174 ezer forintos minimálnyugdíj, pihenőévre felhasználható nyugdíjalap – egy érdekes ötlet a magyar nyugdíjrendszer reformjára

„Egyszerűen ki kellene mondani, hogy senki ne éljen nyugdíjas korában a létminimum alatt, az államnak pedig rá kellene szánnia a nyugdíjakra annyi pénzt, amennyit a többi európai országban rászánnak erre” – mondta Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója a Telexnek adott interjúban. Borossal azért beszélgettünk, mert nemrég jelent meg a Magyarország-kézikönyv, 33 megoldás 33 égető problémára című könyvük, amelyben az ország legnagyobb gondjait, és az azokra adható lehetséges megoldásokat fejtik ki.

A könyvben Magyarország 10. legfontosabb problémájának a nyugdíjrendszer működését jelölték meg, azon belül is azt, hogy ma több mint 800 ezer magyar a létminimum alatti öregségi nyugdíjat kap. 2025-ben ugyanis Magyarországon 174 ezer forint volt a létminimum, miközben 850 ezer idős ember ennél kevesebb nyugdíjat vitt haza. Ezzel párhuzamosan 77 ezren vannak, akik félmillió forintnál magasabb nyugdíjat kapnak.

Az Egyensúly Intézet szakértői ezt a problémát egy egészen radikális lépéssel oldanák meg: bevezetnének egy olyan, mindenkinek alanyi jogon járó minimálnyugdíjat, amelynek értékét minden évben az akkori létminimumhoz igazítanák. A nyugdíj teljesítmény és a befizetések alapján számolt része még efölött járna.

Ez a javaslat több szempontból is megdöbbentőnek hangzik, például azért, mert:

• 2025 közepén az öregségi nyugdíjak mediánja 216 ezer forint volt, vagyis a javasolt minimálnyugdíj nem lenne ennél jelentősen kevesebb;
• és a legtöbb szakértő általában pont a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról szokott beszélni, emiatt gyakran éppen a rendszer szigorítása szokott felmerülni, nem a bőkezűbbé tétele.

Hogyan történhet meg akkor, hogy az egyensúlyosok pont egy bőkezűbb rendszer mellett érvelnek?

2010 óta teljesen leszakadtak a nyugdíjak a bérektől

A magyarországi nyugdíjhelyzet megértéséhez érdemes visszamenni egy kicsit az időben. A magyar nyugdíjakat hosszú ideje évente, az arra az évre kiszámított hivatalos infláció mértékével növelik. Ez a módszer arra jó, hogy a nyugdíjak értéke ne csökkenjen, azt viszont nem biztosítja, hogy a nyugdíjasok jövedelme lépést tartson a fizetésekkel – írja az Egyensúly Intézet könyve.

Egyáltalán nem csoda, hogy a 2010-es években, amikor a fizetések viszonylag gyorsan nagyon nagy mértékben növekedtek, a nyugdíjak elszakadtak tőlük. A 2016 és 2020 közötti időszakban például a fizetések reálértéke évről évre 6-10 százalékkal emelkedett, míg a nyugdíjaké egyáltalán nem, vagy csak minimálisan nőtt.

A 13. havi nyugdíj bevezetése ezen valamennyit korrigált, de az olló 2024-ben újra nyílni kezdett. Így lehet, hogy míg 2010-ben az átlagnyugdíj az átlagkereset 75 százaléka volt, most a 13. havi nyugdíjjal együtt sem éri el annak 60 százalékát. A nyugdíjasok jövedelme tehát tartósan leszakadt az aktív korúak jövedelmétől.

Kétpilléres rendszer javasolnak

Erre a legtöbb szakértő a svájci indexálást vagy a kettős indexálás bevezetését javasolja, amelyek részeként a nyugdíjakat az infláció mellett részben a fizetések növekedésének ütemében emelnék. Az Egyensúly Intézet szakértői ehelyett egy kettős rendszer bevezetését javasolják. Szerintük:

• legyen egy általános adóbevételekből fizetett szolidaritási pillér, ami a nyugdíjkorhatár betöltése után mindenkinek automatikusan járna, és ami megegyezne a létminimummal (2025-ben ez 174 ezer forint volt);
• és legyen egy megtakarítási pillér, amelyben a dolgozók egy virtuális számlára gyűjthetik a befizetéseiket, amelyen az állampapírhozammal indexálnák a felhalmozott pénzt.

Az utóbbin gyűjtött pénz egy kis részét az Egyensúly Intézet szakértői szerint a befizetők oktatásra, vagy akár egy sabbatical jellegű pihenőévre is felhasználhatnák, míg a pénz nagyon nagy részét a nyugdíjkorhatár betöltése után fix összegű havi kifizetésként kapnák meg.

Miből?

Felmerül a kérdés, hogy honnan lehetne ezt az egészet finanszírozni, főleg, ha a magyar társadalom folyamatosan elöregedik, vagyis egy nyugdíjasra évről évre egyre kevesebb dolgozó jut.

Az Egyensúly Intézet szakértői szerint azt nem lehet megúszni, hogy egészen egyszerűen többet költsünk erre a területre, mint most. Ez azért sem lehetetlen feladat, mert

az Európai Unió országai közül Magyarország költ az egyik legkevesebbet öregségi nyugdíjakra.

Az ábrán látszik, hogy az Európai Unió országai átlagosan a GDP-jük 9,3 százalékát költik öregségi nyugdíjakra, Magyarország azonban ennek kevesebb mint kétharmadát, csak 5,4 százalékot. Az Egyensúly Intézet tanulmánya amellett érvel, hogy érdemes lenne ennél többet költeni erre a célra, de csak akkor, ha az új nyugdíjrendszer a mostaninál igazságosabb, kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb lenne.

Felmerül viszont a kérdés, hogy lesz egy bőkezűbb nyugdíjrendszer fenntarthatóbb. Az egyensúlyosoknak erre a fenti, kétpilléres nyugdíjrendszer bevezetésén kívül az a javaslata, hogy:

• a nyugdíjkorhatárt ne egy konkrét életkorhoz, hanem a várható élettartamhoz kössük, vagyis a várható élettartam növekedésével automatikusan nőjön a nyugdíjkorhatár is.
• Illetve úgy alakítsuk át a nyugdíjak összegének kiszámítását, hogy az új rendszer a mostaninál jóval hangsúlyosabban jutalmazza a hosszú szolgálati időt, vagyis azt, ha valaki 40, illetve 45 évnél többet dolgozik és fizet adót.

Az Egyensúly Intézet pontos szakpolitikai javaslatcsomagját – a másik 32 általuk megjelölt problémával, és az azokra adott válaszokkal együtt – a nemrég megjelent, Magyarország-kézikönyv, 33 megoldás 33 égető problémára című könyvben lehet elolvasni. A kötetet szerkesztő Boros Tamással készült interjúnkat itt lehet elolvasni.

Magyarország legnagyobb problémáiról, és az ezekre adható potenciális megoldásokról szól a Telex és az Egyensúly Intézet közös műsora, a Magyarország jövő időben, ami kéthetente jelenik meg a Telex YouTube-csatornáján. A szegénységből való kitörés lehetőségeiről szóló adásunkat itt lehet megnézni: