„A téli szünetben enélkül sok család éhezne” – évente negyedmillió ember jut ételhez a kidobástól megmentett élelmiszerből

„44 zsákot kaptunk ma, az olyan 250 kiló” – kiáltja oda nekünk Pál, az Élelmiszerbank raktárosa, amikor egy szerda reggel megérkezünk a szervezet XVII. kerületi raktárához. Miközben Pál kipakolja az autót, megtudjuk, hogy kürtőskalácsokkal vannak teli a zsákok. Nem csak egyszeri adományról van szó, egy sütödétől minden reggel megkapják az előző napról megmaradt, el nem adott kürtőskalácsokat, csak erről az egy helyről naponta 250-300 kiló adomány érkezik, ami még aznap el is jut rászorulókhoz.

Az Élelmiszerbank szervezésében megmentett élelmiszerből éves szinten több mint 250 ezer ember étkezéséről gondoskodnak. A működésük mostanra annyira hatékony lett, hogy 1000 forint adományból 30 ezer forint értékben tudnak megmenteni élelmiszert. Naponta 30 ezer kiló élelmiszert mentenek meg, és osztanak ki, ez indulásuk óta több mint 100 millió kiló élelmiszer. Ezt az eredményt elsősorban önkéntes munkára és közösségi összefogásra alapozva érték el, semmilyen nagyobb szervezet nem áll mögöttük.

Egy teljes napot töltöttünk Nagygyörgy Andrással, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatójával, aki megmutatta nekünk, hogyan jut el a mentett élelmiszer a nagy áruházláncok üzleteiből az Élelmiszerbankon keresztül a rászorulókhoz.

Az Élelmiszerbank munkájának jelentős része logisztikai szervezés, de itthon ez is egy hiánypótló tevékenység. A kereskedelemben mindig keletkezett fogyasztásra még teljesen alkalmas élelmiszer-felesleg. 2005-ös indulásakor az Élelmiszerbank azt kezdte el megszervezni, hogy ez az élelmiszer ne a kukában végezze, hanem jusson el rászorulókhoz, elsősorban olyan szervezeteken keresztül, amelyek a leginkább ismerik a helyi igényeket.

Miközben az Élelmiszerbank több mint 750 áruházból ment élelmiszert, központjában mindössze 24 alkalmazottja és nagyjából 60 állandó önkéntese van. Természetesen új önkénteseknek mindig örülnek, sofőrből például állandóan hiány van, de arra törekszenek, hogy minél kevesebb szállítást kelljen nekik központilag megoldani. Ezért is dolgoznak együtt 650 karitatív szervezettel, amelyek a helyi viszonyok ismerete mellett, a mentett élelmiszerek begyűjtésében is közreműködnek. Az élelmiszermentő hálózat növekedésének a pénzügyi támogatások mellett sokszor az szab határt, hogy a mentéshez csatlakozó üzletek közelében talál-e az Élelmiszerbank megfelelő karitatív szervezetet. Ilyen szervezetekből viszont bizonyos országrészekben kevesebbet találnak, mint amennyire szükség lenne.

Az emberek a szemükkel vásárolnak

Reggel fél nyolckor lépünk be egy XVII. kerületi Tesco bejáratán, és egyből a raktár felé vesszük az irányt, onnan fogja pár percen belül felvenni az Élelmiszerbank autója azt az élelmiszert, amit a bolt már nem tud vagy nem akar értékesíteni, de adományként még felajánlható.

Nagygyörgy András azt mondja, jelenleg a hét legnagyobb áruházlánc közül hattal van együttműködésük, összesen pedig 751 áruházból mentenek lejárat közeli és csomagolási hibás élelmiszert, naponta körülbelül 20 és 100 kilogramm között mindegyik üzletből. Néhány évvel ezelőtt még akár több száz kilogramm értékesítésre már nem, emberi fogyasztásra viszont teljesen alkalmas élelmiszert hoztak el egy-egy áruházból. Viszont az elmúlt években az áruházláncok olyan üzletpolitikát alakítottak ki, aminél külön figyelnek arra, hogy minél kevesebb „felesleges”, nem értékesíthető élelmiszer keletkezzen a boltjaikban.

