„Jönnek jobb idők, de fel kell készülni a rosszabbakra is. Most egy ilyen rosszabb van” – megkérdeztük az embereket, miért állnak sorban az új orosz diszkont előtt
„Várjál, felhívlak, mutatom, mik vannak itt: törlőkendő, WC-papír, ott hátul lesz párizsi is”
– sorolta egy nő a telefonban, később már videócseten az itthon Basket Plusra keresztelt orosz szuperdiszkontban a látottakat. A külföldön Mereként futó hálózatra közel másfél évet vártak a magyar vásárlók, de láthatóan nem hiába: még több mint egy héttel a nyitás után is hosszú sorok alakulnak ki hétvégén a bolt előtt, az egyik eladó azt mondta, „azért, mert nálunk ilyen olcsó minden”.
A raktárépületre hajazó Basketnak már érkezéskor más feelingje van, mint a megszokott boltoknak. Ahogy behajtottam a 18. kerületi parkolóba, és elhaladtam a láthatóan üzemképtelen bolti sorompó lógó kábelei mellett, elkezdődött a harc: amint felszabadult egy parkolóhely, máris villámsebességgel megpróbáltak ketten-hárman lecsapni rá. Szombat délelőtt igazi gyorsasági verseny leparkolni a bolt előtt. Ha a bejárattól messzebb – olyan fél perc sétára – mégis sikerült megállni, akkor sem vagyunk túl a nehezén. Be kell még állni a kígyózó sorba, ahol nagyjából kétpercenként morgolódik valaki azon, ha a vásárlást befejezők visszahozzák a bevásárlókocsit a boltba, ideiglenesen beelőzve ezzel a sort.
„Most nyílt, igaz, hogy olcsó, azt nem tudjuk, népszerű-e. Inkább azt mondanám, ismerkedik vele itt mindenki” – mondta egy, a vásárlását már befejező nő, aki párjával jött az üzletbe. Ők több mindenből vettek egyet-egyet, mosószert, tésztát, WC-papírt és konzerveket is dobtak a bevásárlókocsiba, hogy többféle terméket kipróbáljanak. Azt mondta, ha jó lesz, járnak majd ide, mert megéri utazni, ha olcsó a bolt. Miért lehet olcsó? – kérdeztem, de erre is megvolt a válasza: „Itt nincs csilli-villi, így néz ki, azért kerül ennyibe, mert ilyenek a diszkontok. Raklapon van, leszeded, ennyi”.
Ahogy korábban írtuk, az első Basket Plus üzlet a Mohu egyik budapesti hulladékudvara mellett található, az áruk pedig lényegében különösebb rendszer nélkül, bálákban állnak a raktárban. Semmi díszlet, szürke fények, egy-egy áruhalom előtt celluxszal ragasztott nyomtatott papíron rövid elnevezés, ár látható. Bent harisnyától szafaládén és párizsin át a fűszerekig, kávékig és konzervekig minden van, még tejszínhab ízű vodka is.
Húst itt inkább nem
„Más nagy boltokba is azért megy mindenki, ami akciós, nagyon elszálltak az árak, én is érzem az infláció hatását” – mondta egy nő a sorban állva. Szerinte a Basket esetében egyedül az lesz a kérdés, hogy milyen minőségű az, amit kínálnak, de ha bejön, neki úgy is megéri érte az utazás, hogy nem Budapesten él. „Mi külföldre is járunk vásárolni Szlovákiába, sok minden sokkal olcsóbb már ott, mint itthon” – magyarázta. Úgy látta, hogy a bevásárlás-turizmus megéri, még úgy is, hogy elmegy rá benzin: az utazás legalább egy program is egyben, nagy tételben vásárolva pedig megéri. Itt egyedül az aggasztotta, hogy nem tudja, honnan érkeznek ezek az áruk, és miért ilyen olcsók. Ezért húst, párizsit nem fog venni, azt már előre eldöntötte.
A sor közben gyorsan haladt, hamar jutottunk be a boltba, hogy aztán bevásárlókocsikat kerülgetve szét lehessen nézni. Én belépve nem sok jóra számítottam, életemben egyszer Litvániában voltam Merében, ahol maradandó nyomot hagyott a nyomasztó sétálgatás a hűtőpultban zöldülő húsok és a kiöntött olcsó piák között, amiket sorra pakoltak kosarukba a helyiek. Az itthoni bolt szerencsére azért nem ennyire nyomasztó, bár magam sem tudom megmondani, miért. Külföldi társához képest letisztultabb, bár így is tele van szétszórt és feltépett dolgokkal. Rohadni viszont itt egyelőre semmi nem rohad. Az pedig ad egy hangulatot, hogy lépten-nyomon olyan bátor mondatokba botlik az ember, minthogy: „Kicsim, nézd, lángospor, ne próbáljuk ki?”. Végül nem próbálták ki, még ebben a boltban is sokallták az árát.
Az ár érthetően meghatározó itt is, az olcsóság mellett is sokan számolgatják, hogy mi mennyi, és hogyan fér bele a büdzsébe. Nem is meglepő, az elmúlt évek inflációja még érzékenyebben érződik az élelmiszereken – olyannyira, hogy részben 2021 és 2024 között gyorsabban nőtt az élelmiszerek ára, mint 2010 és 2021 között, amin a kormányzati intézkedések sem tudtak segíteni, sőt, egyes elemzések szerint rontottak a helyzeten. Az élelmiszerek ára az általános inflációnál is nagyobb növekedést mutatott az elmúlt években, 2024-ben Romániában és Szlovákiában is olcsóbb volt az élelmiszer, mint itthon. A kistelepülések boltjainak bezárási hullámát gyorsító árstop, majd az újabban bevezetett árrésstop ráadásul a Publicus idei felmérése szerint nem győzte meg a magyarokat: a megkérdezettek 5 százaléka érezte csak úgy, hogy lényegesen kevesebbet fizet a kasszánál azóta, hogy a kormány bevezette az árrésmaximálást több termékre.
„Én a TikTokon láttam, hogy ez a bolt nagyon olcsó, mondtam is anyának, hogy akkor el kell jönnünk” – mesélte egy nő, aki már a mellettem álló autóba pakolt be a bevásárlókocsiból. Sok más vásárlóhoz hasonlóan ők is csak kipróbálásra vettek egy-egy dolgot, két dolog minőségéből nem engedtek, így az olcsóság ellenére nem itt fogják beszerezni: ez a hús és a WC-papír. Ők Mosonmagyaróvárról jöttek, és ha beválik a Basket, fognak is még – csak, mint mondták, akkor már beszerveznek többeket maguk mellé az autóba, hogy az útiköltséget fel lehessen osztani. „Kíváncsiak voltunk mi is, nyitáskor mindig vannak akciók, de itt állítólag ez nem akció, ennyibe fognak kerülni később is” – mondta a nő, majd hozzátette: pár évvel ezelőtt sokkal kevésbé nézték az árakat, most már viszont úgy vásárolnak, hogy megnézik, hol van akció, aztán oda mennek el.
Enni kell
„A savanyúság itt drága, sajt is van máshol olcsóbban, de minden más ára jó, a szálas tea, mosószappan, fűszerek és a WC-papír is megéri itt” – sorolta egy nő a boltban az árakat más boltokhoz viszonyítva. Felemelt egy csomag piskótaalapot, ami, mint mondta, kókuszgolyóhoz, pohárkrémhez is kiváló: „Ez itt majdnem 600 forint, máshol ezer forintba kerül akcióban. Egy főnyeremény”.
„Árérzékeny vagyok, alacsony jövedelemmel, pedagógus pályán, ezzel talán mindent elmondtam”
– magyarázta, miért ismeri ilyen jól az árakat. Kíváncsi volt erre a boltra, mert az akciókat keresi egyébként is mindenhol, „elszórni való pénzem nincs, így muszáj így vásárolni”. Szerinte az élelmiszerárak emelkedését nagyjából a katasztrófa szó írja le, és lehet jó áron vásárolni itthon is, de ahhoz nagyon-nagyon tudatosnak kell lenni: készen nagyjából semmit nem lehet megvenni, mindent házilag kell elkészíteni, és azt is tudni kell, mennyire lehet túlnyúlni a szavatossági időn.
Mint mondta, a Basket valószínűleg azért is tud olcsóbb lenni, mert kisebb az árrés, és lényegében nincs berendezés, „de a boltban nem a berendezést, nem is a csomagolást esszük meg, hanem azt, ami benne van”. A tanítványainak is igyekszik megtanítani a tudatosságot a pénzköltésben, de hiányolja, hogy más iskolákban ilyet nem tanítanak. Azt a tanítványok szülein is látja, hogy „vastagon érezni az elszegényedést”, és rákényszerülnek az emberek a spórolásra. „Jönnek jobb idők, mindig vannak olyanok is, de fel kell készülni a rosszabbakra is. Most egy ilyen rosszabb van” – tette hozzá.
