Amíg ez nem indul be, csak álom marad, hogy nagyot gurítson a magyar gazdaság

Szomorú, de a hazai szabadalmi világ helyzetéről sokat elárul az a tény, hogy az elmúlt években a leghíresebb magyar szabadalmi ügy a Rogán Antalnak évente több százmilliós jövedelmet biztosító találmány volt. Pedig a kutatás-fejlesztéshez (K+F) szorosan kapcsolódó terület megérdemelné az odafigyelést, és voltak is ambiciózus célkitűzések az Orbán-kormányok évei alatt, ám ezekből a gyakorlatban alig valósult meg valami. Hogyan is lehetnénk nemzetgazdaságilag sikeresek, ha nagyon limitált a K+F-költések aránya és teljesen lemaradunk innovációban még a környékbeli országokhoz képest is?

Mostani, a magyar szabadalmi helyzetről szóló írásunk olyan kérdéseket érint, hogy miért nincs több hazai szabadalom vagy magyar feltalálókhoz kötődő, akár más országban bejegyzett találmány. A feltáruló kép nagyon változatos, és itt is kirajzolódik a magyar gazdaság kétsebességes mivolta: az élen járó globális multik olykor fejlesztőrészlegeket is telepítenek, de közben a magyar kis- és középvállalkozások (kkv) az uniós átlagnál kevesebbet költenek fejlesztésre. És ha esetleg még költenek is, akkor sem sokat törődnek a találmányaik védelmével.

A téma feldolgozásához folytatott háttérbeszélgetésekben az is kirajzolódott, hogy a szakmában erős ellentétek feszülnek, több olyan pont is akadt, amit teljesen eltérően ítéltek meg beszélgetőpartnereink, és mindenképpen ilyen volt maga az elmúlt 16 év, vagyis a NER-korszak hatásának megítélése.

Nemzetközi összehasonlításban gyenge

Kevés a magyar szabadalom, vagyis „a magyar jogosultaknak Magyarországon a nemzeti engedélyezési eljárásban megadott szabadalma”. Ezt azért fontos ilyen pontosan meghatározni, mert ezen kívül vannak a magyar jogosultaknak Magyarországon az európai szabadalmak hatályosításával szerzett szabadalmaik is. A KSH adatsora mindkét mutatót tartalmazza.

A probléma nem új keletű ugyan, és tapasztalatunk szerint minden relevánsnak tűnő statisztikai adat éles vita tárgya, éppen ezért kezdjük nemzetközi adatsorokkal, ahol azért objektíven is rosszul néznek ki azok a listák, amelyek a szabadalmak számát összesítve vagy lakosságra vetítve mutatják. Ha megnézzük a World Population vonatkozó listáját, Magyarország nagyon a mezőny végén kullog, elég meglepő, hogy olyan államok is előrébb végeznek, amikről ezt magunktól nem feltételeznénk, például Mongólia, Banglades, Panama és Dominika.

A globális mutatókról a WIPO (World Intellectual Property Organization) ad évről évre számot. Ha egy adott évben 3,7 millió szabadalmi bejelentés érkezik, és mindezt 8,3 milliárd emberre vetítjük, akkor 2243 főre jut egy bejelentés.

Ha az egy főre jutó szabadalmakat vizsgáljuk, akkor a Visual Capitalist látványos infografikáját érdemes megnézni, e szerint Monaco, Luxemburg és Írország az éllovas, kiemelkednek az ázsiai államok (Dél-Korea, Japán, Kína), de igen jól teljesítenek az északi államok (Izland, Dánia, Finnország) is. Szomorúbb azt látni, hogy Szlovénia, Csehország, vagy Szlovákia is látható az ábrán bemutatott top 35-ben, de Magyarország nincs rajta a listán. Tény ugyanakkor, hogy ez a lista nemcsak a nemzeti szabadalmakat, hanem a multinacionális cégek szabadalmi érvényesítéseit is tartalmazza, továbbá a sorrendet befolyásolják az aktuális fenntartási díjak.

