Rövid távon nincs hatása a tiszaújvárosi robbanásnak a Mol-csoport termelésére
A Mol Petrolkémia (MPK) tiszaújvárosi gyárcsoportjában május 22-én reggel robbanás történt. A balesetnek egy halálos áldozata és kilenc sérültje van, de a legfrissebb hírek szerint az öt kórházi kezelésre szoruló égési sérült közül már senki sincs életveszélyben, egy munkavállaló van intenzív osztályon, a többiek már nem. Minden érintett szakember molos munkavállaló volt, vagyis nem volt közöttük alvállalkozónál dolgozó kolléga.
Az áldozatok valamennyien az Olefin-1 üzem dolgozói voltak, akik éppen ezt a részleget indították volna újra, egy karbantartás után, amikor eddig tisztázatlan okok miatt robbanás történt. A tüzet már eloltották. Kapitány István fejlesztési és energiaügyi miniszter, illetve Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója azonnal a helyszínre siettek.
Mi az az olefin?
A Molról, mint cégcsoportról sokat hallunk mostanában, a legtöbben tudják, hogy a százhalombattai Dunai Finomító gyárt a nyersolajból benzint, dízelt, kerozint, de vélhetően az Olefin-1 üzemről sokkal kevesebben tudják, hogy mivel is foglalkozik.
Az említett Mol Petrolkémia (MPK), vagyis a Tiszaújvárosban található, és valaha a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) nevű, a Moltól akkor még független óriásvállalat gyártóegységeit tartalmazó komplex üzemben rengeteg, egymással szorosan összefüggő kapacitás kap helyet.
A sokféle termelési láncból kiemelhető, hogy Tiszaújváros a Dunai Finomítóból, vagyis Százhalombattáról kap kőolajtermékeket (elsősorban vegyipari benzint), ami a százhalombattai olajfinomítóból csővezetéken érkezik Tiszaújvárosba. Az MPK olefin-üzemeiben (ebből kettő van) etilént és propilént gyárt, ezeket elsősorban a saját polimergyártás használja fel. A propilénből polipropilént, az etilénből, pedig alacsony sűrűségű (LDPE) és nagysűrűségű polietilént (HDPE) gyárt.
A polimer-termelés során sokféle egyéb anyag, aromás frakciók (C8, C9) és kvencsolaj is keletkezik, ezek nagyrészt mennek vissza Százhalombattára, ahol a Mol dolgozza fel, kisebb részét Tiszaújvárosban hasznosítják.
Kapitány István azonnal közölte, hogy a tragédia nem befolyásolja a hazai üzemanyagellátást. Ez annyiban eleve vélelmezhető volt, hogy az Olefin-1 nem üzemanyagot gyárt, de mivel az üzemek mind Százhalombattán, mind Tiszaújvárosban össze vannak kötve, ebben a bonyolult ökoszisztéma, minden zavar olyan, hogy akár más termék gyártásában is okozhat fennakadást.
Annál jobb itt minél rosszabb
Az, hogy most sem az üzemanyagellátásban, sem a műanyagipari alapanyagok kínálatában nem lesz mégsem gond, az egy tavalyi malőrnek köszönhető. Mivel akkor Százhalombattán volt tűz az úgynevezett AV-3 üzemben, így Százhalombatta csak korlátozottan tudott alapanyagot gyártani Tiszaújvárosnak. Így, most hiába robbant az Olefin-1, az Olefin-2 ugyanúgy fel tudja dolgozni azt a limitált mennyiségű vegyipari benzint, amit Tiszaújváros kap. Vagyis az esetre rálátó forrásunk alapján
egyelőre nem okoz termeléskiesést a robbanás.
Azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor javítják ki a hibát, így lehet olyan probléma, hogy a Dunai Finomító már tudna több inputanyagot szállítani, de Tiszaújváros még nem tudja fogadni azt Öröm az ürömben, hogy a karbantartás után az üzem még nem volt feltöltve vegyipari benzinnel, illetve nem volt benne etilén, utóbbi anyag ugyanis különösen robbanásveszélyes.
Ettől függetlenül azért egy ilyen havária kezelése rövid távon sem csak a tűz eloltását jelenti, hiszen az Olefin-1 mellett közvetlenül is helyezkednek el üzemek, azokat is menedzselni kellett, indokolt volt egyes anyagok leürítése, eláramoltatása. Az esetet a Mol és a hatóságok is vizsgálni fogják.
Mint hallottuk, a Mol jó nagy cég, de a petrolkémiában számára a legtöbb ár input- és output oldalon is adottság. Amíg a könnyű kőolajipari termékek (vegyipari benzin, gázolaj) világpiaci ára gyorsan követi a kőolaj ármozgását, és ez az ár naponta határozódik meg a világpiacon, addig a polimerpiac árait is a kereslet-kínálat határozza meg, de jellemzően csak késleltetve és ritkábban változnak a jegyzések.
Az olefingyártásnak alternatív technológiái is léteznek, és amíg az európai gyártók hatalmas alapanyag-költség mellett vegyipari benzinből készítik az etilént, addig a Közel-Keleten (elsősorban Szaúd-Arábiában és Iránban) etánalapú technológiát is használnak, aminek lenne árelőnye, csak éppen mostanában alig jut ki onnan az áru. Éppen emiatt a műanyagipari alapanyagok piacán nagy hiány és drágaság van, de a piaci helyzetet egyelőre a tiszaújvárosi tragédia nem fokozza.