„Ez főleg a friss áruk, vagyis a péksütemények, a zöldségek és a gyümölcsök mennyiségében jelentett változást – magyarázza.

– Emiatt az egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen ez azt jelenti, hogy az áruházláncok már tudatosan próbálják csökkenteni az élelmiszer-pazarlást, viszont emiatt hozzánk egy-egy üzletből kevesebb élelmiszer jut el, amit rászorulóknak tudnánk odaadni.”

Miközben beszélgetünk, megcsörren a telefonja. Az Élelmiszerbank önkéntes sofőrje hívja: kicsit késni fog, mert az előző helyen sok volt az adományáru, és sokáig tartott a bepakolás. Kihasználjuk hát az időt, és megnézzük, hogyan készítik össze a boltban az adományt.

A legtöbb áruházban este, zárás után gyűjtik össze azokat a friss árukat és közvetlenül a lejárati idő előtti termékeket, amiket másnap már nem rakhatnak ki a polcokra. A minőségmegőrzési és fogyaszthatósági idejű élelmiszereknél egyértelmű, hogy a csomagolásukon szereplő dátumig hozhatók forgalomba, addig lehet őket polcon tartani. Abban viszont már van különbség, hogy melyiket meddig lehet adományként felajánlani. Amíg a fogyaszthatósági idejű friss, gyorsan romló árukat a lejárat után egyből ki kell dobni, addig a minőségmegőrzési idejű élelmiszerek a csomagoláson megjelölt időpont után is még hetekig, bizonyos esetekben hónapokig fogyaszthatók, és így adományként is felajánlhatók. Erre a különbségre a Nébih is már évek óta próbálja felhívni a figyelmet, ezzel is csökkentve a lakosság ételpazarlását.

A friss pékáruk közül az üzletek általában mindent odaadnak az Élelmiszerbanknak, ami előző estig nem fogyott el. A zöldségeknél és a gyümölcsöknél azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet, és nagy szerepük van az eladóknak abban, hogy mi marad kint a pulton eladásra, mi kerül adományba, és mi megy a kukába. Ezt gyakorlatilag minden áruházláncnál szemre döntik el, a Tescónál az eladóknak azt kell figyelembe venniük válogatás közben, hogy ők megvennék-e még az adott zöldséget vagy gyümölcsöt. A válogatás egy többrekeszes kocsiba történik, a középső rekeszbe teszik azt, ami még adományozható, és alulra megy az, ami már hulladék. Elsősorban esztétikai hibák miatt kerülnek le a zöldségek és a gyümölcsök a pultról.

„Az emberek a szemükkel vásárolnak, ha például egy banán külsején kisebb hibák vannak, azt nem veszik már meg annyira szívesen, hiába teljesen tökéletes még a belseje” – mondja Nagygyörgy András.

Ezenkívül a hálós csomagban árult zöldségeket és gyümölcsöket is le kell venni a polcról, ha akár csak egy darab is fonnyadt benne, vagy ha valaki kibontotta a csomagolást. Ezeket a csomagokat ugyanis darabra veszik fel az áruház leltárába, így ha felbontották őket, kilós áron már nem lehet őket értékesíteni. Ezek a sokszor szinte hibátlan csomagok is mind mennek az adományba.

Közben megérkezett az Élelmiszerbank autója a raktárhoz, így visszamegyünk, hogy megnézzük, mi került ma az adományba. „Csak ennyi? – kérdezi meglepődve a sofőr. – Van, hogy körülbelül a fejemig ér a raklapon lévő áru.” Ma „csak” pékárut tud innen elvinni, zöldség és gyümölcs most nem érkezett, de így is körülbelül 20-30 kiló ételt mentettek meg a kidobástól. A sofőr gyorsan be is pakolja az árut az autóba, és megy tovább Maglódra, onnan is hoz el árut, mielőtt visszatérne az Élelmiszerbank központi raktárához.