Vagyis: azzal nincs feltétlenül előrébb egy ország innovációja, ha ott sok nemzetközi szabadalmat jegyeztetnek be más országok innovátorai, illetve ha egy országban alacsonyabb a szabadalom fenntartásának a díja, ott érthető módon több szabadalom marad hosszabb ideig érvényben.

Mindamellett szakértő forrásaink szerint önmagában egyik velünk versenytárs környező népre sem mondhatjuk, hogy extra kreativitású volna a magyarhoz képest. Hiszen ki ne lenne büszke arra, hogy szinte minden európai háztartásban felbukkannak híres magyar találmányok, legyen az a gyufa, a Rubik-kocka, a golyóstoll (angol nyelvterületen biro), a C-vitamin vagy a hologram. Ugyanakkor az elmúlt években, vagyis a NER alatt sok olyan trendet azonosíthatunk, amelynek elkerülésével jobban állhatnánk.

Állandóan új gazdája lett

Az egyik furcsa sajátosság, hogy ez a terület ide-oda pattog a kormányzati struktúrában. A kormányzati feladatokat újraosztó 90/2026. kormányrendeletből lehet tudni (99/j pont), hogy a jövőben a Görög Márta vezette igazságügyi tárca felügyeli a szerzői jogot, az iparjogvédelmet, a tisztességtelen piaci magatartást, az iparjogvédelmi támogatásokat.

A régiesen hangzó „iparjogvédelem” szó jelöli a szabadalmakat is, bár ez egy átfogóbb fogalom: a védjegy, a formatervezési minta és a használati minta is alá tartozik.

Két évtizede még először a gazdasági tárcánál volt a terület, aztán az MSZP–SZDSZ belső vitában az SZDSZ-es gazdasági tárcától átkerült az MSZP-s igazságügyhöz. Később, 2015-ben visszakerült az éppen Varga Mihály vezette nemzetgazdasági tárcához, legutóbb pedig Hankó Balázsnál volt, ha már a minisztériumát Kulturális és Innovációs Minisztériumnak hívták. A minisztérium legújabb kori ügyeit megismerve aligha kell sokáig bizonygatni, hogy ott sem kapott a terület túl sok figyelmet.

Legújabban pedig azt hallottuk, hogy nem kizárt, hogy hamarosan lesz egy újabb gazdaváltás, és a szabadalmak ügye a Tudományos és Technológiai Minisztériumhoz (TTM) tartozik majd, ahova tematikusan jól passzol, de úgy tudjuk, a szakma ezt a vélelmezett átszervezést annyiban sajnálja, hogy Görög Márta igazságügyi miniszter kifejezetten ért a szabadalmakhoz.

Mennyire kevés az a kevés?

Bár a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) lelkesen számol be az iparjogvédelmi világ sikereiről, sajnos az összehasonlítható mutatók inkább azt jelzik, hogy a terület ezer sebből vérzik – mondta a Telexnek Pintz György szabadalmi jogász, a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda vezetője.

Szerinte a nemzeti szabadalmi bejelentések száma a NER alatt mélypontra süllyedt, és a szabadalmi bejelentések kétharmada nem kap szabadalmat. Farkas Szabolcs, az SZTNH elnöke ezzel szemben a hivatal saját adataira hivatkozik, e szerint az elutasított szabadalmak aránya száma 2021 óta folyamatosan csökken, 2025-ben csak 2,5 százalék volt.

A két szám együtt úgy lehet igaz, ha kevés az elutasítás, de a procedúra alatt a bejelentők „kifáradnak”, vagyis elbuknak, de az nem elutasítás, hanem visszavonás.

Volt olyan jogász forrásunk, aki szerint az igaz, hogy a bejelentések száma a mélypontra süllyedt, de az, hogy a bejelentések nagyobb része nem kap végleges oltalmat, nem tragédia. A nagyobb bejelentésszám viszont legalább arra utalna, hogy a magyar cégek, feltalálók tudnak az intézményről, és legalább próbálkoznak.

