Azonnal és határozottan jeleztük, hogy ez nem lehet az irány

Alapos felkészülés előzte meg szakszervezet oldalról az első tárgyalási fordulót, ennek köszönhetően nem lepődtünk meg, fel voltunk készülve egy ilyen lépésre is. Azonnal tudtam reagálni, hogy ez nem lehet az irány. Mint a szakszervezeti delegáció vezetője azonnal és határozottan leszögeztem, hogy az egyik ponttal sem értünk egyet, és maximálisan kiállunk a bizalmi értekezleten elfogadott céljaink mellett.

Számokat egyelőre mi nem mondunk, de a közleményünkben is leírtuk, hogy az induló álláspontjaink távol vannak egymástól. Idén új stratégiával vágunk bele a bértárgyalásokba, eltérünk a korábbi szokástól, így nem a nyilvánosság előtt folytatjuk le a követelés–ajánlat, új követelés–új ajánlat tárgyalássorozatot. Több mint húszfős munkacsoport állt fel az AHFSZ-ben, ők határozták meg a tárgyalási témáinkat és a folyamat közben is fontos szerepük lesz. Minden forduló után kiértékeljük a történteket és úgy készülünk a következő időpontra. A céljaink világosak: a munkatársak foglalkoztatásbiztonságának erősítése, a járműgyárban tapasztalható egyéni leterheltség csökkentése, a bérelemek védelme, a jövedelmi szint megtartása és fejlesztése, illetve még egyéb szociális jellegű intézkedések.

A tárgyalások legeslegelején vagyunk, a számokat sok minden befolyásolja majd, a mi stratégiánk az, hogy ezt nem tárjuk még a nyilvánosság elé. Fontos új elem az is, hogy idén először a GKI Gazdaságkutató Zrt.-vel dolgozunk együtt, a felkészülési szakaszban, majd végig a tárgyalások során tőlük kapjuk a hiteles kimutatásokat a teljes hazai iparágról, illetve a közép-európairól. A határidő egyelőre nem sürget minket, mert március 31-ig érvényben van a mostani bérmegállapodás. Két évvel ezelőtt is április közepén állapodtunk meg a vállalatvezetéssel. Most sem zárkózunk el az egy évnél hosszabb megállapodástól, de ez attól függ, hogy milyen eredményre mond igent a két fél.

Az Audi sok éve a piac fölött van a béreket tekintve, ez a hazai összehasonlításban most hátrányt elvileg nem jelenthet. A GKI számai azt mutatják, hogy a közép-európai összehasonlításban is elöl vagyunk. Erre az eredményre büszkének kell lennünk és tudatosan kell képviselnünk, hogy a kialakult versenyhelyzetben ez közép- és hosszú távon ne jelentsen problémát. Mert az, hogy az Audi Q3, amelyet itt gyártunk, sikertermék, annak is köszönhető, hogy a győri járműgyár dolgozói nemcsak a bérekben vannak a statisztika élén, hanem a rugalmasságukban, a megbízhatóságban, a minőségben és a kompetenciákban is.

Ezt a telephely múltja is igazolja, hiszen több mint három évtizede bizonyítanak a kollégáim a hajtásgyártásban is, amit korábban büszkén a világ legnagyobb motorgyárának hívtunk. Én ki merem mondani, hogy a győri munkavállalók a legjobbak régiós összehasonlításban.

A válasz összetett, mert azokat a magas százalékokat az inflációs környezet is indukálta; most az infláció lényegesen alacsonyabb. Másrészt látni kell a gyárban meglévő, szerteágazó hangulatot: többek között a motor-, illetve a járműgyártásban teljesen mások az elvárások velünk szemben, mert más kihívásokkal is küzdenek a dolgozók. A járműgyártásban magas a kapacitáskihasználtság, szemben a motorgyárral, ahol a munkahelyek biztonsága a fő kérdés. Nekünk szakszervezetként minden munkavállaló érdekét képviselnünk kell, egységes álláspontot képviselve, ami – nem is tagadjuk – most nagy kihívást jelent számunkra.

Meg vannak lepve, a „sejtettük, de nem hittük el” érzés motoszkál bennük. Joggal, hiszen harminc éven keresztül (az Audi 1993-ban érkezett Győrbe – a szerk.) valóban csak felfelé ívelő statisztikáink voltak; ahogy a nemzetközi autóiparban is. Egy audis sajátosságra azért szeretném felhívni a figyelmet: a vállalatok döntő részénél nincs olyan kötelezettség, hogy ha egy szegmensben megszűnik egy munkahely, akkor az azt betöltő munkatárs számára kötelezően egy másik helyet kell hogy felajánljon a munkáltató. A győri Audiban ez van. Ettől természetesen nem könnyű egy motorgyári munkatársnak akár több évtizednyi munka után otthagyni a sort, sokszor a mellette dolgozó családtagját is, és elmenni a járműgyárba, ahol teljesen más kihívásoknak kell megfelelnie. Nem is mindenki fogadja el a felajánlott váltást, az élethelyzet a leginkább befolyásoló tényező a döntéseknél.

