A Mol belépett a sok olajjal kecsegtető, de polgárháborús Líbiába

A Mol-csoport bejelentette, hogy bővíti nemzetközi portfólióját, belép Líbia olajpiacára, ahol a spanyol Repsol és a török Turkish Petroleum (TPAO) társaságában sikeresen pályázott egy földközi-tengeri (offshore) kutatási területre. A közös vállalkozásban a Repsol lesz a projekt operátora 40 százalékos részesedéssel, a Turkish Petroleum szintén 40 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik, míg a Mol 20 százalékkal csatlakozik.

Azt természetesen megszokhattuk, hogy ahogyan a világ kitermeli az olajkészleteket, egyre zordabbak a körülmények, egyre kockázatosabbak politikailag is a lelőhelyek. A gyéren lakott, nagyrészt sivatagos Líbia is ilyen, bár a Mol által is elnyert terület nem szárazföldi, hanem tengeri, azaz offshore. Ugyanakkor a ma még csak napi 1,4 millió hordó olajat kitermelő ország megcélozta a napi 2 millió hordós kitermelést, és abban a világban, ahol a legnagyobb termelők gyakran rossz fiúk a politikában (Irán, Venezuela és Oroszország is szankciók alatt áll), abban lehet bízni, hogy Líbia törekvéseit sokan támogatják.

2025 márciusában Líbia Nemzeti Olajtársasága (NOC) 17 év után először írt ki szénhidrogén-kutatási koncessziókat, 22 kutatási területet kínálva. A február 11-i eredményhirdetést óriási érdeklődés előzte meg.

A város emblematikus luxushotelében, a Rixosban összesereglett a fél líbiai kormány, több nagy olajcég vezetője, illetve egy nemzetközi tudósítói csapat is. A szálloda amúgy akkor vált világhírűvé, amikor 2011-ben Moammer Kadhafi líbiai diktátor bukása során a felkelők váratlanul gyorsan haladtak Tripoli felé, és a bukott rezsim tagjai az itt elszállásolt nemzetközi újságírókat valósággal túszul ejtve megpróbáltak közöttük elvegyülni (erről a BBC akkori cikkében olvashat).

Most mindenesetre a líbiai tévé élő adásban közvetítette a bejelentést, igaz, az olajcégek továbbra is elég óvatosak, így csak néhány koncessziós területen hirdettek győztest. A magyar–spanyol–török konzorcium cégei közös pályázatot nyújtottak be az O7 elnevezésű tengeri blokkra, és el is nyerték a jogot a szénhidrogén-kutatásra. Az O7-es blokk több mint 10 300 km² tengeri területet fed le, vízmélysége meghaladja az 1500 métert, és Bengázi városától mintegy 140 kilométerre északnyugatra található. Mint a Mol közleménye írta, mélytengeri jellege jól illeszkedik a partnervállalatok kiterjedt tengeri kutatási tapasztalataihoz.

A Mol-csoport nemzetközi portfóliója ezzel már 9 országot fed le, Líbia mellett Horvátországban, Azerbajdzsánban, Irakban, Kazahsztánban, Oroszországban, Pakisztánban, Egyiptomban és Magyarországon vannak kutatási és kitermelési jogai, és ezekben az államokban termel is. Nyilván, ha a szerb NIS megvétele lezárul, akkor Szerbia is csatlakozhat a listához. Jelenleg a Mol gyorsjelentése alapján a legtöbb olajat sorrendben Magyarországon, Horvátországban és Azerbajdzsánban termeli ki a csoport.

Instabil, kockázatos helyszín

Líbia igen kockázatos ország, két évtizede zajlik egy szerencsére immár alacsonyabb intenzitású polgárháború az országban. A nyugati (Tripoli központtal) és a keleti (Bengázi központtal) párhuzamosan regnáló hatalmak szerencsére már nem annyira harcolnak, de minden megállapodásuk nagyon törékeny, természetesen főleg a pénzen, így az olajkitermelési jogokon szoktak összeveszni a párhuzamos közigazgatások.

Igaz, a világ legkockázatosabb országait felvonultató Globális Béke Index listáján Líbia folyamatosan javítja a pozícióját, már egyáltalán nincs olyan hátul, mint például Oroszország, Ukrajna, Szudán, Jemen, Afganisztán vagy Szíria.

A lista másik, vagyis a legbékésebb végén Izland, Írország és Új-Zéland a vezetők, de szerencsére Magyarország is nagyon elöl áll. Bár lehet, hogy mi, magyarok nem éljük meg olyan békésnek a magyar közállapotokat, de tény, hogy abban a 23 különböző mutatóban, amely alapján a Globális Béke Indexet összeállítják (külső háborúk, belső viszályok, polgárháborúk, a gyilkosságok, emberrablások száma, a politikai terror szintje), valóban a békés, és nem a kockázatos kategóriában érezhetjük magunkat.

A Mol kitermelési céljai

A Mol stratégiai célja újabban az, hogy a következő 5 évben a Mol-csoport napi termelési szintje legalább 90 ezer hordó olajegyenértéket érjen el. Ehhez folyamatosan kutat a cég itthon is, külföldön is. A líbiai partnerrel elég hirtelen gyorsultak fel az események: 2026. január 30-án a Mol-csoport stratégiai partnerséget kötött a Líbiai Nemzeti Olajtársasággal, ehhez képest két hét sem kellett a bejelentésig.

A konzorciumi partnerek közül a spanyol Repsol a legnagyobb, a világ 66. legértékesebb olajcége, ami az amerikai, orosz és közel-keleti mamutok mellett még mindig komoly méretet sejtet.

A cég az egész világon aktív, többek között Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Brazíliában, Bolíviában, Kolumbiában, Peruban, Venezuelában, Trinidad és Tobagóban, Norvégiában, az Egyesült Királyságban, Algériában és Indonéziában is van kitermelése. A társaság pechje, hogy korábban Spanyolország mellett éppen abban az Argentínában voltak erős pozíciói, amely permanens válságban volt az elmúlt évtizedekben.

A török TPAO kisebb cég, de a Molnak már régi partnere, Törökország mellett főleg Azerbajdzsánban, Oroszországban és Irakban vannak projektjei, de nagyon komoly tengeri hajóflottája is van. A Reuters cikke szerint a többi eredményes tenderen az amerikai Chevron, az olasz ENI, a katari QatarEnergy és a nigériai Aiteo nyert.