Krajnyák András ügyvéd szerint olyan rendszer alakult ki Magyarországon, hogy vannak ugyan olykor állami fejlesztési források, de sokan csak zsebre akarják tenni a forrásokat a vállalkozásuk vagy a maguk érdekében, amihez kell ugyan valami szabadalom, de az csak egy kényszerként megélt pályázati feltétel, szükséges rossz. Sokan nem fordítanak kellő figyelmet erre a területre, csak akkor eszmélnek a vállalkozások, amikor tényleg lenne egy nemzetközileg is értékes termékük, és kiderül, hogy milyen fontos lett volna a megfelelő védettség. Sajnos ebben nem vagyunk kellően tudatosak, pedig egy amerikai befektető az amúgy ígéretes magyar vállalkozásokkal szóba sem áll, ha az nem védi megfelelően a szabadalmait.

Farkas Szabolcs szerint egy magyar feltaláló számos útvonalon, számos ország területére szerezhet oltalmat üzleti érdekeiknek megfelelően, és valójában a magyar feltalálók egy adott évben a hazai szabadalmi bejelentések számának másfél-kétszeresének megfelelő találmányt jelentenek be világviszonylatban oltalomszerzés céljából. Van, aki például csak az Egyesült Államokban tesz bejelentést, vagy először az Európai Szabadalmi Hivatalnál jelenti be. A külföldi tulajdonú hazai kutató-fejlesztő központok magyar feltalálóinak találmányainak oltalmazását pedig e cégek az anyavállalatuk székhelyének megfelelő országok szabadalmi hivatalaiban indítják meg. Való igaz, hogy például az itthon az elmúlt években legnagyobb sajtót kapott szabadalmi témában, vagyis a Rogán Antal találmányában érintett cégnek európai és amerikai szabadalma van, magyar szabadalmat csak az Európai Szabadalmi Hivatal által megadott szabadalom hatályosításából szerzett.

Azok a magyarok, akik alapvetően itthon dolgoznak vagy nem beszélnek nyelveket, főleg itthon indítanak eljárást. A hivatal azzal szeretné ösztönözni a magyarországi szabadalmi bejelentéseket, hogy minden hivatali díjból, így a fenntartási díjakból is 50 százalékos kedvezményt ad, de lehetőség van a szabadalmi bejelentést angol nyelven is megtenni, csökkentve ezzel a fordítási költségeket. Mivel sok nemzetközi cégnek van K+F-központja itthon, ez a kedvezmény akkor is jár, ha például a Bosch nem otthon, azaz Németországban tesz első bejelentést, hanem Magyarországon.

Nagy tervek voltak, nem lett belőlük semmi

A szabadalmak száma természetesen csak egy mutató, egy ország innovációs felkészültségét sok egyéb szám is jelezheti, például az, hogy mennyit költ az ország kutatás-fejlesztésre.

Nos, ebben sem állunk túl jól, a bemondott nagy ígéretekhez képest semmiképpen sem, bár a környező országokhoz képest azért itt valamivel jobb a relatív pozíciónk. Az Orbán-kormány a szlogenek szintjén kiemelt szerepet szánt az innovációnak és a kutatás-fejlesztésnek. A NER kezdeti időszakának számszerűsíthető vállalása volt, hogy 2020-ra a K+F-ráfordítások (ezen a kormányzati és a magánpiaci ráfordításokat együtt kell érteni) elérik a GDP 1,8 százalékát.

De elhangzottak olyan szövegek ezen a területen is, hogy utolérjük Ausztriát és a világ tíz leginnovatívabb országa közé kerülünk. 2018-ban a GDP 1,53 százalékát tette ki a K+F, ennek háromnegyede a vállalkozásoknál, a maradék negyed fele-fele pedig a felsőoktatásban, illetve az államháztartási szektorba tartozó intézetekben és egyéb költségvetési kutatóhelyekben valósult meg.

