államok szintjére csökkentenénk, elég pénz kerülne az európai piacokra a blokk gazdaságának dinamizálásához.

A volt pénzügyminiszter azt mondta, hogy bár az euróövezetben sokkal magasabb a megtakarítási hajlandóság, mint az Egyesült Államokban, az európai háztartások pénzügyi vagyona az ötöde az amerikaiakénak. Pedig a pénzügyi vagyon jó esetben nagy hozamokat produkál(na), így viszont míg 2009 és 2023 között az európai háztartások vagyona 55 százalékkal nőtt, az amerikaiké ennek háromszorosával. Ráadásul ha az európai háztartások mégis befektetnek, az gyakran ugyanúgy amerikai részvényekre megy, így nem a helyi gazdaságot segíti. „Ez azt jelenti, hogy a tőke vagy nem dolgozik, vagy máshol dolgozik.”

Mindez Magyarországra is igaz, ahol a 2025. év végi 120 ezer milliárd forintnyi lakossági megtakarításból 7 ezer milliárd készpénzben, 20 ezer milliárd bankbetétben volt, 15 ezer milliárdot pedig államkötvényekben tartunk. Csak 4 ezer milliárd forinttal vett rész a lakosság a tőkepiacokon. Oszkó szerint állami oldalról is lenne min javítani, mivel míg az európai gazdaságok jelentős kormányzati újraelosztással működnek, ezeknek visszaforgatása messze nem olyan hatékony, mintha piaci szereplők csinálnák. Oszkó szerint azonban nem szabad kizárólag a költségvetéstől várni, hogy fejlessze a magyar gazdaságot, ha 120 ezer milliárd forinton ül a lakosság.

A konferencián szintén előadó Tóth Tibor, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója Oszkó Péterhez hasonló problémákat lát a gazdaságban. Az elmúlt 20 évben azt láttuk, hogy Európa gazdasága a legtöbb mutatóban lemarad Amerika és Ázsia mögött, és míg a teljes GDP tekintetében húsz éve a legerősebbek voltunk, most már a harmadik helyen állunk. Tóth szerint a 2024-es Draghi-jelentés már kimutatta, a blokk egyik fő problémája, hogy stratégiailag nem autonóm, amire a megoldást részben egy hatékony és erős tőkepiac jelenthetné.

A BÉT-elnök szerint Magyarországon ugyanazok a tendenciák láthatóak, mint Európában: nagyon magas, GDP-arányosan 4,6 százalékos a megtakarítás, a pénzügyi vagyonból azonban csak 3,3 százalék van a magyar tőkepiacon befektetve. Pedig ha a magyar lakosság az elmúlt 10 évben a vagyonának 5 százalékát hazai részvénybe tette volna, Tóth elmondása szerint ez 7 ezer milliárd forintnyi addicionális hozamot jelenthetett volna nekik. 2016 és 2026 között 18 százalék volt a hazai részvények évesített hozama, vagyis 1000 forintból több mint 4,3 ezer lett 10 év alatt. Vagyis más lehetőségekhez, például ingatlanbefektetésekhez képest messze a legjobb opció volt a Budapesti Értéktőzsdén való befektetés. Tóth úgy látja, ötszáznál is több olyan cég lenne Magyarországon, ami képes lenne tőzsdére lépni a közeljövőben.

Hiányzó víziók, szükséges modellváltás

Leginkább a jó víziók hiányoztak Magyarországról: ad hoc akciókra építettünk, próbáltunk reagálni a világgazdasági mozgásokra, pedig a siker felé vezető utat az jelenthetné, hogy stratégiákban próbálunk gondolkodni – mondta előadásában Virág Barnabás, az MNB korábbi alelnöke, a jegybankelnök jelenlegi főtanácsadója. Szerinte a cégeknek is látniuk kellene ezeket a stratégiákat ahhoz, hogy hosszabb távon tudjanak beruházási döntéseket hozni. Szintén probléma, hogy a Draghi-jelentésben megfogalmazott javaslatoknak eddig mindössze a 16 százaléka valósult meg, pedig jelentős részük „alacsonyan függő gyümölcs” lett volna.

Virág Barnabás szerint a nagy átmenetek korszakában élünk: mély strukturális változások valósulnak meg a világgazdaságban, amit nemcsak veszélyt, de lehetőségeket is jelentenek. Bekövetkezik a deglobalizáció, töredezik a korábbi kereskedelmi rendszer, miközben a demográfiai változások a munkaerő csökkenésén keresztül egyre szélesebb körben jelentenek kihívást a növekedésnek. Közben pedig olyan új technológiák is megjelentek, mint a mesterséges intelligencia és robotika.

Magyarországnak egy növekedési modellváltásra van szüksége: jelenleg nem a tudásfelhalmozás zajlik, és nem is az értékesítés oldalon vagyunk erősek, hanem az összeszerelésben, itt viszont a legalacsonyabb a hozzáadott érték. Ennek pedig egy idő után van egy növekedési korlátja, amit most elért Magyarország, és most a felzárkózáshoz elsősorban arra lenne szükség, hogy a termelékenységen tudjunk javítani.

A kulcskérdés Virág szerint is az, hogyan tudjuk integrálni majd az új technológiákat, a mesterséges intelligenciát és a robotikát a gazdaságba. Virág Barnabásék sok innovációvezérelt vállalatot is felkerestek, akik túlnyomó többségében nem az állami hiteleket és támogatásokat hiányolták, hanem a képzett munkaerőt és a kiszámíthatóságot a gazdaságpolitikában.

„Az euró önmagában nem egy csodaszer” – mondta az MNB korábbi alelnöke. Szerinte a tervezett eurózóna-csatlakozás csak akkor lehet sikeres, ha egy organikus reformprogram részeként tud megjelenni a magyar gazdaság jövőképében. A maastrichti kritériumok közül az inflációs célt már most is teljesítjük, és a jegybank elkötelezett, hogy ezt a jövőben is ez a szint alatt tartsa. Ennek lesz egy olyan következménye, hogy a hosszú lejáratú államkötvények nominális hozamszintje is elkezd csökkenni.

Virág szerint látható, hogy az eurócsatlakozásunkra megelőlegezett bizalom nagyon gyors hozamkonvergenciát okozott, de a reálkamatokban még lesz tér a csökkenésre. Virág szerint általános tapasztalat, hogy az eurózóna előszobájában a reálárfolyam felértékelődik. Ennek oka, hogy aki be kíván lépni az eurózónába, általában egy magasabb inflációs közegből érkezik, amit le kell szorítania, ennek pedig fontos csatornája az importáraknak az árfolyamon keresztüli lassítása. Miután pedig megtörtént az árfolyam rögzítése, folytatódhat a reálárfolyam felértékelődése, mert a bérekben még van konvergencia.