Új vezetője lesz az adósságkezelésnek, de Nagy Márton és Varga Mihály is kell a forint megtámasztásához

Hoffmann Mihály lesz az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) új vezetője – tudtuk meg a témára rálátó forrásoktól. A szakember február 1-jével érkezik a posztra, legutóbbi munkahelye az Eximbank pénzügyi vezetői posztja volt. A közvélemény előtt kevésbé ismert, de az egykori kollégái, főnökei által sokat dicsért Hoffmann történetét mindjárt részletesebben is bemutatjuk, mert az kifejezetten érdekes, előbb azonban kezdjük a nagy képpel, vagyis azzal, hogy a nagy hazai pénzügypolitikai forgószínpadon miért lett most kiemelt fontosságú, hogy a kormányzat hiteles embereket nevezzen meg, és végre megpróbáljon nyugalmat teremteni a befektetők körében.

A befektetők utálják a hisztit

A magyar gazdaság talán legkellemetlenebb aktuális tünete az, hogy a forint minden erőfeszítés ellenére gyengül, e sorok írásakor úgy 415 forint egy euró és 404 forint egy dollár. Természetesen ezt mindig meg lehet magyarázni pusztán külső okokkal is, közel van a háború, gyenge az európai kereslet, bizonytalanságot okoz Donald Trump elnöksége.

Mindegyik igaz, de közben a magyar forint rendre alulteljesít más regionális devizákhoz képest,

pedig a gazdaság fundamentumai összességében ezt nem indokolják. Nem politikai indíttatású feltételezés tehát, hogy a befektetőknek olyan dolgokat kell beárazniuk, amivel nem szeretnek foglalkozni, inkább ez zavarja őket. Ilyen az instabilitás és a veszekedés a gazdaságirányításon belül.

A befektetők nem szeretnek például azzal foglalkozni, hogy a magyar gazdaságpolitika vezető szereplői olykor egészen személyeskedő hangnemben veszekednek (a szembenállás elsősorban a jegybank és a kormány, vagy konkrétabban Matolcsy György jegybankelnök és Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter között volt erőteljes).

De azt sem szeretik, ha a szabályozás nagyon impulzív, állandó az ötletelés, sorra érkeznek az unortodox megoldások. Rövid távon jó ötletnek tűnhet az, hogy amennyiben a piac nem úgy viselkedik, ahogy a jogalkotó szerette volna, akkor állandóan érkeznek a rapid szabályváltozások, bankokról, állampapír-vásárlásról, befektetési alapokról. De ha a befektetők instabilitást éreznek, az nagy probléma, és ha jobban lehetne Magyarországon tervezni, biztosan vonzóbbak lennének a magyar befektetések, így erősebb lehetne a forint.

Egyelőre azonban a gazdaságpolitika súlyos bizonytalanságot áraszt, és ennek az egyik eleme, hogy éppen minden átalakulóban van.

Új lesz a kormányzati gazdaságpolitikai irányítás, a Nemzetgazdasági Minisztériumba (NGM) olvadt a Pénzügyminisztérium (PM), de új lesz a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetése is, és, mint a cikk elején felvetettük, új lesz az Államadósság-kezelő Központ vezetése is. A kormányzat egyelőre vonakodik felfedni több kulcsszereplő kilétét, de azért felröppent már elég sok név.

Pedig lehetne erősebb is

De miért mondjuk azt, hogy a forint lehetne erősebb is? Ennek sok tényezője van:

• A külkereskedelmi egyenlegünk pozitív, vagyis Magyarország többet exportál, mint amennyit importál, azaz van egy természetes devizaleváltási (forintkeresleti) igény a piacon.
• A forintnak szép hazai reálkamata és szép nemzetközi kamatelőnye van, a forintbefektetések (magyar állampapírok) vonzók lehetnének mind a más kötvénypiacon elérhető hozamokhoz képest, mind a magyar befektetőknek az inflációhoz viszonyítva.
• A lakossági fogyasztás nemzetközi viszonylatban nem alakul rosszul, az infláció emelkedhet ugyan, de mostanra azért vállalható szintre mérséklődött.
• A 2024-ben megbicsaklott ipari és beruházási adataink is lassan javulnak. Némi csúszással, de csak kiépülnek új ipari kapacitások, és bár az európai kereslet továbbra is alacsony, amikor a forint gyenge nemzetközi viszonylatban, az javítja a magyar versenyképességet, ezzel a keresletet a termékeinkre.