2025-re azonban sajnos a mutató nem javult, hanem inkább kicsit romlott, a GDP 1,3-1,4 százalékát fordították itthon K+F-re.

Pedig az OECD szerint a GDP 1,5 százalékos értéke alatt egy ország megreked azon a szinten, amelyről nem képes az olcsó munkaerőre épülő gazdaságból a tudásalapú növekedésre átállni. Most itt tartunk.

Hogy csinálják azok, akiknek sikerül?

És mi lett volna az a megcélzott szint, amit el akartunk érni? Ausztriában, vagy az Egyesült Államokban a GDP-arányos K+F-ráfordítás mintegy 3,4 százalék (2025), Dél-Koreában 5 százalék, de még a hatalmas gazdasággal büszkélkedő Kínában is 2,4 százalék.

A környező országok közül a csehek jobban állnak, a lengyelek velünk egy szinten vannak, a szlovákok és a románok hozzánk képest is gyatra értéket tudnak felmutatni.

Az aligha kérdéses, hogy egy ponton túl – és Magyarország már eljutott erre a szintre – minden országban a szellemi tőke, a kreativitás jobb kiaknázása lehet az a potenciál, ami előrébb lökheti a gazdaságot. Mindehhez innovációközpontú környezet és állami együttműködés szükséges, továbbá fokozni kell a vállalkozók tudásszintjét. Az OECD és a WIPO elemzései szerint az innovatívabb országok általában jobb gazdasági és innovációs eredményeket érnek el.

Egy magasabb bejelentési (és pláne megadási) szám azt mutatná, hogy a K+F szereplői a tudást piacképes, védhető technológiává alakítják. Ez vonzaná a tőkebefektetéseket is, mivel a befektetők biztonságosabbnak látják az innovatív környezetet.

2024-ben Dél-Koreában például 10 millió főre vetítve 48,5 ezer bejelentés érkezett. Noha a koreai gazdaságról elsőként a technológiai óriásvállalatok juthatnak inkább eszünkbe, az ottani rendszer erősen épít a kkv-k támogatására, és a stratégiai ágazatokban 25–35 százalékos adójóváírást adnak a beruházások után, ha azok innovációhoz kapcsolódnak. Külön alapok léteznek arra, hogy a koreai cégek külföldön is le tudják védeni találmányaikat, átvállalva a külföldi ügyvédi és eljárási költségeket. Illusztrációként a Samsung 2024-ben hazájában 13 329 nemzeti szabadalmi bejelentést tett, de Európában is 5100 darabot.

De már Kínában is 13 ezerre nőtt a 10 millió főre vetített nemzeti szabadalmi bejelentések száma. Vagyis, ahogy Pintz György fogalmaz, Kínában gyökeresen megváltozott az innovációs helyzet, miután elkezdték tisztelni a szabadalmakat, legalábbis a sajátjaikat, és az ország immár abszolút értékben világelső a szabadalmi statisztikákban.

Kínában a legfontosabb ösztönző a HNTE (High and New Technology Enterprise) státusz elnyerése. Azok a cégek, amelyeknek van megfelelő számú saját szabadalmuk, jogosultak erre a minősítésre, ami a társasági adójukat 10 százalékkal csökkenti. A közbeszerzéseknél pedig előnyt élveznek azok a hazai vállalatok, amelyeknek van saját szabadalmi portfóliójuk. A K+F-költségek 100 százaléka leírható az adóból. Ha egy fejlesztés szabadalomhoz vezet, a szabadalmi költségeket is támogatják.

