Több százezer ember hagyta el a hazai nagyvárosokat az elmúlt 30 évben, akik jellemzően az agglomerációban telepedtek le és a trend folytatódhat, ha nem változtatunk. A KSH előrejelzései alapján – ha minden így halad tovább – 2050-re közel 300 ezerrel kevesebben fognak lakni a nagyvárosokban. Hogyan lehetne visszacsábítani a városokba a magyarokat? Tényleg nem a vidék néptelenedik el? Mi tesz vonzóvá és élhetővé egy várost? Milyen intézkedésekkel lehetne már rövid távon látványos változást elérni?
A Magyarország jövő időben legújabb részében ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni. Vendégeink Szemerey Samu építész és urbanista, Gerendai Károly vállalkozó, valamint Boros Tamás és Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet igazgatója és kutatási igazgatója voltak.
Miért szivárognak el az emberek a magyar nagyvárosokból?
Magyarországon a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem a vidék, hanem a városok néptelenednek el. A rendszerváltás óta körülbelül félmillióval kevesebben laknak a nagyvárosokban, Budapesten ez a szám kétmillióról közel 1,7 millióra csökkent, Miskolcról 50 ezren költöztek el – de például Kecskemét és Sopron lélekszáma viszont kis mértékben nőtt. (Cikkünkben korábban pontatlanul nagyobb növekedést írtunk erre a két városra).
A nem eléggé élhetőnek vélt területekről tömegével költöztek ki a lakosok 1990 óta, sok vidékről érkező magyar pedig megállt a város határainál, és az agglomerációban maradt. Filippov Gábor szerint három fő tényezője van a városból kifelé költözésnek.
- Elsőként a bérszínvonal: a magasabb béreket általában a nagyvárosokban lehet elérni, de ez nem befolyásolja az agglomerációba költözést, hiszen az ingázással elérhetőek ezek a munkahelyek. Emiatt a lakosoknak jobban megéri egy rendezett, tiszta, nyugodt környezetbe költözni.
- Zavarja a lakosokat a légszennyezettség, valamint a zöld hiánya. Magyarországon a többi európai országhoz képest korábban költöznek ki a városokból a lakosok, a nyugdíjas évek helyett már a gyerekvállalás környéki éveket is a városon kívül töltik, annak reményében, hogy az agglomerációban nagyobb nyugalomban és tisztább környezetben tudnak majd gyereket nevelni.
- Szorosan összefügg az előző két ponttal, hogy a kiköltözés előtt hajlamosak az emberek az ingázás költségeit optimistábban látni a valósnál. Sokan nem tudják előre felmérni, hogy mennyivel többet fognak az ingázással dugóban ülni. Az autók károsanyag-kibocsátása rontja a levegőminőséget, de ezzel legtöbben már csak a költözés után szembesülnek.
Az Egyensúly Intézet szakértői szerint teljesen érthető, hogy az emberek az élhetőség szempontjait előre helyezve elhagyták a városokat és bár a városoknak az lenne az érdekük, hogy megtartsák a lakóikat, az emberek teljesen racionálisan a saját érdeküket nézve oda költöznek, ahol jól érzik magukat. Ezek pedig azok a helyek, ahol tisztaság van és biztonság, ahol elérhető távolságban vannak jól fizető munkahelyek, és ahol sok a zöldterület.
Miért kéne bárkinek is visszaköltöznie a városba?
Az Egyensúly Intézet szakértői szerint nem a magyarok gondolkodásmódján kell változtatni, hanem a városokat kell a racionális választássá tenni az agglomerációval szemben. Filippov Gábor szerint ezzel szemben a kutatások azt mutatják, hogy nincsen sikeres ország sikeres városok nélkül. A termelékenység növekedésében és az innovációk létrejöttében kulcsszerepet játszik a magas népsűrűség, hiszen ha sok magasan képzett, kreatív ember napi szinten személyesen találkozik és eszmét cserél, az ösztönzi az új ötleteket, amiből aztán a technológiai haladás és új vállalkozások születnek.
Ezzel szemben Budapest jelenleg az egyik legritkábban lakott európai főváros, 3209 fő/km²-rel. Koppenhágában ez a szám 6 ezer feletti, a szigorúan vett, kétmilliós Párizsban 20 ezer. Az urbanizáció, a magas népsűrűség és a rengeteg szolgáltatás a GDP-t is felfelé húzza, így gazdasági szempontból mindenképp hasznos lenne, hogy többen költözzenek a városokba, hiszen az az ország egészének gazdaságát húzza. Az Egyensúly Intézet szakértői arról beszéltek, az urbanizáció tízszázalékos növekedéssel akár harminc százalékkal is növelheti a GDP-t.