Vagyis lehetne gazdasági növekedés, jöhetne a forinterősödés, csak jó lenne, ha Magyarországon nem veszekednének annyit házon belül a szabályozók, ha nem lenne annyi konfliktus az Európai Unióval, nem az állam mondana le európai forrásokról, stabilabb lenne a gazdaságpolitika. Hiszen ennek árát mind-mind a magyarok fizetik: ha nem jön uniós forrás, többet kell beszedni a különadókból, de a banki tranzakciók nagyobb díjait és a kiskereskedelem adóit végeredményben csak mi fizetjük.

A forintnak mindenesetre valamelyest már biztosan meg lehetne nyugodnia, de ehhez az kell, hogy a gazdaságpolitika új aktorai hiteles személyekkel vegyék körbe magukat, ne kormányozzanak hektikusan és a piacok ellenében, valamint ne legyen annyi nyilvános vitájuk egymással.

Ezek közül az szinte biztosan teljesülni fog, hogy az új vezetők kevesebbet veszekednek majd egymással. Lehet, hogy Nagy Márton és Varga Mihály viszonya minisztertársakként nem volt felhőtlen, de az borítékolható, hogy olyan Varga–Orbán- és Varga–Nagy-csörtékre nem lehet számítani, amelyek Matolcsy György esetében benne voltak a pakliban.

Izgalmasabb kérdés, hogy mennyire lesz határozott jegybanki vezető Varga Mihály, mennyire lesz „nyugodtabb” miniszter Nagy Márton, mint amilyen eddig volt. Emellett viszont az is számítani fog, milyen sikerrel vezeti az adósságkezelést egy rendkívül hektikus időszakban a sötét ló, Hoffmann Mihály, akinek

kezdetnek rögtön akkora feladat jön szembe, mint a februári–márciusi PMÁP kamatfizetés után felerősödő forintkivonás a lakossági állampapírpiacról.

Az ÁKK első embere

Háttérbeszélgetéseken sok egykori kollégájával és főnökével tudtunk beszélgetni, ezért alaposan körbejártuk, milyen a megítélése az ÁKK élére várt Hoffmann Mihálynak. A jó hír az, hogy a megkérdezettek kivétel nélkül azt mondták, hogy megfelelő helyre kerül a magyar adósságkezelés irányítása. Hoffmann állítólag korábbi jegybanki karrierjében bizonyította, hogy rendkívül képzett, felkészült, tisztességes monetáris szakember, aki remek tanulmányokat írt, majd gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán. Pályája végén a devizatartalékokért felelt, itt viszont beleszaladt egy irgalmatlanul nagy pofonba.

A Covid kirobbanása után az MNB elaludt, és hirtelen kiderült, hogy Magyarországnak nincs elég devizája, miután 2013 és 2020 márciusa között legalább 7 milliárd euróval apadt a magyar devizatartalék. Akkor ez belefért, mert a piacok szép nyugodtak voltak, a világjárvány kitörése azonban új helyzetet teremtett. Először olyan ötletek merültek fel, mint hogy forduljunk ismét az IMF-hez, kérjük Kína segítségét. Aktivizálta magát Patai Mihály alelnök és Palotai Dániel is, aki ekkor már az MNB-ből átült az IMF-hez, de végül maradt a bevált megoldás: újra devizában kell eladósodni.

Ahogy az egykori munkatársak emlékeznek, a magyar kormány sokáig hitt az önfinanszírozásban, kerülte a devizakötvény-kibocsátásokat, de 2020 elején több mindent is benézett Magyarország. A lakosság fizikailag nem jutott el a bankba, a postára, a kincstárba, pedig korábban még viszonylag sokan vettek személyesen állampapírt, ez a vevői kör kiesett.

A gyorsan berobbanó Covid-hatások, vállalati problémák, a megérkező munkanélküliség és a vírus gazdasági hatásaitól félők óvatossága miatt is kevesebb pénzért vettek az emberek állampapírt. Közben az állam is viszonylag hamar költekezésbe fogott, hiszen próbálta tompítani a vírus hatásait. Esett viszont a forintárfolyam, vagyis egyesek menekültek is a forintmegtakarítások irányából. 2020 áprilisában tehát a pusztán önfinanszírozásra építő program megbukott. Ezt persze nem így jelentették be, hanem azt hallhattuk, hogy 2020-ban Magyarország újra 4 milliárd euróért megy ki a nemzetközi piacra.