A NER alatt törésvonal alakult ki

Többekkel beszélgettünk arról is, hogy az Orbán-rendszer mennyire telepedett rá erre a világra, és milyen konfliktusok terhelték az előző másfél évtizedben a szűkebben értelmezett területet, vagyis magát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát, ami nyilván a teljes ágazat működésére kihat. A cikk következő részében ezekből a problémákból villantunk fel néhányat, hogy aztán visszakanyarodjunk az innovációs nagy képhez.

Volt, aki szerint nem biztos, hogy Orbán Viktor valaha is foglalkozott közvetlenül a hivatallal, de a mindenkori politikai gazda (felügyeletijog-gyakorló) befolyása azért sokszor érezhető volt. Bár egyik forrásunk úgy fogalmazott, sokáig abban bízott a szakma, hogy annyira technikai szakterületről van szó, hogy erre nem fog rámenni a NER, de végül mégsem így történt, a Fidesz alatt a szabadalmi világban is több botrány tört ki – mondta Pintz György, bár ezek a régebbi ügyek végül semmilyen érdemi elmarasztaláshoz nem vezettek. Az is biztos, hogy az említett ügyeket ma is teljesen máshogyan látják a felek.

A HVG egykori cikke alapján 2013-ban például üzleti titkokat tartalmazó magyar feltalálói szabadalmi bejelentések százai váltak hosszú időre elérhetővé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján. Végül éppen a hibát jelző közérdekű bejelentő (vagyis egyik forrásunk, Pintz György) ellen indult eljárás. Azt mindenki elismerte, hogy a hiba valós volt, azt látják eltérően a felek, hogy mennyire voltak könnyen elérhetők a rés miatt a szabadalmak, vagy mennyire erősen kellett szándékosan kutakodni a hibák megismerése után. Az alapvető jogok biztosa részletesen vizsgálta az ügyet, és erről az AJB-7710/2013. számú jelentésében írja, hogy „több mint egy éven keresztül valóban fennállt az információbiztonsági hiba”. Így a rendszer bárki számára hozzáférhetővé tette a szabadalmi bejelentések teljes iratanyagát, ezért az ombudsman megállapítja, hogy „az SZTNH azzal, hogy nem biztosította megfelelően a nem nyilvános bejelentések védelmét, nem tett eleget az alkotmányos tulajdonhoz való jog objektív intézményvédelmi követelményeinek”.

Egy másik ügyben pedig az Állami Számvevőszék (ÁSZ) azt vizsgálta, hogy az SZTNH milyen rendszerben adott át feladatokat a HIPAvilon elnevezésű cégnek, a jelentés mindenféle hiányosságot feltárt, de az ÁSZ vizsgálata nem zárult büntetőfeljelentéssel. Mint hallottuk, a közigazgatásban éppen leépítések voltak, ezért egyes hivatali kollégák ki lettek szervezve a HIPAvilonba. Az egykori vezetők és Pintz György nézetei abban különböznek, hogy csak olyan feladatokat szerveztek ki, amelyeket legálisan ki lehetett, vagy olyanokat is, amelyeket nem. Annyi biztos, hogy a magyar szabadalmi világban erős törésvonal alakult ki, és ezek a csapatok több területen, így például a szabadalmi bejelentések és a személyi döntések terén erősen összeütköztek, másként látják a folyamatokat és azt is, hogy az Orbán-kormányok alatt hogyan bánt a területtel az ország vezetése.

Az SZTNH saját nyűgjei: székházügy és vezetőcserék

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala speciális intézmény: bár teljesen állami szerv, annyiban különleges, hogy nem szorul állami forrásokra, maga állja a költségeit, önállóan gazdálkodik, vannak az állam által delegált feladatai (ebben monopolhelyzete van), de vannak magánpiaci jellegű szolgáltatásai is, például nemzetköziújdonság-kutatás. Állami szervként azonban bizonyos ügyekben, mint például abban, hogy hol működik, ki van szolgáltatva az aktuális kormánynak, és pont ehhez kapcsolódik a szakma egyik nagy sérelme az előző rendszerből, vagyis az, hogy Rogán Antal tárcája bizonyos értelemben lenyúlta a székházukat.

