Négy ábrán, miért vár lassú agónia az EU-ra, ha nem szedjük össze magunkat

Lassú agónia, ez vár az Európai Unióra, ha a közösség nem hajt végre jelentős gazdasági reformokat – ezt jósolja Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke, aki hétfőn nyújtotta át az Európai Bizottságnak az EU jövőbeli versenyképességéről szóló jelentését. A dokumentum fő javaslataival hétfőn részletesen is foglalkoztunk.

De miért látja ilyen sötéten az EU helyzetét a volt olasz miniszterelnök? Kiemeltük a jelenés négy fontos grafikonját, hogy megmutassuk.

Lemaradunk növekedésben

Mario Draghi jelentése szerint az EU már sok fontos gazdasági sikert ért el: 440 millió fogyasztójával és 23 millió cégével a közösség a világ GDP-jének 17 százalékáért felel, akkora részért, mint Kína. Mindezt úgy, hogy a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek jóval alacsonyabbak, mint Ázsiában vagy az Egyesült Államokban, az európaiak várható élettartama hosszabb, mint a kínaiaké vagy az amerikaiaké, és arányosan jóval több európai rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Eddig tartott a jó rész, mindezek ellenére ugyanis van elég bajunk. Az EU növekedése egyre lassul, nagyrészt a termelékenység gyenge, ami miatt kérdés, hogy Európa el tudja-e érni nagyratörő társadalmi, gazdasági, geopolitikai és környezetvédelmi céljait.

Az EU növekedése nemcsak elmaradt az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államoké mögött, de egyre nagyobb a szakadék a két régió között: 2002-ben még 15 százalék volt az EU lemaradása, 2023-ban viszont már 30 százalék (2015-ös árakon számolva).

Hasonló képet mutat az, ha, mint a grafikon alsó részén látható módon vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk össze az amerikai és európai növekedést, a lemaradás így mérve 12 százalék.

Ezt a lemaradást Mario Draghi szerint 70 százalékban az alacsonyabb európai termelékenység magyarázza.

A lassabb termelékenység-növekedés miatt pedig lassabban emelkedtek a jövedelmek is Európában: az egy főre jutó, rendelkezésre álló jövedelem kétszer olyan gyorsan növekedett 2000 óta az USA-ban, mint Európában. Ez az EU-ban gyengébb fogyasztáshoz vezet, ami gyengébb növekedést jelent. Kína pedig eközben nagyon gyorsan felzárkózott mind Európához, mint az Egyesült Államokhoz képest.

Csökkenő súly a világpiacon

A jelentés szerint az Európai Unió versenyképességét két oldalról is nyomás alá helyezik a versenytársak: egyrészt egyre kisebb a külföldi kereslet az európai termékek és szolgáltatások iránt, másrészt egyre nagyobb a verseny az európai piacon a hazai és külföldi, különösen kínai cégek között.

Ahogy az alábbi ábra mutatja, az EU részesedése a globális kereskedelemből a Covid-járvány óta visszaesőben van: 2000 óta az EU részesedése a termékek világkereskedelmében 3, a szolgáltatásoknál 1 százalékponttal visszaesett. Eközben Kínáé a termékeknél 13, a szolgáltatásoknál 2 százalékponttal emelkedett.

Különösen a kínai cégek felől nagy a nyomás: 2002-ben még a gazdaság szektorainak negyedében versengtek európai cégekkel, ez az arány mára 40 százalék.

Innovációs lemaradás

Ezzel egy időben az EU lemarad azokon a gazdasági területeken, amelyek a növekedés igazi hajtóerejét biztosítják. A világ 50 legnagyobb technológiai vállalatából például csak 4 cég európai, az EU részesedése a technológiai bevételekből pedig 22 százalékról 18-ra csökkent 2013 és 2023 között, miközben az USA részesedése 30-ról 38 százalékra nőtt.

Az innovatív európai cégek nem is jutnak elég forráshoz, a kockázati tőkebefektetésekben az EU jelentősen elmarad az Egyesült Államoktól. Ahogy az alábbi ábráról leolvasható, az innovatív vállalkozások a kezdeti szakaszban 80, a későbbi fejlődési szakaszokban 82 százalékkal kevesebb kockázati tőkebefektetésben részesülnek, mint amerikai társaik. Draghi szerint ezért sürgősen fel kell pörgetni Európában az innovációt, ami növeli majd a fent említett termelékenységet is.

Drágán jutunk energiához

Az innovációs lemaradás és a gyenge termelékenység mellett az is hátráltatja az EU versenyképességét, hogy sokkal drágábban tud energiát vásárolni a versenytársainál. Bár az energiaárak jelentősen csökkentek a 2022-es energiaválság alatt tapasztalt csúcsokhoz képest, az európai cégek még mindig kétszer-háromszor annyit fizetnek az áramért és négyszer-ötször annyit a gázért, mint az amerikai társaik.

Mindeközben az EU folyamatosan dekarbonizálni akarja a gazdaságát, ami helyes és fontos cél Draghi szerint, de az európai ipari vállalatoknak emiatt nagyobb költségeik vannak a versenytársaiknál. Eközben a kínai vállalatok átveszik a vezetést a zöldítésben fontos területeken, mint a napelemek vagy az elektromos járművek gyártásában. Éppen ezért az EU-nak koherens és átfogó dekarbonizációs stratégiára van szüksége, ami az ipar igényeit is figyelembe veszi.

Mario Draghi ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére is tesz fontos javaslatokat, amiket viszont még emésztgetniük kell az Európai Unió és a tagállamok vezetőinek.