A nagy nyugati befektetési házak, a Citigroup, az ING Bank és a JP Morgan Securities gyorsan segítettek, bár ahogyan az a kockázatos időszakban jellemző, nem volt olcsó az első 2 milliárd eurós kötvénycsomag eladása, amivel sikerült 29 milliárd euróra visszaemelni a nemzetközi tartalékok szintjét. Mindez a nyilvánosság előtt talán nem volt látványos kudarc, de azért a jegybankban, vagyis házon belül, annak számított. 2020 májusában az MNB-ben is kellett felelős, a hónap végén

Nagy Márton alelnök és Hoffmann Mihály, a devizatartalékokkal közvetlenül foglalkozó vezető lett a szimbolikus áldozat

– emlegetik az egykori munkatársak.

Megmaradt a jó viszony

Azt ugyanakkor nem gondolták azt egykori kollégáik, hogy a devizatartalékos probléma abból adódott, hogy Hoffmann Mihály hirtelen elfelejtett modellezni, és ahogy hallottuk, vélhetően Nagy Márton sem kételkedett volt kollégája képességeiben. Mindenesetre a két eltávolított vezető ezek után jó viszonyban maradt, erre utal, hogy Hoffmann Mihály a Nagy Márton alá tartozó Eximbankban lett vezető.

Sőt, érdekesség, hogy amikor új szerepbe került Nagy Márton, vagyis a korábbi NGM-et és PM-et immár együtt vezető csúcsminiszter lett, akkor azonnal két szerepre is várták Hoffmann Mihályt az NGM-esek: az egyik az ÁKK vezérigazgatói posztja volt, a másik az NGM valamely fontos államtitkári pozíciója lett volna.

Amennyire tudjuk, az ÁKK-ban most amolyan betanítás, vagy átadás-átvétel zajlik, vagyis a távozó Kurali Zoltán maradt még egy hónapot, és az érkező Hoffmann Mihállyal kooperálnak a váltás előkészítésében.

Úgy hallottuk, Hoffmann esetében mínuszként legfeljebb azt lehet felhozni, hogy az ÁKK élén az állami és monetáris háttér mellett a klasszikus piaci tapasztalat is hasznos lenne, neki azonban nincs ilyenje. Ezen kívül azonban minden adottsága megvan ahhoz, hogy gyorsan ebbe is beletanuljon, mondták egykori munkatársai a Telexnek.

A bizalom visszaépítése

Bár az ÁKK első emberéé fajsúlyos pozíció, Nagy Márton és Varga Mihály tevékenysége a nemzetközi befektetők szempontjából talán még fontosabb lesz. Beszélgetőpartnereink szerint az a nehézség, hogy még ha megfelelő szakemberek kerülnek is szakmai posztokra, ezt a piacnak is el kell hinnie. Varga Mihály vélhetően szeretné megteremteni a hitelességét, amit első körben leginkább azzal tud segíteni, ha regnálása alatt az MNB nem kezd el azonnal kamatot vágni (ami egyébként nem elnöki jogkör, hanem egy testület, a Monetáris Tanács döntése).

Ezzel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök is beláthatja, hogy a gazdasági problémákba mostanában belebukó külföldi politikusok (legyenek azok britek, németek, franciák vagy amerikaiak) jellemzően nem is annyira a növekedés hiányába, inkább a magas inflációba buktak bele. Vagyis jó esetben a kormány is megérti, hogy a zéró infláció elnevezésű adottság és ajándék már nem létezik, ennek megfelelően kell alakítani a monetáris politikát is. Az általunk elért szakemberek ezzel kapcsolatban azt mondták, bíznak benne, hogy az új jegybanki vezetés véletlenül sem választja szét az irányadó kamatot és az alapkamatot.

Varga Mihály mindenesetre már december közepén megnevezte az MNB-ben a jövő kulcsembereit: Banai Péter Benő, Kurali Zoltán (az ÁKK jelenlegi elnöke) és Sipos-Tompa Levente. Aligha lenne meglepő, hogyha ők az MNB alelnökei, és így a Monetáris Tanács tagjai is lennének, vagyis érdemben meghatározhatják a jövő monetáris politikáját. Ez azonban még képlékenyebb, a jegybank vezetőváltásaival érdemes lesz egy kicsit később külön foglalkozni, hiszen ott csak márciusban lesz szervezeti váltás. A piacnak ezen a ponton arra lenne égető szüksége, hogy Nagy Márton csapatát is jobban megismerje, mert amit a minisztériumi oldalon látunk, az aligha a végleges csapat.