Korábban az SZTNH-nak a Parlament közelében, a Garibaldi utca 2.-ben volt egy elegáns székháza, aztán ideköltözött a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda. Emiatt 2015-ben az SZTNH-nak nagyon hirtelen költöznie kellett, és a hivatal Budapest VIII. kerületében, a II. János Pál pápa tér 7. szám alatt kapott új helyet, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) egykori székházában. Az SZTNH előtte 60 évig működött a belvárosi helyszínen, a hivatalnak a kormány nem indokolta meg, hogy miért van szükség a költözésre. Az épület amúgy nem a hivatal tulajdona volt, a közigazgatási szerv csak használta, így a kormánynak nyilván joga volt az átköltöztetéshez.

A szabadalmi szakma ugyanakkor nagyon sérelmezte a költözést, az új helyszín már nem olyan impozáns környéken volt, a régi, szocialista jellegű épület nem volt olyan alkalmas nemzetközi delegációk fogadására. Korábban az EUIPO (Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala) fontos megbeszéléseket tartott a Garibaldi utcában, de hallottunk olyan esetekről, hogy a hivatal egy globális multi fontos vezetőit fogadta és igen kínosnak bizonyult a helyszín. Ráadásul a székház a hivatali állománynak jelenleg is kicsi, a környéken még bérelni kellett további irodát is, illetve a Garibaldi utcában a régi épülettel szemben működik tovább az SZTNH könyvtára, amelyben oktatások is zajlanak. Egyszóval a hivatal állománya a kényszerű költözés óta szétszórva található a városban.

Közben Rogán Antalék minisztériuma tovább költözködött, ezúttal fel a Várba, a Magyar Péterék idegenvezetései nyomán elhíresült „luxusminisztériumba”, de az SZTNH nem kapta vissza a saját helyét, egy orosz–kazah kör vette meg a Garibaldi utca 2.-t – írta meg a Válasz Online. Úgy értesültünk, ha megvalósul a korábbi kormány elképzelése, újabb költözés következhet, az SZTNH a Kopaszi-gáthoz menne, és olyan irodát kapna, ahol a teljes állománya egy helyen lehetne, az ingatlan pedig a hivatal meglévő informatikai és adatbiztonsági igényeinek megfelelően van kialakítva. A költözés még nem kezdődött meg, most vélhetően ezt a szerződést is felülvizsgálja majd az új kormány.

Többen is szóvá tették nekünk, hogy az SZTNH vezetésében nagy volt a fluktuáció: miközben sokáig Bendzsel Miklós vezette a hivatalt, az utóbbi időben valóban gyakran változott a vezetés, ami forrásaink szerint azzal volt összefüggésben, hogy ha valaki jobb érdekvédőnek tűnt, hamar repült.

Bendzsel után a nagyon képzett, sok nyelven beszélő Łuszcz Viktor érkezett. Bár nem szabadalmi területről jött, de Luxemburgban ő is foglalkozott ilyen ügyekkel, igaz, hazai közigazgatási vezetői tapasztalata nem volt. Több forrásunk is fájlalta, hogy őt hirtelen elküldték. Utána Pomázi Gyula, egy szintén határozott és jó vezetőnek tartott elnök jutott erre a sorsra.

Most Farkas Szabolcs az elnök, ő korábban is a hivatalban dolgozott műszaki elnökhelyettesként, róla a szabadalmi jogászok azt mondták, hogy szakmailag képben van. Farkas Szabolcs szerint a személyi változások természetes folyamatok részei voltak. Új miniszterek, szakemberek érkeztek, akik gyakorta új szemlélettel, céllal láttak neki a feladatoknak.

