2008-ban 900 százalékos profitot csinált a válságból, most a nagy biztosítók bedőlésére fogad egy amerikai befektető

Lee Robinson amerikai hedge fund menedzser a 2008-as válság idején 900 százalékos hozamot ért el, miután még a válság kirobbanása előtt az amerikai jelzáloghitel-szektor ellen, vagyis annak összeomlására spekulált. Akkor 20 millió dollárból 200 milliót csinált.

Robinson most, közel 20 évvel később úgy látja, hogy a magánhitelek körül 2008-hoz hasonlóan egyre nőnek a kockázatok. A magánhitelezési szektorban nem banki szereplők, például alapkezelők adnak hitelt cégeknek, viszont a problémák szerinte nem ezen a piacon fognak közvetlenül lecsapódni, hanem a magánhitelek 1,8 billió dolláros piaca mögött álló biztosítótársaságoknál.

Robinson ennek megfelelően a biztosítási piacon árfolyamesésre spekulál, és olyan nagy biztosítók bedőlésére fogad, mint a Lincoln National, a MetLife, vagy akár a Warren Buffett-féle Berkshire Hathaway. Mindezt úgynevezett hitel-nemteljesítési csereügyletekkel (credit default swaps, azaz CDS) teszi, amelyek gyakorlatilag úgy működnek mint egy biztosítás: eredetileg arra lettek kitalálva, hogy ha egy cég csődbe megy, a befektető ne veszítse el minden pénzét. Lee azonban ezt nem biztosításként használja, hanem éppen azzal számol, hogy ezek a cégek csődbe fognak menni, és amikor ez megtörténik, ő rengeteg pénzt fog keresni a krachon.

A biztosítási piac összeomlására spekulálva Robinson saját alapot indított (Altana), amely szerinte úgy lett összeállítva, hogy annak a piac összeomlásakor is legyen majd hozama. A befektetési szakember szerint az árfolyamzuhanást a magánhitelezési piac kifulladása, a mesterséges intelligencia körüli felfokozott hangulat lehűlése és a csökkenő piaci likviditás együttesen fogják előidézni.

Szerinte a mai piaci helyzet kísértetiesen hasonlít a 2008-as válságot megelőző vihar előtti csendre. Habár a magánhitelezési piacon a kötvények kockázati felára történelmi mélyponton van, vagyis a befektetők egyáltalán nem tartanak a cégek csődjétől, Robinson szerint ez a bizalom már inkább vakmerőség.

Fontos azonban kiemelni, hogy Robinson nem a biztosítótársaságok azonnali csődjére számít. Szerinte az alapvető probléma a magánhitelezési piacon van, ahol nagyon kockázatos cégeknek is ugyanolyan olcsón adnak hitelt a befektetők, mint a biztonságos cégeknek. Az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt a biztosítók, főleg az életbiztosítók sebezhetősége a magánhitelezési piacon, miután a vagyonkezelőik nagyobb hozamot szerettek volna elérni, főleg abban az időszakban, amikor a hagyományos befektetési eszközöknek szinte nulla volt a hozamuk. Ezek a biztosítók pedig más befektetőkhöz hasonlóan nagyon kockázatos cégeknek is olcsón hiteleznek. Habár a legnagyobb biztosítóknál az ilyen típusú adósság még a befektetéseik csak kis részét teszi ki, Robinson szerint a kockázatuk nagyon nagy. Az elszabadult magánhitelezésből lassanként kinövő, fenyegető problémáról a Telex Névérték rovatában is jelent meg részletes elemzés.

Robinson meglátása az utóbbi időben elkezdett terjedni a piacon, és más hedge fundok, köztük a JPMorgan és a Goldman Sachs is elkezdték a biztosítók CDS-eit vásárolni. Sőt a Bloomberg információi szerint ezek a pénzügyi szolgáltatók már olyan termékeket értékesítenek az ügyfeleiknek, amelyekkel a biztosítási szektort fenyegető kockázatok ellen lehet spekulálni.

A legnagyobb amerikai biztosítók, például az American International Group csődbiztosítási díjai már emelkedni is kezdtek, vagyis a piacon egyre többen gondolják azt, hogy ezek a cégek kockázatosak. Az ilyen biztosítótársaságok korábban nagyon stabil vállalatoknak számítottak, mostanra azonban a csődkockázati mutatóik már rosszabbak, mint a többi nagyon stabil nagyvállalatéi.

De hasonló a helyzet a nagy európai biztosítóknál, például az Allianznál, a Generalinál és az Axánál is az európai vállalati CDS-indexhez viszonyítva. A jelenség az Európai Központi Banknak is feltűnt, amely hivatalos figyelmeztetést adott ki a biztosítási szektort fenyegető lehetséges veszteségek miatt. Azért a biztosítótársaságok megemelkedett CDS-felára még így is bőven elmarad attól a szinttől, ami a csődközeli cégeket általában jellemzi.