A magyar állam túlmozgásos Duracell-nyusziként mindenhova szórta a pénzt

Hamarosan új kormány alakul, de a gazdasági és társadalmi realitások ettől még nem változtak meg. Mi az az öt legfontosabb probléma most Magyarországon, amivel meg kell küzdenie az új kabinetnek? Erről beszélgettünk a Magyarország jövő időben választás utáni első adásában Boros Tamással, az Egyensúly Intézet vezetőjével és Filippov Gábor kutatási igazgatóval. Ők évek óta tények, adatok alapján elemzik a hazai folyamatokat, és szakpolitikai javaslatokat dolgoznak ki. Öt grafikon és néhány idézet.

1. Alacsony termelékenység miatt lassú gazdasági növekedés

„A magyar állam túlmozgásos Duracell-nyusziként mindenhova szórta a pénzt. Voltak olyan évek, amikor a magyar GDP-nek a 3 százalékát, több mint 2 ezer milliárdot szórt ki arra, hogy úgymond gazdaságot élénkítsen. Ezek különböző vállalati támogatások voltak, amelyek kifejezetten a verseny ellen hatnak, és amelyek éppen ezért visszaszorítják a termelékenységet. Ha én korlátlan mennyiségű pénzt kapok valódi teljesítmény nélkül, akkor nem vagyok motivált abban, hogy termelékeny legyek.” (Boros Tamás)

„Nincsen sikeres gazdaság sikeres közepes és nagy méretű vállalkozások nélkül, amelyeknek a krémje aztán ki tud lépni a nemzetközi piacra. Ebből a szempontból a magyar trendek kifejezetten ellene hatottak a magyar versenyképesség növekedésének. Gondolok itt arra, hogy erre az állam is rásegített kormányzati ciklusokon átívelően. Gondolok arra, hogy az elmúlt két évtizedben a Magyarországra beáramló külföldi működőtőke, illetve a munkaerőpiacra kerülő új munkaerő jelentős része egyrészt nem a nagyobb termelékenységű szektorokba érkezett, másrészt a foglalkoztatottság növekedése sem a magasabb termelékenységű szektorokban mutatkozott meg. Magyarország a nemzetközi piacon hagyományosan – ez már egy régi rossz szokásunk – olcsó, könnyen mozgósítható munkaerővel versenyez, ami rövid távon tud mutatni nagyon szép eredményeket, hosszú távon viszont pontosan abban mutatkozik meg, amit az ábrán láthatunk a termelékenység visszafogásában.” (Filippov Gábor)

Hogy lehet az uniós pénzeket jól elkölteni? „Azt láttuk lényegében az európai uniós csatlakozás óta, hogy az európai uniós pénzek jelentős részét forprofit cégek kapták meg hitelként vagy vissza nem térítendő támogatásként. Értjük ennek a logikáját, és ennek nem feltétlenül korrupciós logikája van. Nagyon sokszor az Európai Unió is olyan típusú programokat támogat, amelyek ezeket a cégeket segítik, de alapvetően ez egy szofisztikált járadékvadászat, tehát egy forprofit cégnek a lehető legritkább esetben kéne állami segélyeken élnie, vagy állami segélyt igénybe vennie. […] Minél több állami beruházásra, és az állami beruházásokon belül is alapvetően az emberi erőforrásokba történő beruházásra költi a következő kormány ezeket az EU-s pénzeket, minél többet ebbe az irányba csorgat, vagy ebbe az irányba csatornáz, és minél kevesebbet abba, hogy vissza nem térítendő pénzeket adjon olyan szereplőknek, akik egyébként forprofit szereplők, annál inkább sikeresebb lesz a következő ciklusnak a pénzfelhasználása.” (Boros Tamás)

2. Alacsony állami hatékonyság miatt rosszul működő közszolgáltatások

A Nemzetközi Világbank több száz indikátort és más indexet vesz figyelembe az államok hatékonyságának mérésére. Ezek között szerepel az utak minősége, az iskolázottság, a korrupciós érzékelés, az állampolgári visszajelzések vagy az, hogy mennyire gyorsan lehet új céget alapítani.

„Folyton arról vitatkozunk, hogy kicsi állam legyen, nagy állam legyen, a piac majd mindent megold, vagy a piac csak ártani tud. Holott valójában a világban már legalább 25 éve a valódi kérdés az, hogy az állam milyen minőségű: mennyire tudja hatékonyan végrehajtani azokat a döntéseket, amiket hoz, mennyire képes hatékony szolgáltatásokkal segíteni, felszabadítani a gazdaság kreatív erőit, az innovációt és a többit.