Mi tehetné élhetőbbé Budapestet?
Budapesten az elmúlt években sok közterület megújult, de fontos különbség más régiós városokhoz képest, hogy magyar települések sokkal kevesebb pénzből gazdálkodnak. Nagyságrendileg közel feleannyi, egyes esetekben a cseh források egytizedének megfelelő forrásból tudnak költeni a hazai városok.
Szemerey Samu szerint a forráselvonás azokon a területeken érződik leginkább, amik állami kézbe kerültek, ilyen az oktatás, az egészségügy és a hulladékszállítás is. „Aki egy adott ponton él a világban, az nem azt vizsgálja, hogy melyik kasszából fizetik azokat a szolgáltatásokat, hanem ő csak megéli a végén, hogy ott jó élni vagy nem jó ott élni” – mondta Gerendai. Szerinte a budapestiek elnézőbbek, mivel tisztában vannak a város anyagi nehézségeivel, de ha objektívan vizsgáljuk Budapest fejlettségének kérdését, akkor sok pontban lehetne még fejlődni és a forráshiány pont a beruházások hiányában érezhető leginkább. Vannak így is üdvözlendő fejlesztések – például a Blaha Lujza tér felújítása vagy a józsefvárosi iskolautcák projekt, ahol az iskolák előtt autómentes teret hoztak létre –, de kevés.
Az Egyensúly Intézet szakértői szerint nagyon nehéz úgy új fejlesztéseket véghez vinni, hogy nincs a főváros egységes egészként kezelve, egy közterület felújítását akár 4-5 különböző szervnél – társasház, kerületi és fővárosi önkormányzat, ha van a közelben egy vasútállomás, akkor a MÁV – kell engedélyeztetni, az elaprózódás pedig káoszt szül.
Az állami forrás hiánya megnehezíti, de nem lehetetleníti el a fejlődést. A németországi Lipcse jó példa, a kilencvenes években a városban a régi, példátlanul nagy történelmi épületek voltak rendkívül rossz állapotban. A város vezetése pénzügyi ösztönzőkkel, adókedvezményekkel a magántőkét vette rá arra, hogy tömegesen újítsák fel ezeket az épületeket és adjanak nekik új funkciókat. Épültek irodaházak, boltok, kulturális központ is.
Ezzel szemben Magyarországon jellemzően a városok a beruházók „után futnak”, mivel utóbbiak magántőkéből úgy fejlesztenek, hogy a koncepcióból kimaradnak a városok elképzelései, nincs egyeztetés arról, hova szeretnének boltot, lakóparkot, nem együtt zajlik a fejlesztés. A szakértők szerint valódi várostervezésre lenne szükség, amin keresztül a finanszírozási problémákat a magántőke bevonásával lehetne eszközölni, ahogy ezt sok nagyváros teszi.
Az élhetőség záloga a zöldterület és a köztisztaság
A köztisztaság kérdése az első helyen áll a közvéleménykutatásokban, ez zavarja leginkább a magyarokat és ez az egyik fő oka annak, hogy kiköltöznek a városokból. Magyarországon lényegében nem lehet szankcionálni a szemetelést, ha valaki jogi úton szeretne tenni ellene, az rengeteg adminisztrációval jár és általában a szemetelő nem kap akkora büntetést, hogy megérje végigvinni a folyamatot. Boros Tamás szerint viszont egy egyszerű jogszabály-változtatás, például a szemeteléssel szembeni zéró tolerancia drasztikusan meg tudná változtatni a helyzetet.
A másik kardinális pont a valóban használható zöldfelületek, a karbantartott, őrzött, tiszta és rendezett közparkok hiánya. Ezeket még vonzóbbá teszi az, ha van ott mosdó, valamilyen szolgáltatás, például egy kávézó vagy játszótér, az ilyenekből viszont nagyon kevés van a hazai nagyvárosokban. A zöldebb városhoz a közlekedés újragondolása is hozzásegítene, ilyen például a zöldfolyosók kialakítása, ahol lehetőség van a gyalogos vagy a biciklis közlekedésre, ilyenek szinte már minden európai nagyvárosban vannak.
A teljes adást itt lehet megnézni:
