Bárki állt is ennek a gigantikus áfacsalásnak a hátterében, végig védve érezhette magát

Nap. Ezt a fedőnevet adták a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat figyelői annak a román férfinak, akit 2024. szeptember 5-én reggel kezdtek el megfigyelni. Nap akkor egy másik, a megfigyelési anyagban Hold fedőnéven szereplő társával a budai Novotel szállodában tartózkodott. A figyelők a szállodából követték, hogy Hold és Nap mit csináltak aznap. Márpedig a két férfi nem tétlenkedett.

A szállodához még a délelőtti órákban egy Škoda Superbbel megérkezett két másik, Atya és Mikulás fedőnéven jegyzett férfi, akikkel együtt Székesfehérvárra ment a csapat. Útközben a Novotelhez közeli benzinkúton felcsíptek egy, a megfigyelési anyagban Kinder néven emlegetett férfit, majd egy székesfehérvári MBH Bankhoz hajtottak, a fiókba Atya kivételével mindannyian bementek. Miután visszautaztak Budapestre, Hold és Nap még a délután folyamán felkereste az OTP Fény utcai bankfiókját, ahol egy újabb, a megfigyelési anyagban Lompos fedőnéven említett férfival találkoztak. Ő volt a tolmács. Hárman elintéztek valamit a bankban, majd Lompos egyedül folytatta az útját, ki tudja, hová ment.

A díszes társaságból csak Napnak, Holdnak és a nekik tolmácsoló Lomposnak ismert a személyazonossága, a többieké nem. Ráadásul sem Nap, sem Hold hollétéről nem tudni semmit, körözést sem adtak ki ellenük. Pedig a Telex által megszerzett nyomozati anyagok szerint mindannyian aktív részesei lehetnek annak a gázkereskedelemmel összefüggő gigantikus áfacsalási ügynek, amelyben eddig mindössze két ember van letartóztatva, egyikük szerepe az, hogy csalást végrehajtó cégektől földgázt vásárolt. Mindketten ártatlannak vallják magukat.

A történet egyszerű, de különleges is egyben. Maga a bűncselekmény egy nem túl kifinomult áfacsalás, amivel ismeretlen elkövetők hozzávetőlegesen egy év alatt sok tízmilliárd forinttal rövidítették meg az államot. A valós kárértéket a birtokunkba került iratok alapján még rekonstruálni sem lehet, ugyanis a földgázt vásárló, a magyar gázpiacon sokéves múltra visszatekintő cégek közül csak az egyik cég beszerzéseit vizsgálják a hatóságok. Rejtély, hogy a többiekét miért nem, de úgy tudjuk, hogy az áfacsaló cégektől ugyanúgy földgázt vásárló más hazai szereplőkkel – köztük a magyar piac egyik jól ismert vállalatával – ez idáig nem igazán foglalkoztak. Érdekes szála a történetnek, hogy az adóhatóság a vizsgált céggel szemben azt állapította meg, hogy gondatlan, passzív résztvevője volt mások által elkövetett költségvetési csalásnak, míg az ügyvezető a büntetőügyben már több mint egy éve le van tartóztatva. Úgy, hogy ezt a bűncselekményt gondatlanul nem is lehet elkövetni.

A csalás azonban nem a földgázpiacon történt.

A több mint száz cégből álló bűnszervezet célja az EU területéről érkező földgáz általános forgalmi adójának (áfa) jogellenes csökkentése volt. A résztvevők fiktív vásárlásokról állított ki fals számlákat a befizetett áfa ellenében, a valóságban nem létező elektronikai termékekkel, napeleminverterekkel, okosórákkal, fülhallgatókkal kereskedtek egymás között. Ezzel a módszerrel benyelhették azt az áfát, ami viszont eredetileg egy olyan piacon keletkezett, ahol az ügyletek nagyon is valóságosak voltak.

Ezek a cégek ugyanis tényleg földgázzal kereskedtek, ebben semmi fikció nem volt. A bonyolult összeesküvésben szereplő gázkereskedelmi vállalatok megjelentek a gázpiacon, ezért sokan (még az említett komoly cégek is) szívesen üzleteltek velük.

