A kivándorolt magyarok hazacsábítására van egy minden kampánynál vonzóbb megoldás
Mivel lehetne meggyőzni a külföldre kivándorolt magyarokat, hogy térjenek haza, és a tudásukat itthon hasznosítsák? Külföldön jól lehet keresni, nyugodtabb az élet, jobban megbecsülik a kemény munkát, de a másik oldalon sokakban ott van a honvágy, a magányosság, az előbbre jutás előtt tornyosuló akadályok. Jól célzott kampányokkal, hazatérési támogatással jelentősen segíteni lehetne a termelékenységi gondokkal küzdő magyar kis- és középvállalatokon, és összességében Magyarországon is. De van egy minden kampánynál és kedvezménynél vonzóbb megoldás is. Erről beszélgetünk Boros Tamással, az Egyensúly Intézet vezetőjével és Filippov Gábor kutatási igazgatóval a Magyarország jövő időben adásában. Néhány szerkesztett részlet a beszélgetésből.
Már 1990-ben 400 ezer Magyarországon született ember élt tartósan külföldön. A számuk a 2004-es uniós csatlakozásunk után, majd pedig a 2010-es években emelkedett meg, amikorra elhárultak az akadályok a külföldi munkavállalás elől. 2024-ben így már 740 ezren élhettek és dolgozhattak külföldön. A témában az Egyensúly Intézet kutatása szakértői interjúkra, nemzetközi kutatásokra és összesen 330 kivándorolt magyar körében végzett kérdőíves vizsgálatokra, mélyinterjúkra támaszkodott.
A kint élők társadalmi összetétele vegyes, a közkeletű vélekedéssel ellentétben többségében nem diplomásokról van szó, jelentős számban vannak köztük szakmunkások. A külföldön dolgozó magyarok 2013 óta évente átlagosan a GDP 2-3 százalékának megfelelő forrást utaltak haza, ami a Magyarországnak kifizetett európai uniós források összegével mérhető össze, olvasható az Egyensúly Intézet háttéranyagában. Bár Magyarországon is komoly probléma az elvándorlás, az európai, és különösen a kelet-európai vagy kelet-közép-európai mezőnyben nem kiugróan rossz a hazai helyzet. Romániában az aktív korúaknak nagyjából az egyötöde tartósan külföldön él, de 15 százalék fölött van a kivándoroltak száma Portugáliában, és magas a lengyeleknél és a horvátoknál is.
Valóban az Európai Unió egyik előnye, hogy az emberek külföldön tanulhatnak, munkatapasztalatot szerezhetnek, amit aztán a hazájukban kamatoztathatnak. Boros Tamás szerint a probléma nem az, hogy sokan mennek ki külföldre dolgozni, hanem az, hogy miért mennek ki, és hogy hazajönnek-e. Nem fejlődési útról, hanem csak kényszerhatásról beszélhetünk, ha azért mennek ki, mert itthon rosszak az anyagi körülmények, élhetetlen az ország, nem találnak munkahelyet, valamifajta diszkrimináció éri őket, vagy olyan képzési, fejlődési lehetőségekben vehetnek részt külföldön, amit itthon nem találnak meg.
Az országnak az az érdeke, hogy ezeknek az embereknek legalább egy része visszajöjjön, és a tudásuk, munkaerejük, vásárlóerejük itt hasznosuljon. Ha minden tizedik magyar hazaköltözne, az 300 és 1500 milliárd forint közötti pluszt termelne Magyarországon, de fontosabb lenne ennek a tovagyűrűző hatása: az, hogy kevésbé néptelenedne el az ország, mert fogyatkozik a népesség és a munkaerőpiacon aktívak aránya. A következő egy-másfél évtizedben 200 ezerrel kevesebb aktív korúnak kellene kitermelnie ugyanazt a GDP-t, miközben a termelékenységünk egyáltalán nem növekszik olyan ütemben, hogy ezt automatikusan pótolni tudjuk, hívta fel a figyelmet Filippov Gábor.
A tapasztalatuk, a tudásuk, a másfajta vállalkozási és munkakultúrában való szocializációjuk jelentősen hozzájárulhatna a hazai termelékenység növeléséhez – ez ugyanis a magyar gazdaság egyik legnagyobb kihívása most. A magyarnál jóval termelékenyebb a német, az osztrák vagy éppen a cseh munkaerő. Ennek a problémának van egy személyi és egy állami, szabályozási oldala. A személyi oldalon meg lehet tanulni azokat a munkához szükséges kompetenciákat, amelyeknek köszönhetően hatékonyabban tudunk dolgozni. Megtanulhatjuk az együttműködés kultúráját, a projektmunkát, azt, hogy hogyan tudunk akár a munkaórákat csökkentve többet termelni. A baj nálunk nem a szorgalommal van, a magyarországi munkaerő nagyon sokat dolgozik. A dolog másik fele az állam felelőssége. Hogyan lehet hatékonyabb a hazai szabályozás, hogyan lehetne növekedésbarátabb a magyar költségvetés, mire kellene költeni, és mire nem?
Nyugat-Európában olyan magyar munkavállalókat várnak, akik a hiányszakmákban dolgoznak. Ezek közé tartozik például az ápolási szektor, a szállítmányozás, a vendéglátás vagy az autóipar. Ezek olyan területek, ahol Magyarországon is munkaerőhiány van. Filippov Gábor ezzel kapcsolatban mondott egy érdekes szempontot. Amikor a kutatásukhoz mélyinterjúkat készítettek külföldön dolgozó magyarokkal, akkor bár sokan említették azt, hogy őket kelet-európaiként, bevándorlóként, migránsként kezelik, mégis azt érezték: nyugaton a kemény munkának megvan a becsülete, az elismerése, és munkavállalóként is több joguk van.