„Az ellen nincs kifogásom, hogy ki árusít, gyerekként is szerettem az orosz termékeket. Csak korrekt legyen” – mondta egy másik vásárló arra, hogy a Basket egy orosz lánc. Azt mondta, ő egyedül az egészségén nem spórol, az élelmiszerárak emelkedését viszont nem tartja korrektnek, mert „ennie mindenkinek kell”. Mint mondta, nyugdíjjal ki kell azért számolni, mit vesz az ember, ez a bolt pedig erre jó lehetőség, mert mégiscsak „pénzből élünk”.
Egy zacskó WC-papír azért jöhet
Ahogy sétáltam a boltban, háromféle embertípust különítettem el: van, aki csak belerakja a kosarába azt, ami megtetszik, de van olyan is, aki hosszan áll a termékek felett, olvasgatja a címkéket az összetevőkről. „Vegyünk forró csokit?” – kérdezte egy férfi, mire hamar érkezett a válasz: „én azt biztos meg nem iszom”. A harmadik csoport egyértelműen azoknak a köre, akik csak kíváncsiságból jöttek be, de végül nem vesznek semmit, csak járkálnak a feltépett és megkóstolt sütis zacskók, kiömlött magok között.
A fiatalabbak között akadt olyan, akinek az árak tetszenek, de ennyit nem utazna még egyszer értük, meg olyan is, aki csalódott. „Ebben semmi boltszerű nincs, ez egy raktár, koszos, a csomagok szét vannak tépve” – mutatott egy nő a földre. Szerinte az a baj, hogyha „azt mondják az embernek, hogy valami száz forinttal olcsóbb, akkor rohannak, hogy akár egymást fellökve megvegyék”. Hozzátette, „az infláció miatt vannak itt, mert rosszul állnak pénzügyileg, és fillérre számolják ki a dolgokat”. Szerinte a háztartási termékek érhetik inkább meg a boltban, mert a WC-papír és a mosószer tényleg jó áron van, ezen pedig még mindig jobb spórolni, mint az ételen.
Míg ő üres kocsival ment ki a boltból, addig van olyan, aki három bevásárlókocsit is megpakolt bent. Egy salgótarjáni pár elmondása szerint másfél órát töltött a Basket Plusban, az egyetlen bajuk az volt, hogy „olyan mintha készlethiány lenne, sok minden nem volt a boltban, ami online a képeken igen”. A teli kocsik mellett arról beszéltek, hogy nagybevásárlást akartak itt, ez most kisebb lett, de megérte így is, mert vidéken szerintük minden drágább. „Ez sokkal olcsóbb, mint nálunk bármi, kipróbáljuk, ha beválik, járni fogunk ide” – mondták, majd sorban elkezdték bepakolni a WC-papírokat, mosószereket, rúd párizsit és fagyasztott árukat az autóba.
Visszamentem a sorhoz. Egy nő ismerőseivel érkezett a Basket Plusba, mint mondta, „régóta olvastunk a Meréről, nagyon vártuk, hogy megnyíljon, csak nem tudtuk, milyen néven fog”. Ők mindenhova elmennek, ami új bolt, inkább kíváncsiságból jöttek ide. „Egyértelműen az olcsóság miatt jönnek az emberek, de valószínűleg ez még a Pennynél is rosszabb minőségű lesz” – vélekedett a csapat egyik tagja. Szerinte a beszerzés miatt lehetnek olcsóbbak a termékek, és ez kapóra is jön az embereknek: „a legolcsóbb helyeket kell már megkeresni, mert ha nem figyel az ember, nagyon elmegy a fizetés”.
Az nem zavarta őket, hogy orosz lánc jött Magyarországra, bár nem tartják szerencsésnek az időzítést az orosz–ukrán háború fényében. De „ez valószínűleg egy többéves folyamat volt, és vásárlásban amúgy sincs ideológia. Lehet felőlem türkmén is, akármi, mi csak vásárolni jöttünk”. Mint mondták, felvágottat, húst biztos nem fognak venni, de ha tényleg jó áron lesznek a dolgok, akkor a tusfürdőn elgondolkoznak. „Szerintem semmit sem veszünk” – mondta aztán egyikőjük, mire a másik végigmutatott a kiérkező bevásárlókocsikon: „azért egy WC-papírt csak veszünk, látod, azt mindenki vett”.
