A héten megtörténhet az, amire 44 éves működése óta még egyszer sem volt példa, leállhat a paksi atomerőmű, az ország legfontosabb erőműve. Így sem maradunk áram nélkül, de az biztos, hogy példa nélküli energetikai helyzetnek lehetünk majd tanúi. De mit jelent a magyar energiaellátásban, ha leáll Paks? Honnan lehet pótolni az innen kieső energiát? És mit okoz mindez a magyar energiarendszernek és a költségvetésnek? Ezeknek igyekszünk utánajárni ebben a cikkben.
Hogy értékelni tudjuk, mekkora kiesést is jelent az, hogy a Duna rekordalacsony vízállása miatt le kell állítani Paksot, érdemes megnézni, hogy is néz ki a magyar árampiac. Amióta a brutális aszály miatt felmerült Paks leállítása, az országban nagyjából minden újságolvasó tudja, hogy Paks a magyar áramtermelés nagyjából 40 százalékáért felelős. A magyar villamosenergia-ellátásért felelős Mavir adatai szerint 2026. január–április között Paks a magyar villamosenergia-termelés 41,7 százalékáért felelt. Ez májusban már csak 34,4 százalék volt, ahogy rekordot döntött itthon a megújuló energiatermelés, elsősorban a napenergia. Igen, nem véletlenül került annyi háztetőre napelem és lett annyi ipari napelempark az országban, a magyar áramtermelés második legfontosabb forrása már megújuló, májusban már a termelés 46 százalékáért a napelemek feleltek, további 5,8 százalékáért pedig az egyéb megújuló források, vagyis néhány szélkerék és pár vízi erőmű, amelyekből nem igazán sok van az országban.
A nukleáris és megújuló erőművek mellett van még Magyarországon több, földgázt használó erőmű, amelyek általában az áramtermelés 20–25 százalékáért felelősek. Van még ezen kívül egy széntüzelésű erőmű a Mátrában, aminek már elenyésző, 4 százalék alatti a hozzájárulása a termeléshez, és több hőerőmű, ahol tipikusan biomasszát és szemetet égetnek.
A különböző erőművek más-más funkciót látnak el a rendszerben. Normális esetben Paks folyamatosan működik, stabilan szolgáltatva 2000 megawattos teljesítményt, ezt egészítik ki napközben a naperőművek, ha pedig még ezen felül is szükség van áramra, akkor be lehet kapcsolni a gázerőműveket, amelyek termelése viszonylag könnyen szabályozható, vagyis elég akkor bekapcsolni, ha igazán szükség van rájuk, viszont viszonylag drágán állítanak elő áramot (a többi fajta erőmű ezeket egészíti ki). Este nyilván nem süt a nap, és mivel még nincs túl sok energiatároló kapacitás, ilyenkor nem nagyon lehet a nappal megtermelt áramot használni.
A magyar áramtermelés viszont nem tudja folyamatosan biztosítani az áramigényt, 2025-ben például 35,616 terawattórát termeltek a magyar erőművek, a fogyasztás viszont 44,613 terawattóra volt – így időről időre, különösen esténként, amikor csak Paks és a hőerőművek generálnak áramot, Magyarország áramot importál a szomszédos országokból. Emellett export is zajlik szinte folyamatosan, jellemzően déli és keleti irányba. Hogy mikor honnan jön import, és hová exportálunk áramot, azt ezen az oldalon lehet követni.
Kidől az alapzat
Ez alapján a rövid és a rendszer bonyolultságához mérten meglehetősen leegyszerűsítő összefoglalásból is látszik, hogy a magyar áramtermelő rendszer mennyire épít Paksra, így annak kiesése alapjaiban változtatja meg a rendszert. Nemcsak azért, mert nehéz 2000 megawatt kapacitást más forrásból helyettesíteni, hanem mert hazai forrásból eszement drága is lenne. Az árampiac elég különleges abban, hogy hogyan képződik az áram ára, mi az az ár, amit a termelők kapnak. Ezen a piacon mindig a legdrágábban termelő erőmű határköltségei alapján számított ár határozza meg, hogy mennyiért lehet eladni az áramot, és minden termelő ezt az árat kapja meg.
Mit jelent ez? A napenergia szinte ingyen termelődik: természetesen a napelempark tulajdonosának meg kell keresnie a beruházás költségeit, de a nap ingyen süt mindenkinek, így ha már felépült az erőmű, onnantól szinte nincs is költsége a termelésnek. Paks már kicsit drágább, de még mindig viszonylag alacsony határköltséggel termel összességében. Egy felhőtlen nyári napon, amikor nincs eszement hőség és nem bőgeti mindenki a légkondit, a napelemek és Paks le tudja fedni az energiaigényt, ilyenkor Paks költségei határozzák meg az áram árát.
Ha viszont megugrik a kereslet, és már a gázturbinás erőműveket is be kell indítani pár órára csúcsidőben, akkor a gázerőmű lesz az ármeghatározó: a naperőmű és Paks is ezen az áron ad el áramot, és ez az ár minden termelőre érvényes lesz.
Éppen ezért sokszor jobban megéri importálni, mint bekapcsolni egy magyar gázerőművet.
Szerencsére Magyarországnak elég jó importlehetőségei vannak, mert lényegében minden szomszédos országgal jó összeköttetéseink vannak árampiacon is.