Egy modern világ az túl komplex ahhoz, hogy egy központból meg tudjuk mondani azt, hogy merre van az előre. Az innováció nem állami központokból fog indulni. De hogyha jó az oktatás, hogyha jó az adórendszer, hogyha a bürokrácia pártatlanul képes alkalmazni a jogszabályokat – ebben különösen rosszul teljesítünk egyébként –, akkor a gazdaságnak és a társadalomnak a szereplőiből elképesztő energiák tudnak felszabadulni.” (Filippov Gábor)

3. Alacsony iskolázottság miatt alacsony bérek, kevés gazdasági hozzáadott érték, rossz életszínvonal

„Miközben volt ez a mítosz, hogy igazából túl sok a diplomás, túl kevés a szakmunkás, azért azt látjuk, hogy aki szakmunkás végzettségű, az is általában eggyel lejjebbi követelményű szinten dolgozik, tehát gyakorlatilag betanított munkásként. Azért, mert azt képzeltük, hogy az fogja majd megjavítani a szakmunkás képzést, a szakképzést, hogy ebbe nagyon sokan fognak majd bemenni, és ha bemennek, akkor nyilván lesz szakmunkás. A probléma az, hogy közben a képzés szerkezeti problémáit nem oldottuk meg, sőt súlyosbítottuk. Azt gondoltuk, hogy egy esztergályosnak elég jól esztergálnia, de nem kell tudnia írni, olvasni, számolni, problémát megoldani, horribile dictu esetleg idegen nyelvet beszélni.” (Filippov Gábor)

„Ha megint azt keressük, hogy mi az, ami első fontos lépése lehet egy következő kormánynak, az mindenképpen a pedagógusképzés rendszerének a megváltoztatása. Ez nem azért fontos első lépés, mert ennek valamilyen nagyon gyors hatása van. Ez azért az első fontos lépés, mert mint kulcsfontosságú terület ennek jóval később van hatása, és minél tovább toljuk a pedagógusképzési rendszer átalakítását, annál később lesznek a magyar közoktatásban azok a tanárok, aktív tanárok, akik már ebben az új rendszerben tanulnak.” (Boros Tamás)

„Kreativitásra kell nevelni azokat a gyerekeket, akik egy olyan munkerőpiacon fognak majd működni, dolgozni, elhelyezkedni, aminek a nagy részét ma még nem látjuk. Tehát az egy fekete doboz, hogy ők milyen munkákat fognak elvégezni. Nyilvánvalóan arra kell őket felkészíteni, hogy képesek legyenek felnőtt korukban is folyamatosan képezni magukat, folyamatosan megújulni és teljesen új munkafeladatokat elsajátítani. […] Hadd említsem itt meg megint, hogy a közoktatásnak egy másik fontos funkcióját is meg kell erősítenünk, ha ki akarjuk használni a fogyatkozó munkaerőben rejlő lehetőségeket: nevezetesen meg kell nyitni a társadalmi mobilitás csatornáit. Az egy felfoghatatlan pazarlás, hogy azt gondoljuk, rendben van, hogy minden tizedik gyerek középfokú végzettség nélkül kihullik az oktatásból.” (Filippov Gábor)

A magyar oktatás helyzetéről ebben az adásunkban beszélgettünk.

4. Korán halnak meg Magyarországon emberek megelőzhető halálokok miatt

Évente 25 ezer ember hal meg olyan ok következtében, amit egy megfelelően működő népegészségügyi rendszer meg tudott volna előzni. Ez egy városnyi ember, akik közül 16 ezer életet meg lehetne menteni szűrésekkel, megelőző programokkal, az egészséges életmód és táplálkozás népszerűsítésével vagy az egészségtelen termékek adóztatásával.

„Csomószor úgy gondolkodunk, hogy az, hogy milyen életmódot folytatunk, ez az egyén döntése. Vannak a dohányzásról leszoktató kampányok, meg a fogyásról szóló kampányok, meg az alkoholfogyasztásról szóló kampányok, amikben az állam vagy a hirdetők visszatolják a felelősséget az állampolgárra, hogy te vagy a rossz, miattad, a te saját egyéni döntéseid miatt fogsz meghalni. És ez csak részben van így, vagy kis részben van így. Nagyon-nagyon fontos tanulmányok születtek arról, és nagyon fontos felismerések vannak abban más országokban, hogy alapvetően az a szociális környezet, az a támogató környezet, azok a különböző adózások és ösztönző kampányok, amelyeket az állam nyújt, azok sokkal nagyobb hatással vannak az én életmódomra, mint az én egyéni döntésem.

Tehát emiatt egyébként a csipszadó megreformálásától kezdve, a közétkeztetésben a különböző károsanyagoknak és az egészségtelen ételeknek a betiltásán keresztül, a gyerekeknek szóló egészségtelen ételek kampányán át, a mozgás népszerűsítésén keresztül nagyon sok olyan beavatkozási pont van, amiben a népegészségügy tudna tenni. És akkor igazából mindegy lenne, hogy hogyan néznek ki a kórházaink, mert nem jutnánk el kórházba, vagy csak később, és sokkal több időt tudnánk egészségben eltölteni.” (Boros Tamás)