Már a gyártóknál megkezdik a mentést

Öt olyan áruház van, ahonnan nem tudják a helyi karitatív szervezetek elhozni az árut. Ezekbe az üzletekbe az Élelmiszerbank önkéntesei mennek el, majd adják le a mentett élelmiszert a szervezet Lokátor utcai központi raktárába. Ide érkeznek be azok a termékek is, amiket nem a kiskereskedelmi láncok üzletei, hanem maguk a gyártók selejteztek valamiért.

A selejtezésnek nagyon sokféle oka lehet, és az Élelmiszerbankhoz kerülő áruk esetében nincs összefüggésben a termék minőségével. A raktárban sétálva megállunk egy raklapnyi üveges borsó előtt, próbáljuk kitalálni, hogy miért selejtezték. „Nem a benne lévő borsóval, és nem is a csomagolással van a baj, hanem a töltősúlya nem megfelelő” – árulja el András a megfejtést. Azaz nem jól állították be a töltőgépet a gyárban, és így túl sok vagy túl kevés borsó került az üvegekbe. Emiatt több raklapnyi, amúgy teljesen hibátlan árut selejtezett a gyártó, és került az Élelmiszerbankhoz.

A konzervek általában megnyomódás miatt kerülnek hozzájuk, vagy azért, mert a megrendelő nem viszi el a gyártótól a teljes megrendelt mennyiséget. De nem csak hibás konzervek érkeznek hozzájuk, nyár közepén rengeteg üdítőt kaptak adományként egy gyártótól, mert július 1-jétől csak olyan palackokban lehet italt árulni, aminek a kupakja hozzá van erősítve a palackhoz. Ennek a gyártónak több raklapnyi olyan üdítője maradt raktáron, amik nem ilyen palackokban voltak, így ezeket már nem hozhatta forgalomba, az Élelmiszerbank viszont eladományozhatta.

Itt a raktárban látjuk meg, hogy mennyire kimagasló logisztika van az Élelmiszerbank működése mögött. „Jogilag mi is kereskedőnek minősülünk, így ránk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a kiskereskedelmi láncokra” – mondja Nagygyörgy András. Ez több dolgot is jelent. Az egyik, hogy nagyon pontos leltárt kell vezetniük arról, hogy milyen árukat vesznek át, és hogy az egyes szervezetek kinek és mit osztanak ki. Ez azért nagyon fontos, mert például ha valamilyen terméket visszahív a gyártó, akkor azt nekik is vissza kell tudniuk hívni, ehhez pedig tudniuk kell, hogy hova került az adott áruból.

Egy másik kötelezettségük, hogy fel kell tüntetniük az egyes termékeken az összetevőket, allergén anyagokat. Ez a gyártóktól beérkező konzervek esetében fontos, ezek a termékek ugyanis címke nélkül kerülnek az Élelmiszerbankhoz, enélkül viszont adományozni sem lehet őket. A címkézést tehát itt a raktárban kell megcsinálni. Szerencsére erre mindig találni alkalmi önkénteseket, évente 1000-1200-an segítenek be nekik.

A raktár bejáratánál sorakoznak azok a megrakott raklapok, amiket már összekészítettek arra, hogy elvigyék az Élelmiszerbankkal együttműködő szervezetek. Az önkéntesek nem egyencsomagokat állítanak össze, pontosan vezetik, hogy melyik szervezetnek milyen és mennyi árura van szüksége. „Csak olyan és annyi árut adunk ki, amiről tudjuk, hogy az adott szervezet oda fogja tudni adni valakinek” – magyarázza András. Ezek a csomagok általában tartós élelmiszerekből állnak össze, de ha érkezik friss áru, péksütemény, zöldség vagy gyümölcs, akkor a munkatársak egyesével felhívják a szervezeteket, hogy szükségük van-e ilyen termékekre. Általában a válasz az, hogy igen.