Védve érezhették magukat

Aki a bűncselekményt kitalálta, tudta, hogy az elektronikai termékekkel elkövetett áfacsalást egy olyan piachoz kell „kötnie”, ahol az átlagos ügyletek a sok tíz-, vagy akár a sok százmilliárdos nagyságrendet is elérhetik. A földgázpiac ilyen, és ellentétben például a cukor vagy más, fizikailag megfogható termék adásvételével, a valós földgázkereskedés a gyakorlatban virtuálisan zajlik, hiszen molekulák cserélnek gazdát.

Éppen ez az, amitől az ügy különleges: a csalók egy olyan területen folytattak valóságos kereskedést, ahol jellemzően csak tőkeerős és felsőbb kapcsolatokkal bíró szereplők rúghatnak labdába. Miközben az áfacsalás a lehető legprimitívebb volt, a földgázt a beszállítók olyan fajsúlyos külföldi eladóktól szerezték be, mint az OMV vagy az AXPO.

Ilyen nagynevű vállalatoknál még a gázpiacon évtizedes múlttal bíró kereskedők előtt sem feltétlenül nyílnak meg az ajtók. Ehhez rendkívül jó, magas szintű kapcsolatok szükségesek. Így okkal feltételezhető, hogy bárki állt is a csalások mögött, védve érezte magát.

Ez pedig magyarázat lehet arra is, hogy az éceszgéberek miért egy olyan primitív áfacsalást raktak a valós ügyletek mellé, amelyről tudniuk kellett, hogy előbb vagy utóbb kibukik. Senki nem feltételezhette ugyanis, hogy idővel nem szúr majd szemet, ha Magyarországon papíron gazdát cserél két újonnan alapított cég között majdnem százezer darab okosóra. Úgyhogy a kérdés nem is az lehetett, hogy kibuknak-e ezek a fiktív ügyletek, hanem az, mekkora időablakban dolgozhatnak azok, akik a gigantikus áfacsaláson valóban profitálhattak.

A fiktív ügyletekre valóban fény derült, nyomozás 2024. augusztus 22-én indult az ügyben. A 2024. szeptemberben íródott megfigyelési anyag ebből a szempontból is érdekes.

Naphoz Holddal

A Nap fedőnéven számontartott román férfit, G. A.-t a szakszolgálat szeptemberben figyelte meg. Ekkor már tudható volt, hogy ő az egyik földgázbeszállító cég ügyvezetői pozícióját töltötte be. Egy olyan cégét, ami januártól augusztus végéig 80 milliárd forint értékben adott el földgázt. Amikor szeptember elején Holddal és a nekik segédkező Lompos fedőnevű tolmáccsal a budapesti OTP-fiókban járt, G. A. már egy másik cégének akart számlát nyitni, de ezt a pénzintézet visszautasította. Mindezek ismeretében érthetetlen, hogy G. A.-t miért hagyták futni a hatóságok, ahogy az is, miért nem adtak ki ellene később elfogatóparancsot.

Jóllehet a Fővárosi Főügyészség szerint már 41 gyanúsítottja van az ügynek, a valódi haszonhúzók valószínűleg nincsenek köztük. A Telex megszerezte az egyik gyanúsított vallomását, ennek tartalma sokat elmond arról, hogy a két letartóztatott gyanúsítotton kívül kiket találtak végül meg a nyomozók.

Az egyik „elektronikai” cég ügyvezetője, D. Lászlóné a gyanúsítotti vallomásáról készült jegyzőkönyvet három darab X-szel írta alá. Az ok prózai: a nő sem írni, sem olvasni nem tud, a kihallgatására is a lánya kísérte el segítőként.

D. Lászlónénak fogalma sem volt róla, hogy ő a tulajdonosa és ügyvezetője az egyik olyan cégnek, amely a fiktív elektronikai termékek adásvételével folytatott áfacsalásban érintett. Vallomásában elmondta, hogy éppen Budapesten, a Művészetek Palotájánál sepregetett, amikor egy ismeretlen férfi odalépett hozzá és megkérdezte, akar-e dolgozni. Igent mondott az idegennek, majd elmondása szerint őt, az élettársa testvérét és egy ismerősüket ezek után elvitték egy emberhez, akiről azt hitték, hogy bíró.