„Az egyik legnagyobb kockázati tényező lényegében az összes olyan betegségre, aminek halálos kimenete lehet, az az elhízás. Ha ezt kordában tudjuk tartani, vagy odafigyelünk a testsúlyunkra, akkor lényegében elkerülhetjük azt, hogy a végén kórházba kerüljünk, vagy meghalljunk. Ha csak a házi orvosok vagy a munkahelyen az éves szűrésen rögzítenék a testsúly és a magasság hányadosából készült BMI-indexünket, ami egy nagyon komoly kockázati indikátora annak, hogy később valami nagyon nagy baj lesz. Ez hihetetlenül egyszerű beavatkozás abban a tekintetben, hogy később az elhízásból adódó különböző kardiovaszkuláris betegségeket és más betegségeket elkerülhessük.” (Boros Tamás)

„A XXI. században a világ fejlett országainak a többsége már régen elvégezte azt a szemléletváltást, hogy hogyan lehet adatalapú digitalizációra és mesterséges intelligenciára támaszkodó megoldásokkal ott beavatkozni, ahol még nincsen baj, és megelőzni a bajt. És hogy lássuk, mennyire összefügg minden mindennel: itt is az oktatásnak kulcsfontosságú szerepe van.” (Filippov Gábor)

Ha további részletek érdeklik ebben a témában, nézze meg korábbi adásunkat.

5. Alacsony szociális kiadások miatt kiugróan magas szegénység

Magyarországon körülbelül 2,5 millió embert érint valamilyen formában a szegénység. Arról már korábban beszéltünk, hogy ez nemcsak jövedelmi kérdés, hanem a megfosztottságról szól: ezek az emberek nem férnek hozzá jó oktatáshoz, jó egészségügyhöz, megfelelő minőségű ételhez, lakáshoz vagy munkához. Miért nem csak a szegények problémája ez?

„Aki szegény, az kevesebbet él, többet betegeskedik, ez nyilván az egészségügyi ellátórendszerre nehezedő teher. Nyilván a szociális rendszerre is nehezedik, hogyha létezik egyébként szociális rendszer és szociális költés. De hadd mondjak egy másik példát, hogy paradox módon az egyik legdemokratikusabb ártalomban, vagyis a légszennyezettségben szintén van egy szociális faktor. Ugyanis általában az a fajta tüzelési mód, vagy azok a tüzelési módok, amelyek a legszennyezőbbek és a leggazdagabbaknak az egészségét is egyébként rombolják, azokban felülreprezentáltak azok, akik nem fizethetik meg maguknak a korszerűbb fűtési technológiákat. És akkor nem beszéltünk arról, hogy nyilvánvalóan a közbiztonsági problémáknak is van szociális vetületük.

Tehát nem találunk olyan dimenziót az életünkben, ahol mások szegénysége egyébként ne hatna a mi életünkre is, és akkor nem beszéltünk arról, hogy a munkaerőpiacról hiányoznak a magas hozzáadott értékű, adót fizető és egyébként a gazdaságban fogyasztó állampolgárok, hiszen van egy anyagi megfosztottság. Annyiféle lehetőségtől fosztatnak meg a jövedelmi szegénységben élők, amely jócskán túlmutat a saját egyén életükön.” (Filippov Gábor)

„Amellett, hogy keveset költünk (szociális kiadásokra), ennek egy jelentős részét egyébként nem azok kapják meg, akiknek ezt szánjuk. Tehát hihetetlenül mennyiségű pénz jut ezekből a kiadásokból is azoknak, akik a leggazdagabbak. Egy nagyon leegyszerűsítő, de szerintünk fontos átalakítása lehetne a szociális rendszernek az, ami az Egyensúly Intézet javaslatában évek óta szerepel, hogy valamifajta automatizmust állapítsunk meg a segélyezésben. Ne kérvényezni kelljen, ne ahhoz kössük, hogy érti-e valaki a bürokráciát, rendelkezik-e azokkal a képességekkel, hogy benyújt egy kérelmet, meg tudja írni a kérelmet, ki tudja járni, hanem alapvetően, ha egy bizonyos élethelyzetbe kerül valaki, akkor az állam ezeket a szociális juttatásokat automatikusan utalja át. (…)

Mi ezt alapjuttatásnak hívjuk, és van egy fontos különbség (az alapjövedelemhez képest), hogy ez nem mindenkinek járó alapjuttatás. Ha bizonyos életszínvonal alá kerül valaki, akkor egy automatizmus induljon be az államnál. Tehát ne az állampolgárnak kelljen aktívan kérvényeznie a különböző pénzeket, hanem alapvetően az állam tudjon valamifajta olyan alapjuttatást adni, ami addig segít neki, amíg a jövedelmi szintje nem kerül a létminimum fölé. Mindezt egyébként nyilván az együttműködésnek a feltételéhez, a munkakeresés feltételéhez hozzáköthetjük, tehát nem az a cél, hogy ő aztán végképp kimaradjon a munkaerőpiacról, de alapvetően az automatizmus az mindenképpen fontos.” (Boros Tamás)

További részletekért nézze meg korábbi adásunkat a hazai szegénységről.