Napenergia-szabályozás: mi a fontosabb, a stabil környezet vagy az adófizetők védelme?

Tegyünk fel egy általános kérdést, amire a konkrét helyzetekben biztosan nem egyszerű a válasz. Mikor jár el jobban egy kormány?

• Ha a megváltozott iparági környezetben az adófizetők (és jelen esetben kiemelten is az ipari fogyasztók) védelmében beavatkozik egy szabályrendszerbe?
• Vagy akkor, ha azt mondja, hogy én korábban vállaltam egy szabályrendszert, most már illik kitartanom mellette, hiszen ezt ígértem?

A Magyar Közlönyben megjelent egy hosszú nevű rendelet, amelynek a száma 7/2025. (I. 31.). A rendeletről először a 444.hu hozott cikket. Az új szabály lényege, hogy van egy olyan megújuló energiát támogató rendszer Magyarországon, a kötelező átvételi tarifa (KÁT), amelyet ugyan már jó régen kivezettek, de jelentős anyagi terhei vannak és lesznek a jövőben is.

A kormány azt szeretné elérni (ostorral és répával, vagyis szigorítással és engedményekkel), hogy azok a megújuló erőművek (döntő részben naperőművek), akik ebben a rendszerben indultak, lépjenek ki a szabad piacra és a kereslet-kínálat függvényében értékesítsék a megtermelt áramukat.

A hőskorban

Ma már rengeteg naperőmű működik az országban, de amikor az Európai Unióban egyre hangsúlyosabb lett a megújuló energia, ez még egy nagyon kockázatos, kiszámíthatatlan beruházás lett volna, ezért a magyar kormány gáláns programot hirdetett.

2016 végéig (egészen pontosan a 2016. december 31. előtt beadott engedély-kérelmek megvalósításáig) a megújuló energiapiac beruházói kiszámítható (7 százalék feletti) megtérüléssel kalkulálhattak. Úgy tudtak naperőműveket építeni, hogy a kormány garantálta, hogy elismeri a befektetők költségeit és szép magas, ráadásul emelkedő áron átveszi tőlük az áramot úgy, hogy még nyereségük is maradjon. Ne feledjük 2016-ban a 7 százalék még remek megtérülés volt, bőven az infláció elszállása előtt jártunk, sőt, konkrétan nem volt érdemi pénzromlás akkor Magyarországon

A nagy KÁT-reform

Aztán a KÁT-ot felváltotta egy új megújuló támogatási rendszer, a METÁR, ez a támogatás nem garantált fix megtérülést, hanem versenyeztetett, és csak a legjobb projektek kaphattak állami támogatást.

A KÁT-támogatást eddig indexálták az inflációval, de fogalmazzunk úgy, hogy a támogatás „eldrágult”. Pontos számot nem tudunk, abban gyakorlatilag minden elem változó, de a rendszer fenntartása évi nagyon sok milliárd forintba kerül. Első körben az államnak (a rendszerirányító MAVIR-nak), de mivel azt áthárította a fogyasztókra, a fogyasztóknak. Csakhogy Magyarországon a lakosság rezsiáron kap áramot, így az egész rendszert az ipari fogyasztók fizették, ami aligha tett jót a magyar ipar versenyképességének. Ebből fakadt a fent olvasható „beavatkozzunk vagy ne avatkozzunk be” dilemma.

Említettük, hogy a szükséges támogatás mértékét nehéz előre megmondani, mert az olyan tényezőktől függ, hogy a KÁT-os erőművek mennyi áramot termelnek, hol van a piaci ár (a támogatásnak ugyanis csak a kötelező tarifa és a piaci ár különbségét kell kipótolnia). Az ugyanakkor biztos, hogy 2024-ben többszörösére nőttek a támogatási költségek a megelőző évhez képest, Például azért, mert a villamosenergia piaci ára már nem volt olyan kiugró, mint a korábbi években. Ez persze önmagában jó hír, de ilyenkor többet kell támogatni, hiszen a KÁT-ár és a piac ár közötti különbség nagyobb.

A kormány megelégelte

A kormány most egy rövid rendeletben rögzítette, hogy a jövőben, egészen pontosan 2025. január 1-től a veszélyhelyzet végéig, de legfeljebb a 2029. év végéig az indexálás nem alkalmazandó. A kötelező átvételi árak a tárgyévet megelőző évre megállapított szinten maradnak. Ez tehát az „ostor”, míg a „répa” így szól: a szabadpiacra önként kilépő kötelező átvételre jogosult termelők továbbra is élvezhetik az adómentességet.

A változtatás azért védi az erőműveket is, ha túl nagy az infláció, visszatér az indexálás:

Ha a Központi Statisztikai Hivatal által a tárgyévet megelőzően utoljára közzétett, a megelőző év azonos időszakához viszonyított aktuális (utolsó) éves fogyasztói árindex értéke az 1,06-ot eléri, akkor a tárgyévre a bekezdés nem alkalmazandó.

A KÁT-osok tehát a jövőben is választhatnak, maradnak a kötelező átvételi rendszerben, amellyel jó esetben keresnek, de azért a 6 százalék alatti éves inflációval reálértéken romlik a modelljük, vagy váltanak a szabad piaci létre.

Nem könnyű dilemma

A szabad piac egyébként egyáltalán nem tűnt mindig rossz döntésnek, gondoljunk csak a 2022-es energiaválságra, amikor eszelős mértékben felmentek a gáz- és az áramárak. Ilyenkor a KÁT-osok előtt érdemi döntési lehetőség volt, hogy ott hagyják a védett, langymeleg akolt, ahol a gazda mindig ad ugyan enni, viszont, ha kibátorkodnak a legelőre, akkor sokkal finomabb és zsírosabb falatokhoz juthatnak.

Az egész dilemmáról a Wattler szakcég oldalán olvasható egy remek elemzés. A cikk is megállapítja, hogy a támogatás finanszírozása minden, nem egyetemes szolgáltatás keretein belül villamos energiát felhasználó fogyasztó számláján megjelenik, függetlenül attól, hogy alkalmaz-e megújuló energiaforrást vagy sem. Ráadásul a változó összeg igen komoly részét jelenti immár a magyar ipari áramszámláknak, mint említettük, pontos összeget nem lehet írni, hiszen minden elem folyamatosan változik a számlán.

A múltról azért már könnyebb adatokat ismertetni, a napelemes termelők, akik a legnagyobb arányban termelnek a KÁT rendszerben, egységnyi villamos energiáért 2023-ban 40,34 forint/kWh-t kaptak, 2024-től pedig 47,04 forintot (2023-ban 17,6 százalék volt az infláció).

A rendszerirányító MAVIR jelentései alapján a KÁT támogatásra jogosult erőművek beépített teljesítménye 3000 MW feletti, amelynek 90 százaléka naperőművi kapacitás. A KÁT termelők nagyjából a negyedét adják a magyar erőművi kapacitásoknak.

Az alapkérdés természetesen megmarad, az ilyen utólagos belenyúlásoknál mindig az a probléma, hogy mi van, ha egy KÁT-os azzal érvel, hogy ő annak tudatában fektetett be, hogy az átvételi tarifa inflációval emelkedik? Neki elég azt mondani, hogy a gáláns támogatással már eleget kerestél, vagy ő jogosan érvel az ellen, hogy a szabályrendszerbe miért nyúl bele ebbe a kormány.