Az irodában D. Lászlóné orra alá tettek egy rakás papírt, hogy írja alá. Amikor a nő közölte, hogy se írni, se olvasni nem tud, kiküldték az irodából, de kérték, hogy az okmányait hagyja ott. Kiment, majd megunta a várakozást és hazament. Később visszakapta az okmányait, majd elvitték egy OTP-fiókba, és ott is aláírattak vele papírokat. Mivel nem tudott írni, elmondása szerint épphogy csak karmolt valamit a banki papírokra.

„Nem volt fogalmam akkor, hogy mit írok alá, de nem is mondta nekünk senki, hogy mit írunk alá. Annyit mondtak, hogy ezt követően holnap már mehetünk dolgozni és kezdhetünk sepregetni. Vártuk, hogy mikor jön értünk a Szent Imre téren, ahogy ígérte ez az ismeretlen idegen férfi, de soha többet nem jött értünk” – áll D. Lászlóné vallomásában.

A milliárdos forgalmú cégek „vezetői” között akadt olyan, aki a bejegyzés idején hajléktalanszállón vagy bentlakásos szociális intézményben élt. A legtöbb érintett korábban kizárólag képzettséget nem igénylő munkakörökben dolgozott: takarítónő, kőműves, konyhai kisegítő, szemétgyűjtő, utcaseprő, kubikos és juhász.

Nem meglepő, hogy ezeknek a strómanoknak semmilyen szakmai ismereteik vagy tapasztalataik nem voltak a rendkívül bonyolult és szigorúan szabályozott földgázpiaci ügyletekről. Sőt, sokan közülük a kihallgatásuk során azt sem tudták megmondani, hol van a saját cégük székhelye vagy melyik banknál vezetik a számlájukat. Volt olyan „ügyvezető”, akinek még nyolc általánosa sincs, mégis a nevében bonyolítottak le nemzetközi gázpiaci local swap ügyleteket és kapacitáslekötéseket. (A local swap lényegében egy helyszínalapú cserekereskedelem: két fél megegyezik abban, hogy a gázt nem szállítják el fizikailag A-ból B pontba, hanem „elcserélik” a különböző pontokon rendelkezésre álló készleteiket. A kapacitáslekötés pedig azt a folyamatot jelenti, amikor egy kereskedő vagy felhasználó „helyet foglal” a gázvezeték-hálózatban.)

Lövésük sem volt, miben vesznek részt

A D. Lászlónéhoz hasonló „cégvezetők” vallomásaiból kitűnik, hogy sokan csak azért vállalták a stróman szerepét, mert kiszolgáltatott helyzetben voltak. Többen beismerték, hogy csupán pár tízezer forintot kaptak azért, hogy számukra teljesen ismeretlen embereknek aláírják a papírokat.

A strómanokkal sokszor nyilvános játszótereken, parkolókban vagy kocsikban íratták alá a papírokat. Az érintettek elmondása szerint bele sem néztek az okiratokba, és fogalmuk sem volt róla, hogy valójában miben vesznek részt. Találtunk olyan eseteket is, amikor a bejegyzett ügyvezetők nevében akkor állítottak ki milliárdos értékű számlákat és indítottak banki tranzakciókat, amikor azok éppen börtönben ültek, így fizikailag és jogilag is képtelenek lettek volna irányítani a kereskedelmi folyamatokat.

A beszállítói cégek szinte kivétel nélkül közvetlenül a földgázügylet megkezdése előtt alakultak, vagy estek át tulajdonosváltáson. Az egyik ilyen cég például alig néhány hónappal az alapítása után már több százmillió forintos forgalmat bonyolított le, miközben korábban egyáltalán nem volt semmilyen bevétele. A társaságok székhelyei többnyire csak papíron léteztek vagy teljesen alkalmatlanok voltak bármilyen üzleti tevékenységre. Az egyik cég ózdi székhelyén például csak egy romos, lepusztult ház található, míg két másik cég székhelye egy elhagyatott egykori katonai laktanya területére volt bejelentve Tökölön.