Van tér az innováció javítására

A hazai innovációs állapotokra általánosságban visszatérve, Krajnyák András szerint voltak pozitív hozadékai is az elmúlt időszaknak. Ilyen például, hogy a 2019-ben megszüntetett MTA-kutatóintézetek utódai elkezdtek szabadalmakat bejelenteni. Ezek az intézmények tele vannak jó kutatókkal, irányukban pedig megfogalmazódott egy olyan igény, hogy a találmányokból és fejlesztésekből adjanak be szabadalmi bejelentéseket, mielőtt azokat publikálnák.

A Wigner Fizikai Kutatóközpontnál szinte minden bejelentés oltalmat is kapott.

Az, hogy egy kutatóintézetnek, egyetemnek vannak szabadalmi bejelentései, a világon mindenhol természetes, sőt elvárás, itthon azonban ez pozitív változás, mert korábban nem így volt. Ám ez csak az első lépés. Most kellenének olyan technológiatranszfer-irodák, -szakemberek, amelyek és akik ezeket a védett innovációkat hasznosítani is tudják. Az állam részéről van olyan elvárás, hogy a szabadalmak hasznosítása is kezdődjön el, de a kutatókból nem lesznek parancsszóra üzletemberek.

Farkas Szabolcs úgy látja, hogy a magyar szabadalmi bejelentési potenciál erős, ő az egyetemeket is a jó példák között emeli ki. Az elmúlt években ebben a világban nőtt a leginkább a szabadalmi bejelentések száma, a szakma azt reméli, hogy az új struktúrában nem tűnik el a motiváció azzal, ha az egyetemeken kevesebb lesz az ilyen jellegű ösztönzés és azok döntően csak az oktatásra fókuszálnak.

A kkv-szektor sajnos nehezebb: a cégek jellemzően akkor sem foglalkoznak az oltalmazással, ha vannak fejlesztéseik. Nagyon sok cég támogatásokból tartja fenn magát és nem innovál, ebben biztosan az EU-átlag alatt vagyunk. Ezt leginkább azzal lehet mérni, hogy itthon a cégek 3,4 százaléka fordít figyelmet oltalmak megszerzésére, Lengyelországban ez az arány 10 százalék, az EU-s átlag 9 százalék. Krajnyák András szerint ez nagyon fontos, vagyis

Magyarországon az összes hazai vállalkozás, gazdasági társaság közül – beleértve a Richter Gedeont, az Egist, a Molt – csak 3,4 százaléknak van valamilyen iparjogvédelmi oltalma.

Nemcsak szabadalomról beszélünk, hanem védjegyről, formatervezési mintáról, használati mintáról is. Pedig minden vállalkozásnak legalább a saját nevét illene levédenie.

Reális célok és ahogy közelebb lehetne hozzájuk kerülni

Krajnyák András szerint a hazai vállalkozások körében vannak azért jó példák is, vagyis van olyan magyar startupvállalkozó, aki az első pillanattól odafigyel a szellemi termékeire. De az egészen biztos, hogy lehetne erősebb a tudatosság, nagyobb lehetne a hazai szabadalmak száma, ebben sokakra hárulhatna edukatív szerep.

Pintz György szerint nyilvánvalóan nem tűzhetjük ki reális célként, hogy pillanatok alatt utolérjük Kínát, Dél-Koreát, vagy akár Ausztriát, de azért nem szabad kishitűnek sem lenni, és érdemes tanulni tőlük, mert ők is összeszerelő gazdaságként kezdték – mi előbb gyártottunk színes tévét, mint a Samsung.

Ha azt nézzük, hogy amennyiben a 900 ezer magyar kkv-nak csupán 1 százaléka fejlesztene, ha csak minden századik cégnek lenne évenként egy szabadalma, hatalmasat ugranánk. Ezekhez kellhetnek távlati, költségesebb eszközök, mint az alacsony kamatozású hitelek, az innovációs tanácsadás, a vállalkozói tudásszint növelése, de minden területen akár azonnal el lehetne indulni költségtakarékos megoldásokkal is.