Az utóbbi időben pedig már úgynevezett non-food adományokat, háztartási eszközöket, tisztítószereket, tisztasági kellékeket is kapnak. Egy kozmetikai gyártótól nemrég több raklapnyi termék érkezett, mert már „csak” 1 éves lejárati idejűek voltak. A korábbi eljárás szerint ezeket a termékeket mind megsemmisítették volna, most azonban az Élelmiszerbankhoz kerültek. Egy másik forgalmazótól naptejeket kaptak, amelyek 2025 nyarán még tökéletesen felhasználhatók lennének ugyan, de szezonális termékként az addigi raktározásuk problémát jelentett a gyártónak, így inkább eladományozta a készletet.

Európában is egyedülálló technikával már készételt is mentenek

Az áruházakból és a gyártóktól megmentett élelmiszeren kívül már készételek mentésével is foglalkozik az Élelmiszerbank, ami nemcsak Magyarországon, de Európában is egyedülálló tevékenység. A készételeknek sok buktatójuk volt korábban, meséli Nagygyörgy András, ugyanis az ezek adományozására vonatkozó szabályozás nagyon szigorú. A vendéglátói szektorból származó ételfelesleg normál körülmények között csupán 2-3 órán keresztül adományozható el, vagyis ennyi idő lenne arra, hogy egy étteremből a készétel eljusson egy rászorulóhoz. Ezt gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni, így az éttermekben keletkező ételfölösleg legtöbbször a kukába kerül.

Az Élelmiszerbank által kifejlesztett, a Nébih által is engedélyezett módszer viszont lehetővé teszi, hogy 24 órán keresztül még fogyasztható, így adományozható legyen a készétel.

Ezzel a mentés előtt álló legnagyobb akadályt sikerült is elhárítani. A módszer egyébként nem bonyolult, azt kellett megoldani, hogy a 60 fok feletti ételt rövid idő alatt le tudják hűteni 5 fokosra. Ehhez úgynevezett sokkolóhűtőket vásárolt az Élelmiszerbank. Ez a technika annyira sikeres, hogy állításuk szerint egy jamaicai élelmiszerbank is jelentkezett náluk a módszertanért.

Jelenleg az általuk mentett készételek két forrásból származnak. Az egyiket azok a catering cégek jelentik, amik nagy, több száz fős rendezvényeket látnak el. Ezek a cégek általában egy héttel a rendezvény előtt jelzik az Élelmiszerbanknak, hogy lehet náluk felesleg, az azonban, hogy pontosan mennyi, csak a rendezvény estéjén derül ki. „A mennyiség nagyon változó. Van, hogy csak 40 adagot hozunk el, de egy héttel ezelőtt volt egy 800 fős rendezvény, ahonnan 400 adag ételt mentettünk meg” – mondja András, miközben belépünk a helyiségbe, ahol éppen egy előző napi céges buliról megmentett étel csomagolására készül három önkéntesük. Ezekről az eseményekről csak olyan ételt hoznak el, ami soha nem került vendégek elé, így a sokkolóhűtőből előkerülő csévingekben érintetlen étel fogad minket. A nyugdíjas önkéntesek már rutinosan bontják a csomagolást a tárolóedényeken, majd fognak neki a porciózásnak. Külön edényekbe kerül a hús és a köret, így viszik el néhány órán belül a karitatív szervezetek.

A másik ága a készételmentésnek a közétkeztetés. Egyes felmérések 40 százalék fölé teszik a hulladékba kerülő étel mértékét a közoktatási intézményekben, erre reagált az Élelmiszerbank. 2023-ban 5 budapesti középiskolában kezdték el az ételmentést, mostanra 18 budapesti és vidéki iskolával működnek együtt. Mi egy csepeli technikum konyháján jártunk, ahol éppen az aznapi ki nem osztott ebédet csomagolták. Minden csatlakozó iskola kap egy sokkolóhűtőt, az Élelmiszerbank pedig keres egy közelben lévő karitatív szervezetet, ami elviszi az ételt, így az Élelmiszerbanknak a felügyeleten kívül nincs más dolga. Egy iskolából maximum 60 adag ételt tudnak egyelőre megmenteni, ekkora ugyanis a sokkolóhűtő kapacitása, amiben a délutáni adagolástól a másnap reggeli elvitelig tárolják az ételt.

