Megnéztük az ország legolcsóbb karácsonyi vásárát
Az Aldi idén először nyitott karácsonyi vásárt az országban, helyszínnek a XIII. kerületi Pannónia utcai üzlet parkolóját választották. Odamentünk a nyitásra, hogy megnézzük, milyen a hangulat az ország valószínűleg legolcsóbb karácsonyi vásárán, ami nem meglepő módon pont olyan volt, mint amilyenre egy élelmiszerüzlet parkolójában megrendezett karácsonyi vásár hallatán számítani lehetett: a meghittséget teljesen nélkülöző, végtelenül nyomasztó és csendes, de legalább szemtelenül olcsó.
A magyarok jelentős részének nagyon alaposan meg kell gondolnia, mire költ, és a belvárosi karácsonyi vásárok árfekvése biztosan elborzasztja. A lakosság 45 százaléka még mindig havi 300 ezer forintnál kevesebb bevételből él és az élelmiszerárakat nagyon magasnak érzi. Igaz, hogy az infláció már 4 százalék alatt van, de az emberek még sokkal magasabbnak érzékelik. Pont emiatt a szinte már nevetségesen olcsó kínálat hallatán óriási tömegre és a 450 forintos forralt borért, valamint a 390 forintos kenyérlángosért egymást taposó látogatókra számítottam. Az előbbit több mint ezer forinttal drágábban lehet megvásárolni a legnépszerűbb fővárosi vásárokon, de még a miskolci adventi vásárban is csak egy deci forralt bort kapnánk annyiért, amennyiért az Aldi vásárán három decit. Az üzletlánc egyébként a vásár bevételét jótékony célra fordítja, a Magyar Élelmiszerbanknak ajánlja fel a teljes összeget.
Ezek után a teljes nihil fogadott minket a Pannónia utcai parkolóban. Péntek délután nagyrészt idősek és kisgyerekes családok szótlanul várakoztak a kígyózó sorokban, valamint a munkából érkező, a karácsonyi tájat megidéző papírpoharakat szorongató vagy éppen kenyérlángost majszoló középkorú párok alkották az Aldi első karácsonyi vásárának közönségét. Nem túlzok azzal, hogy ennyire csendes és fáradt embertömeggel Budapest kellős közepén soha korábban nem találkoztam, még úgy is, hogy a vásárban töltött egy óra alatt viszonylag gyorsan cserélődtek az emberek, legtöbben csak egy-egy forralt borért és kenyérlángosért ugrottak be a vásárba. A velem együtt a sorban várakozó, a hátizsákján lógó két Labubut körbemutogató kisiskolás lány volt az egyetlen látogatója a vásárnak, ami arra emlékeztetett, hogy a fővárosban vagyunk.
A teljes élményt csak három dolog különböztette meg egy hagyományos ételosztástól: a háttérben halkan – nem győzöm ismételni, de tényleg nagyon halkan – szóló klasszikus karácsonyi dalok, a parkolóban a kisgyerekeknek felállított, az Aldi Facebook-posztjában izgalmasként jellemzett, a valóságban inkább szebb napokat látott, angyalokkal díszített körhinta, valamint a bankkártyaterminálok csipogása. A dekorációt pár égősorral, műfenyő girlanddal és karácsonyfadísszel letudták, karácsonyfát nem állítottak, a minimál hangerejű zenei aláfestés pedig inkább lehangoló, mintsem meghitt hangulatot idézett meg.
Ahogy arra számítani lehet ilyen árak mellett, a sorok már öt perccel a nyitás után viszonylag hosszúak voltak:
a kenyérlángosért, teáért, vegán almás péksüteményért és bajor perecért kígyózó sorban 12, a gőzölgő forralt borért és hotdogért 15 percet vártunk.
Ekkorra már körülbelül 80-90 fősre duzzadt a vásározók száma, az Aldi által kihelyezett padok is elkezdtek megtelni. A pékárukat egyébként ugyanannyiért árulták, mint amennyibe a Pannónia utcai üzletben kerül, a kenyérlángost és a perecet is melegen adták a vásározóknak. A kezdeti lassúság után viszont elkezdték pörgetni a sorokat az egyébként végig mosolygó, készséges eladók, és pár percen belül mindenki sorra került. A harmadik bódéban többek között az üzletekben is kapható szaloncukrot, marcipánkenyeret, mandulaválogatást és süteményt árultak, ez váltotta ki a legcsekélyebb érdeklődést, egy-két vásárló lépett csak oda a pulthoz.
Ár-érték arányban kifogástalan volt a vásár kínálata, ezzel a megkérdezett látogatók is egyetértettek. A teánkra várva a sorban az üzlet közelében élő nyugdíjas nő azt mondta, a kíváncsiság és az elérhető árak miatt látogatott ki, a többi érdeklődő nagy részéhez hasonlóan ő is az élelmiszerlánc Facebook-posztjából értesült a vásárról. Többen élelmiszervásárlás előtt vagy után vásároztak, miután meglátták a díszeket az üzlet parkolójában, de senki sem maradt pár percnél tovább.
A forró tea határozottan ízletesebb volt, mint amire a menzás évekből emlékszem. A forralt bor a vásárra velem tartó kollégám szerint kifejezetten finom volt, egy tízes skálán hetesre értékelte, még úgy is, hogy narancs, citrom vagy fűszerek nem voltak benne. A 800 forintos, kolbásszal és savanyú káposztával megtöltött hot dog több mint vállalható volt, sőt, vastagon megszórták ropogós pirított hagymával is. Fél négy körül aztán elkezdtek körbejárni az aldis alkalmazottak a sorban állók között, háromféle saját márkás édességből lehetett lecsapni kóstolóra.
Összességében az Aldi karácsonyi vásárán kicsivel több mint 2000 forintot költöttünk és bőségesen teleettük magunkat, de a teljes élmény – a forralt bort leszámítva – nem sokkal különbözött attól, amikor két szeminárium közötti szünetben, idő hiányában átrohantunk az egyetemhez közeli Aldiba egy olcsó sajtos pogácsáért.
Egy parkolóban, a betonon állva szupermarketes pékárut ettünk, majd a nulla tápérték miatt kissé bűntudattal, de elégedetten nyugtáztuk: legalább nem kellett sokat fizetni. A grincslelkű látogatókat nem ez az élmény fogja megszállott karácsonyfanatikussá változtatni, viszont cserébe jó ügyet támogathatunk, és egy finom forralt bor kortyolgatása mellett elégedetten nyugtázhatjuk, hogy elvétve, de azért vannak még olcsó helyek az országban.
