Sokáig zavartalanul működhetett a milliárdokat elcsaló gázmaffia, de most vége a dalnak

Sokáig zavartalanul működhetett a milliárdokat elcsaló gázmaffia, de most vége a dalnak
Nagynyomású földgázszállító csővezeték a Kiskundorozsma Nemzetközi Mérőállomáson 2021. szeptember 30-án – Fotó: Rosta Tibor / MTI

906

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egy rendkívül átfogó műveletben, több hazai gázkereskedő cégen is rajtaütött és felszámolt egy áfacsaló bűnszervezetet. Mint a NAV bejelentette,

az elcsalt áfa mértéke elérte a tízmilliárd forintot.

A közlemény szerint a több mint száz cégből álló bűnszervezet célja az EU területéről érkező földgáz általános forgalmi adójának (áfa) jogellenes csökkentése volt, amennyire tudjuk, a maffia elektronikai cikkek fiktív megvásárlásával állított ki fals számlákat a befizetett áfa ellenében. A gázkereskedelem mögött semmiféle valódi üzleti szándék nem volt, fizikai szállítás nem történt, a gázkereskedelem célja mindössze annyi volt, hogy gyorsan és nagy értékben lehessen forgalmiadó-tartalmú ügyleteket kötni.

Ez hogy történhetett?

Tapasztalatunk szerint az egész gázkereskedelmi szakmát megrázta az ügy, tucatnyi beszélgetésünk alapján a piacnak, az ügyletekbe bevont ártatlan cégeknek és a kívülállóknak is nagy pofon egy ilyen ügy. De valójában az egész gazdaságnak ijesztő az, ahogyan a csalók ráépülhettek a normális gázkereskedelemre. Hiszen:

  • az energiahivatal megadta a cégeknek a gázkereskedői engedélyeket;
  • a bankok számlákat nyitottak számukra;
  • az adóhivatal befogadta a bevallásaikat;
  • a többi energiakereskedő teljesítési segédként gyanútlanul segített a csalóknak piaci hozzáférést adni;
  • a nagy energiakereskedelmi rendszert működtető intézmények jegyzőkönyvezték a szállításokat;
  • sem a céginformációs rendszerek, sem a NAV informatikája, sem a célzott KYC (know your customer) eljárások – amelyek arra szolgálnak, hogy a pénzügyi szolgáltatók azonosítsák és ellenőrizzék ügyfeleiket – nem buktatták le a maffiát hosszú időn keresztül.

Úgy tűnik, huzamos ideig zavartalanul működhetett egy olyan szisztéma, amely a többi gázkereskedőnek alapvetően nem fájt (ők akár még kereshettek is egy kicsit), az állam, vagyis az adófizetők és az elszámolóház (Keler) viszont szívóágon volt.

A gázüzlet csak álca volt

Az ügyre rálátó forrásaink szerint biztosan lehet kritizálni a hatóságokat, hogy miért csak most, miért csak ekkora kárérték után csaptak le, de azt hallottuk, hogy az ügyben eljáró NAV-szakemberek professzionálisan, a teljes struktúrát átlátva léptek fel, ráadásul valamivel korábban már megpróbálták bezárni a csalás kiskapuit.

Az ügyről szóló NAV-közlemény címe ugyan az volt, hogy „gáz van”, de a történetben legalább ilyen fontos az elektronikai cikkekkel végzett áfacsalás is. Az ügylet ugyanis bár földgáz kereskedelmére épült rá, valójában ezt csak eszközként használták a résztvevők. A gázzal mint egységes árucikkel (commodity) ugyanis úgy lehetett nagy forgalmat generálni (majd ennek révén sok áfát visszaigényelni), hogy az kevésbé gyanús.

Az ilyen csalások lényegéhez tartozik, hogy homogén termékekkel könnyebb őket kivitelezni, nem véletlenül volt a régebben divatos körhintacsalások fő tárgya a kukorica, a liszt vagy a cukor. Ha a csalók ilyen terméket kínálnak egy kicsit jobb áron, mint a piac, akkor lesznek jóhiszemű kereskedelmi partnerek, akiket tudtuk nélkül is be lehet vonni a csalásba. Az említett élelmiszeripari termékeknél a földgáz annyiban még jobb is, hogy a gázüzletben elég könnyű nagy értékkel kereskedni.