Először mindig a főételt csomagolják a konyhán dolgozók, ha pedig marad hely a hűtőben, akkor levest is. A hűtő majdnem mindig megtelik még azelőtt, hogy minden megmaradt étel elfogyna. Néhány iskolában annyira lelkes ételmentők lettek a konyhai alkalmazottak, hogy már azt is kitapasztalták, hogyan lehet 60 doboznál is többet berakni a hűtőbe, hogy minél több ételt megmentsenek a kidobástól. „Megmenthető étel tehát még lenne bőven, igyekszünk is új forrásokat felkutatni, sokszor karitatív szervezetből van inkább hiány, amelyek el tudnák ezt vinni” – mondja Nagygyörgy András.

Az élelmiszerosztás a kapcsolatteremtésben is segít

Az élelmiszermentés utolsó állomásai azok a karitatív szervezetek, amelyek az Élelmiszerbankkal együttműködésben mentett ételt juttatnak el rászorulókhoz. Mi három ilyen szervezethez megyünk, az egyik ezek közül az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ volt. Friesz Alexandra szociális asszisztenssel és adománykoordinátorral beszélgetünk arról, hogyan történik náluk az élelmiszer kiosztása, és hogyan segíti munkájukat az Élelmiszerbank.

Három közeli áruházból kapnak mentett élelmiszert, ennek a szállítását ők szervezik. Reggel egy munkatársuk elmegy a kijelölt üzletekbe és elhozza a családsegítő központba az előző este összekészített árut. Ez sokszor akár 100 kiló feletti élelmiszer-mennyiséget is jelent, ami időnként kiegészül még mentett készétellel is egy közeli gyorsétteremből. A beérkező áruból 3–5 kilós egységcsomagokat állítanak össze. Ez az a mennyiség, amit akár kézben is el tudnak tőlük vinni, és amiről tudják, hogy szinte biztosan el is fogy. Az egységcsomagok mellett azért arra is próbálnak figyelni, hogy akiről tudják, hogy például cukorbeteg vagy laktózérzékeny, az olyan termékeket kapjon, amiket ő is fogyaszthat.

A reggel érkezett áruból már össze is készítették a csomagokat, most éppen alma, szőlő, szilva és körte érkezett nagyobb mennyiségben, de kaptak még padlizsánt és salátát is, mellette előre csomagolt bejgli és puszedli is kerül az ételcsomagokba. A családsegítő munkatársai szerint a tejtermékek, különösen a puding a legnépszerűbbek, ezeknek különösen örülnek az ellátottjaik, de néhány héttel ezelőtt kaptak 1000 darab túrós batyut, és az is nagyon gyorsan elfogyott.

Azt, hogy ki kap egy adott napon élelmiszert, egy úgynevezett ellátotti lista alapján választják ki. Ezen a listán nagyjából 600 főnyi család szerepel, ezen haladnak végig újra és újra. A menet mindig ugyanaz. Amikor délelőtt megérkezik az áru, megnézik, hogy hány csomagot fognak tudni kiosztani, ez jellemzően 15–20 darab, majd egyesével elkezdik felhívni a listán szereplő családokat. Ha valaki eljön a csomagjáért, annak a neve mellé kerül egy pipa, amikor a lista végére érnek, a kör elölről kezdődik. Ebben a rendszerben jelenleg körülbelül 3 hetente kerül sorra egy-egy család. Az ellátottjaik között egyébként nem csak családok vannak, időseknek, munkanélkülieknek, de időnként rossz anyagi helyzetű diákoknak is segítenek. Az ellátotti lista nem igazán rövidül, az elmúlt években összesen 2-3 család került ki az ellátásukból, ők is azért, mert elköltöztek a kerületből.

Friesz Alexandrától azt is megtudjuk, hogy az élelmiszerosztás sokat segít nekik abban, hogy kapcsolatba kerüljenek az ellátottjaikkal, illetve hogy megtalálják azokat, akiknek segítségre van szükségük, de még nincsenek velük kapcsolatban.