Várhatóan Paks leállása után is főként importból pótoljuk majd a kieső termelést, hiszen a magyar alternatívák elég drágák és korlátosak, ráadásul szakértők szerint a magyar gázerőművek nem a leghatékonyabbak, ennél vannak olcsóbban termelők a régióban. A Mátrai erőmű pedig már nagyon elavult, ráadásul mint szénerőmű, elképesztően szennyező, így a termelés után még szén-dioxid-kvótát is kell fizetni.
Felmerül a kérdés, hogy a környező országokban, ahonnan áramot tudunk venni, nincsenek-e hasonló gondok, mint nálunk. De vannak, de ahogy Diallo Alfa, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa a Telexnek elmondta, az árampiac inkább regionális szinten működik, mint országos szinten, regionálisan pedig azért általában találkozni tud a kereslet és a kínálat. Magyarország délre és keletre integrált jobban, Szlovéniával, Romániával, Bulgáriával, Görögországgal képez egy régiót. És bár ezekben az országokban is vannak áramtermelési problémák, mivel más országoknak más adottságai vannak (Romániában több a szélerőmű-kapacitás, a balkáni országokban elég jól kihasználják a vízenergiát), mindig vannak olyan kapacitások, amik termelni tudnak, ha valami kiesik.
Éppen ezért Diallo Alfa nem számít arra, hogy összeomoljon ez a tágabb délkelet-európai rendszer. Arra viszont számítani kell, hogy az áram ára ezen a regionális piacon durván megugrik majd, sokkal inkább, mint mondjuk a német–osztrák régióban. Erre már volt példa 2024-ben, amikor szintén egy nyári hőhullám alatt néha ezer euró körüli szintre emelkedett az áram a régiónkban. Ebből a lakosság a Magyar-kormány által is fenntartott rezsicsökkentés miatt nem sokat érez, mert fix az energia ára, a költségvetésnek viszont elképesztően sokba kerül majd, ahogy a piaci fogyasztóknak, vagyis a vállalatoknak.
A Paks nélküli jövő
Ez a helyzet tehát rövid távon is csak nagyon költségesen lesz fenntartható, hosszabb távon más megoldások kellenek. A REKK kutatója szerint ráadásul hosszabb távon olyan megoldásokra van szükség, amelyekkel föl tudunk készülni egy Paks nélküli működésre, a klímaváltozás hatásai miatt ugyanis a jövőben is előállhatnak hasonló helyzetek a Dunán, mint most, arra pedig egyre kevésbé számítanak az energiás szakmában, hogy a Paks II. beruházás megvalósul.
Milyen lehetőségek merülnek fel? Tervben van három új gázerőmű építése, ezeket a terveket még az Orbán-kormánytól örökölték Magyar Péterék. A REKK számításai szerint viszont piaci alapon jó, ha ebből a háromból egy beruházás meg tud térülni, hacsak az állam nem fizet kapacitási díjat a rendelkezésre állásért a gázerőműnek, így az akkor is tud pénzt keresni, ha ki van kapcsolva, de ilyen tervek nincsenek Magyarországon. Így nem ez tűnik a legjobb iránynak.
A problémát igazából a nyáresti csúcsok jelentik, amikor a napelemek már nem termelnek, de még pokoli meleg van, és hazaérve mindenki bekapcsolja a klímát, tévét, mosógépet. Ezért is kérte Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter még az előző, június végi hőhullám idején, hogy lehetőleg délután 6 és este 9 között ne kapcsolják be az emberek a légkondit. A nyári esti energiacsúcsok problémáját viszont Diallo Alfa szerint háromféleképpen is lehetne kezelni hosszú távon, amelyek kiegészítik, nem kiváltják egymást:
- sok szélerőművet kell építeni;
- tárolókapacitásokba kell beruházni;
- és a kereslet rugalmasságát segítő intézkedéseket kellene hozni.
Az Orbán-kormányok gyűlölték a szélerőműveket, ezért nagyon korlátozták azok építését, pedig ezek kifejezetten alkalmasak lennének elsimítani a nyáresti fogyasztási problémákat, hiszen a szél este is fúj. Az energiatárolás a napenergiát tenné este is fogyaszthatóvá, így kezelve a problémát. A kereslet rugalmassága pedig leginkább azt jelentené, hogy valahogyan ösztönözni kellene a fogyasztókat, hogy mikor fogyasszanak többet és mikor kevesebbet.
Ennek nem az a legjobb módja, hogy Kapitány István vagy Magyar Péter szépen vagy kevésbé szépen megkéri a lakosságot és a cégeket, hogy fogják vissza magukat esténként, hatékonyabb módja lenne, ha az árazás bírná rá a fogyasztót, például időben differenciált tarifával, vagyis ha este drágább lenne az áram, mint napközben. Ehhez viszont hozzá kellene nyúlni a rezsicsökkentés rendszeréhez, amihez Magyar Péter határozottan nem akar hozzányúlni, legalábbis egyelőre biztosan nem.
Nem feltétlenül omlik össze tehát a magyar áramrendszer, ha kiesik Paks, se rövid, se hosszú távon, de szó szerint meg kell fizetnünk az árát annak, hogy az energiarendszerünk úgy alakult az elmúlt másfél–két évtizedben, ahogy alakult. Arra pedig hiába várunk, hogy majd visszatér minden a normális kerékvágásba.