Ezekről az emberekről elképzelni sem lehet, hogy tudták volna, mihez adták a nevüket.

A háttérben a szálakat mozgató figurákat csak úgy lehetne beazonosítani, ha a nyomozás során a pénz útját követnék. Érdemes például megnézni a román G. A., azaz Nap cégét, ami egy, vélhetően szintén a bűncselekményre alapított szlovák gazdasági társaságtól szerezte be a földgázt. Utóbbi cég viszont már közvetlenül az OMV-től és svájci állami földgáztársaság bolgár leányvállalattól vette, amihez már rendkívül magas szintű kapcsolatokra lehetett szükség.

A szlovák társaság egyik bankszámlakivonata alapján látható, hogy 92,5 millió eurót fizetett a földgázért az OMV-nek és az AXPO-nak, ezért a Nap által ügyvezetett cégektől és hasonszőrű társaitól már 121 millió eurót kapott. A kettő közötti haszonkulcs és a 27 százalékos magyar áfakulcs kísérteties hasonlóságot mutat.

A földgázpiac nemcsak végtelenül bonyolult, hanem rendkívül szenzitív is. A sztorival elsőként foglalkozó Válasz Online-on Magyari Péter újságírónak egy szakértő úgy fogalmazott, hogy egy ilyen ügylethez legalább ötven, de inkább száz komoly szakértő kellett. „Ez olyan, mintha egy láthatatlan nagyvállalat szívta volna ki a pénzt a magyar költségvetésből, ipari méretben, a bankok és a hatóságok szeme láttára” – mondta a névtelenséget kérő forrás.

Sok minden utal arra, hogy orosz művelet lehetett

A Telex által megkérdezett szakértők is hasonló állásponton vannak, megerősítve a Válasz Online újságírója által vázolt teóriát, miszerint az ügyletek fő kedvezményezettje az orosz titkosszolgálat lehetett. A lapnak megszólalt egy olyan forrás is, aki a 2010-es években áfacsaló cégek után nyomozott. Azt mondta, hogy kisebb léptékben, de már 2017–2018-ban is történt egy hasonló művelet Magyarországon, de az ügylet haszonélvezői megúszták, senkit sem sikerült felelősségre vonni. A lapnak a forrás azt mondta, mindez nem a csapatán, hanem felsőbb szinteken múlott, „bizonyos intézkedések és döntések elmaradása miatt”.

A hirtelen megjelenő, gyanús hátterű cégek gázbeszerzési képességei egyértelműen orosz szálra utalnak. Mivel a nemzetközi gázpiac komoly szaktudást és kiterjedt kapcsolatrendszert igényel, ebben a régióban ilyen volumenű forrás biztosítására gyakorlatilag csak az orosz fél volt képes – ahogy erre a Válasz Online cikke is utalt. Ez a feltételezés különösen a 2024-es évet nézve megalapozott, hiszen ez volt az utolsó olyan időszak, amikor az orosz gáz még meghatározó volt Ausztria ellátásában – az osztrák OMV ugyanis csak 2024. december 11-én bontott szerződést a Gazprommal.

Szakértői vélemények szerint az orosz fél éppen a küszöbönálló piacvesztés miatt próbálhatta meg az utolsó pillanatig maximalizálni az értékesítést, bármilyen csatornát kihasználva. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy a kérdéses közvetítőcégek az importált gázmennyiség döntő többségét éppen osztrák irányból hozták be a magyar piacra.

Mindezek fényében az is érdekes, hogy az ügyben letartóztatott két ember már a rácsok mögött volt, amikor a különböző NAV-os eljárásokban a strómanok nevében még mindig érkeztek be szakmai hozzáértéssel megírt nyilatkozatok és közvetlenül az adóhatóság megtévesztésére professzionális módon hamisított bankszámlakivonatok.