„Az ételosztással be lehet »csalogatni« azokat az ellátottakat is, akik alapból nem jönnének be hozzánk. Ha valaki már eljött az ételért, a kollégák tudnak vele néhány szót váltani, például kiderülhet, hogy másfajta segítségre is szüksége van, amit esetleg tudunk is neki biztosítani” – mondja.

Az Üdvhadsereg Új Kezdet Háza Női Hajléktalan Szállón szintén az Élelmiszerbank segítségével megmentett élelmiszerből oldják meg az ellátás jelentős részét. Integrált intézményként többféle ellátást is nyújtanak, népkonyhát, átmeneti szállót, rehabilitációs részleget, nappali melegedőt és éjjeli menedékhelyet is üzemeltetnek, vagyis nagyon sok ellátottjuk van. Annak ellenére, hogy hajléktalanszálló a hivatalos megnevezésük, ők sem csak hajléktalanokat látnak el. Nyugdíjasok, egyedülálló, akár többgyerekes szülők és nagycsaládok is rendszeresen megfordulnak náluk. „Mi teljes ellátást biztosítunk, vagyis reggelit a nappali melegedős ellátottaknak, ebédet minden hozzánk fordulónak, akik pedig az éjjeli menedékhelyre érkeznek hozzánk, azoknak vacsorát is adunk” – mondja Hecker-Réz Ibolya intézményvezető. Ez rengeteg élelmiszer mindennap, ami jelentős kiadás, ezért nagy segítség nekik, hogy folyamatosan érkezik hozzájuk mentett élelmiszer. A közeli áruházból naponta érkező péksüteményekből, illetve zöldségből és gyümölcsből a reggelit és vacsorát szinte teljesen meg is tudják oldani. Amikor pedig az Élelmiszerbank központi raktárából érkezik hozzájuk nagyobb mennyiségű élelmiszer-adomány, akkor egy-egy ebéd jelentős részét is abból készítik.

A mentett élelmiszer begyűjtése persze sok idő, és valakinek el is kell érte mennie, de Hecker-Réz Ibolya szerint „az a lényeg, hogy megmentsük az élelmiszert, és eljuttassuk azokhoz, akiknek leginkább szükségük van rá”.

Amellett, hogy sok embert megmentenek az éhezéstől, a szállón egyfajta közösségépítés is zajlik, sok ellátottat sikerül így megóvni a teljes elmagányosodástól. Mi éppen dél körül érkezünk meg a VI. kerületi hajléktalanszállóhoz, és bár még nem kezdődött meg az ebéd osztása, az udvaron már jó néhányan beszélgetve, nevetve várakoznak. Velünk együtt is még 3-4 ember lép be a kapun, akiket az ott várakozók hangosan üdvözölnek. „Van, aki már egy órával az ételosztás előtt itt várakozik az udvaron” – meséli Hecker-Réz Ibolya.

A csepeli Kompánia Tanodát délután, a tanítási idő vége után látogatjuk meg. „A tanoda célja, hogy felzárkózási lehetőséget nyújtson az iskolarendszerben nehezen, illetve rosszul teljesítő 7–18 éves gyerekek számára” – meséli Ladányi Erika kuratóriumi elnök. A hozzájuk járó gyerekek jellemzően mélyszegénységben, néhány esetben elhanyagoló, bántalmazó családokban élnek, otthonról tehát nem igazán számíthatnak támogatásra. Sok esetben még az étkezést sem tudják kigazdálkodni a családok, ezért már a kezdetektől próbáltak délutánonként hideg étkezést adni a hozzájuk járóknak. Már ez is egy nagy kiadást jelentett, éves szinten 2–2,5 millió forintot.

