Állandóan a válságról hallunk, de a „legokosabb elemzők”, vagyis maguk a tőzsdék optimisták
André Kostolany, a neves magyar-francia tőzsdei befektető gyakran elmesélte élete legnagyobb tőzsdei bukását. Az 1906-os születésű pénzügyi zseni a második világháború előtt Párizsban volt spekuláns, és nagyon borúsan látta a világot, úgy érezte, hogy elkerülhetetlen egy nagy háború. Eladási pozíciót vett fel, hogy a borús jövőn legalább pénzt nyerjen. Aztán igaza lett, vagyis valóban kitört a második világháború, csakhogy legnagyobb meglepetésére ujjongó, ünneplő tömegek lepték el az utcákat, és a tőzsdék is kilőttek felfelé, az európai piacok kitörő lelkesedéssel fogadták a háború kezdetét.
Most sincs igazi pánik
Bár a nemzetközi tőzsdei tudósításokban mostanában sok zuhanásról és veszteségről hallunk, elsősorban Japán, Tajvan és Dél-Korea fejlett gazdasága hagyatkozott az Öböl menti olajra és LNG-re, így elsősorban ezekről a piacokról hallhattunk negatív híreket. Ugyanakkor az esések ellenére például a japán Nikkei index pluszban van az év eleje óta, még ha az elmúlt egy hétben valóban esett is 3 százalékot.
Minket természetesen jobban érdekel a Budapesti Értéktőzsde, ahol tavaly egy 40 százalékos éves drágulás után 111 ezer ponton zárt a BUX. Nos, most 122 ezer ponton jár az index, a nagy papírok mind pluszban vannak az év eleje óta.
Az iráni háborúból fakadó kockázatok és a magas olajár eltérő módon hatott a tőzsdei részvényekre. A négy nagy blue chip közül tehát valamennyien a 2025-ös záróár felett járnak. Az OTP idén inkább csak stagnál, enyhén drágul, kicsit esett is a háború kitörése óta. A legnagyobb lakossági banknak nyilván nem jó, ha a magasabb üzemanyagárak miatt a gazdaság majd lassul a térségben. A gyógyszerpiaci Richter Gedeon viszont 20 százalékot emelkedett, ha globális balhé van, a defenzív gyógyszeripar mindig vonzóbb, de a konfliktustól szintén eléggé függetlennek tűnő Magyar Telekom is 14 százalékos pluszban van
Az olajipari papírok a legérdekesebbek
A leginkább talán az olajipari Mol Nyrt. lehetne a közvetlen érintett, csak éppen a céggel kapcsolatban annyi egyéb hír is van (a Barátság és az Adria-vezeték körüli viták, a magyar árstop, egy fontos pergyőzelem Horvátország ellen), hogy elég nehéz leszűkíteni az elemzést pusztán Iránra vagy a magasabb olajárakra. Amúgy az olajárakkal kapcsolatban is több hatás keveredik.
A Molnak vannak olaj- és termékkészletei, ezek felértékelődnek, a cég kitermelése is jelentős, napi 100 ezer hordó körüli olajegyenértékest hoz felszínre. Ha drágább az olaj, akkor a termelés is felértékelődik. Ugyanakkor ilyenkor nő a cég számára rendkívül veszélyes állami beavatkozások esélye is. Ha pedig a benzin és a dízel tartósan drágább lesz, az visszafoghatja a keresletet is. Örök tapasztalat, hogy a nagy olajcégek sosem érdekeltek az alacsony olajárban, de sosem érdekeltek a túl magas olajárban sem. Mindenkinek van egy optimálisnak gondolt olajárszintje, de persze az eltérő lehet, hogy ezt 70 vagy éppen 80 dollár/hordónál vélik a legjobbnak. A társaság részvényei mindenesetre március 13-án valamivel 4000 forint alatti áron forognak, ami nagyjából megegyezik az egy hónappal ezelőtti szinttel, de az év eleje óta 33 százalékos áremelkedést jelent.
A további regionális olajcégek közül a Mol két nagy versenytársa, az osztrák OMV és a lengyel Orlen nagyon hasonló helyzetben van, mint a Mol. Hiszen ezeknek a társaságoknak még nagyobb is a kitermelése olajegyenértékesre vetítve, ám a lengyelek maguk is meg fognak küzdeni az állami intézkedésekkel, míg az OMV esetében az jelent problémát, hogy a társaságnak nagyon fontos partnere az ADNOC, vagyis Abu-Dzabi a válságban erősen érintett olajcége. Az pedig egy külön csavar, hogy ez a cég hamarosan a Molnak is partnere lehet, ha az Egyesült Államok megadja a zöld lámpát a szerb NIS olajvállalat többségének megszerzésére, mert a tulajdonosok között a Mol, mint vezető tulajdonos és az ADNOC, mint kisebbségi társ partnerek lesznek.
Az OMV árfolyama az év eleje óta 48 euróról 58 euróra változott, és az erősebb iráni események sem rázták meg. Az Orlen 100 złotyról az idén 130 złotyra drágult, és itt sem okozott törést a konfliktus.
Vesztesek, nyertesek
A legnagyobb közvetlen vesztesek természetesen Irán, az öböl elzárt államai, a vevő Délkelet-Ázsia és a nyersanyagszegény Európa. Joggal gondolhatjuk, hogy amennyiben a távoli régiókban nincs tőzsdei pesszimizmus, akkor a térségben vannak nagyobb problémák. Iránnak természetesen nincs tőkepiaca, így ott nehéz lenne értékelést találni, de Izraelben a tőzsde optimistán fogadta az újabb háborút.
Ez annyiben talán érthető, hogy az „izraeli OTP”, vagyis a tel-avivi tőzsde domináns cége, az Elbit éppen védelmi technológiákkal foglalkozik, de a nagy bankok (Bank Leumi, Bank Hapoalim), illetve az itthon is ismert TEVA gyógyszercég is tartja magát.
Ami talán a legmeglepőbb, hogy az erős tőzsdékkel rendelkező arab államok (Szaud-Arábia, Katar, Kuvait) indexei sem estek nagyon, legfeljebb 10 százalékkal. Itt egy furcsa kettős hatás érvényesül, ezen országokban veszélybe került a fizikai infrastruktúra, a jövő turizmusa, de mégis, ha beég egy nagyobb szénhidrogén árszint, és a termelők visszaléphetnek majd a világpiacra, sokat nyerhetnek.
Végül vannak látható nyertesek is, főleg azok a nagy szénhidrogén-exportőrök, amelyeknek nem csökkent, de drágábban eladható a termelése, vagyis Oroszország, Algéria, Norvágia, Ausztrália és az USA nyertek, ahogyan India is, amelynek ugyan termelése nincs sok, de a nagy finomítói kapacitásai most remekül hasznosulnak, hiszen olcsó orosz olajat vehetnek, és drága dízelt adhatnak el. Természetesen a „nyertes” kifejezés ezúttal csak rövid távú tőzsdei hatásokra vonatkozik, a zűrzavar ugyanis a nagyoknak is okoz gondot, a magasabb olajár például Donald Trumpnak, a globális pozícióvesztés Vlagyimir Putyinnak.