L. és K.: De hát itt voltak közöttünk

A most lelepleződött szisztémában talán az lehetett (volna) a korábban is feltűnő elem, hogy mégis milyen földgázos cég üzletel nagy tételben mobiltelefonnal is. De persze erre való a ködösítés, a cégek láncolata. Az mindenesetre biztos, hogy nagyon gyorsan vándorolt a földgáz a résztvevők közt körbe-körbe (egy teljes ciklus akár egy nap alatt lement), eközben pedig elektronikai cikkek fiktív vásárlásával lehetett a forgalmi adót visszaigényelni; az egyik cég kiállított egy számlát a másiknak arról, hogy az nagy tételben vett tőle eszközöket, így az áfa visszaigényelhetővé vált a költségek után. Korábban az ilyen ügyleteknél jellemzőbb volt, hogy volt a láncban egy-egy bukó cég, amelyik nem fizette be a forgalmi adót, és már meg is volt a bűnözők nyeresége. Itt egyelőre nem hallottuk, hogy egyes cégek bebuktak, talán jellemzőbb volt a fiktív költségszámla.

A történet rengeteg érdekes eleme között a szakmának is megrázó volt, hogy a jelenleg főkolomposnak tűnő személyek (nevezzük őket rövidítve L.-nek és K.-nak) ha nem is voltak első vonalas gázpiaci szakemberek, tényleg a szakmából jöttek, ismertek voltak. Előbbi több, még méretesnek is mondható valódi energiakereskedelmi cégnél megfordult, utóbbi saját üzletét építgette egy vidéki nagyvárosban, a megyében még díjat is kapott mint kiemelkedő üzletember.

A NAV amúgy az elfogásukról kirakott egy videót is, ahol látszik valakinek az elvezetése és az, hogy sok készpénzt, forintot és eurót sikerült lefoglalni. Persze a 10 milliárd forintos elkövetési értékhez képest aligha érdemi a készpénz, az a kérdés, hogy vannak-e lefoglalható nagyobb értékű vagyontárgyak, illetve a csaló cégek számláin mi zárolható.

Hogy néz ki egy ilyen csalás?

A módszerek állítólag nem voltak egységesek. Volt, ahol több cég szerepelt egy körben, volt, ahol kevesebb, volt, ahol egyszerű visszaigénylés volt a csalás, volt, ahol be nem fizetés. A piaci szereplők elmondásai alapján nézzünk egy olyan lehetséges csalási kört, amely korábban már előfordult a magyar piacon. Hangsúlyozzuk, a mostani eset részleteit még nem ismeri a szakma, ugyanakkor az elektronikai szál – több forrásunk egybehangzó véleménye szerint – most nagyon lényeges.

Példánk megértéséhez fontos, hogy annak, aki professzionálisan szeretne kereskedni például a CEEGEX gáztőzsdén, sok feltételt kell teljesítenie, ráadásul az elszámolóházban (Keler KSZF) is tőkeigényes letétet kell képezni, tagságot szerezni. Ha egy devizakülföldi cég – nevezzük őt Első Külföldi Gáz SA-nak – gázt vásárolt, ő mint devizakülföldi, nem fizetett áfát. Ez a szereplő lehetett még egy jó nevű, tőzsdei hozzáféréssel rendelkező, akár teljesen ártatlan cég is, amelynek volt egy megbízása. Ez, mondjuk, arra vonatkozott, hogy szokásos kereskedelmi tevékenysége keretében vegyen 20 euró/MWh áron gázt valamekkora díj ellenében.

A következő lépésben ő eladta a gázt egy második számú devizakülföldi cégnek, amelynek szintén volt gázkereskedelmi engedélye, így megbízhatott egy rendes céget (példánkban az Első Külföldi Gáz SA-t), és egy áttétellel gázt vásárolhatott a gáztőzsdén. A Második Külföldi Gáz SA sem fizetett áfát, de a mi képzelt esetünkben ez a cég már hunyó, benne volt a bűnszervezetben.