Sok ember várakozásai nem teljesülnek külföldön, ezt igazolta az Egyensúly Intézet felmérése is, amit külföldön dolgozó magyarok körében végzett. Ha valaki külföldön olyan városba kerül, ahol nincsenek erős magyar közösségek, akkor elég magányos tud lenni. Valaki azért nem találja meg a számítását kint, mert meglepően keveset keres ahhoz képest, ami az elvárása. Persze így is több pénzt kap, mint Magyarországon, de azért sok helyen a szolgáltatások még jóval drágábbak külföldön, mint Magyarországon – sorolta Filippov Gábor. Szembesülni kell azzal is, hogy külföldön sokkal nehezebb magas pozícióba kerülni, mint Magyarországon ugyanazokkal a kompetenciákkal és ugyanazokkal a készségekkel. Ennek egyik oka, hogy kint nincsen meg az ehhez szükséges társadalmi tőke és beágyazottság.
Az Egyensúly Intézet kutatása szerint a kivándoroltak nagyjából négyötöde egyáltalán nem tervezi azt, hogy hazajöjjön. Ha valaki úgy dönt, hogy hosszabb idő után visszatér Magyarországra, annak számos kérdést kell mérlegelnie. A közvélekedéssel ellentétben sok embernél nem a fizetés a meghatározó, akár kevesebb pénzért is hazajönne. Nagyon nem mindegy azonban, hogy ha vannak gyerekei, akkor itthon milyen az oktatás színvonala. Az idősebbek azt mérlegelik, milyen lesz az egészségügyi ellátásuk itthon. Az Egyensúly Intézet nagyon sok tényezőre rákérdezett a kivándoroltak körében végzett felmérésben, amiben többek között az is elég előkelő helyen szerepelt, hogy rosszul működnek az állami szolgáltatások, mondjuk nehéz vállalkozást alapítani. Az Egyesült Királyság például azért volt a 2010-es évek első felében kedvelt célpont, mert az ottani környezet híresen kedvezett a vállalkozás alapításának. Ha az emberek a közszolgáltatásokban javulást látnak, az az egyik kulcs, ami a döntés felé mozdíthatja őket.
Sokaknál az utolsó lökés egy egyszerű hazatérési támogatás lehetne, mondta Filippov Gábor. A kutatás során azt tapasztalták, hogy a magyarok akár jelentősen kevesebb pénzért is hajlandók lennének hazajönni, ha egyébként honvágyuk támad. Ehhez tehát nem kell németországi béreket nyújtani, mert érzelmi, szociális oldalon vannak olyan tényezők, amik kárpótolják őket az esetleges bevételkiesésért. A vállalkozásoknak lehet adókedvezményeket, bértámogatást adni, hogy olyan szektorokba csábítsanak haza magyar dolgos kezeket, amelyekben már mindennapi probléma a munkaerőhiány. Boros Tamás itt kifejezetten a hazai kis- és középvállalkozásokat emelte ki, nem a multikat. A külföldön megtanult munkakultúrára és a termelékenységet növelő innovációkra ugyanis leginkább ott lenne szükség, ez „hihetetlen megtermékenyítő erő lenne” az egész kkv-szektorra.
„Három helyre céloznék, a szívekre, a zsebekre és a lokalitásra, tehát a kézzelfogható üzenetekre” – mondta Boros Tamás. A nagy általános országimázskampányok helyett jobb megmutatni nagyon konkrét állásokat, munkahelyeket, előrelépési lehetőségeket, városokat, régiókat, hova is szeretnénk visszacsábítani az embereket, egészítette ki ezt Filippov Gábor. A lokálpatriotizmus sokkal erősebb, mint az országimázs. Ha Székesfehérvár indít egy kampányt az onnan elszármazottaknak, az sokkal működőképesebb, mintha Túró Rudival vagy hortobágyi látképekkel kampányolnának.
Két fontos életkor van, aminél nagyobb az esélye a hazaköltözésnek, és könnyebben meg lehet szólítani az embereket: a családalapítás előtti és a nyugdíj előtti. Az embernek ugyanis mentálisan jót tesz, ha a saját hazájában, a saját anyanyelvi közegében és kapcsolati hálójában nevel gyermeket vagy öregszik meg. A gyermeket vállalóknál ezért fontos szempont, hogy itthon van a családi háttér, az átvitt értelemben vett falu, ahol a fiatalok segítséget kaphatnak. Ugyanígy vonzó perspektíva lehet az, hogy külföldi nyugdíjból Magyarországon jobban lehet élni az ismert, nyugodt, biztonságos környezetben.
Összességében azonban a leghatékonyabb hazacsábítási politika az, ha itthon jobb élni. Láthattunk már korábban hasonlót, amikor a tartós, négy-öt évig tartó, jelentős mértékű GDP-növekedésnek köszönhetően megnövekedett a hazatérők aránya. Boros Tamás és Filippov Gábor egyetértett abban, hogy igazi hazatérési hullám akkor fog tudni elindulni, ha a következő három-négy évben tartósan 2-3 százalékos gazdasági növekedés lesz, lesz béremelkedés és kiszámíthatóság. Politikai szempontból itt egy olyan win-win szituációról beszélhetünk, ami az itthon élők jólétének a növekedéséhez vezetne, és a hazacsábításban is nagyon hatékony lenne.