Szeptember óta viszont az Élelmiszerbank készételmentési programjának köszönhetően hideg étkezés helyett meleg ételt tudnak adni a gyerekeknek. Ez minőségi javulás Ladányi Erika szerint, mert a tanodába járó gyerekek sok esetben csak itt jutnak meleg ételhez. Amikor rákérdezünk, hogy ezek a diákok nem jogosultak-e ingyenes közétkeztetésre, a kuratóriumi elnök elmondja, hogy az önkormányzati szabályozás alapján ha az egyik szülő bekerül a közmunkaprogramba, és a családban az egy főre jutó jövedelem meghaladja az öregségi nyugdíjminimumot (28 500 forint), a gyerekeknek nem jár az ingyenes étkezés. A menza díját – pláne több gyereknek – ezek a családok kedvezményekkel sem tudják kifizetni, és sokszor otthon sem kerül főtt étel az asztalra, így sok tanulójuk egyedül a tanodában eszik rendesen.

A menzáról mentett készételt az általunk is meglátogatott középiskolából hozzák át reggelente. Délután, amikor iskola után érkeznek a gyerekek, mindegyikük melegít magának ebédet, ezután kezdenek neki a tanulásnak. Általában a tanoda bőven kap annyit adagot, hogy minden tanulónak jusson. A megmaradt adagok sem kerülnek a kukába, azt a tanoda dolgozói vagy átviszik egy másik intézményükbe, ahol függőségben és a függőség veszélyében lévő gyerekekkel foglalkoznak, vagy maguk a gyerekek viszik haza a családjuknak.

A tanoda már hét éve kapcsolatban van az Élelmiszerbankkal. Évente négy alkalommal tartós élelmiszert kapnak a központi raktárból, amiből csomagokat állítanak össze a gyerekek családjainak, illetve gyereknapon és Mikuláskor édességeket osztanak a gyerekeknek.

„Ezek az élelmiszercsomagok nagyon nagy segítséget jelentenek a családoknak. A téli szünetben enélkül sok család éhezne” – mondja Ladányi Erika.

Ladányi Erika szerint szerint náluk is, csakúgy, mint a másik két általunk meglátogatott intézményben, az élelmiszer híd a kapcsolatteremtéshez. Alapból nagyon nehéz megszólítani a szülőket, kommunikálni velük, mert nem jönnek be maguktól a tanodába. Az élelmiszercsomagok osztására viszont szinte minden családból eljön legalább az egyik szülő, ilyenkor pedig tudnak a munkatársak beszélni velük, és pontosabb képet kaphatnak arról, hogy milyen a helyzet éppen egy-egy családnál.

A tanodába mindeközben megérkeztek a gyerekek és már meg is ebédeltek az előző nap megmentett meleg ételből. Kezdődik a tanulás, így mi is befejezzük a beszélgetést, és eljövünk a tanodából. A visszaúton Nagygyörgy András még elmondja nekünk, hogy habár ma csak budapesti intézményeket látogattunk meg, az élelmiszermentés ugyanígy történik minden velük együttműködő karitatív szervezetnél, legyenek azok bárhol az országban. Az Élelmiszerbank minden szervezet kapcsán ugyanazokat az elvárásokat támasztja az együttműködéshez: a szervezet ismerje a helyi igényeket, azokhoz juttassa el az élelmiszert, akiknek arra valóban szükségük van, és legyen megbízható partner a munkában. Ha ezek megvannak, akkor minden adott ahhoz, hogy még több élelmiszert mentsenek meg attól, hogy a nap végén a hulladékba kerüljön.

Ahogy azt Nagygyörgy András is elmondta nekünk, az Élelmiszerbank országos élelmiszermentő hálózatának működése során jól kirajzolódik, hogy a kereskedelemből származó élelmiszer-pazarlás jelentősen csökkent az elmúlt években. A Magyarországon 2022-ben keletkezett élelmiszer-hulladék több mint fele viszont nem a kereskedőknél, hanem a háztartásokban keletkezett. Egy főre lebontva a kereskedelemben éves szinten 6 kiló élelmiszer kerül a hulladékba, még otthon ennek a tízszeresét, 60 kiló ételt dobunk a kukába, egyéni szinten is tehát még sokat lehetne tenni az élelmiszer-pazarlás csökkentéséért.