Itt van a sztoriban egy vakfolt, vagyis az, hogy ez a cég hogyan lépett be az áfakörbe. De képzeljük el, hogy esetleg volt egy magyar fióktelepe, és így annak már áfával értékesíthetett. A történetben itt a legerősebb a csalási elem: a Második Külföldi Gáz SA valahogy úgy adta el a gázt a magyar Első Magyar Gáz Zrt.-nek, hogy itt megugrott az ár a 27 százalékos forgalmi adóval.

A magyar cég így 25,4 euróért (20 euró + áfa) vásárolt, a Második Külföldi Gáz SA pedig 20-ért vett, de 25,4-ért adott el. Végül a lánc végén már mindenki áfát fizetett. Egy újabb magyar cég, a Második Magyar Gáz Zrt. (ez szintén lehetett tiszta cég) megvette a gázt, neki ismét volt hozzáférése a koncentrált gázpiachoz, és ő végül így áfás áron megszabadult a gáztól a tőzsdén. A lényeg az, hogy a nettó ár és az áfás ár különbsége lehetett az elcsalható érték, miközben valójában a földgáz nem is mozgott. (A gázpiacon ez megtörténik a legális ügyleteknél is, az üzletkötések „nettósíthatók”, vagyis a kereskedők mindenféle pozíciót felvesznek, de a végén csak azt kell szállítani, amennyivel több lett az eladás, mint a vétel.)

Nem voltak feltűnők

A szakma szerint több kulcselem is volt a csalásban:

  • A magyar forgalmi adó nagyon magas.
  • Több magyar cégnek volt úgy gázkereskedelmi engedélye, hogy nem volt mögöttük semmilyen valós üzletelési szándék.
  • Egyesek azt is kihasználták, hogy kisebb forgalom mellett elég negyedéves áfát bevallani, ha bukó céget működtetett valaki januárban, februárban, vagy márciusban, az csak áprilisban derült ki.
  • Sok a valódi piaci hozzáféréssel rendelkező cég, amelyek ellenőrizték ugyan a partnereiket, de ha nem volt piros jelzés, akkor nem ugrottak el a megbízások elől.

„A legszomorúbb az, hogy most az egész szakma reputációja csorbát szenvedett azzal, hogy nem tudtuk kiszűrni a lókötőket”

– mondta nekünk egy gázpiaci vezető. Kiderült, hogy bár az ügyfelek ellenőrzése (a KYC-procedúrák) a bankszektorban és az energiaágazatban a legszigorúbb valamennyi ágazat közül, a csaló hálózatban mégis megbíztak a komoly partnereik. A cégeik nullások voltak, nem voltak tartozásaik, nem volt róluk negatív információ a céginformációs rendszerekben, nyithattak bankszámlát, az energiahivataltól kaphattak gázkereskedői engedélyt, akár külföldi lábakat is építhettek.

Valójában még a kereskedelmi piacon sem voltak túl feltűnők. Képzeljük el egy talán jobban érthető példával, hogy miként érdemes áldozatokra vadászni. Legyen a példa a devizaváltás. A bankban a magyar ügyfél 380 forintért adhatja el az euróját és 420 forintért veheti meg. Ha a bank előtt egy jó váltást ígérő váltó kiírná, hogy 360 forintért ad el eurót, biztosan gyanút keltene, hiszen még a bank is drágábban venné meg tőle.

De aki beáll az üzleti ajánlatával a vétel és az eladás (a bid és az offer) közé, vagyis 395 forintért kínál eladásra eurót, jó üzletet ajánl és akár hihető is maradhat. És itt jön egy fontos elem, ha a pénzváltó valójában egy pénzpörgető csaló, és az áldozat újságpapírt kap a tranzakció végén, akkor hamar kiderül, és elterjed, hogy nála nem érdemes váltani.

De itt a többi gázkereskedő nem volt áldozat, valóban lebonyolódtak a gáztranzakciók, tovább lehetett adni a földgázt, a csalók nem a vevőiket akarták megkopasztani, hanem az államot, a vevőikkel csak forgalmat generáltak.

Többektől hallottuk azért, hogy már sejtették, hogy valami nincs rendben a piacon. Sokan és régóta érezték, hogy a tőzsdei forgalomban sok lehet az érthetetlen hátterű üzlet, hogy csalók vannak a piacon, csak azt nem volt olyan könnyű meghatározni, hogy ki is a csalárd játékos és mivel csal. Akadt, aki elmesélte, hogy a csalók szövege nagyjából az volt, hogy van olcsó orosz gázforrásuk, amit a magyar–szerb határponton, Kiskundorozsmánál hoznak be (közvetlenül Szerbiából, de eredetileg Oroszországból), amit kedvező áron tudnak értékesíteni.

Természetesen ilyen forrásaik valójában nem voltak a most lefülelt elkövetőknek, maguk is például a gáztőzsdén vásároltak, de a termék körhintáztatásával és a költségként elszámolt elektronikai cikkekkel hosszan folytathatták csalárd üzelmeiket.

Bezártak egy kiskaput

Igyekeztünk olyan emberekkel is beszélgetni, akiknek hivatalukból adódóan lehetett volna rálátásuk a folyamatokra, vagyis a hatósági oldalon dolgoznak. Tőlük visszatérően nagyjából azt hallottuk, hogy a folyamatban levő aktív nyomozás érdekeire tekintettel nem mondhatnak semmit („de értsd meg, most tényleg nem!”).

Azt is hallottuk, hogy a fél gáziparág egy Nógrád megyei haváriával volt elfoglalva. Az FGSZ, az Opus, de még az MVM és az E.ON munkatársai is azon dolgoztak, hogy a nagynyomású gázvezeték megrepedése után (Keszeg–Ősagárd települések között történt a meghibásodás) visszaállhasson a gázszolgáltatás. Hiszen a tél közepén azért nem éppen ideális helyzet, ha 57 településen 65 ezer embernek áll le a fűtése, de szerencsére február 1-jére helyreállt a gázszolgáltatás. Vagyis az iparág vezetői eddig nem feltétlenül az áfás ügy megértésével voltak elfoglalva, sokan éjjel-nappal dolgoztak a hibaelhárítás irányításán.

A hazai gázkereskedőket azért az elmúlt 12 hónapban folyamatosan és fokozottan vizsgálta már a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A NAV pedig már a rajtaütésről szóló közlemény előtt bejelentette, hogy megváltozik a földgáz-kereskedelem adózása, az „egyenes” adóztatás helyett legalább két évre áttérünk a „fordított” adózásra, vagyis nem az értékesítő, hanem a vevő fizet áfát. Ennek határozottan az volt a célja, hogy a kiskaput bezárja, az áfacsalók ne találjanak lehetőséget a földgázban.

Mindezek figyelmeztető jelek lehettek volna a bűnözőknek is, utóbbi szabály ugyanis már 2025. január 1-jétől élt. Az erről szóló nyilvános kommunikáció csak január 16-i keltezésű volt, de így is érdemben megelőzte a rajtaütésről szóló 2025. január 29-i közleményt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a rajtaütés előtt a NAV már elzárta a csalók lehetőségeit, de a nyomozás érdekeit nem veszélyeztette, hogy a bűnözők láthatták, hogy a hatóság tudja, mit keres.

Melyek lehetnek a csaló cégek?

Sajnos korántsem ez volt az első ilyen eset a magyar gáziparban, ráadásul mivel korábban (2020-ban volt egy hullám) külföldi (például bolgár) cég is szorult így ki a rendszerből, azt is sejthetjük, hogy ez a csalás már nemzetközi mintákat követ. A szakmabeliek attól is tartanak, hogy a feltárt méretekhez képest még nagyobb volt a kárérték,

úgy számolják, hogy a bejelentett tízmilliárdos tételhez képest akár többszörös is lehetett az elkövetési érték, de ez természetesen csak egy becslés.

A piacon természetesen már lehet tudni, hogy a NAV mely cégeknél razziázott és foglalt le dokumentumokat, másolt le gépeket, ahogy azt is, hogy a razziák során mely kereskedelmi partnerekről kérdeztek célzottan. Neveket ebben a fázisban azért mégsem illik mondani, mert ma még nehezen válik szét, hogy ki volt aktív és csalárd szervező és ki volt passzív, akár teljesen vétlen résztvevője a láncoknak.

Az energiahivatal oldalán mindenesetre ágazatonként fel vannak tüntetve az engedélyesek. A földgáz fülre kattintva Excelben le lehet tölteni a különféle listákat. Amikor mi letöltöttük az engedélyeseket, éppen 187 magyar földgázengedélyes működött, köztük lengyel, bolgár, román, cseh, holland, spanyol, horvát, belga, görög, dán, ciprusi, máltai, német és szlovák cégek.

Emellett van egy olyan oldal is, ahol a visszavont földgázengedélyesek listája érhető el. Itt 92 céget találtunk, ezek között is vannak nagyon komoly cégek, amelyek rendesen dolgoztak, de már elhagyták a magyar piacot. Ugyanakkor itt már több olyan is felbukkan, amelynek korábban lehetett köze a csalásokhoz. Mivel a lista nem ábécésorrendben, hanem az engedély visszavonásának időrendi sorrendjében van, a lista végén láthatók inkább olyanok, amelyek most bukhattak le, többük nevét is hallottuk az elbeszélésekben.

Ezek között a cégek között van például olyan, amelyik a korábban említett K. vállalkozása, de olyan is, amelyben korábban L. volt a cégképviselő, igaz, egy ideje már nem ő az. Illetve itt bukkan fel az a Hetzig Trade Kft. is, amelyről nemrég a 444.hu írt egy nagyon érdekes cikket, ebből derült ki, hogy a lengyel Slawomir Hetzig többmilliárdos tartozásával vezeti a NAV nagyadósok listáját. Neki is volt Magyarországon gázkereskedelmi engedélye.

Gyanúsabbak lesznek azok, akiknek nincs tőzsdei engedélyük

Úgy tudjuk, razzia volt egy olyan vidéki cégnél is, amely nagyon sikeres volt mostanában a közbeszerzéseken, de olyannál is, amelynek tulajdonosa a 2022-es energiakrízis idején már csődbe ment egy másik energiakereskedő céggel. Igaz, itt ismét fontos hangsúlyozni, hogy a razzia ténye és a későbbi bűnösség még semmiképpen nem párosítható össze. Mindenesetre aki egy razzia után továbbra is tud működni, az elég komoly pénzügyi vállalást tehetett a hatóságok felé az esetleges csalások ellentételezésére – hallottuk.

Azoknál a komolyabb cégeknél, amelyek pedig úgy sodródtak be az ügybe, hogy piacinak vélt ügyletekhez biztosítottak hozzáférést, ahogy a szakmában mondják, teljesítési segédek voltak, nem könnyű levonni a tanulságokat.

„Ezen a piacon vannak rossz arcú csapatok, de pont ezekről nem gondoltam volna bűncselekményeket”

– mondta nekünk egyikük. Egy másik forrásunk pedig azt emelte ki, hogy „nem akarom elveszíteni az alapvető jóhiszeműséget a potenciális üzleti partnereim irányába, de az biztos, hogy én olyan céggel a büdös életben nem fogok többé kereskedni, akinek ugyan van gázkereskedési engedélye, de nem tagja a tőzsdének, vagy az elszámolóháznak”.

A megbukott cégek működése három intézményen, Keler (biztosítékok, pénzmozgás), FGSZ (szállítás, fizikai kereskedés), MEKH (végső engedély) múlik. Ha egy cégnek vissza kell vonni a kereskedési engedélyét, a végső megoldás az, hogy az érintett kereskedő portfólióját átruházzák egy másik kereskedőre.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!