Pintz György javaslatai szerint a magyar vállalkozásokat sok eszközzel lehetne segíteni, hogy a szabadalmak száma nőjön, mihamarabb visszakerüljünk az innovációs térképre. Mint mondja, ebben a külföldi versenytársak szabadalmaiban foglalt ötletek továbbfejlesztése is kulcsterület lehet. A magyar vállalkozásokat érdemes lenne olyan adatbázissal, naprakész tájékoztatással segíteni, hogy milyen nemzetközi fejlesztési irányok vannak, amelyek továbbgondolhatók, vagy olyanok, amelyek nem védettek, és így használhatók az azokban fellelhető ötletek.

A külföldi versenytársak sokat hibázhatnak, és a kiskapukat adott esetben ki lehet használni: megvannak azok a legális eszközök, amellyel a párhuzamos fejlesztések megelőzhetők, de akár a külföldi versenytársak legfrissebb fejlesztései is eljuthatnak a megfelelő magyar kkv-khoz. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a fejlesztéseket korai stádiumban szokás szabadalmaztatni, a szabadalmi bejelentéseket pedig 18 hónap után hozzáférhetővé teszik adatbázisokban. Avatott szakemberek számára technológiai kincsesbánya az ilyen nemzetközi adatbázis, a magyar cégeknek, innovátoroknak pedig hasznos, ha egy hozzáértő szervezet vagy szoftver figyeli a nemzetközi szabadalmak lepattanóit (részben azt, ami nem kap szabadalmi védelmet, így szabadon használható, részben azt, ami védelmet kap, de amellett vagy abból kiindulva lehet itthon tovább fejleszteni). Az ilyen tevékenységhez ugyanakkor a jogi segítség sem mellőzhető. Farkas Szabolcs elmondása alapján amúgy a hivatal nemzetközi partnereivel közösen épít és működtet erre a célra használható adatbázisokat, amelyek alapján számos elemzőmunka elvégezhető és információ érhető el ingyen.

Fontos tehát a szabadalomkutatásban rejlő lehetőségek kihasználása már a fejlesztés előtti fázisban. Ennek haszna nem csak a kkv-knál, hanem a makroszintű innovációvédelemnél jelentkezne különösen, mert hatékonyabbá tenné a K+F-ráfordítások megtérülését. Egy gyakorlati hasonlattal élve,

a kocsma falához támasztott biciklit mint anyagi tulajdont akkor sem szabad eltulajdonítani, ha nincs rajta lakat. A „letámasztott”, de nem lelakatolt, vagyis hozzáférhetővé vált szellemi tulajdon azonban közkincs, ha csak nincs rajta szabadalmi lakat.

Természetesen ez fordítva is igaz, vagyis a magyar feltalálóknak is érdemes megfelelően védeniük az ötleteiket. Pintz György egy érzékletes példát is említ erre. Tegyük fel, hogy egy magyar feltaláló a ceruzát találta fel. Ezt le lehet védeni úgy íróeszközként, amely írótöltetet és azt körülvevő burkolatot tartalmaz, ahol a burkolat hatszög alapú hasáb. De ha pár hónap múlva egy versenytárs kijön a henger alakú ceruzával, a feltaláló és ügyvédje majd csodálkozik, hogy elúszott a profit. Pedig elég lett volna úgy levédeni a ceruzát, hogy burkolatának befoglaló idoma henger. Ebbe belefért volna a kör, a hatszög és akár a sokszög keresztmetszetű ceruza is.

Az említett eszköz, vagyis a piacvezető külföldi versenytársak legfrissebb fejlesztési eredményeinek legális feltárása sem sültgalamb-várás, arra ugyanúgy fel lehet készülni. Vagyis megvan rá a módszer, hogy élen járó dolgokat fejlesszünk, akkor is, ha nem vagyunk piacvezetők. Egy méhészetből kölcsönzött hasonlattal: az államnak lehet, hogy nem a méz elkészítésénél kellene segítenie, hanem már korábban, a beporzásnál.