Mi minden munkatársnak segítünk, aki tanácsot kér tőlünk, minden kollégánkért ki is állunk, és ez a helyzet nyilván belépési hullámot is hozhat. De a bázisunkat, mint minden szakszervezetnél, továbbra is a termelésben részt vevő, direkt munkatársak adják.

Nem ez áll a háttérben, a velünk történt egyeztetések alapján úgy tudjuk, azt a pragmatikus rendszert akarja karcsúsítani az Audi vállalatvezetés, ami a döntéshozatalt lassítja. Én elképzelhetetlennek tartom az európai autógyártást európai fejlesztés nélkül. És ez a kijelentésem magyar relációban is igaz.

Igyekszünk minden helyzetre felkészülni, ezt nemcsak mondjuk, hanem valóban nagyon sokat gondolkodunk és dolgozunk a megoldásokon. Stratégiánk része, hogy nem is az adott helyzetre, hanem egy eggyel rosszabbra készülünk, hogy minden lehetséges kérdést már előre lássuk.

Szakszervezetünk új vezetése 2024 januárja óta dolgozik, ez idő alatt nagyon jó kapcsolatot építettünk ki egyrészt a V4-ekkel, másrészt a németországi érdekképviseletekkel, az ingolstadti üzemi tanáccsal, valamint szakszervezettel, az IG Metallal is. Tudjuk ezért az információkat a saját csatornáinkon keresztül is ellenőrizni. Meg is tesszük, ha szükséges.

Fiatal vagyok ugyan, de a győri és az audis múltam elég hosszú, ugyanis már szakmunkástanulóként is itt voltam gyakorlaton, így emlékszem erre. Ha vannak is felhők fölöttünk, egy nagyon komoly csapat – köztük mi is – dolgozik azon, hogy ezek a felhők minél távolabb kerüljenek tőlünk. Ha van is ilyen forgatókönyv, az feladatunk az, hogy átírjuk!

Győriként, abszolút lokálpatriótaként minden ilyen fejlesztésnek örülünk. Semmilyen hátrányt nem jelent ez nekünk.

Abszolút. Magyarország legnagyobb vállalati szakszervezete vagyunk Magyarország egyik legbefolyásosabb vállalatánál. Ez erős pozíció, tagságunk közel 8000 fő.

Is-is. Eleve csökkent a gyárban dolgozó munkatársi létszám, és ne hallgassuk el a 2023-as botrányt sem, ami megrengette az AHFSZ-t.

Nyilvánvalóan nagy, én akkor még bizalmiként dolgoztam, és az én bizalmam is megingott. Két út állt előttem, végül azt választottam, hogy ezt a bizalmat vissza kell építeni. A mai napig dolgozunk ezen: a házipénztár-kezelést teljesen átalakítottuk, ahogy az utalási rendszerünket is. Bevezettük a kártyás fizetési rendszert, ami markáns pontja a tiszta kezelésnek. Az elnökké választásomat követő első konferencián a bizalmi testület elfogadta az új beszerzési szabályzatot is, ami minden, visszaélésre lehetőséget adó kiskaput bezár.

Azt nem, de stabilizálni kellett a költségvetésünket. A biztonsági tartalékok minden szakszervezet számára biztosítékot jelentenek, ezt építette vissza egy külön munkacsoport, amit folyamatosan tovább monitorozunk. A bizalmat erősítheti az is, hogy könyvvizsgáló ellenőrzi a beszámolóinkat.

Egy ilyen helyzet nem tesz jót, de én személyes célként tűztem ki, hogy mindenhol és mindenkivel megismertessem magamat. Eddig pozitív visszacsatolásokat kaptam, tehát ez a helyzet még jót is szülhet. Mindenkinek elmondom, hogy a szakszervezet nem egy arc, hanem egy közösség. Mi is csapatban dolgozunk, a szakszervezet ereje a közösségben rejlik.

Igen. A nyomozás már lezárult, a vádemelés megtörtént, az első, előkészítő tárgyalásra ez év első felében sor kerülhet. Valószínűleg nem fog ott lezárulni az ügy, de az okozott kár megtérítését már a feljelentés során kérte a jogi képviselőnk. Minden erővel azon vagyunk, hogy a pénzt visszaszerezzük.