Az idő Iránnak segít, kritikus szint alá csökkenhet a globális olajkészlet
Június 3-án ismét emelkedett az olajár, a brent és a WTI jegyzések is nagyjából 1,5-2 százalékkal léptek feljebb, és továbbra is valamivel 100 dollár alatt állnak, az Európában gyakrabban emlegetett brent ára 97,7 dollár volt hordónként. Az olaj ára azokra a hírekre indult ismét feljebb, hogy Irán rakétákkal lőtte Kuvaitot és Bahreint, de az Egyesült Államok is támadott egy iráni katonai célpontot.
A helyzet viszonylag régóta változatlan, Donald Trump amerikai elnök és a G20 többi tagja nagyon szeretne alacsonyabb olajárat, ennek megfelelően „verbális intervenciót” alkalmaznak, sokszor belengetik, hogy közeledik a tárgyalások végső sikere.
Valójában azonban a felek eléggé távol állnak a megegyezéstől, így sem az iráni nukleáris leszerelés, sem a Hormuzi-szoros megnyitása nincs a közeli láthatáron. Mindennek az a veszélye, hogy a nyárra a globális olajkészletek a kritikus szint alá süllyedhetnek, és már ma is eléggé alacsonyak. Jelenleg minden nap 5-10 millió hordóval haladja meg a globális kereslet a globális kínálatot. Mindez nem tűnik akkora csökkenésnek a mintegy 7,5 milliárd hordó globális tartalékhoz képest, ugyanakkor az UBS és a JP Morgan arra figyelmeztet, hogy elég gyorsan lépdeltünk le a 8, majd a 7,8 milliárd hordós készletszintről a jelenlegire a tavasz során.
Az elemzők azt becsülik, hogy 6,8 milliárd hordó a természetes készletminimum, vagyis az a készletszint szükséges logisztikai, közlekedési gépezet működtetéséhez. A jelenlegi szint már a hosszú távú átlag alatt van, vagyis ha őszig nem változik érdemben a szituáció, akkor már bajban vagyunk. Ha ugyanis a kritikusnak tartott szintet elérjük, akkor az ár elszállhat, de akár a „gépezet is akadozhat”, vagyis ellátási problémák jelentkezhetnek.
A tapasztalat az, hogy az erősen szenvedéstűrő Irán jobban elvan a szituációval, mint a félidős választásra is készülő Egyesült Államok. Az amerikaiak a szuperfegyvereikkel a drónokkal és a minitengeralattjárókkal szemben nehezen találják a hatékony fellépést, pedig az amerikaiaknak valamilyen siker nélkül biztosan nehéz lenne magára hagyni a térséget, de egyelőre nem látszik, hogy miképpen tudnának valós eredményt elérni.
